Öt és fél óra repülőút után landoltam a JFK reptéren. Magamhoz véve a kézipoggyászomat és a bőröndömet a váróba mentem, ahol, ha minden igaz Maggie már várt rám. Ahogy magam után húztam a csomagomat, a szememmel a tömeget pásztáztam, hogy kiszúrjam azt az egy személyt, akit kerestem. Azonnal kiszúrtam a mosolygó arcú, hevesen integető lányt. Az én szám is mosolyra húzódott, mikor megláttam. Őt is Londonban láttam utoljára. Megöleltük egymást, majd csomagjainkkal beültünk az egyik kávézóba, mert volt másfél óránk a Londonba tartó gép indulásáig.
Maggiet le sem lehetett volna lőni, annyit beszélt, de nem zavart. Jó volt hallgatni élménybeszámolóját New York-ról. Mindent elmesélt az új egyetemről, kollégiumról, az új barátokról és a legfontosabbat se hagyta ki, a bulikat és a pasikat.
- Annyira aranyos és kedves Ben, hogy… Ach… Azt hiszem, szerelmes leszek belé. – áradozott új hódolójáról.
- Hogyan is ismerkedtetek meg? – kíváncsiskodtam, mert már mindent tudtam a srácról csak ezt az infót felejtette ki az életrajzából.
- Hát az úgy volt, hogy… - és mesélt, és mesélt, én meg csüngtem minden szaván. Legalább eltereli a figyelmemet az otthonhagyott problémákról, meg érdekelt is, mi van vele.
- Nagyon kíváncsi vagyok erre a srácra, aki így elcsavarta a fejedet. Nem hogy elhoztad volna magaddal az esküvőre.
- Na persze, aztán az esküvőből hirtelen temetés lenne. – meglepetten hallgattam, hogy ezzel mire akart utalni, de rögtön meg is kaptam a választ. – Tudod mennyire félt engem Ian és Erick. Nem lett volna jó ötlet magammal hozni, meg amúgy is, még csak randizgatunk, hivatalosan nem is alkotunk egy pát, még. – és mindentudóan rám nézett.
- De azért az első csók már megtörtént, nem? – kíváncsiskodtam tovább.
- Még szép, hogy meg. És istenien csókol. Nem gondoltam volna… - és jött egy újabb áradatözön Ben csóktudományáról. Hát, szó, ami szó, Maggie jó úton halad, hogy fülig szerelmes legyen, vagyis már nem kell semerre se mennie, mert már az.
Londoni idő szerint délután két órakor landolt a gépünk a Heathrow-on. Összeszedve csomagunkat, Maggievel ismerős arc után kezdtünk el kutatni a tömegben. A mellettem álló lány hirtelen egy irányba kezdett el mutogatni és ezerrel mosolygott. Én is a mutatott irányba fordultam, de én már nem olyan lelkesedéssel mosolyogtam. Arra számítottam, hogy Erick jön ki elénk, de ehelyett Peter várt ránk. Amikor odaértünk, azonnal a karjaiba vonta a lányát, aki készségesen bújt az apai ölelésbe, majd miután elengedték egymást, engem is üdvözölt.
A szülői házhoz mentünk, apa és lánya az egész utat végigbeszélte. Néha én is bekapcsolódtam a beszélgetésbe, de jobbára az elsuhanó épületeket néztem az autó hátsó üléséről. Közben táskámból elővettem a mobilomat, amit bekapcsoltam. Rögtön jött is az SMS Ericktől, és a bocsánatkérés, amiért nem ő jött ki elénk a reptérre, amiről már tudtam Petertől.
Szia Cica! Ne haragudj, hogy nem én vártalak a reptéren, de a templomba kellett mennem Ianékkel egy utolsó próbára a nagy nap előtt. Ígérem, minden egyes pillanatért kárpótollak, amit külön kellett töltenünk ;) Már alig várom, hogy lássalak! Millió csók! E.
Szegénykém, az utolsó pár hétben nagyon panaszkodott már, alig várta, hogy vége legyen az egész herce-hurcának. Szerinte, több próbán vett részt az esküvővel kapcsolatban az elmúlt egy hónapban, mint a zenekarpróbán. De nem tudott mit tenni, Ian megkérte, hogy legyen a tanúja, és Erick testvéri kötelességének érezte, hogy elvállalja.
Belépve a házba Carolon kívül, aki azonnal üdvözölt bennünket, senki sem tartózkodott. Miért is lettek volna itt? Hisz a jegyespár és a tanuk a templomban voltak. Melissának a legjobb barátnője lesz a tanúja. Nevére nem emlékeztem, pedig Erick említette egyszer. Arcot se tudtam hozzá kötni, mert még nem ismertem.
- Jaj, drágáim, csakhogy itt vagytok. Jól utaztatok? Már alig vártam, hogy ideérjetek. – terelt be minket a nappaliba. – Peter, vidd fel a lányok csomagjait a szobájukba. – adta ki az utasítást férjének, aki zok szó nélkül teljesítette. Én meglepődve néztem Carolra, hogy az én bőröndöm mégis melyik szobába kerül, hisz nem itt fogom tölteni az éjszakát. – Annie, a tied természetesen Erick szobájába kerül. Gondolom, a hosszú út után szeretnéd kicsit felfrissíteni magadat, és átöltözni. – kaptam meg a választ ki nem mondott kérdésemre, mire bólintottam.
Nagyvonalakban Carolnak is beszámoltunk az utunkról és az elmúlt hónap történéseiről, majd felmentünk az emeletre, hogy rendbe szedhessük magunkat, mire a többiek is megérkeznek. Belépve Szerelmem régi szobájába kellemes érzés öntött el. Bőröndömet feltettem az ágyra, kivettem belőle a szükséges dolgokat úgy, mint tiszta fehérnemű és a tusfürdőm, majd elmentem lezuhanyozni. Miután végeztem, megtörölköztem, felvettem a tiszta alsóneműt, törölközőt magam köré tekertem és visszamentem a szobába. A táskámhoz léptem, hogy valami váltó ruhát vegyek elő magamnak. Észre se vettem, hogy valaki belépet a szobába, csak arra eszméltem fel, hogy két kar ölelte át a derekamat, majd egy test simult a hátamhoz, és csókolt bele a nyakamba.
- Hmm, ez az illat... – húzta végig orrát a kulcscsontomon, amit csukott szemmel tűrtem. – Annyira hiányoztál… - suttogta a fülembe. Minden porcikámban megborzongtam hangjától. Óvatosan maga felé fordított és végre egymás szemébe néztünk. Nagyot nyeltem attól, amit azokban a gyönyörű csokoládébarna szempárban láttam. Nem más volt, mint a viszontlátás öröme és a vágy. Nem habozott, azonnal ajkaim után kapott. – Szia, Kicsim! – köszöntött miután elváltak egymástól ajkaink.
- Szia! – suttogtam.
- Itt vagy. – döntötte homlokát az enyémnek.
- Itt vagyok. – majd egy újabb csókban forrtunk össze.
Erick elkezdett hátrálni velem az ágyhoz, közben a körém tekert törölközőből próbált kihámozni. Kicsit megijedtem, hogy itt, a szülei házában akar szeretkezni velem, ahol bármikor ránk nyithatnak.
- Erick – próbáltam picit eltolni magamtól, ami a kitartó ostromának köszönhetően nehezen ment. – Erick – próbálkoztam újra, mire a válasz egy újabb csók volt a számra. – Erick… az… az ajtó… - sóhajtoztam.
- Shhh – tette mutató ujját a számra. – Ne aggódj Kicsikém, senki nem tud bejönni, bezártam. – majd újra ajkaimat vette birtokba.
- De a többiek… lent…
- Cica, ne aggodalmaskodjál, senki nem fog megzavarni minket, majd nagyon halkak és gyorsak leszünk. Kívánlak, és nem bírok tovább várni.
Nekem se kellett több, tarkójánál fogva magamhoz húztam és eldőltünk az ágyon. Erick kibontotta törölközőmet, majd a testem minden négyzetcentiméterét csókokkal hintette be. Lassan ő is megszabadult ruháitól, így már semmi akadálya sem volt annak, hogy átadjuk magunkat a vágynak, ami mindkettőnkben elemi erővel tört fel…
***
Háromnegyed óra elteltével jöttünk le az emeletről. Feszéjezve és zavarban éreztem magam, hogy vajon a többiek mit gondolhatnak most rólam, rólunk. Erick önelégült mosolyát még akkor sem lehetett letörölni, mikor leültünk a többekhez a kanapéra. Melissa bemutatta legjobb barátnőjét, Isabelt, aki az esküvői tanúja lesz. Erickkel szorosan egymás mellett foglaltunk helyet és összekulcsoltuk ujjainkat.
- Látom, a viszontlátás öröme megvolt. – kacsintott ránk Ian, én meg majd elsüllyedtem szégyenemben.
- Meg, meg. – helyeselte testvére megjegyzését Erick, közben egy puszit lehelt homlokomra.
- Annie, ne légy zavarban előttem, már felnőtt vagyok, hogy tudjam, mit csináltatok olyan sokáig oda fent, kettesben. – és egy diadalittas mosolyra húzódott a szájára. Mióta ismertük egymást, azóta csak szivat, és megpróbált zavarba hozni, ahogy most is.
- Ha olyan felnőttnek érzed magad, akkor azzal is tisztában vagy ugye, hogy a ma éjszakát külön kell töltened Melissától? – kérdeztem tőle. Azért se adtam meg neki azt az örömet, hogy zavarba hozhasson.
- Hogy mi??? Ugye ez csak vicc? – kérdezte, és tekintetét a mellette ülő Melissa és édesanyja között járatta.
- Édes fiam, már miért lenne ez vicc? A hagyományokat be kell tartani. Ezt az éjszakát külön fogjátok tölteni. – adta meg az egyszerű választ fiának Carol, mire Ian úgy nézett anyjára, mint akivel élete legrosszabb hírét közölték, majd reménykedve Melissa felé fordult.
- Ugyan már Szívem, kibírod, egy éjszaka nem a világ vége, ettől többet is töltöttünk már külön, főleg, mikor forgatsz. – simított végig karján, majd egy cuppanós puszit nyomott az arcára. – Och, ennyire elszaladt az idő? – nézett meglepetten a karórájára, majd gyorsan felpattant a helyéről, kezében a telefonjával. – Hívok egy taxit, aztán már itt se vagyunk Isabellel. – már tárcsázott volna, mire Ian magához tért és mellette termett.
- Mel, dehogy hívsz taxit, itt az autókulcs, nyugodtan vidd csak el az enyémet, engem majd Erickék elvisznek, úgy is ott alszok náluk. – vette ki zsebéből a kulcsot, majd Melissa kezébe nyomta.
- Ki mondta, hogy nálunk alszol? – tette fel a találós kérdést Erick, én meg már magamban fetrengtem a röhögéstől, mert előre tudtam mi lesz ennek a vége.
- Még is hol máshol aludnék? – értetlenkedett.
- Természetesen, itt nálunk. – állt fel Carol és húzta ki magát.
- Jó vicc. – nevette el magát. – Na, induljunk, holnap nősülök, és ennek az arcnak kell a pihenés, hogy üde és kisimult legyen. – simított végig két kezével arca minkét oldalán.
- Kisfiam, mit nem értettél meg abból, hogy itt alszol nálunk? – kérdezte meg tőle az anyja.
- De…
- Nincs semmi de. Ki látott már olyat, hogy a legényéleted utolsó éjszakáját nem a szülői házban fogod tölteni? Még az kell, hogy az éjszaka átsettenkedj Melissához és együtt töltsétek az éjszakát. Itt alszol és ezzel a vitát befejeztük. – háborodott fel Carol.
- De az öltönyöm otthon van, és Erick lakása sokkal közelebb van… - próbált kifogásokat keresni, ami Melissa és Carol jó szervezőképességének köszönhetően nem jött össze.
- Az öltönyödet még tegnap áthoztuk ide, ott van fent a régi szobádban. – válaszolta az anyja. – Most szépen köszönj el Melissától, mert leghamarabb már csak holnap láthatod az oltárnál.
Ian arcát érdemes lett volna megörökíteni, a szivárvány minden árnyalatában pompázott. Ilyenkor sajnáltam, hogy nincs mindig kéznél a fényképezőgépem. Kelletlenül, de követte anyja utasításait, és elköszönt Melissától, de úgy tette, mint akinek örökre búcsút kellene vennie álmai nőjétől, pedig csak pár órát kell nélkülöznie, hisz utána már semmi és senki nem választhatja el egymástól őket.
- Szívem, vigasztaljon az a tudat, hogy az éjszakát én is a szüleim házában fogom tölteni. – tette hozzá búcsúzóul Melissa, majd barátnőjével karöltve elhagyták a házat.
Amíg én pár mondatott váltottam Carollal a holnapi nappal kapcsolatban, addig Erick felment a bőröndömért, majd mi is elköszöntünk tőlük és elindultunk haza. Fáradt voltam, amit nem is tagadtam, hisz már a szülőknél majd elaludtam. Kimerítő volt ez a hosszú repülőút, pedig egy keveset aludtam is a gépen, de az sem sokat segített, ahogy a zuhany sem. Arról már nem is beszélek, hogy Erick kis akciója, ami ellen semmi kifogásom nem volt, is elvett az energiámból. Egy kiadós alvásra volt szükségem, hisz holnap nagy nap vár ránk, Ian és Melissa esküvője. Ez lesz az első olyan családi esemény, amin részt fogok venni, mint Erick barátnője.
***
Másnap bolondokháza volt a Russel családnál. Reggel, miután felkeltünk, megreggeliztünk, megfogtuk a két ruhászsákot, amiben a ruháink voltak és már indultunk is a szülői házhoz. A ruhámat még akkor megvettük Maggievel, mikor utoljára Londonban jártam. Itt is hagytam Ericknél, nem vittem magammal Los Angelesbe. Amint megérkeztünk, azonnal elszakítottak Erick mellől. Pislogásnyi időm se volt és már a fiatalabbik Russel testvér szobájában találtam magamat, ahol két fodrász és egy sminkes vett minket kezelésbe. Miután mindannyian elkészültünk, lementünk a nappaliba, ahol a család férfi tagjai vártak ránk. Nem győztük megköszönni az elismerő bókokat.
A templomban Maggie mellett foglaltam helyet, mivel Erick Ian tanúja volt, ezért mellette foglalt helyet, pontosabban állt. A mindig magabiztos Ian, most nagyon idegesen állt az oltár előtt és várta mennyasszonyát. Kezeit tördelgette, és a homlokát törölgette az idegességében. Amikor felharsant az orgona hangja, és meglátta azt a nőt, aki az életét jelentette, mintha a béke és a nyugalom öntötte volna el. Általában azt mondják, hogy minden menyasszony gyönyörű, de Melissára a gyönyörű szó nem illett, találóbb volt a káprázatos. Nagyon egyszerű ruhája volt, semmi csicsa, semmi fodor. A haja hullámokban omlott vállára, amit fátyol díszített. Az egész szertartás nagyon meghitt volt, amiről sikerült a médiát kizárni.
Nem úgy a fogadásról, ami az egyik londoni szállodában volt. A hangulat nagyon jó volt, ahogy elnéztem, mindenki jól érezte magát. A család főbb tagjainak, mint nagyszülők, nagybácsik, nagynénik, unokatestvérek, be lettem mutatva. Mindannyian nagyon kedvesen fogadtak, senki részéről nem éreztem ellenszenvet, aminek nagyon örültem.
- Min gondolkozol? – kérdezte meg Erick, akivel épp egy lassú számra, összebújva táncoltunk.
- Semmi különösön, csak, hogy milyen jó most itt veled. Nem akarok holnap hazamenni.—bújtam még szorosabban hozzá.
- Akkor ne menj.
- Bár ilyen könnyű lenne. – sóhajtottam.
Az esküvőről olyan hajnali háromkor jöttünk el. Másnap ki se mozdultunk a lakásból. Ez az utolsó napom itt, az elmúlt két napban alig volt rá lehetőségünk, hogy kettesben legyünk, és most ki akartuk használni. Ki tudja mikor lesz rá megint lehetőségünk? Az egész napunk abból állt, hogy hol az ágyban, hol a kanapén feküdtünk összebújva. Hosszasan elbeszélgettünk, közben beiktattunk egy-két gyengéd pillanatot is. Délután két órakor jöttünk rá, hogy mi még egész nap nem ettünk semmit. Erick kedveskedni akart nekem, és felajánlotta, hogy ő majd készít kettőnknek valami harapnivalót. Kis édes. Kíváncsian vártam, mit fog összeütni.
Még a konyhába se tehettem be a lábamat, amint egy méteres környezetben voltam, azonnal elhessegetett onnan. Mivel semmi dolgom nem volt, hisz csomagolnom sem kellett, mert nem sok dolgot hoztam magammal, és a gépem is csak este tízkor indult, így leültem a TV elé kezemben a távirányítóval és egyik csatornáról a másikra kapcsoltam. Sehol nem volt semmi érdekes, ami lekötötte volna a figyelmemet, nem úgy, mint a konyhában szorgoskodó férfi. Végül egy zenecsatornánál ragadtam le, pont a Band of Angel egyik számát játszották. Kicsit feltekertem a hangerőt és a klipben éneklő Erickkel együtt énekeltem. A szomszédoknak biztos meg volt a véleményük, főleg, ha az én még fel nem fedezett hangom is áthallatszott. Miután vége lett a számnak és én befejeztem a kornyikálást, Erick finoman meg is jegyezte, hogy az énekléssel kapcsolatos tehetségkutatókat messziről kerüljem. Nem mintha rossz lett volna a hangom, de azért az élni kívánó népet kíméljük az esetleges sokktól.
Közben csengettek. Én mentem ajtót nyitni, mivel Erick az „ebédünkkel” volt elfoglalva. Nevetve nyitottam ajtót, még mindig Szerelmem megjegyzése hatása alatt voltam. Mikor kinyitottam az ajtót, nem kis meglepetés ért. Nem más állt az ajtóban, mint Barbara. Mi a francot keres itt? Futott át az agyamon.
 |
| Annie ruhája az esküvőn |
