Sziasztok!
Meghoztam a kövi részt. Semmit nem fűznék hozzá. Köszönöm az előző részhez a véleményeteket.
Pusszancs
Szusi
Ez se tetszik… Ez se… és ez se. Már két órája jártuk a várost Saraval, egyik üzletből ki, a másikba be, de még mindig nem találtuk meg számomra a tökéletes ruhát a gálára. Kicsit kezdtem elkeseredni, hogy nem lesz mit felvennem az estére. Bár, ha jobban belegondoltam, Erick jobban megérdemelte volna azt, hogy most egyedül menjen arra a rendezvényre, mivel az utolsó pillanatban szólt, pedig több napja tudott a meghívásról, amit velem elfelejtett közölni. De mivel ő Erick Russel, így sokáig nem tudtam haragudni rá, és nagyon meggyőző tud lenni, ha akar, ez most se volt másként. Így visszagondolva a tegnap délutánra, csak mosolygok. Jó volt látni az arcát, mikor berohantam a nappaliba…
Arcomat látva az összes nő a konyhában levágta, hogy én semmiről se tudhattam. Miután Melissa elmondta, hogy mégis milyen gáláról van szó, csak pislogtam. Én erről miért nem tudtam? Ha minden úgy van, ahogy az előttem álló lány elmondta, akkor Erick már egy hete tudott a meghívásról. Nagyon pipa lettem rá, legszívesebben megöltem volna egy kanál vízben. Ennyire nem lehet szétszórt egy ember, vagy még is? Erick, Erick, ezzel most nagyon kihúztad azt a bizonyos gyufát nálam. Még a délelőtti idióta viselkedésed büntetését se kaptad meg, de ezzel a mostanival nagyon érett ez a büntetés.
- Erick Russel!!! – kiáltottam el magamat, amilyen hangosan csak tudtam, és megcéloztam a nappalit nyomomban a család női tagjaival. Amikor beléptem, három megdöbbent férfi tekintettel találtam szembe magamat. Meglátva a célszemélyt, csípőre tett kézzel ránéztem, amilyen mérgesen csak tudtam.
- Ajaj, édes fiam, mi rosszat tettél? – szólalt meg Peter, aki elsőként felocsúdott a döbbenettől, mivel még nem láttak így viselkedni. – Az nem jó jel, ha egy nő így néz rád, ezt tapasztalatból mondom neked. Anyád is így szokott rám nézni, ha valami olyat tettem, ami neki nem nyerte el tetszését.
- Peter! – háborodott fel Carol, és ugyan azt a testtartást vette fel, mint én.
- Na, erről beszéltem. – morogta az orra alatt az apa.
- Mi a baj Kicsim, mi történt? – kérdezte tőlem a jelenleg még halálra ítélt.
- Mikor akartál nekem szólni, hogy holnap egy gálára mész? – kérdeztem tőle felháborodottan.
- Mi az, hogy megyek? Természetesen te is jössz velem, hisz… - nem hagytam, hogy befejezze, gyorsan közbeszóltam.
- A-a, én nem megyek.
- Mi az, hogy nem jössz? – értetlenkedett.
- Hm, lássuk csak… - gondolkodtam el. – Talán azért, mert engem senki nem hívott meg…? - most én nem tudtam folytatni, mert közbevágott.
- Ha engem meghívtak, azzal téged is meghívtak, hisz a párom vagy. – adta meg az egyszerű választ.
- Hé, még nem fejeztem be. – pirítok rá. Látva a tekintetemet, amivel szerintem most ölni tudnék, csendben maradt. – Az egy dolog, hogy a párod vagyok, de Erick a gála holnap este lesz, amit Melissától kellett megtudnom. Ha ő nem szól, és kérdezi meg, hogy miben megyek, akkor az indulás előtt egy vagy két órával tudom csak meg? – láttam, hogy mondani akarna valamit, de én megráztam a fejem, és felrohantam az emeletre. Nem akartam, hogy az egész család lássa, hogy sírok, mert a könnyek marták már a szememet.
- Hát Öcsi, ezt nagyon elbénáztad. Ilyet még én se csináltam, pedig elég sok marhaságot véghezvittem az eddigi életem során. – hallottam még meg távolról Ian hangját.
Az emeletre felérve Erick régi szobájába mentem be. Miután becsuktam magam mögött az ajtót, az ágyra vetődtem, az ott lévő kispárnát pedig a fejem alá tettem. Háttal az ajtónak feküdtem és az ablakon bámultam ki miközben könnyeim hullottak, mint a záporeső. Pár fehér felhő és az ablak előtt el-elrepülő madarak volt az összes, amit láttam a kinti világból, de nem is bántam, most jól esett a semmibe merengeni. Erőm nem volt gondolkodni, hogy most hogyan tovább. Nincs erőm vele harcolni. Ezzel a mostani lépésével nagyon megbántott. Hiába jönne nekem olyan közhelyekkel, hogy elfelejtette, hisz Johnt ismerve, többször is szólhatott a fiúknak, hogy ne feledkezzenek el az estéjről.
Halk és nagyon lassú ajtónyitódásra lettem figyelmes. Fejemet az ajtó irányába fordítottam, hogy lássam, ki az, aki megzavarta magányomat. Mikor megláttam a belépőt, vissza is fordítottam a fejem az ablak irányába, és újra azt tüntettem ki figyelmemmel. Kezemmel gyorsan letöröltem könnyeimet, hogy ne vegye észre kiborulásomat. Éreztem, hogy a mögöttem álló személy engem néz, de nem mer közelebb lépni, ahogy megszólalni sem. Síri csend telepedett a szobára, vágni lehetett a feszültséget.
Pár perc eltelte után megéreztem, hogy besüppedt mögöttem az ágy, és egy melegtestet, ami a hátamhoz simult. Jobb kezével átölelt és megpróbált még közelebb vonni magához. Kisöpörte arcomból a hajamat és a fülem mögé tűrte. A fülemhez hajolt, és mikor megéreztem forró leheletét közvetlen a fülem mögül, be kellett csuknom a szemem és nagy levegőt vettem, hogy lenyugtassam hevesen kalapáló szívemet. Bár mennyire haragudni akartam rá, szívem elárulta eme tervemet.
- Ne haragudj rám Kicsim. – suttogta a fülembe megbánó hangon és belecsókolt a fülem mögé. Nem válaszoltam neki, nem tudtam, mit mondhatnék. Észrevéve a hallgatásomat, folytatta. – Tudom, hogy elcsesztem, de nagyon. Mentségemre legyen, hogy mindabba voltam, hogy említettem neked, de ezek szerint nem. Meg tudsz nekem bocsátani? – búgta a fülembe bűnbánó hangon.
- Ha azt mondom, nem haragszom, hazudnék. Tudod, milyen rosszul esett, hogy a sógornődtől kellett megtudnom, hogy holnap hivatalosak vagyunk egy gálára, és nekem nincs erre az alkalomra megfelelő ruhám? Az utolsó pillanatban hol találok magamnak, hisz még a várost se ismerem annyira? – fakadtam ki. Felültem az ágyon, ebben a mozdulatomban Erick is követett, átölelt és a mellkasához vont hátulról, fejét pedig a vállamra hajtotta.
- Még egyszer, ne haragudj. Nem gondoltam volna, hogy egy ruha ennyi problémát tud okozni. – mosolygott bele a vállamba. Ebben semmi vicceset nem találtam.
- Tipikus férfi. – morogtam, mire felkapta a fejét. – Ti olyan egyszerűen el tudjátok intézni ezt, csak kiveszitek az egyik felakasztott fekete öltönyötöket, egy fehér inget és hozzá egy fekete cipőt és már készen is vagytok. Míg mi, meg kell találnunk a tökéletes ruhát, a hozzá való cipőt, táskát és egyéb kiegészítőt, aztán ott van a fodrász, manikűrös, sminkes…
- Kicsim, Kicsim, állj, ezt még hallgatni is fárasztó. Vegyük sorba dolgokat. – fordított maga felé, hogy a szemembe tudjon nézni. – Kell egy ruha. – nézett a szemembe, mire beleegyezően bólintottam. – Cipő,… Mit is mondtál még?... Jah, igen, kiegészítők… - én csak hallgattam, hogy hova akar kilyukadni ezzel az egésszel. – Kérd meg Melissát, Maggiet, vagy Sarat, hogy kísérjenek el beszerezni ezeket a dolgokat. Aztán…
- Állj, állj. – állítottam le, mert nagyon belemerült a holnapi napom megszervezésébe. Semmit se utálok jobban, mint mikor valaki más akarja megtervezni a napomat, még akkor is, ha csak a jó szándék vezérli és az illető a szerelmem. – Melissa biztos, hogy nem fog ráérni, mert délelőtt a mennyasszonyi ruhapróbára megy, és Maggie se ér rá, mivel ő az egyik koszorúslány, így neki is mennie kell.
- Akkor marad Sara, biztos ráér. Fel is hívom neked. – és már nyúlt is a telefonjáért.
- Hadd, majd én. – tettem rá kezemet kezére. – Nem vagyok gyámoltalan és gyüge, telefonálni még én is tudok. – gúnyolódtam.
Az eddig zsebemben lapuló telefonomat elővettem és Sara számát tárcsáztam. Miután felvázoltam a helyzetet, nagyot nevetett rajta. Megjegyezte, hogy ez tipikusan Erickre vall, a legfontosabb dolgokat képes néha elfelejteni, de azért ne büntessem meg nagyon, csak annyira, amennyit megérdemel. Megnyugtatott, hogy nem kell aggódnom, mert szívesen elkísér vásárolni, és készüljek fel, mert korán reggel itt lesz értem. Még pár részletet megbeszéltünk, majd bontottuk a vonalat. Nevetve ültem vissza az ágyra Erick mellé, aki fintorgott, hogy füle hallatára beszéltük ki egyik legjobb haverja barátnőjével. Felvont szemöldökkel néztem rá, ne hogy már ő legyen megsértődve a történtek miatt. Miután találkozott tekintetünk, azonnal rendezte vonásait és rám mosolygott.
Elég hamar eljöttünk a szülőktől, mivel az ott történtek eléggé rányomta bélyegét az este hangulatára. Melissával még megbeszéltem, hogy majd másnap ráhívok, ha végeztem a vásárlással és akkor megbeszéljük, hogyan tovább. A gála amúgy is csak hétkor kezdődik. Hazavezető úton és még a lakásba érve se nagyon szóltam Erickhez, pedig nagyon próbálkozott a kedvemben járni. Elkészítette a fürdővizet, mécseseket rakott a kád köré, lágy zene szólt, de valahogy nem voltam ráhangolódva erre a gesztusra. Más körülmények között majd kiugrottam volna a bőrömből, de most nem. Igaz együtt fürödtünk, jól esett hozzábújnom, de láttam rajta, hogy rosszul esik neki, hogy ilyen fagyos a hangulatom. Este aztán az ágyban fekve elmondtam neki, hogy szeretem, mindennél jobban, ne haragudjon a viselkedésem miatt, de ez az egész nap valami nagyon pocsékra sikeredett, arról már nem is beszélve, hogy előző nap buliztunk, és még nem voltam rendesen kipihenve.
Ígéretéhez híven Sara nagyon korán jött értem, már reggel nyolckor a csengőre volt tapadva. Reggelizni se volt időm, gyorsan megittam egy bögre kávét, amit nagy kegyes a diktátor barátnőm megengedet. Ericktől egy gyors csókkal és egy majd jövökkel elköszöntem, majd nyakunkba vettük London plázáit, s most itt voltunk a nem is tudom hányadik üzletben és ruhát próbáltunk. Már kezdtem elszomorodni, hogy nem fogok megfelelő ruhát találni, mikor kezembe akadt egy barackszínű estéji. Ezt muszáj volt felpróbálnom. Próbafülkéből kilépve a tükörhöz mentem, hogy lássam ezt a csodát magamon. Mikor megláttam, azonnal beleszerettem, szerelem volt első látásra.
- Megvan! – sikkantottam fel örömömben. Sara hangom hallatán azonnal ott termett mellettem. Mögém lépve ő is a tükörben álló személyt nézte. Végigsimítottam a rajtam lévő ruhán és csak mosolyogtam.
- Ez gyönyörű, meseszépen festesz benne. – dicsért meg. – Ezt meg kell venned.
- Meg is veszem, semmi pénzért nem hagyom itt. Ez a tökéletes ruha az estére. – húztam ki magam büszkén.
Visszamentem a próbafülkébe, levettem a gyönyörű ruhát és visszavettem a sajátomat, majd a pénztárhoz vittem, hogy kifizessem. Míg a fülkében voltam, Sara választott nekem a ruhához illő táskát, és ezzel együtt fizettem is. Szerencsére cipőt nem kellett vennem, mert pont volt a ruhához illő szandálom. Miután itt végeztünk, beültünk ebédelni, aztán megcéloztunk egy szépségszalont, így egy kalap alatt letudtuk a manikűröst, a sminkest és a fodrászt is.
Délután öt óra volt, mire hazaértem, Erick épp akkor jött ki a fürdőből egy szál törölközőben. Mikor megláttam, nagyot nyeltem. A látottak eléggé megmozgatta a fantáziámat. Szerelmem meglátva az arcomat, azonnal mosolyra húzta a száját. Odajött hozzám és egy lágy csókot hintett az ajkaimra, majd mosollyal az arcán elvonult a szobájába, én meg ott álltam a nappali közepén lefagyva. Pár pillanat kellett, hogy észhez térjek. Gyorsan elkészítettem a fürdővizemet és próbáltam úgy megfürödni, hogy a sminkemet és a frizurámat ne érje víz. Miután végeztem, magam köré tekertem egy törölközőt és a nappaliban hagyott táskámmal és a ruhászsákkal együtt bevonultam én is a szobába, de nem az Erickkel közös szobánkba, hanem a másikba, nehogy elcsábuljak az ott tartózkodó embertől. Körülbelül fél órába telt mire felöltöztem és akkor jutott az eszembe, hogy Melissát még fel sem hívtam. Gyorsan tárcsáztam is és megbeszéltük, hogy értünk jönnek a számukra kirendelt kocsival. Megkerestem Ericket, hogy szóljak neki. Mikor meglátott elismerően végignézett rajtam, derekam után nyúlt, magához vont és szenvedélyesen megcsókolt.
- Eszméletlenül gyönyörű vagy. – suttogta az ajkaimba. – És ha nem kéne erre a fránya gálára mennünk, akkor már rég a hálóban lennénk. – simított végig az oldalamon, engem meg kirázott a hideg és libabőrös lettem az érintésétől.
- Te is nagyon jól nézel ki, és nagyon jól hangzik az a hálószobás dolog. – kacsintottam rá.
Ianék az ígéretükhez híven fél óra múlva meg is érkeztek értünk. Odaérve a helyszínre fotósok tömkelege vett körbe minket. Tudtam, hogy ezt nem úszhatjuk meg, de valahol azért egy kicsit reménykedtem. Egy-két kép erejéig pózoltunk külön-külön és együtt is Ianékkel. Belépve az épületbe az előcsarnokban várakoztunk egy ideig, míg a fiúk köszöntöttek pár ismerőst, majd megkerestük a helyünket. A nyolcszemélyes asztalnál már ott ültek a többiek is, kivéve Mattet és Alisont, aki ugyebár beteg, és Rick is egyedül jelent meg.
Ez az egész felhajtás egy jótékonysági este volt, az itt befolyt összeget több szervezet között osztják majd szét. Körülnézve a teremben mindenhol híres embereket láttam. Voltak itt élsportolók, színészek, zenészek, modellek, TV-s személyiségek és még sorolhatnám. Voltak olyanok is, akiket én magam is felismertem. Az asztalnál ülőkkel nagyon jól elszórakoztunk, nagyon jó hangulat alakult ki, nem hiába, egy összeszokott társaságról volt szó. Táncoltunk, nevettünk, beszélgettünk, nagyon jól éreztük magunkat.
- Hát ez a ribanc meg mit keres itt? – tette fel a kérdést a velem szemben ülő Sara, mire mindenki arra nézett, amerre ő. Mi is megfordultunk Erickkel, hogy lássuk, kit illetet ilyen szívmelengető jelzővel. Erick, ahogy megfordult, azonnal lefagyott az arcáról a mosoly és izmai megfeszültek.
- Barbara – csak ezt az egy nevet suttogta maga elé. Nem kellett sokat találgatnom, hogy melyik lehet ő, azonnal kiszúrtam, ahogy egy eléggé dekoratív nő az asztalunkat nézte, majd a partnerével karöltve és egy büszke mosollyal az arcán megindultak felénk. Tudtam, hogy nem kerülhettem el a vele való találkozást, előbb-utóbb sor került volna rá, de nem gondoltam volna, hogy pont ezen az estéjen…
 |
| Annie ruhája |
