8. fejezet

Sziasztok!

Meghoztam a beígért fejit. Remélem tetszeni fog és megajándékoztok 1-2 komival. Jó olvasást és várom a véleményeteket.

Pusszancs

Szusi

Reggel nagyon későn ébredtünk. Ha a telefonom nem kezd el eszeveszett módon csörögni, akkor szerintem még mindig aludnánk. Nagy nehezen sikerült felvennem. Tom hívott. Elújságolta, hogy egy óra múlva itt van a kollégium előtt és reméli, hogy se nekem se Breenek nincsenek tervei, mert szeretne elvinni minket ebédelni.  Ahogy ezt meghallottam, rögtön felébredtem. Miután letettem a telefont, ujjongva ugráltam az ágyon, barátnőm meg nem tudta mi történt és kérdőn nézett rám. Gyorsan elmondtam neki, mi történt, és ő is ugyanúgy reagált, mint én. Míg készülődtünk, Bree kifaggatott a tegnap történtekkel kapcsolatban. Mindent elmondtam neki, hisz nincs mit titkolnom a legjobb barátnőm előtt. Ő se érti miért van ez így, ahogy én sem. Már azt hittem, hogy legalább barátnőm ellát pár jó tanáccsal, de ő is ugyanolyan tanácstalan volt, mint én. Épp kopogtak, mikor befejeztük a locsogást. Az órámra néztem és láttam, hogy már eltelt egy óra, akkor a vendégünk nem más lehet, mint a bátyám. Örömmel nyitottam ki az ajtót. Mikor megláttam, azonnal a nyakába ugrottam. Nagyon hiányzott a bátyám, amióta elkezdődött a szemeszter nem találkoztunk. Igaz nagyon ritkán jártam haza, főleg csak a szünetekben, de akkor is csak rövid időre. Olyankor vagy a barátaival volt, vagy dolgozott.

-          Mi ez a nagy öröm hugica? – kérdezte mosolyogva.

-          Csak örülök, hogy láthatlak. Már nagyon hiányzott az én bátyuskám. – bokszoltam oldalba Tomot.

-          Te is hiányoztál nekem. Szia Bree, hogy vagy? Rég láttalak. Nagyon jól nézel ki. – mondta barátnőmnek, de a hangján lehetett hallani, hogy kicsit zavarban van. Ez jó, a bátyám zavarban van egy lány előtt. Bree szintén zavarba jött és el is pirult. Akaratlanul is mosolyogtam rajtuk.

-          Szia Tom. Köszi, jól.

-          Ennek örülök. – mosolygott rá. – Nos, lányok, elkészültettek? Indulhatunk ebédelni? Én már farkaséhes vagyok, közben meg elmesélitek, mi újság van Los Angelesben. – ezzel mindketten belekaroltunk bátyámba és indultunk is.

Az ebéd nagyon jó hangulatban telt. Breevel mindent elmeséltünk Tomnak, az összes buliról beszámoltunk, amin részt vettünk. Közben mi is kifaggattuk testvéremet, mindenről. Mikor szóba kerültek a lányok, rögtön hárította a témát és másról kezdett beszélni. Nem baj, majd ha kettesben leszünk, akkor kifaggatom. Gondolom Bree előtt nem akar erről beszélni.

Miután befejeztük az ebédet, visszaindultunk a kollégiumba. Bree azzal az ürüggyel felment a szobánkba, hogy tanulnia kell holnapra, de én tudtam nagyon jól, hogy csak kettesben akart minket hagyni a bátyámmal. Nagyon jól tudta, hogy milyen közel állunk egymáshoz. Még elköszönt tőlünk, főleg Tomtól és el is ment. Olyan helyesek lennének együtt. Féltem barátnőmet, főleg a csalódástól, hisz tisztában vagyok bátyám múltjával. Most, hogy már kettesben vagyunk, kifaggatom, és megpróbálok közbenjárni Bree érdekében.

-          Végre kettesben vagyunk. – mondtam, miközben leültünk a legközelebbi padra. – Most már nem térsz ki a válaszadás elől.

-          Hallgatlak hugica, mi nyomja a lelkedet, mire vagy kíváncsi? Mindent elmondok, mert látom valami nagyon fúrja az oldaladat.

-          OK – bólintottam. – Tudok mindenről, hogy mi történt köztetek Breevel. – meglepődött kijelentésemtől. – Mindent elmondott.

-          Így már értem. – lehajtotta a fejét és folytatta. – Tudom, hogy most utálsz, mert kikezdtem a legjobb barátnőddel, de nem történt semmi köztünk a csókon kívül. Gondolom ezt Bree is elmondta.

-          Tom, én nem utállak, csak egy valamit nem értek. Hogy hogy nem feküdtél le vele? Pedig a lehetőség meg volt rá. Nekem Bree azt mondta, hogy ő benne lett volna, de te nem akartad. – kérdeztem bátyámtól, ami már napok óta furdalta a kíváncsiságomat.

-          Tudom, hogy ha akartam volna, akkor megtörténhetett volna, de nem akartam kihasználni a helyzetet. Nem, mert nem érdemli meg, hogy egy legyen a sok közül, ő ennél sokkal fontosabb nekem. A történtek óta nem tértem magamhoz, az a csók… - ábrándozott bátyám. –  Állandóan csak arra gondolok. Nem értem mi történik velem, még ilyen soha nem történt velem. Azóta nem voltam senkivel, mármint úgy. Valahogy nem tudom megtenni, valami tiltakozik bennem az ellen, hogy folytassam azt az életet. Te érted ezt hugi? – kérdezte Tom, miközben tátott szájjal hallgattam, amiket mondott.

-          Tom, ezt nem hiszem el. – szólaltam meg, miután megtaláltam a hangomat. – A barátnőm kellett ahhoz, hogy megváltozz, és ne csak valami fogyasztási cikként nézz a nőkre. Lehetséges, hogy beleszerettél Breebe? Az elmondottak alapján nekem ez jön le.

-          Nem tudom Annie. Fogalmam sincs. Csak azt tudom, hogy így még nem éreztem, főleg nem egy lány iránt. Bree mit mesélt neked rólam? Gondolom ő már rég elfelejtette a történteket. – nézett rám csalódottan. Pedig ha tudná…

-          Ő is ugyan úgy álmodozik a csókotokról, mint ahogy te. – kijelentésemre felkapta a fejét és kidülledt szemekkel rám nézett. – Most miért csodálkozol ennyire? Még a vak is észrevette, hogy egész ebéd alatt hogy néztetek lopva egymásra. Meg mind a ketten zavarban voltatok a másik jelenlététől, egyikőtök pirosabb volt, mint a másik. Nagyon viccesek voltatok. – ezen már nevetnem kellett, ahogy magam előtt láttam mindkettőjük arcát ebédkor.

-          Ugye csak szivatsz? – ráztam meg a fejem. – Ez komoly? – már bólogattam, amitől egyre jobban felvidult. – Köszi Annie!!! – ölelt meg, és egy puszit nyomott az arcomra. – Te vagy a legjobb testvére, akit csak kívánhat az ember magának. Ha ez összejön, tartozom neked eggyel.

-          Mire vársz még? Nem akarok egész nap itt ülni és a képedet bámulni, nekem is van dolgom. Menj és beszélj vele, szerintem ő is erre vár már napok óta. Aztán csak ügyesen. – kacsintottam bátyámra.

-          Még egyszer, köszi hugi! – azzal felálltunk a padról és visszaindultunk a kollégiumi szobámba, ahol Bree volt.

Mikor felértünk, Bree TV-t nézett. Egy ideig csak voltunk a szobában, senki nem szólalt meg, beállt a csend. Bree továbbra is a TV-t nézte, míg Tom csak volt magának és láttam rajta, hogy nem tudja, mit tegyen. Ilyen nincs, akkor nekem kell rajtuk segítenem, vagyis el kell tűnnöm innen, hogy kettesben legyenek és tudjanak egymással beszélni. De hova menjek? Gondolkozz Annie, gondolkozz!!! Megvan, elmegyek a könyvtárba, az még vasárnap is nyitva van, van ott is számítógép, így meg tudom nézni a mailjeimet. Lehet, hogy a szerkesztőségből jelentkeztek, vagy lehet, Erick is írt. Erick, Erick, Erick…. Annie elég az álmodozásból, szedd össze magad és nyomás ki a szobából. A csendet így én törtem meg.

-          Tom, egy pillanatra itt tudnál maradni? – ahogy megszólaltam, minden szem rám szegeződött. A kérdezett csak bólintott egyet. – Át kéne mennem a könyvtárba egy régi újságcikket kéne megkeresnem, ami kell az új cikkemhez, amit holnap kell leadnom. Nem leszek sokáig, sietek vissza, addig el leszel ugye? – a válasz csak egy bólintás volt megint. Azzal megfogtam a telefonomat és ki is mentem a szobából.

Remélem Tom most már él az alkalommal és beszél a barátnőmmel. Nagyon megváltozott, mert mikor visszaértünk a szobába, meg se mert szólalni. Gyorsan még írtam neki sms-t, hogy használja ki az alkalmat és ne aggódjon, mert nem kell semmi cikket keresnem, csak kettesben akartam őket hagyni, és nem jövök vissza egyhamar. Elmentem a könyvtárba és leültem az egyik géphez. Rámentem a levelezéseimre. Nem volt sok mailem, csak kettő, de pont a legfontosabbak. Az egyik a szerkesztőtől jött, a másik pedig Ericktől. Először a szerkesztő mailjét nyitottam meg. Kíváncsian olvastam az üzenetét. Mikor elolvastam nagyon megkönnyebbültem. Nagyon tetszet neki az írásom, rövid, és minden benne van, pont olyan, amilyet akart. Meg is dicsért. Ennek nagyon örültem, így legalább nem kell idegeskednem, hogy min változtassak és hogyan. Gyors választ írtam és utána megnyitottam a másik mailt, ami Ericktől jött. Mikor megláttam az üzenetét, csalódott voltam, mert nagyon rövid mailt küldött, csak pár mondatot. Nagy izgalommal álltam neki olvasni ezt a pár sort.

Szia Annie!

Először is bocsi, hogy csak ilyen rövid mailt írok, de most nincs időm. Amúgy nagyon örültem a te hosszú levelednek. Most csak annyit szeretnék megkérdezni, hogy nincs kedved-e msn-en írogatni velem? Olyan éjfél körül fent leszek, akkor nálatok, ha jól tudom, délután 4 óra lesz. Ha meg netán nem tudsz jönni, akkor írok egy hosszú mailt, amúgy is írtam volna. Remélem, tudunk majd beszélni. Addig is légy jó!

Erick

Ahogy elolvastam a levelet, még a lélegzetem is elakadt. Írogatni akar VELEM! Hány óra van? Ugye még nem késtem le a 4 órát? Gyorsan az órámra néztem, ami fél 4et mutatott. Hála Istennek, még van időm. Gyorsan írok neki választ.

Szia Erick!

Semmi baj, megértem. Majd küldesz egy hosszabb üzenetet, mikor lesz időd. Amúgy most nincs semmi dolgom és net előtt leszek, szóval nyugodtan írogathatunk.

Annie

Üzenet elküldve és rögtön be is jelentkeztem msn-re. Most már csak várnom kell, hogy mikor fog jelentkezni. Ahogy ezen gondolkoztam, valaki rámírt…

U.I. A végére egy meglepi! Én így képzelem el Tomot. A képért köszönet Gabicának.

7. fejezet

Sziasztok!

Köszönöm szépen a komikat, nagyon örültem nekik. Úgy döntöttem, hogy felteszem a kövi részt. Ezt köszönjétek Gabicának, aki kitartóan lobbizott nálam :DDD Remélem tetszeni fog és most is megajándékoztok 1-2 komival.

Pusszancs!

Szusi

Szia Eric!

Köszönöm a bókokat. Mikor olvastam a mailedet el is pirultam, de szó szerint. A te neved se semmi, olyan titokzatos, főleg számomra. Remélem, mihamarabb fényt derítek erre a titokra, ami körül vesz téged. Tudom, megegyeztünk, hogy inkognitóban leszünk, és tiszteletben is tartom, de akkor is kíváncsi természet vagyok, alig várom, hogy fény derüljön mindenre. Addig is türelmesen várok.

Szerintem nem furcsa, ha valaki olyat tanult, amit szeret, még ha az a zene is. Én szeretem a zenét, de a tanulását nem nekem találták ki. Amúgy mindenféle zenét meghallgatok, nincs úgy kedvencem.

A bemutató nagyon jó volt, legalább is nekem tetszet. Szokásos emberek voltak ott, újságírók, könyvkritikusok, meg 1-2 rajongó. Meg is vettem az író könyvét, amit dedikált is nekem. Nagyon jó ajánlást mondott hozzá és megtetszet. Még nem álltam neki a cikk megírásának, mert csak nemrég jöttem meg a bemutatóról. Amint meglesz, elküldöm neked is. Hétfőn kell leadnom, remélem, addig kibírod :D Remélem a szerkesztőnek tetszeni fog, és nem kell majd változtatnom rajta. Én nem egy napilapnál dolgozom, hanem egy hetilapnál, ami szerdánként szokott megjelenni. Így van időm, nyugodtan megírni a cikket, és ha nem tetszik a szerkesztőnek, akkor még tudok változtatni.

Kirándulni én is nagyon szeretek, főleg olyan helyekre szeretek menni, ahol valami nevezetesség van, van mit megnézni. Nagyon szeretnék egyszer eljutni Kínába, Japánba, Indiába. Ezek az országok nagyon tetszenek, nagyon érdekes kultúrájuk van, és nem csak könyvből szeretném ismerni őket.

Igaz, akkor mehetek le a partra itt Los Angelesbe, mikor akarok, de mivel kevés a szabadidőm, így csak nagyritkán kerül rá sor. Lehet, ha nem lenne ez az állásom, akkor több időm lenne, de mivel ez számomra nagyon jó szakmai gyakorlat, inkább ezt az áldozatot hozom meg. Sokan mondják, hogy fiatal vagyok és élveznem kéne az életemet, de nem érzem úgy, hogy rosszul cselekednék. Az írás mellett van időm szórakozni is, amit ki is használok. Nem kapok olyan sok felkérést, csak hetente vagy kéthetente 1 témát, amiről írnom kell. A suli veszi el a legtöbb szabadidőmet, mert elég sok tantárgyat veszek fel minden szemeszterben, amit nem kéne. Pár hét múlva kezdődnek a vizsgáim, és utána lesz egy kis időm piheni, mert itt a tavaszi szünet. Végre meglátogathatom a szüleimet, akiket már nagyon régen láttam és nagyon hiányoznak.

Szeretnék kicsit többet megtudni a családodról, ha ez még belefér abba, amit el mersz árulni nekem és nem titok. Az én családom nem olyan nagy. Akik a legfontosabbak számomra a szüleim, bátyám, és a legjobb barátnőm, aki egyben a szobatársam is. Tudom, furcsán hangzik, hogy őt is a családtagként számítom, de már kislánykorom óta barátnők vagyunk, és ő az egyetlen, aki mindenről tud velem kapcsolatban. Ez oda-vissza is érvényes. A bátyámmal is nagyon jó a kapcsolatom. Mindenről beszámolunk egymásnak, és ha bármilyen gondunk van, számíthatunk a másikra. Sokan mondják, hogy ritka az ilyen testvér és nagyon szerencsés vagyok, amúgy annak is érzem magam. Ennyit a családomról. Mást nem tudok idesorolni. Még vannak rokonaim, mint nagyszülők, nagynénik, nagybácsik, unokatestvérek, de számomra ez a négy személy a legfontosabb.

Most befejezem a mailemet, már így is túllőttem a kelleténél :D, meg még ott van a cikk is, amit meg kell írnom és nincs, ki megírja helyettem. Amint kész neked is küldöm.

Legyen szép napod! (Tudom, kicsit furcsán hangzik az időeltolódás miatt, de akkor is:)))  )

Annie

El is küldtem a választ. Remélem, csak rájön, hogy mire vagyok kíváncsi. Igaz én nem írtam meg neki, hogy van-e valakim, de ha egy kicsit is érdeklem, akkor majd ő megkérdezi. Míg Bree nem jön meg, addig van egy kis nyugtom, és megírom a cikket. Elővettem a jegyzetemet és neki is álltam. Még szerencse, hogy nem kell olyan hosszú cikket írnom róla, elég egy vagy másfél oldalnyi szöveg. Ügyesen meg is lettem vele, pont mire Bree megjött. Még gyorsan átolvastam és elküldtem a szerkesztőnek mailben, igaz hétfőn kellene leadnom, de ha már megvagyok vele, akkor miért ne. De nem csak neki küldtem el, hanem Ericknek is. Még annyit írtam neki, hogy nem biztos, hogy ebben a formában fog megjelenni, mert a szerkesztő még nem bólintott rá. Miután már úgy gondoltam, nincs miért a laptop előtt ülni, ki is kapcsoltam. Bree ekkor fejezte be a zuhanyzást. Ránéztem az órámra. Te Úr Isten! Már ennyi az idő? 7 óra, gyorsan eltelt az idő. Lezuhanyoztam, és elkezdtem készülődni az estére. Még azt se tudtam, hogy hova megyünk, hogy hogy öltözzek. Gyorsan kifaggattam barátnőmet, aki elárulta, hogy egy medencés buliba vagyunk hivatalosak, szóval fürdőruha kötelező. Felvettem a kedvenc rózsaszín bikinimet és a hozzá illő strandszoknyámat. Biztonság kedvéért a strandtáskámba tettem egy hosszúpólót, ha netán hűvösebb lenne az idő, legyen mit felvennem. Bree hasonlóképpen cselekedett, mint én, csak az ő ruházata narancssárgában tündökölt. Nagyon halvány sminket tettünk fel, a hajunkat is nagyon egyszerűen csináltuk meg, és máris indulásra készen álltunk. Hívtunk egy taxit, ami gyorsan meg is érkezett, bediktáltuk a címet és már indultunk is.

A bulit az egyik csoporttársunk, Dixon rendezte a szülei házában, akik épp nem tartózkodtak odahaza. Nagyon szép házuk volt, látszik, hogy van mit a tejbe aprítaniuk. Nem sok vendég volt, csak az osztálytársak voltak ott és Dixon egy-két barátja. Nagyon jó volt a hangulat, lehet azért, mert nem voltunk sokan és mindenkit ismertem, akiket meg nem, azokkal nagyon gyorsan összebarátkoztam. Volt köztük egy srác, Chuck, akivel nagyon sokat beszélgettem, és nagyon aranyos, jóképű srác. Ő is hasonló gondolkozású ember, mint én és nagyon jó humora van, sokszor megnevettetet. Egyszer, mikor táncoltunk, épp egy lassú szám ment. Tánc közben egyszer csak azt vettem észre, hogy az egyik keze a derekamról elindul felfelé és végigsimítja a hátamat. A másik kezével meg még közelebb von magához. Annie, nyugi, ez még belefér a táncba, próbáltam nyugtatgatni magam. De amikor megéreztem száját a vállamon, miközben apró csókokkal haladt felfelé, a szívem egyre hevesebben kezdet verni. Még egy utolsó csókot lehelt a fülem mögé, utána mélyen a szemembe nézett. Be kell ismernem, nagyon szép barna szemei vannak, és ezek a szemek egyre jobban közeledtek felém. Mi lesz most? Mit csináljak? Csak ennyit tudtam kérdezni magamtól. Ekkor tudatosult bennem, hogy Chuck meg akar csókolni. És én akarom ezt? Nem, vagyis nem tudom. Gyorsan kell döntenem, mert már csak pár centi választ el minket. Döntöttem. Csak egy csók, Annie, ennyit megengedhetsz magadnak. Ebben a pillanatban ajkaink összeértek. Először puhatolózva csókolt, és mikor megérezte, hogy nem ellenkezem, felbátorodott, amennyire csak tudott, még szorosabban húzott magához közel. Nyelvével végig rajzolta ajkamat és bebocsájtást kért, amit én megengedtem neki. Nyelve felkutatta az enyémet és vad táncba kezdtek. Ahogy ezt műveltük, belém hasított a felismerés. Én ezt élvezem? Nem, egyáltalán nem. Semmilyen reakciót, bizsergést, vágyat nem vált ki belőlem ez a srác. Kár, pedig nagyon aranyos. Csókunk abbamaradt, partnerem zihálva nekitámasztotta homlokát az enyémnek. Fél percig állhattunk már így és a csendet Chuck törte meg.

-          Nagyon kedvellek. – mondta halkan, hogy csak én halljam. – Nem gondoltam volna, hogy pont Dixon buliján futok össze, egy ilyen lánnyal, mint te. Pedig el se akartam jönni erre a bulira.

-          Én is kedvellek. – csak ennyit tudtam mondani. Ahogy ezt kimondtam, szája megint közeledett felém. Most mit csináljak? Megbántani nem akarom, de azt se akarom, hogy hiú reményeket tápláljon. Segítsen már valaki!!! Szája már egyre vészjóslóan közel volt. Kezeimet mellkasára tettem és így próbáltam megálljt parancsolni neki. Kapcsolt.

-          Valami baj van? Vagy valami rosszat tettem? – kérdezte meglepetten.

-          Nem, dehogy is. Nem csináltál semmi rosszat, veled minden rendben van, de nekem ez nem megy. – próbáltam magyarázkodni. – Te egy nagyon kedves, aranyos, és nagyon vicces srác vagy, és még jóképű is. Minden lány álma…

-          De nem a te álmod. – vágott közbe szomorú hangon, lehajtott fejjel.

-          Sajnálom – mondtam szintén szomorú hangon. – Szerintem jobb, ha most tisztázzuk a helyzetet, mint hogy valami rossz süljön ki ebből az egészből. Ugye nem haragszol rám, annyira?

-          Nem, dehogy. Hisz nem történt semmi, csak egy csók volt, amit mindketten akartunk, de a részedről ennél több nem történhet. Attól még barátok lehetünk. Gyere, igyunk valamit.

Ezzel be is fejeztük ezt a kínos beszélgetést. Az este folyamán már nem is hoztuk fel a történteket, úgy beszélgettünk egymással, mint két jó barát. Szerencsére senkinek nem tűnt fel a történtek, vagyis remélem. Bree néha nagyon furcsán méregetett, gondolom észrevette, hogy valami történt. Majd otthon mindent elmesélek neki. A buli további részében minden nagyon jól alakult, sokat nevettünk és mi csajok a végére a medencében kötöttünk ki, köszönhetően a fiúknak, akik aztán csatlakoztak hozzánk.

Olyan hajnali 2 órakor indultunk haza, de egész úton nem is beszélgettünk barátnőmmel. Mindketten nagyon fáradtak voltunk. Alig vártuk, hogy bedőlhessünk az ágyunkba. A szobába érve Bree csak annyit mondott, hogy majd reggel kifaggat, most elég fáradt ahhoz, hogy beszéljen velem. Ennek örültem is, mert még magamban is tisztáznom kell a dolgokat. Már nem értem saját magamat. Ott volt az a helyes srác, Chuck, minden csaj összetenné a két kezét, ha ilyen pasija lenne. Vonzó, helyes, aranyos, okos, és még jó humora is van, nem azok közé a pasik közé tartozik, akik azt se tudják hány kilók, mert úgy el vannak szállva maguktól. Nekem meg nem kellett. Pedig a csókban én is ugyanúgy benne voltam, de nem váltott ki belőlem semmit. De miért? Mi van velem? Ennyire defektes lennék, mióta Nickkel szakítottam? Nem, az kizárt, hisz azóta sok idő eltelt, de az is igaz, hogy azóta nem jártam senkivel, de csókolózni csókolóztam, akik szintén ugyanezt a reakciót váltották ki belőlem, mint Chuck, vagyis semmit. Nem értem, úgy látszik, még várnom kell az igazira, ha egyáltalán létezik. Ha létezik, akkor mikor fog eljönni, és ki lesz az? Ahogy ezen gondolkodtam, hirtelen egy név ugrott be…

6. fejezet

Sziasztok!

Mivel szerda van, így hozom a beígért fejit. Kicsit szomorú is vagyok, mivel az előző fejihez csak 1 komit kaptam, vagyis pontosabban 2-t, ha Hennájét (L) is beleszámítom, aki a bétám. Eddig mindig volt legalább 4 komim, aminek nagyon örültem, mert ebből láttam, hogy tetszik nektek, amit írok. Igaz most is kattintgattatok a tetszik gombra, de az azért nem ugyanaz. Én nem akarom bevezetni a komihatárt, és nem is fogom, de kötnék veletek egy egyezséget. Ha kapok legalább 5 komit, akkor hamarabb hozom a következő részt, mint szerda, ha meg nem akkor marad a szerda, amikor mindig is lesz friss.

Még annyit, mielőtt elolvassátok az új részt, hogy ebben a részben kicsit közelebb kerülünk Movieboy kilétéhez. Remélem, nem okozok nagy csalódást és olvasni is fogjátok ezután is a törimet.

Már nem is húzom tovább, jó olvasást!

Pusszancs mindenkinek!

Szusi

Csak ültem a gépem előtt és bámultam magam elé. Ki lehet ez a Movieboy, és miért titkolózik ennyire? Remélem, mihamarabb lehull a lepel…

-          Annie, úgy elgondolkodtál. Mi történt? – kérdezte barátnőm.

-          Semmi érdekes. A szerkesztőségből elküldték a következő cikkem témáját és már azon jár az agyam…

-          Annie engem nem versz át. Movieboy írt ugye? Rajta gondolkozol. – csak bólintottam, nem tudom őt átverni, túl jól ismer engem. – Mesélj, mi a gond vele már megint.

Elmeséltem Breenek, hogy mit írt és én mit írtam neki válaszként. Elmondtam neki azt is, hogy mennyire kíváncsivá tett, és hogy mennyi közös van bennünk. Még azt is elmondtam neki, hogy kezd szimpatikus lenni ez a srác.

-          Akkor mi a gond? Szerintem ő is kedvel téged. Írogattok egy ideig, hogy megismerjétek egymást, és ha minden jól megy, megbeszéltek egy randit és akkor már személyesen is ismerni fogjátok egymást…

-          Bree, ez mind szép és jó, és örülnék is neki, de túl nagy a távolság köztünk.

-          Ok, egyetértek veled, hogy London nem itt van a szomszédban, de már feltalálták a repülőt. Szóval ez a része is megoldva.

-          És mi van, ha ő nem akar majd megismerni engem, csak így interneten keresztül?

-          Annie, ne aggodalmaskodj már annyit. Még csak az 1. fázisban vagytok, vagyis még csak ismerkedtek, de te már most úgy állsz hozzá, mint egy viszonzatlan szerelemhez. – magyarázta barátnőm, mikor egyszer csak felkiáltott – Úr Isten!!! Te SZERELMES vagy!!!

-          Mi van????? Te nem vagy normális!!!! Nem vagyok szerelmes! Főleg nem egy ismeretlenbe, nem!!! – tiltakoztam Bree kijelentése ellen.

-          Akkor hagyd abba ezt az aggodalmaskodást, mert már kezdesz az idegeimre menni. Komolyan mondom, néha olyan lehetetlen vagy. Hagyd magad sodródni az árral. Hidd el, ha mindenhez görcsösen állsz hozzá, akkor nem fog sikerülni. Az idő mindent megold majd. Két szót mondok: POZITÍV GONDOLKODÁS!!!

-          Jól van, értettem. Nem gondolkodom tovább, mindent az időre hagyok. Ha a sors azt akarja, hogy találkozunk, akkor találkozunk. Nem tudom mi ütött belém, hisz azt se tudom ki ez a srác. Bree, olyan buta vagyok! Miért viselkedem mindig így? – kérdeztem barátnőmet, közben már a sírás kerülgetett.

-          Nyugi Annie. – karolt át – Hidd el, minden jól fog alakulni. A sors akarta azt, hogy ez a Movieboy jelentkezzen, és szerintem nem véletlen, hogy pont neked írt. Van olyan érzésem, hogy ez az egész kapcsolat nem csak e-mailezésből fog állni. Tudom, hogy kíváncsi vagy ki lehet ez az ismeretlen, de hidd el, idővel az is kiderül, csak türelmesnek kell lenned.

Breenek igaza van, nem szabad ajtóstól rontanom a házba. Ki kell várnom a megfelelő pillanatot, mindennek meg van a maga ideje. Csak ez a várakozás, olyan hosszúnak tűnik most. De nem is gondolkodok tovább rajta, inkább utánanézek az interneten az író után, akinek holnap lesz a könyvbemutatója. Fel kell készülnöm egy kicsit, hogy azért képben legyek, hogy kiről és milyen könyvről is van szó. Nem szeretek mindent az utolsó pillanatra hagyni. A bemutató holnap délután lesz és a cikket hétfőn le kell adnom, hogy ha még van benne hiba, legyen időm kijavítani a lap megjelenése előtt.

Miután úgy éreztem, eléggé felkészültem a holnapi alkalomra, ránéztem az órámra, és úgy döntöttem, hogy már semmihez sincs kedvem csak bebújni a pihe-puha ágyikómba. Holnap mozgalmas napom lesz. Elmentem még lezuhanyozni és utána elmerültem az álmok tengerében.

Reggel megengedtem magamnak, hogy tovább legyek az ágyban. Mivel hétvége van, ez most kijár nekem. Reggeli teendőim után felhívtam a szüleimet. Már rég beszéltem velük, jobbára csak a bátyámon keresztült tudtam arról, mi van otthon. Anyu rögtön le is cseszett, hogy ennyi idő után hívtam csak fel. Megígértette velem, hogy amint lesz időm, hazalátogatok, de ez leghamarabb csak a tavaszi szünetben valósítható meg. Sokat beszélgettünk, majdnem egy órát. Jó volt újra hallani a hangját, még ha csak telefonon keresztül is. Nagyon hiányzik, ahogy apu is. De tudják, hogy az újságírás az álmom, és nem akadályoznak meg abban, hogy megvalósítsam azt, még akkor sem, ha az az ára, hogy kevesebbet látnak engem.

Telefonálás közben észre se vettem, hogy Bree elment, és egy üzenetet hagyott az asztalon, amiben csak annyi állt, hogy elment Catyékkel a strandra. Szép nyugodtan megreggeliztem, ami egyben az ebédem is volt, utána felöltöztem és elraktam a táskába mindent, amire úgy gondoltam szükségem lenne a bemutatón. Miután mindennel kész voltam, hívtam egy taxit. Miután megérkezett, beszálltam és bediktáltam a címet.

A könyvbemutatóra nagyon sok ember eljött. Nem csak újságírók, TV-sek, hanem olvasók is. Nagyon érdekes volt a bemutató. Megfogott, így meg is vettem az író könyvét és megkértem, hogy dedikálja nekem.

A bemutató után rögtön hazamentem. Bree még nem volt otthon. Lassan fog jönni úgy is, mert este bulizni megyünk, és őt ismerve órákig fog tartani, mire elkészül. Felvettem egy kényelmes ruhát és leültem a laptopom elé, hogy megnézzem, küldött-e üzenetet Moviboy. Csak pár bejövő üzenetem volt, de majdnem mind reklám, de ott volt köztük az is, amit kíváncsian vártam. Gyorsan kitörölgettem azokat az üzeneteket, amik nem kellettek és megnyitottam a számomra most legfontosabbat.

Movieboy:

Szia Annie!

Először is nagyon szép neved van, nekem nagyon tetszik. Szívesen elárulom a keresztnevemet, az nem titok. Ericknek hívnak. Nem hittem volna, hogy te leszel a kezdeményező ezen a téren.

Én a Cambridge-re jártam, és zeneművészetet tanultam. Tudom furcsa, főleg egy férfitől, de nagyon szeretem a zenét, ezért is tanultam azt.

Tényleg nagyon sok közös van bennünk, nem gondoltam volna, főleg a kezdeti ismerkedésünk alapján. De örülök neki, hogy túl vagyunk a nézeteltéréseinken, és megismerhetlek.

Elolvastam az írásaidat, és nagyon tetszenek. Elismerésem. Nagyon széles a látóköröd. Most irigykedek is rád, mert nagyon szeretem Jonathan Alter írásait, és szívesen találkoznák vele személyesen is. Remélem, egyszer majd összejön. Milyen volt a bemutató? Ha megkérlek, elküldöd nekem majd a cikket, amit írtál a könyvbemutatóról? Szívesen elolvasnám. Mikor fog megjelenni és mi lesz a következő téma, amiről majd írnod kell?

Nagyon belevaló csaj lehetsz. Az ember azt gondolná, hogy aki ilyen cikkeket ír, az nagyon komoly nő lehet, és a bulizás nem az erőssége. Örülök, hogy te nem vagy ilyen.

A szabadidőmet hasonlóan töltöm, mint te. Mivel nekem is kevés a szabadidőm, próbálom a leghasznosabban kihasználni. Próbálok minél több időt tölteni a családommal, és a barátaimmal.

Ha időm engedi, szeretek kirándulni, főleg a meleg helyeket szeretem és a vizet. Nagyon jó lehet neked ott Los Angelesben. Ott az óceán, akkor mész ki strandra, mikor akarsz, és nem kell az időtől tartanod, mert mindig meleg van. Te hogy állsz a kirándulással?

Most befejezem az írást, de amint lesz időm, írok. Szeretnék minél többet megtudni rólad.

Erick

Kétszer el kellett olvasnom, mire felfogtam, amit írt. Csak egy szó ismétlődött állandóan a fejemben: Erick. Szép név, nekem tetszik. Igaz elég gyakori, de amennyire ismerem, pont illik is hozzá. Ezek szerint művészlélek lehet, ha zeneművészetet tanult. Kíváncsi lennék, hogy a való életben mivel foglalkozik. Egy valami nagyon kíváncsivá tett, a család. Mit, vagyis kiket takarhat? Ezt a válasz mailben megkérdem tőle, mert ez nem hagy nyugodni. De hogyan? …

3. díj!!! :DDD

Nagyon szépen köszönöm a díjat Gabicának!!! (L) Akiknek küldeném:

Henna (http://haazthiszedmarnincsremeny.blogspot.com/)

Merci (http://carolinebrianaelete.blogspot.com/)

May (http://egyptian-love.blogspot.com/)

Little J (http://two-more-lonely-people.blogspot.com/)

Gabicának (http://almomavegzetem.blogspot.com/)

és természetesen mindenkinek, aki kommentet ír nekem, legyen az akár névtelen is! :D (L)

Egy kis kitérő... :DDD (az unalom mit ki nem hoz az emberből XD)

Sziasztok!

Amit most olvasni fogtok, az nem függ össze a történettel, amit itt írok, csak úgy gondoltam/tuk, hogy tetszhet nektek. Szóval, tegnap este Mercivel és Hennával kicsit elvoltunk magunknak :D és úgy döntöttünk írunk valami kis törit. Mindig a másik írja a kövi mondatot, úgy hogy nem tudtuk mi fog kisülni belőle. Ha kicsit sok a fordulat benne, az ez miatt van, de attól még nagyon jol sikerült, szerintünk. Remélem, nektek is tetszeni fog, és szeretnénk ha megírnátok a véleményeteket és nem csak a tetszik-nem tetszik gombra kattintotok. Lehet, hogy lesz folytatása :DDD

Már nem is ragozom tovább a dolgokat. Jó olvasást hozzá!!!

Henna says (8:54 PM):

végig mélyen a szemebe nézett, nem eresztette tekintetem

Merciiiii says (8:57 PM):

majd mikor látta, hogy nem adom fel a szempárbajt, átadta nekem a győzelmet és a szoba ablaka elé állt

Szusi20 says (9:09 PM):

még egyszer visszanéztett rám és szólásra nyitotta a száját

Henna says (9:10 PM):

tudod hogy ki vagyok?- súgta a sötétbe vészjósló hangon

Merciiiii says (9:10 PM):

nem- suttogtam remegő hangon

Szusi20 says (9:12 PM):

akkor megmutatotm - azzal megindult felém

Henna says (9:13 PM):

minnél közelebb ért, én úgy vettem annál gyorsabban a levegőt. Mikor már csak egy lépés választotta el tőlem, megállt, és kinyújtotta felém kezét

Merciiiii says (9:21 PM):

a keze tele volt régi harc nyomával. egy újja hiányzott is xd

Szusi20 says (9:24 PM):

gyorsan dontenem kellett, hogy ékesítsem-e a kezét egy ujabbal

Henna says (9:26 PM):

de mikor szemébe néztem, és még mindig láttam benne egy sérült lény lelkét, mégse tettem meg azt

Merciiiii says (9:27 PM):

helyette megfogtam-időközben számomra megszépült- kezét és magamhoz vontam, h megölelhessem az ismeretlen férfit

Szusi20 says (9:29 PM):

Az ismeretlen viszonozta az olelésemet és annyit sugott a fulembe - Ugye már tudod ki vagyok?

Henna says (9:30 PM):

igen, tudom !- súgtam vissza fülébe, és éreztem, ahogy a nyugalom hullámai öntik el testemet

Merciiiii says (9:30 PM):

rájöttem, h aki most itt tart karjaiban, nem más, mint az én 150 évvel ezelőtt elhunyt férjem

Szusi20 says (9:33 PM):

Igen, tudom - válaszoltam szerelmemnek- csak azt nem értem hogy lehetsz most itt, ha én 150 évvel ezelott eltemettelek?

Henna says (9:35 PM):

Nekem itt kell lennem-válaszolta még mindig fülembe súgva, miközben még mindig szorosan öleltük egymást. - De a te időd még nem most jött el

Merciiiii says (9:36 PM):

- ez most azt jelenti, h el fgosz hagyni, újra? - estem kétségbe

Szusi20 says (9:41 PM):

Nem, ne butáskodj- azzal állam alá nyult és mélyen a szemembe nézett- Nem azért tértem vissza 150 év után hogy ujra eltunjek az életedbol

Henna says (9:42 PM):

Mindig veled leszek és veled is voltam- csúsztatta kezét mellkasomra és mélyen szemembe nézett

Merciiiii says (9:44 PM):

- de én sohasem éreztelek. én nagyon haragudtam rád, h egyszer csak meghaltál.

mit képzelsz te magadról hogy csak úgy meghaltál

Szusi20 says (9:46 PM):

Nebutáskodj, tudod hogy nem halhatok meg, ahogy te sem. A kívulálloknak muszály volt elhinniuk hogy halott vagyok, csak így menthettelek meg téged is.

Henna says (9:47 PM):

de én nem akartam ezt! soha! nem kellett volna, hogy így történjen! valami más megoldás kellett volna hogy legyen!- próbáltam határozottnak tűnni, de én magam se hittem saját szavaimnak

Merciiiii says (9:49 PM):

de ha már elhitetted mindenkivel h meghaltál- gondolkoztam el egy picit- nekem miért nem tudtál szólni h életben vagy? - támadtam le

Szusi20 says (9:53 PM):

Tudod nagyon jol, hogy a mi helyzetunk nem konnyu. Nagyon sokan "vadásznak" ránk és ha az emberek elhiszik hogy halottak vagyok akkor van esélyunk máshol uj életet kezdeni. EN nem akartalak elhagyni, de akkor az volt a legjobb megoldás. Szolni akartam hogy élek, de mikorra visszamentem addigra eltuntél. Hol voltál eddig? Tudod mennyi idom telt mire a nyomodra bukkantam?

Henna says (9:54 PM):

Én is kerestelek téged. Nem telt egy olyan napom se, hogy ne gondoltam volna rád. És mikor végre rádtaláltam, minden vágyam az volt, hogy újra a karjaimban tarthassalak. De nem tehettem- halkult el a hangja. Fejét lehajtotta.

Merciiiii says (9:57 PM):

Édesem, drága egyetlen feleségem, miért nem mutatkoztál? Miért nem mondtad, h megtaláltál? És egyáltalán mikor volt ez, hány éve? - záporoztak kérdései

Szusi20 says (10:02 PM):

Féltem. Féltem, hogy te már nem szeretsz és mással vagy boldog, azért hagytál el. De már rájottem, hogy tévedtem. Szánom-bánom, hogy nem jelentkeztem azonnal, akkor mindkettonket megkímeltem volna ettol a hosszu, majd 100év-ig tartó szomorusagtol.- mondtam neki lehajtott fejjel és már a konnyeim is potyogtak a felismeréstol hogy milyen nagy hibát kovettem el akkor.

Henna says (10:04 PM):

hideg ujjaival törölte le könnyeimet arcomról. - Én is féltem. Féltem, hogy végleg elveszítelek. - Felemeltem még mindig kissé könnyes szemem arcára, és szemeiben a színtiszta szerelmet láttam. - De most már itt vagy velem, És én is itt vagyok. Ígérem, nem hagylak el többé és nem engedem hogy bárki vagy bármi is közénk álljon

Merciiiii says (10:12 PM):

És a fianinkkal mi a helyzet? Megtalálták már életük párját? - kérdezte

Szusi20 says (10:17 PM):

Fiaink? - kérdeztem tole meglepodve.Milyen gyorsan témát váltott, pedig csak most tisztáztuk a koztunk lévo helyzetett.- Miotan "meghalltál" rá pár évire kirepultek a "családi fészekbol", csak nagyritkán keresnek fel engem. De kérhetnék toled valamit? - Néztem rá nagy boci szemekkel, és csak bolintott egyett. - Végre csókolj már meg!!! 150 éve várok már a csókodra.

Henna says (10:19 PM):

kétséget láttam szemeiben, amit először nem értettem, de végül meg tette azt, amire már oly hosszú évek óta várok. Ujjainál is hidegebb ajkát enyémhez érintette és lágyan kezdte el becézni azt. De valami furcsa volt érintsésében. Mintha most nem ugyanaz az ember érintene meg, mint akire emlékeztem.

Merciiiii says (10:22 PM):

Egy kis csalódás volt bennem. nem értettem semmit. így csókuknat megszakítva néztünk egymás értetlen arcára. Egy meglepő kérdéssel állt elő: - Te voltál azóta... tudod....úgy.... , na, érted, h mit szertnék

Szusi20 says (10:25 PM):

Ezzel az egy kérdésével nagyon meglepet engem. Nem vártam ezt tole, pont tole nem. Ugy látszik 150év nagyon hosszu ido. De hogy bujjak ki a válasz alol?  - Miért te voltál mással?

Henna says (10:27 PM):

Nem! Soha! Egy pillanatra se fordult meg a fejemben olyan, hogy egy másik nőt érintsek meg. Mindig is csak a te arcod lebegett a szemeim elött. - mondta határozottan, de túl gyorsan válaszolt. túl gyorsan....

Merciiiii says (10:30 PM):

Hát, most már nem értek semmit. De, miért kellett egyáltalán ezt felhoznia? Skal jobb dolgunk is lehetne, minthogy ezen kezdjünk el vitatkozni. - Szerintem, ezt a témát, most hanyagoljuk. - ajánlottam. - Inkább menjünk le a kerte és beszélgessünk az elmúlt 150 évről... - mondtam

Szusi20 says (10:33 PM):

Azzal megfogtam a kezét és kivezettem a házbol. A kerti hintaszékbe ult le és az olébe vont. - TUdod hogy nem változtál semmit amiota utoljára láttalak? - mondta, és egy puszit nyomott a homlokomra

Henna says (10:34 PM):

te se panaszkodhatsz- túrtam bele kócos hajába, és végre oly hosszú idő után ismét, őszintén nevettem. De az érzés, melyet csókja közben érzetem, nem hagyott nyugodni

Merciiiii says (10:38 PM):

Oh, édesem, most annyira boldog vagy. Annyira rossz volt nélküled élni. Annyi minden volt amiben mellettem kellett volna állnod, h megmond, h mi a jó döntés, és nem voltál. Majdnem bele pusztultam a hiányodba- vallotta be érzéseit, ami előszőr meglepett, mert ő nem ilyen, másodszor pedig örültem és sajnáltam is egyszerre.

Szusi20 says (10:41 PM):

A multat felejtsuk el és csak a jelennek éljunk. Mindketten sok hibát kovettunk el, amin már nem tudunk változtatni. Kezdjunk ujra mindent. - mondtam neki reményteli hangon.

Henna says (10:45 PM):

Azért nekem mégis lenne egy olyan dolgom, amit el kellenne mondanom, vagyis.... bevallanom neked. - hajtotta le ismét a fejét. Így nem láthattam szemeit, se őszinteségét. Szívem egyre nagyobb ütemben kezdett el vágtázni mellkasomban, a legrosszabb lehetőségek sorakotak fel szemeim elött. Mikor már úgy éreztem nem bírom tovább, végre megszólalt. Ismét felemelte fejét, és szemebe nézve mondta.

Szeretlek!

És ez az a valami, ami a múltam volt, a jelenem és a jövőm lesz

Merciiiii says (10:52 PM):

Ez az egyetlen szó annyi mindent felszabadított bennem. Az elmúlt 150 év minden sérelmét. És végre volt kinek kiadni magamból az érzelmeimet. Vállára borultam és csak sírtam. Ő meg megértette. Átérezte a fájdalmamat. Átéreztük egymás fájdalmát. Így ültünk a régi, kiskertünkbe egymás vállára borulva, sírva.

Szusi20 says (10:57 PM):

A csendet férjem szakította félbe. - Van itt még valami, amit már rég meg akartam tenni. - Azzal felállt, benyult a zsebébe, letérdelt elém, és feltette azt a kérdést, amit életemben eddig csak egyszer hallottam, annak is már van legalább 200 éve. - Lennél újra a feleségem?

5. fejezet

Sziasztok!

Sok mindent nem is fűznék hozzá. Remélem ez a feji is tetszeni fog és megajándékoztok 1-2 komival. Jó olvasást!

Reggel a telefonom csörgésére ébredtünk, amit Bree meg is hálált nekem egy vánkossal. Megnéztem ki keres, de csak egy új üzenet érkezett. Tom, a bátyám írt, hogy ha már végre felébredtem, akkor majd hívjam fel. Mit akarhat ilyenkor? Majd visszahívom, de előtte rendesen fel kell ébrednem, nem vagyok hozzászokva a korai ébresztőhöz.

-          Ki volt az? – kérdezte barátnőm.

-          Csak a bátyám írt sms-t, hogy ha felébredtem, akkor hívjam vissza.

-          Mit akar ilyen korán?

-          Azt nem írta, csak, hogy hívjam fel.

-          Akkor mire vársz? Azonnal hívd fel és mond meg neki, hogy üdvözlöm! – parancsolt rám Bree.

-          Jól van, na, mindjárt hívom, de előtte fel kell ébrednem. Még nem vagyok a toppon. Addig te főzhetnél kávét. – magyaráztam neki, közben felkeltem az ágyról és megcéloztam a fürdőt.

Gyorsan elvégeztem reggeli teendőimet, közben Bree megfőzte a kávét is. Megköszöntem neki. Fogtam a kávéval teli bögrémet és a telefonommal együtt visszakuporodtam az ágyamba. Felhívtam a bátyámat, aki örömmel újságolta, hogy 2 hónap múlva indul Londonba a forgatásra, de előtte még meglátogatna. Még pontos napot nem tud mondani, melyik nap jönne, de még úgy is beszélünk addig és majd akkor megmondja. Ennek nagyon örültem, mert már nekem is nagyon hiányzik. Még pár mondatot váltottunk. Megkérdeztem a szokásos dolgokat, hogy anyuék, hogy vannak, minden rendben van-e otthon… és a legfontosabbat sem felejtettem el, hogy a kedvenc szobatársam üdvözletét küldi. Megörült neki, és ha nem telefonon beszéltünk volna, a nyakamat rámerném tenni, hogy el is pirult egy kicsit. Még annyit mondtam neki, hogy van valami, amiről okvetlen beszélnünk kell. Próbált kifaggatni, de nem árultam el neki, mondván, hogy majd személyesen, ez nem telefon téma. Ezzel el is köszöntünk egymástól.

Lehet Breenek igaza van a bátyámmal kapcsolatban, és még nincs minden veszve. Majd, ha jön, akkor kifaggatom. Személyesen jobb, mert látom a reakcióit és előlem semmit nem tud tagadni. Gondolkozásomból barátnőm zökkentet ki.

-          Beszéltél vele?

-          Igen.

-          És mit akart? Mi volt olyan fontos korán reggel, ami nem várhatott volna délutánig?

-          Csak elújságolta, hogy két hónap múlva indul Londonba forgatni, és …

-          Ezért ébresztett? Ez bolond, nem gondol arra, hogy más még pihen olyankor…

-          Had fejezzem már be! – állítottam le őt. – A legfontosabbat nem mondtam még el.

-          És mi lenne az???

-          Hát hogy, mielőtt elutazna, előtte EL JÖN MEGLÁTOGATNI!!!

-          Miért nem ezzel kezdted?!? – ripakodott rám.

-          Hát csak azért, mert … mert. – ezzel lezártam a bátyámról az eszmecserét. – Indulhatunk suliba? Útközben meghívlak egy palacsintára, még van elég időnk, hogy beérjünk a suliba.

-          Akkor mire várunk még? Induljunk!

Azt hittem, már soha nem lesz vége az előadásoknak, olyan lassan telt az idő. Ha Bree kétszer nem bök oldalba, akkor el is aludtam volna. Még ilyen soha nem fordult elő velem, lehet most jött ki rajtam az elmúlt napok „fáradalmai“. Alig vártam, hogy az ágyamban fekhessem, és kicsit aludhassak, még szerencse, hogy holnap már hétvége, így nyugodtan relaxálhatok.

A pihenésemet a telefonom csörgése szakította meg. A szerkesztőségből hívtak, még szerencse, hogy nem aludtam, csak feküdtem, mert különben kómás fejjel fel se fognám, mit mondanak. Gyorsan fel is vettem. Azért hívtak, hogy elmondják, miről kell írnom a következő cikkemben, és hogy holnap délutánra ne tervezzek semmit, mert a téma egy könyvbemutató lesz, amire el kell mennem. A részleteket elküldték e-mailen nekem, hogy hol, mikor lesz a bemutató és kinek a könyve lesz bemutatva. Ahogy letettem a telefont, be is kapcsoltam a laptopomat. A bejövő postáim között ott volt a szerkesztőség által küldött üzenet is és még más is, amit amint megláttam hevesebben kezdett verni a szívem. Gyorsan lenyugtattam magam, és először a szerkesztőség levelét nyitottam meg. Az időpontot és a címet beírtam a telefonomba emlékeztetőként, hogy véletlenül se feledkezzek meg róla. A könyv, amelyiknek a bemutatója lesz pedig egy politológiai könyv, Obama első elnöki évéről, az írója pedig Jonathan Alter. Ez nagyon érdekes lesz, kíváncsi vagyok, hogy az író milyen ajánlást fog hozzáfűzni a könyvéhez. Lehet, hogy meg is veszem a könyvet, ha fog tetszeni a bemutatója. Még elolvastam, hogy körülbelül milyen terjedelmű legyen a cikk, ezután megnyitottam a másik bejövő üzenetet, ami úgy megörvendeztetett.

Movieboy:

Szia!

Most gondban vagyok, hogy mit is írjak neked. Én nagyon messze vagyok Los Angelestől. Londonban lakom, és Anglia a szülőhazám is. Én már nem járok egyetemre, már befejeztem a tanulmányaimat pár éve, pontosabban 2 éve. Azóta magam keresem a kenyerem. Hogy mivel foglalkozom pontosan, azt nem szeretném még elárulni. Ez még maradjon titok, de megígérem, el fogom árulni, ha itt lesz az ideje. Szeretném, ha inkognitóban lennénk egy ideig. Vagyis se név, se kinézet és se hasonlót ne áruljunk el egymásnak. Mivel még csak ismerkedünk, ezek nem olyan lényegesek. Számomra nem olyan fontosak. A barátaimat nem a nevük, kinézetük alapján válogatom meg, nekem a belső értékek fontosabbak.

Annyit még elárulok magamról, hogy én is szeretek olvasni és írni is, csak az én írásaim nem jelennek meg egy újságban sem. Amúgy milyen könyveket olvasol? Én nagyon szeretem az uti, pszichológiai, szociológiai, politológiai és filozófiai könyveket.

Ahogy olvastam a mailedet 20 éves vagy, és a korodhoz képest nagyon művelt is, ha ilyen témákra írsz cikkeket. Szívesen elolvasnám egy-két cikkedet, persze ha nem gond.

Olyanra lennék még kíváncsi, hogy mit szeretsz csinálni szabadidődben? Milyen filmeket szeretsz? …

Kíváncsian várom a válaszodat. Legyen szép hétvégéd.

Ahogy elolvastam az üzenetet, kicsit csalódott lettem. Egyrészről azért, mert Ő Londonból van, másrészről pedig, hogy ennyire titokzatos. Habár egyetértek vele. Számomra se a külső a fontos, a belső értékek sokkal fontosabbak. Ez a titkolózás egyre izgalmasabbá teszi ezt az ismerkedést, de legalább a keresztnevét elárulhatná. Ő is szeret olvasni, ez nagyon tetszik nekem, mert ritka az olyan férfi, aki olvas, főleg olyan könyveket, amilyeneket a levelében írt. Meg is írom neki a válasz e-mailben a véleményemet.

Mistycgirl

Szia!

Ez a titkolózás nagyon kíváncsivá tett, de megértem az érveidet, és elfogadom, mivel én is hasonló véleményen vagyok. De legalább a keresztnevedet elárulhatnád, hogy ha írok neked, meg tudjalak szólítani a szián kívül. Persze, ha nem akarod, akkor nem kell, de én örülnék neki. Én azért elárulom az enyémet: Annie.

Tényleg nagyon messze vagyunk egymástól, London nem itt van a szomszédban. Még szerencse, hogy feltalálták a világhálót.

Hogy milyen könyveket szeretek? Amiket te felsoroltál, azokat a témájú könyveket én is szeretem, de a beszcellereket is szívesen olvasok. Szerintem a holnapi programom nagyon tetszene neked, mivel egy könyvbemutatóról kell írnom, amire el is kell mennem. Jonathan Alter bemutatja a legújabb könyvét, ami Obama elnök első évéről szól.

Ha annyira érdekelnek az írásaim, szívesen átküldök párat, de csak a legjobbakból. Kíváncsi vagyok majd a te kritikádra is.

Nagyon kevés szabadidom van, de ha van, akkor próbálom azt a barátaimmal tölteni. Legtöbb időmet a szobatársnőmmel, aki a legjobb barátnőm is egyben szoktam tölteni. Nem az a beskatulyázott csaj vagyok, így semmilyen buli elrontója nem vagyok. Ha tehessük, akkor moziba járunk, bulizunk, minden olyan dolgot csinálunk, mint amit az egyetemisták szoktak. Minden témájú filmet megnézek, de jobbára a vígjátékokat szeretem.

Nem tudom, mit írjak még neked magamról, mire vagy kíváncsi? Ahogy elnézem, nagyon sok közös van bennünk. Amiket te feltettél nekem, azokra én is szeretnék választ kapni. Meg kíváncsi vagyok, hogy melyik egyetemre jártál és mit tanultál. Ugye ez nem titok?

Türelmetlenül várom a válaszod!

Annie

Mielőtt elküldtem volna a választ, még egy-két cikkemet hozzácsatoltam. Remélem tetszeni fog neki. Még szerencse, hogy mikor válaszoltam az első megjegyzésére, nem a fórumon keresztül tettem. Így a többi levelezésünk már a saját e-mail címünkön keresztül történt, így nyugodtan csatolni tudtam a fájlokat…

2. Díj!!!

Csajok ez hihetetlen!!! Nemrég nyitottam a blogot és már a 2. díjat kapom.

Köszönöm Szélkisasszonynak ( http://cityofrobsten.blogspot.com/ )!!!

Akinek küldeném:

Gabica: http://almomavegzetem.blogspot.com/

Fanni: http://fanni-robsten.blogspot.com/

Thalia: http://robstenficforever.blogspot.com/

Bius és Henna: http://asorskezelenne.blogspot.com/

                        http://haazthiszedmarnincsremeny.blogspot.com/

May: http://egyptian-love.blogspot.com/

Merci: http://carolinebrianaelete.blogspot.com/

Viky: http://zeneszekta.blogspot.com/

4. fejezet

Sziasztok! Köszi az előző fejihez kommenteket. Nagyon örültem neki, így látom, hogy azért olvassa valaki a storymat :D Itt is a következő fejezet. Remélem ehhez is kapok 1-2 komit. Nem is ragozom tovább, nyomás olvasni! :D

Nagyon későn értünk haza az este, talán olyan hajnali 3óra lehetett. A reggel nagyon nehezen indult. Alig bírtunk felébredni. Még szerencse, hogy ma csak délre kell bemennünk, így legalább pihenhetünk egy kicsit. Nagy nehezen kikászálódtam az ágyból és egyenesen a fürdőbe vettem az irányt. Próbáltam emberi képet varázsolni magamra és nem egy kicsavart rongynak kinézni. Miután végeztem a fürdőben, főztem kávét magunknak. Kávé nélkül nem lehet indítani a napot. Míg a kávé lefőtt, addig készítettem pár szendvicset reggelire. Bree még aludt, ezért kiöntöttem a kávé adagját egy bögrébe, odavittem hozzá és az orra elé tartottam. Barátnőm, ahogy megérezte az éltető nedű illatát, rögtön kipattantak a szeme. Felült gyorsan és úgy kapott a bögre után, mint ha az élete múlna rajta. Gyorsan megitta a tartalmát és csak utána köszönte meg nekem. Mondtam neki, hogy van reggeli is és jöjjön enni. Szép nyugodtan megreggeliztünk, ami ritkaságnak számított, mivel vagy nem reggelizünk, vagy csak gyorsan-gyorsan bekapunk pár falatot. Reggeli után Bree is elvonult a fürdőbe. Amíg ő ott tartózkodott, addig én elpakoltam a reggeli maradványait. Ránéztem az órámra, hogy van-e még annyi időm, hogy megnézzem az e-mailjeimet, mivel tegnap egész nap nem is néztem. A nagy készülődésben el is feledkeztem róla. De szomorúan vettem tudomásul, hogy már 11 óra, így már csak az órák után, délután tudom megnézni. Nem baj, az üzenetek úgy sem tűnnek el onnan, délután is várhat a dolog. Bekiáltottam Breenek a fürdőbe, hogy csipkedje magát, ha nem akar késni az óráról. Úgy 10 perc várakozás után barátnőm is elkészült. Magunkhoz vettük a könyveinket és indultunk az egyetemre.

Szerencsére ma elég hamar végeztünk, mivel nem volt sok óránk, csak három. Az előadások után elmentünk ebédelni a menzára. Ebéd közben mondtam Breenek, hogy még el kell mennem az újsághoz, amelyiknél bedolgozom, leadni a cikket, amit írtam és csak aztán megyek haza. Remélem, jól sikerült a cikk és nem kell átírnom, nagyon sokat dolgoztam vele. Ebéd után egyenesen a szerkesztőségbe mentem, megkerestem a szerkesztőt és odaadtam neki a cikket, aki rögtön neki is állt olvasni. Miután elolvasta, még pár percig csendben volt, engem meg majd megevett az idegesség. Mikor megszólalt, nagy kő esett le a szívemről. Nagyon jónak találta a cikkemet és még változtatni se kell rajta. Ennek nagyon megörültem. Ebből is látható, hogy jól csinálom, amit csinálok. A szerkesztő odaadta a honoráriumot, amit a cikkre kaptam és még annyit mondott, hogy majd telefonon értesítenek a következő cikk témájáról. Megköszöntem a pénzt és még annyit hozzáfűztem, hogy nagyon várom a jelentkezésüket.

Visszamentem a kollégiumba, a szobánkra, de drága lakótársamat nem találtam ott. Biztos találkozik valakivel. Majd ha visszajön, elújságolom neki a jó hírt. Breere nem kellett sokat várnom, mert, ahogy megérkeztem rá 10 percire jött is. Rögtön el is újságoltam neki a jó hírt. Velem együtt örült a sikeremnek. Mivel holnapi előadásokra nem kellett készülnöm, mert tegnap felkészültem rá, első dolgom az volt, hogy bekapcsoltam a laptopomat, hogy megnézhessem az e-mailjeimet. Tegnap el is feledkeztem róluk. Kíváncsi vagyok, hogy ki mindenkinek hiányoztam. Sorba kinyitottam az összest. Volt köztük hírlevél, reklám, ezeket rögtön ki is töröltem. De írt az unokatestvérem, nagynéném, és 1-2 barát is, ezekre pár mondatban válaszoltam is. Legutoljára hagytam azt a levelet, amit nagyon vártam, vagyis Movieboyét. Pár percig csak néztem a bejövő postámat, de aztán nagy levegőt vettem, és félve megnyitottam a mailt.

Movieboy

Szia!

A te bocsánatkérésed is elfogadva. :D Szerintem, ha már kölcsönösen megbocsátottunk egymásnak, akkor kezdjük tiszta lappal az ismerkedésünket.

Örülök neki, hogy egy rendes újságnál dolgozol be és nem pedig egy pletykalapnál. Amúgy milyen témákról szoktál írni, és hogy működik ez a bedolgozós munka? Honnét írsz nekem és hova jársz egyetemre? Tudom sok ez a kérdés egyszerre, de még senki se volt ennyire kitartó velem szemben, és nagyon kíváncsivá tettél.

Milyen gazdag képzelőerővel rendelkezel, hogy azt gondolod, én vagyok Ian, de elárulom, nem én vagyok az. Igazad volt, tudom pontosan, hogy mi történt Iannel valójában. Azt elmondhatom, hogy semmi köze sincs a szakításhoz, ami nem is igaz, mivel nem is szakítottak. Volt gond köztük az igaz, de nem szakítottak és nem is állt fent a lehetősége. Olyan dolog történt, ami nagyon megviselte, és mivel pont forgatott akkor, amit nem lehetett csúsztatni, mivel már így is késésben voltak a film elkészítésével, így nem vették újra a jelenetet és ezért olyan a szereplése amilyen. Ezt onnan tudom, hogy ismerem Iant, és nagyon jó barátok vagyunk.

Már nem tudom, mit írhatnék. Egyelőre ennyi, de ha valamire kíváncsi vagy még, akkor jelentkezz nyugodtan. :D

Miután elolvastam az üzenetet, amit megjegyzek 2x is megtörtént, szóltam Breenek, hogy kaptam választ, és ha gondolja, olvassa el. Naná, hogy nem hagyta ki. Rögtön ott termet mellettem és olvasta is az e-mailt. Miután elolvasta, csak elismerően bólogatott. Megkérdeztem, hogy most mit írjak neki vissza, mivel válaszolni szeretnék neki. Erre csak annyit mondott, hogy válaszoljak a kérdéseire, és azért tegyek fel én is neki 1-2 kérdést, de ha nem menne, akkor csak szoljak, mert megírja helyettem. Rám kacsintott és egy 1000 Wattos vigyorral ajándékozott meg. Megköszöntem a segítségét, de el is hárítottam. Még azt kéne, hogy ő írjon helyettem, ki tudja, mi lenne abban a levélben. Majd valamit összehozok magam. Ha egy cikket meg tudok írni, egy mail nem foghat ki rajtam. Na, kezdjünk is hozzá.

Mistycgirl

Szia!

Szerintem is kezdjünk tiszta lappal.

Köszi, hogy válaszoltál az e-mailemre. Nem gondoltam volna, hogy ennyire komoly dolog történhetett Iannel és még az újságok kamu hírt is fabrikáltak, hogy szakítottak. Ez nagyon megdöbbentő. Nem is kérdezem meg, hogy mi is történt pontosan. Gondolom, volt oka eltitkolni az egészet a külvilág elöl. Ezért is volt nekem furcsa, hisz nagyon jó színész. Nagyon jó barát vagy, hogy nem árulod el, és még meg is véded.

Los Angelesbe járok a Dél-kaliforniai Egyetemre, másodéves hallgató vagyok. Nyári szünetben egy napi lapnál kaptam munkát, és megmutattam az írásaimat a szerkesztőnek, akinek tetszet, és néha megkérnek, hogy írjak cikket egy adott témáról. Mindig másról kell írnom, és előre szólnak. Már írtam politikáról, galéria megnyitóról, amire el is mentem, és még sorolhatnám a témákat. Szünet óta itt dolgozom, és nagyon tetszik.

És te honnét írsz? Mit kell tudni rólad, amit persze el mersz árulni nekem?

Amúgy be kell, hogy valljam, nekem nem szokásom válaszolni azokra a megjegyzésekre, amiket írnak a kommentemhez. El elolvasom, de nem válaszolok, de most valahogy kivételt tettem, és hát én is kíváncsi vagyok, ki az a személy, aki ennyire kitartó volt, hogy válaszolt az én csípős megjegyzéseimre is. :D

Mielőtt elküldtem volna, még egyszer elolvastam, hogy összefüggő-e az, amit írtam. Szerintem jó lesz egy ismerkedés kezdéséhez. Ezzel el is küldtem az üzenetet.

Ma már semmihez nincs kedvem. Breetől még megkérdeztem, hogy mit és hol fogunk vacsizni. De mire befejeztem volna a mondandómat, nagyon finom illat csapta meg az orromat. A drága barátnőm pizzát rendelt és nem akármilyet, a kedvencemet, Hawait. Leültünk az asztalhoz, és míg ettünk, elmeséltem neki, hogy mit írtam Breet idézve az én ismeretlen lovagomnak.

Miután befejeztük az evést, mindketten annyira tele voltunk, hogy alig bírtunk megmozdulni, csak az ágyig sikerült eljutnunk. Nagy nehezen átöltöztünk pizsamába és bebujtunk a pihe-puha ágyikóba, ahol utolért minket az édes álom…