15. fejezet

Sziasztok!

Meghoztam a következő fejezetet. Ez most nem sikerült nagyon izgalmasra, ez inkább olyan átmeneti fejezetnek mondanám, de majd tik eldöntitek. Köszönöm az eddigi komikat, remélem ehhez a részhez is kapok egypárat.

Jó olvasást.

Pusszancs

Szusi

U.I. A következő részben kaptok egy meglepetés képet.

Reggel nagyon korán ébredtem. Letelefonáltam, hogy küldjenek fel reggelit. Amíg nem érkezik meg, addig felfrissítem magamat. Mielőtt kimásztam volna az ágyból, megszagoltam a gyönyörű tulipánjaimat. Isteni illatuk volt, és akitől kaptam az egyenesen egy álompasi, az én álmaim pasija. A virágot kivittem a nappaliba, ott még is jobban mutat. Bevonultam a fürdőbe lezuhanyozni. Pont mire befejeztem a fogmosást, kopogtattak. Biztos a szobaszerviz.  Gyorsan kinyitottam, hogy mihamarabb ehessek, de csalódnom kellett, mert nem a reggelim volt az, hanem a barátnőm Bree. Mi a fene, hogy ilyen korán fent van? Meg is kérdeztem tőle, aki erre csak legyintet és annyit mondott, hogy Tomnak korán kellett kelnie. Ha már itt van Bree, akkor segíthet kiválasztani, hogy mit vegyek fel. Azzal kézen fogtam, és behúztam magammal a hálóba. Megint kopogtak, mondtam Breenek, hogy keressen nekem valami ruhát nekem, addig kinyitom az ajtót. Beengedtem a szobapincért és visszamentem a hálóba, hogy felvegyem a barátnőm által előkészített ruhát. A választása egy szürke rövid ujjú kötött ruhára, egy fehér hosszú ujjú pólóra és egy csőszárú farmerra esett. Miután felöltöztem, leültem reggelizni. Bree is velem tartott, közben pedig beszélgettünk.

-          Milyen volt az estétek Tommal? Mit csináltatok? – kíváncsiskodtam két falat között.

-          Annie, ugye nem akarod, hogy minden piszkos részletet elmeséljek?

-          Jaj, dehogy. Nem vagyok kíváncsi arra, hogy mi minden történt az ágyban.

-          Azért. Nagyon szép esténk volt. Filmet néztünk, beszélgettünk, meg romantikáztunk. Aztán meg eljött a reggel, elköszöntünk egymástól és most meg itt vagyok nálad, Tom meg a megbeszélésen. Kielégítettem a kíváncsiságodat?

-          Nagyon is! A bátyám nem mondta, hogy kb. mikor fog végezni?

-          Nem. Azt mondta, hogy mielőtt indulna vissza a szállodába, előtte felhív, de szerinte az csak valamikor késő délután lesz. Addig elmehetnénk várost nézni, vásárolgatni. És a te estéd milyen volt? Nem unatkoztál egyedül?

-          Az én estém fantasztikusan telt, egy álmom vált valóra. – közben a tulipánokra néztem. Bree meg követte a tekintetemet. Amint meglátta a virágokat, kikerekedett szemekkel nézett rám.

-          Honnan vannak a tulipánok? – kérdezte, mire én csak annyit mondtam, hogy kaptam. – Kitől? – nem mondtam semmit, vártam, mikor fog leesni neki. Beletelt egy kis időbe. – Csak nem? Mikor? Hol? Hogyan? Hogy néz ki? Milyen? Mindent el kell mesélned, most azonnal! – kérdések sora ömlött felém, amikre válaszolnom kell, ha tetszik, ha nem.

-          Az úgy volt, hogy miután visszajöttem tőletek ide a szobámba, írtam Ericknek e-mailt, hogy megérkeztünk, és hogy melyik hotelben szálltunk meg. Meg mivel úgy sincs dolgom, ha gondolja, írogathatunk, fent leszek msn-en. Aztán jelentkezet, és ahogy beszélgettünk, szóba került a találkozó. Mivel mindkettőnknek semmi dolga nem volt, így nem volt semmi akadálya, hogy találkozzunk. Én a könyvet vittem magammal, Erick pedig a kedvenc virágomat, meg még annyit írt, hogy fekete szövetkabát és bordó sál lesz rajta. London Eyenél találkoztunk, nem is gondoltam volna, hogy ilyen közel van a szállodához. Odamentem és ott vártam rá, míg meg nem érkezett.

-          És milyen a pasi? Mesélj! Annyira kíváncsivá tettél! – parancsolt rám barátnőm.

-          Ha megtudod ki ő, hanyatt vágod magad. Emlékszel a szemeszterzáró bulira? – bólintás. – Meséltem, hogy a bárpultnál nekem jött egy srác, akiről később kiderült, hogy a Band of Angel együttesnek az énekese.

-          Azt ne mond, hogy ő az, mert itt helyben lehidalok?

-          Pedig de, ő az. – Breenek tátva maradt a szája. Kicsit várnom kellett, hogy összeszedje magát.

-          Azt a jó… De hogy? … És a bulin miért nem jöttetek rá, hogy egymással írogattok? Az a srác egy irtó dögös pasi, akkora a rajongó tábora, te meg pont őt fogod ki a neten. Ilyen is csak veled történhet. Meséld csak szépen tovább a tegnapot!

-          Én nem ismertem az együttesüket, bár mennyire is furcsa, de így van. Azt se tudtam, hogy ők Londonból vannak, ha tudtam volna, akkor lehet, hogy elkezdek gyanakodni. Meg amúgy is, csak pár szót váltottunk.

-          De neki se esett le? Hisz megkérdezte, hogy mit tanulsz akkor este nem?

-          De. – bólintottam. – Neki gyanús volt, csak nem merte megkérdezni, hogy én az vagyok-e, meg azt mondta, hogy nem tartózkodtak sokáig Los Angelesben, egyik nap jöttek, másnap meg mentek is. Meg azért se írta meg, hogy jön, mert nem így akarta velem először találkozni, hisz időnk se lett volna beszélgetni. – próbáltam elmagyarázni az okokat.

-          Ez már a múlt. És mit csináltatok este? Merre andalogtatok összebújva? – kérdezte, miközben kíváncsian felhúzta a szemöldökét, én meg összeráncoltam az enyémet. Mit gondol ez a bolond csaj rólam? – OK, OK, befogtam, csak meséld tovább.

-          A London Eye-bő megnéztük milyen a város este. Bree, ha lesz időtök Tommal, akkor okvetlen menjetek el és nézzétek meg. Annyira szép, hogy szavakkal le se lehet írni. Aztán beültünk egy közeli kávézóba, mert megmelegedjünk, mert nagyon hideg volt kint. Záróráig voltunk a bárban és utána meg visszahozott a szállodába. Nagyon sokat beszélgettünk, mindenféléről…

-          És mikor találkoztok legközelebb? – nem tudtam befejezni a mondandómat, mert ez a drága közbevágott.

-          Ha hagynád, hogy befejezzem! – ripakodtam rá, miközben ő a kezével végig húzott a száján, mintha cipzár lenne rajta, mondván, hogy kussol. – Helyes. Szóval tegnap megkérdezte, hogy mit fogok csinálni ma. Mondtam neki, hogy nincs semmi betervezve, mert reggel fogok veled beszélni, de több mint valószínű a várost fogjuk megnézni. Felajánlotta, hogy ha gondoljuk, akkor szívesen körbevezet minket, úgy sincs más dolga. – Bree majdnem felsikított az örömében, de én összevont szemöldökkel ránéztem, így értve a célzást és csendben maradt. – Én beleegyeztem, és abban állapodtunk meg, hogy reggel hív és akkor megbeszéljük a részleteket. Most már befejeztem, és jöhet az örömujjongás, vagy amit akarsz.

-          Wíííííííííííííííííííííííííí!!! Annie, de jó!!! Már hívott? – megráztam a fejem. – Mikor fog? Hívjon már! Annyira kíváncsi vagyok rá! Habár tudom ki ő, hisz a pletykalapokból tudom, hogy néz ki, de milyen élőben?

Ahogy így ujjongott barátnőm, megszólalt a telefonom. Mindketten a zenélő kis kütyüre néztünk, én meg fogtam és megnéztem, ki hív. Egy telefonszámot írt ki, lehet hogy Erick az. Ahogy erre gondoltam a szívem egyre gyorsabban kezdett kalapálni. Bree megkérdezte ki az, én meg vállat vonva mondtam neki, hogy nem tudom, mert ez a szám nincs elmentve, de lehet, hogy Erick az. Barátnőm pedig utasított, hogy azonnal vegyem fel. Az utasításnak megfelelően cselekedtem, és beleszóltam a telefonba.

-          Halló!

-          Annie, szia! Itt Erick! Ugye nem hívtam nagyon korán és már nem az ágyban lustálkodsz? – kérdezte, de a hangjából hallottam, hogy kuncog.

-          Szia Erick! Nem dehogy, már rég fent vagyok és Breevel beszélgetünk.

-          Csak nem rólam? – a szám tátva maradt a hallottaktól. Gondolatolvasó lenne?

-          Miből gondolod, hogy te vagy a téma? – próbáltam higgadtan válaszolni, nehogy észrevegye a hangomon, hogy telibe trafált.

-          Á-á-á nem kell mentegetőzni, tudom, hogy én vagyok a téma, hisz tegnap beszéltünk róla, hogy körbevezetlek benneteket a városban, csak meg kell előtte beszélned a barátnőddel, hogy ő mit szól hozzá. Ez végett is hívtalak, hogy akkor hogy döntöttetek? Elfogadjátok szolgálataimat? – pár másodpercig meg se tudtam szólalni, egy vörös voltam zavaromban. Már megint túlkombináltam a dolgokat.

-          Igen, elfogadjuk az ajánlatodat. Mikor és hol találkozzunk?

-          Ha nektek is megfelel, akkor úgy egy óra múlva várni foglak benneteket a hotel haljában.

-          Nekünk megfelel.

-          Akkor ott találkozunk.

-          OK. Várunk téged.

-          Szia!

-          Szia!

Bree kérdőn nézett rám, hogy mi van. Annyit mondtam neki, tök nyugodt hangon, hogy egy óra múlva itt van. Barátnőm felsikított, hogy hogy tudom ezt ilyen nyugodtan mondani, készülődnünk kell, meg minden. Erre én csak annyit mondtam, hogy én már kész vagyok, csak egy kis sminket teszek fel magamra. Bree rám parancsolt, hogy akkor szedjem össze a dolgaimat, mármint kabát, táska, és sminkelni nála is tudok. Vállat vontam, felvettem a magas szárú fekete csizmámat, mobilomat beletettem a táskámba, és a kabátommal együtt indultam Bree után a szobájukba. Míg ő átöltözött, addig én bevonultam a fürdőbe, hogy egy kis szemhéj festéket és leheletnyi szempillaspirált rakjak magamra. A szájfényem mindig a táskámban van, így azt a sajátomat használtam. Én már készen voltam, most már csak Breere kellett várnom. Pont időben készült el, így indulhattunk is.

A halban már ott várt ránk Erick, aki amint meglátott, elindult felénk egy mosollyal az arcán. Akarva akaratlanul én is elmosolyodtam rajta. Félúton találkoztunk. Rögtön kaptam tőle két puszit, és a hatás nem maradt el, ahogy arcunk összeért és az illata megcsapta az orromat. Nagyon kellemes illata volt, kábító hatással volt rám. Bemutattam Breet és Ericket egymásnak. Miután mindenki ismert mindenkit, Erick megkérdezte, hogy mit szeretnénk megnézni. Mire mi, hogy mindent. Erick elkezdet mosolyogni, mi meg csak kérdőn néztünk rá, mivel nem értettük, mi olyan vicces azon, hogy mindent meg szeretnénk ismerni Londonban. Aztán Erick felvilágosított minket, hogy egy nap alatt nem lehet egész Londont megnézni, mivel olyan sok látnivaló van itt. Breevel előszedtük történelmi ismereteinket, hogy mi minden van itt Londonba és közös megegyezéssel elmondtuk az idegenvezetőnknek, hogy mi mindenre vagyunk kíváncsiak. Mivel ezek a helyek nincsenek olyan közel, ezért azon tanakodtunk barátnőmmel, hogy taxit kéne hívnunk, mire Erick felajánlotta, hogy elfuvaroz minket, mivel úgy is autóval jött, meg amúgy is ő ajánlotta fel nekünk, hogy körbevezet minket. A felajánlását örömmel fogadtuk el, és mentünk is az autójához. Bree rögtön hátra ült be, én meg előre Erick mellé.

Végigmentünk a Tower-hídon, ami így élőben még szebb, mint a képeken. Az első utunk a Parlamenthez és a Big Benhez vezetett. Ezeket az épületeket nagy bánatomra csak kívülről csodálhattuk meg, de még így is elkápráztattak. Miután kigyönyörködtük magunkat az épületekben, elindultunk a következő megállóhoz, ami nem más volt, mint a Buckingham Palota. Olyan szerencsénk volt, hogy pont akkor volt az őrségváltás, így megtekinthettük. Még elmentünk a Trafalgar Térre és utána a Westminster Apátságba. Az Apátságba be is mentünk és megnéztük, hogy hol koronázzák és temetik el az angol királyokat. Ahogy itt sétáltunk, úgy éreztem magam mintha a középkori Londonban lennék. Kár, hogy ilyen gyönyörű épületeke nincsenek Amerikában.

Erick látta rajtunk, hogy fáradtak vagyunk a sok nézelődéstől, ezért kitalálta, hogy mivel úgy is két óra van, meghív minket ebédre egy olyan helyre, ami biztos tetszeni fog nekünk. Belementünk a dologba, mivel ebédről volt szó, és Breevel mindketten már nagyon éhesek voltunk. A hely, ahova mentünk, az a Canary Wharf volt. Megtudtuk róla, hogy ez London legnagyobb üzleti negyede. Nagyon remek pubok vannak itt, ahova Erickék nagy előszeretettel járnak, itt van a törzshelyük is. Ahogy megláttuk a helyet, rögtön úgy éreztük magunkat, mintha otthon, Los Angelesben lennénk. Beültünk az egyik étterembe. Rendeltünk ebédet és közben beszélgettünk.

-          Nos, lányok. Hogy tetszik eddig London? Nagyon béna idegenvezető vagyok, vagy? Vagy elég tűrhető és még nem rúgtok ki? – kérdezte Erick, aki közben mosolygott a saját magán.

-          Nagyon tetszik! – mondtuk kórusban Breevel.

-          Mint idegenvezető nagyon jó vagy, megnyugodhatsz, még megmarad az állásod. – mondta Bree. Közben kihozták az ebédünket is és nekiálltunk enni.

-          És holnap mit fogunk megnézni? – kérdeztem most már én, két falat között.

-          Amit csak szeretnétek. Amit mondotok, oda viszlek benneteket.

-          Hm, valami múzeumfélét megnéznék, ha jól emlékszem itt van a világhírű visz múzeum ugye? – Erick bólintott Bree kérdésére. - Arra nagyon kíváncsi lennék, ki mindenkinek a szobra van kiállítva.

-          Azt én is megnézném. – egyetértettem Breevel. – Meg a British Museumot is. – helyeslően bólogatott barátnőm. - Holnap ezeket megnézhetjük? – kérdeztem Ericktől, aki látva a lelkesedésünket nevetett.

-          Felőlem megnézhetjük, de azt tudnotok kell, hogy a British Museum megnézéséhez legalább egy teljes napra szükség van, mert olyan nagy. Én inkább a London Aqauariumot ajánlom a Madame Tussauds mellé, vagy pedig az állatkertet. A múzeumokat hagyjuk későbbre. Nos mit szóltok? – Breevel egymásra néztünk, és bólintottunk, hogy részünkről rendben van. – Akkor ezt meg is beszéltük.

Miután befejeztük az ebédet, még körülnéztünk, hogy milyen üzletek vannak itt. Bree nagyon be szeretett volna menni az egyikbe, de nekem semmi kedvem nem volt. A kiszemelt üzlet tele volt alsóneműkkel, szeretett volna venni egyet, amivel meglepheti a bátyámat. Mondtam is neki, hogy ebből engem hagyjon ki, nem akarok tudni róla, hogy mit művelhetnek kettesben, már a gondolattól is rosszul vagyok, de nem azért mert prűd lennék, csak az miatt zavar, mert Tomról van szó, aki a bátyám. Elég nagy lány már ahhoz, hogy eldöntse, milyen alsóneműt akar magán széttépetni a bátyámmal. Nagy nehezen belenyugodott, és bement egyedül az üzletben, mi meg Erickkel kint vártunk rá.

-          Annie! – fordultam a hang irányába. – Mi a programod estére? Nincs kedved eljönni velem bulizni? – kérdezte Erick, aki közben kiskutya képet vágott, hogy biztos igent mondjak, de sajnos le kellett lomboznom a válaszommal.

-          Jól hangzik, de sajnos nemet kell mondanom. Ma estére már elígérkeztem. – kérdőn nézett rám, hogy mégis mi a programom. – A bátyáméknak ilyen ismerkedős stáb bulijuk lesz, ahova meghívott minket is. Majd legközelebb, ígérem. – az utolsó mondatomnál felcsillant a szeme és rögtön kapott is az alkalmon.

-          Holnap este? Ugye akkorra még nincs programod? – kérdezte, én meg csak megráztam a fejem, hogy szabad vagyok aznap este. – Helyes! Akkor már van is programod. – én meg kérdőn néztem rá. – Holnap este bulizni megyünk, az meg meglepetés, hogy hova, de hidd el, nagyon jól fogod érezni magad. Benne vagy?

-          Benne, de ez a titkolózás, ez kicsit zavar. Ne érts félre, nem rossz értelemben. Nem szeretem, ha valaki titkolózik előttem. Nagyon kíváncsi ember vagyok, ezt ugye tudod. – bólintott. – És már most furdalja az oldalamat a kíváncsiság, hogy milyen buliba megyünk. Előre tudom, hogy nem sok mindent fogok aludni az éjszaka, és ez miattad lesz! – mutattam rá, de közben mosolyogtam.

-          Bármennyire is bánt, hogy miattam nem lesz nyugodt éjszakád, de ezt az áldozatott, most meg kell hozni. Hidd el, hogy jó buli lesz, és nem fogsz csalódni. Megmutatom neked, hogy mi londoniak, hogy szoktunk bulizni. Ha meg nem fog tetszeni, akkor kérhetsz bármit kárpótlásként.

-          Bármit?

-          Bármit. Meg is esküszöm, ha akarod.

-          Ok, benne vagyok. – azzal kezet fogtunk, hogy megpecsételjük az üzlet megkötését.

Közben Bree is kijött az üzletből, akinek az arcáról le sem lehetett volna a törölni a vigyort. Gondolom jól sikerült a vásárlás. Visszamentünk az autóhoz és indultunk is vissza a hotelba. Mikor visszaértünk, elköszöntünk Ericktől, aki megígérte, hogy holnap ugyanebben az időben jön értünk, mint ma.

Bree nem a saját szobájába ment, hanem az enyémbe, mondván, hogy Tom még úgy sincs itt, mert még nem hívta. A szobán barátnőm kifejtette, hogy milyen helyes, aranyos, kedves, intelligens… és még sorolhatnám, hogy milyen szerinte Erick. Megjegyezte, hogy nagyon szép pár lennénk együtt. Erre legyintettem, hogy milyen hülyeségeket beszél már megint. Bree kikérte magának, csak ránk kell nézni, és a vak is lássa, hogy csak úgy érezhető köztünk a vonzalom, és ahogy egymásra nézünk, mindkettőnknek csillog a szeme. Nem tagadom, kedvelem és nagyon jól érzem magam a társaságában. Igaz eddig csak neten keresztül beszélgettünk, de már akkor úgy éreztem, hogy ebből a bimbózó barátságból bármi lehet. Bree megkérdezte, hogy mit csináltunk addig kint, amíg ő vásárolt. Mondtam neki, hogy beszélgettünk és meghívott egy buliba, de nem árulja el, hogy hova megyünk.

-          Na látod! Ha nem érdekelnéd, akkor nem hívott volna meg. Hidd el nekem, tetszel neki.

-          Csak udvarias akart lenni.

-          Ha csak udvarias akart lenni, akkor nem csak téged hív meg, hanem engem is, és nem csak akkor kérdezi meg, mikor kettesben vagytok.

-          Van benne valami. – gondolkodtam el barátnőm szavain. Ha csak udvariasságból hívott volna meg, akkor Breet is meghívta volna. Tényleg tetszenék neki? Előbb-utóbb csak kiderül.

Beszélgetés közben megszólalt Bree telefonja. Vajon ki hívta? Hát persze hogy Tom. Elég volt csak az arcára néznem, mikor megnézte a kijelzőn, hogy ki keresi, egyből piros lett. Hát igen, ez a szerelem. Bree elújságolta, hogy Tom úton van vissza a szállodába, és hogy nyolctól lesz a buli a szálloda egyik termében. Ahogy ezt elmondta, ki is ment a szobából. Az órámra néztem, ami hat órát mutatott. Lassan neki kéne állnom készülődni. Egy forró fürdőre vágytam, így engedtem a kádba vizet, belefeküdtem, hogy relaxálhassak egy kicsit. Majd egy óra fürdés után kiszálltam a kádból, megtörölköztem, és kerestem valami ruhát az estére. Nem vittem túlzásba a kiöltözést, mivel ez egy stáb buli, gondolom, senki sem vesz fel kis estéjit, vagy öltönyt. Miután felöltöztem, kisminkeltem magam és a hajamat két oldalról feltűztem. Egy kis parfüm és már kész is vagyok. Átmentem Tomékhoz. Bátyám nyitott ajtót, akitől megkérdeztem milyen volt az első napja. Pár mondatban összefoglalta, hogy nagyon jól telt. Bree is kész volt, így indultunk is.

Ezt a bulit nem mondanám bulinak, ez inkább olyan beszélgetős parti volt. Mindenki beszélgetett, és senki se táncolt. Kicsit unatkoztam. Még Erick is írt sms-t.

Szia! Nos milyen az ismerkedős buli? Nem unatkozol nagyon? Erick

Gyorsan írtam neki vissza:

Szia! Hát, szó szerint ismerkedős buli, mindenki beszélget és beszélget, senki se táncól. Kicsit unalmas, főleg nem is ismerek senkit. A.

A válasz nem maradt el.

Látod, ha ma eljöttél volna velem bulizni, akkor most nem unatkoznál és megtáncoltattalak volna. De majd holnap bepótoljuk. Szórakozz jól :D

Szórakozzak jól, hát ez jó, de hogyan? Hisz nem ismerek senkit. A bátyám közelében maradtam, aki próbált mindenkinek bemutatni, akit már ő is ismert. A tömegben felfedeztem egy nagyon ismerős alakot. Ahogy így néztem, felismertem. De hisz ő Ian Russel. Tomnak szóltam, hogy kit láttam, aki bólintott, hogy igen, ő Ian, és szintén a filmben szerepel, ő az egyik főszereplő, és bemutat neki.

-          Ian! Had mutassam be a barátnőmet, Breet és a húgomat, Anniet. – mutatott felénk Tom. – Csajok, had mutassam be filmbéli bátyámat, Ian Russelt.

-          Nagyon örülök, hogy megismerhetünk. Nagyon szeressük a filmjeidet. – mondtuk egyszerre Breevel.

-          Részemről a szerencse. – fogott velünk kezet. – Tom nem is mondtad, hogy ilyen gyönyörű hölgytársaságod van. És lányok hogy érzitek magatokat Londonban? Sikerült valamit megnéznetek?

-          Igen, már elég sok mindent láttunk. – mondta Bree.

-          De azért van még egy két hely, amit meg szeretnénk nézni. – folytattam.

-          Akkor napközben megvan a programotok. És mi van az estékkel? Bulik? – kérdezte tőlünk Ian.

-          Még csak tegnap érkeztünk, még nem sikerült felfedeznünk a londoni éjszakát. De ami késik, az nem múlik.

-          Akkor itt az alkalom. Meg vagytok hívva holnap egy buliba. Mit szóltok? Tomnak majd holnap forgatáson elmondom a részleteket.

-          Köszönjük a meghívást. Benne vagyunk. – mondta Tom, aki közben átölelte Breet.

-          Nekem sajnos holnapra már van programom, de azért köszönöm a meghívást – mondtam Iannek és a többieknek. Bátyám eközben kérdőn nézett rám.

-          Hugi, milyen programod van holnap estére? Miről maradtam le?

Ezt a ruhát vette fel Annie a városnézésre: