8. fejezet

Sziasztok!

Meghoztam a beígért fejit. Remélem tetszeni fog és megajándékoztok 1-2 komival. Jó olvasást és várom a véleményeteket.

Pusszancs

Szusi

Reggel nagyon későn ébredtünk. Ha a telefonom nem kezd el eszeveszett módon csörögni, akkor szerintem még mindig aludnánk. Nagy nehezen sikerült felvennem. Tom hívott. Elújságolta, hogy egy óra múlva itt van a kollégium előtt és reméli, hogy se nekem se Breenek nincsenek tervei, mert szeretne elvinni minket ebédelni.  Ahogy ezt meghallottam, rögtön felébredtem. Miután letettem a telefont, ujjongva ugráltam az ágyon, barátnőm meg nem tudta mi történt és kérdőn nézett rám. Gyorsan elmondtam neki, mi történt, és ő is ugyanúgy reagált, mint én. Míg készülődtünk, Bree kifaggatott a tegnap történtekkel kapcsolatban. Mindent elmondtam neki, hisz nincs mit titkolnom a legjobb barátnőm előtt. Ő se érti miért van ez így, ahogy én sem. Már azt hittem, hogy legalább barátnőm ellát pár jó tanáccsal, de ő is ugyanolyan tanácstalan volt, mint én. Épp kopogtak, mikor befejeztük a locsogást. Az órámra néztem és láttam, hogy már eltelt egy óra, akkor a vendégünk nem más lehet, mint a bátyám. Örömmel nyitottam ki az ajtót. Mikor megláttam, azonnal a nyakába ugrottam. Nagyon hiányzott a bátyám, amióta elkezdődött a szemeszter nem találkoztunk. Igaz nagyon ritkán jártam haza, főleg csak a szünetekben, de akkor is csak rövid időre. Olyankor vagy a barátaival volt, vagy dolgozott.

-          Mi ez a nagy öröm hugica? – kérdezte mosolyogva.

-          Csak örülök, hogy láthatlak. Már nagyon hiányzott az én bátyuskám. – bokszoltam oldalba Tomot.

-          Te is hiányoztál nekem. Szia Bree, hogy vagy? Rég láttalak. Nagyon jól nézel ki. – mondta barátnőmnek, de a hangján lehetett hallani, hogy kicsit zavarban van. Ez jó, a bátyám zavarban van egy lány előtt. Bree szintén zavarba jött és el is pirult. Akaratlanul is mosolyogtam rajtuk.

-          Szia Tom. Köszi, jól.

-          Ennek örülök. – mosolygott rá. – Nos, lányok, elkészültettek? Indulhatunk ebédelni? Én már farkaséhes vagyok, közben meg elmesélitek, mi újság van Los Angelesben. – ezzel mindketten belekaroltunk bátyámba és indultunk is.

Az ebéd nagyon jó hangulatban telt. Breevel mindent elmeséltünk Tomnak, az összes buliról beszámoltunk, amin részt vettünk. Közben mi is kifaggattuk testvéremet, mindenről. Mikor szóba kerültek a lányok, rögtön hárította a témát és másról kezdett beszélni. Nem baj, majd ha kettesben leszünk, akkor kifaggatom. Gondolom Bree előtt nem akar erről beszélni.

Miután befejeztük az ebédet, visszaindultunk a kollégiumba. Bree azzal az ürüggyel felment a szobánkba, hogy tanulnia kell holnapra, de én tudtam nagyon jól, hogy csak kettesben akart minket hagyni a bátyámmal. Nagyon jól tudta, hogy milyen közel állunk egymáshoz. Még elköszönt tőlünk, főleg Tomtól és el is ment. Olyan helyesek lennének együtt. Féltem barátnőmet, főleg a csalódástól, hisz tisztában vagyok bátyám múltjával. Most, hogy már kettesben vagyunk, kifaggatom, és megpróbálok közbenjárni Bree érdekében.

-          Végre kettesben vagyunk. – mondtam, miközben leültünk a legközelebbi padra. – Most már nem térsz ki a válaszadás elől.

-          Hallgatlak hugica, mi nyomja a lelkedet, mire vagy kíváncsi? Mindent elmondok, mert látom valami nagyon fúrja az oldaladat.

-          OK – bólintottam. – Tudok mindenről, hogy mi történt köztetek Breevel. – meglepődött kijelentésemtől. – Mindent elmondott.

-          Így már értem. – lehajtotta a fejét és folytatta. – Tudom, hogy most utálsz, mert kikezdtem a legjobb barátnőddel, de nem történt semmi köztünk a csókon kívül. Gondolom ezt Bree is elmondta.

-          Tom, én nem utállak, csak egy valamit nem értek. Hogy hogy nem feküdtél le vele? Pedig a lehetőség meg volt rá. Nekem Bree azt mondta, hogy ő benne lett volna, de te nem akartad. – kérdeztem bátyámtól, ami már napok óta furdalta a kíváncsiságomat.

-          Tudom, hogy ha akartam volna, akkor megtörténhetett volna, de nem akartam kihasználni a helyzetet. Nem, mert nem érdemli meg, hogy egy legyen a sok közül, ő ennél sokkal fontosabb nekem. A történtek óta nem tértem magamhoz, az a csók… - ábrándozott bátyám. –  Állandóan csak arra gondolok. Nem értem mi történik velem, még ilyen soha nem történt velem. Azóta nem voltam senkivel, mármint úgy. Valahogy nem tudom megtenni, valami tiltakozik bennem az ellen, hogy folytassam azt az életet. Te érted ezt hugi? – kérdezte Tom, miközben tátott szájjal hallgattam, amiket mondott.

-          Tom, ezt nem hiszem el. – szólaltam meg, miután megtaláltam a hangomat. – A barátnőm kellett ahhoz, hogy megváltozz, és ne csak valami fogyasztási cikként nézz a nőkre. Lehetséges, hogy beleszerettél Breebe? Az elmondottak alapján nekem ez jön le.

-          Nem tudom Annie. Fogalmam sincs. Csak azt tudom, hogy így még nem éreztem, főleg nem egy lány iránt. Bree mit mesélt neked rólam? Gondolom ő már rég elfelejtette a történteket. – nézett rám csalódottan. Pedig ha tudná…

-          Ő is ugyan úgy álmodozik a csókotokról, mint ahogy te. – kijelentésemre felkapta a fejét és kidülledt szemekkel rám nézett. – Most miért csodálkozol ennyire? Még a vak is észrevette, hogy egész ebéd alatt hogy néztetek lopva egymásra. Meg mind a ketten zavarban voltatok a másik jelenlététől, egyikőtök pirosabb volt, mint a másik. Nagyon viccesek voltatok. – ezen már nevetnem kellett, ahogy magam előtt láttam mindkettőjük arcát ebédkor.

-          Ugye csak szivatsz? – ráztam meg a fejem. – Ez komoly? – már bólogattam, amitől egyre jobban felvidult. – Köszi Annie!!! – ölelt meg, és egy puszit nyomott az arcomra. – Te vagy a legjobb testvére, akit csak kívánhat az ember magának. Ha ez összejön, tartozom neked eggyel.

-          Mire vársz még? Nem akarok egész nap itt ülni és a képedet bámulni, nekem is van dolgom. Menj és beszélj vele, szerintem ő is erre vár már napok óta. Aztán csak ügyesen. – kacsintottam bátyámra.

-          Még egyszer, köszi hugi! – azzal felálltunk a padról és visszaindultunk a kollégiumi szobámba, ahol Bree volt.

Mikor felértünk, Bree TV-t nézett. Egy ideig csak voltunk a szobában, senki nem szólalt meg, beállt a csend. Bree továbbra is a TV-t nézte, míg Tom csak volt magának és láttam rajta, hogy nem tudja, mit tegyen. Ilyen nincs, akkor nekem kell rajtuk segítenem, vagyis el kell tűnnöm innen, hogy kettesben legyenek és tudjanak egymással beszélni. De hova menjek? Gondolkozz Annie, gondolkozz!!! Megvan, elmegyek a könyvtárba, az még vasárnap is nyitva van, van ott is számítógép, így meg tudom nézni a mailjeimet. Lehet, hogy a szerkesztőségből jelentkeztek, vagy lehet, Erick is írt. Erick, Erick, Erick…. Annie elég az álmodozásból, szedd össze magad és nyomás ki a szobából. A csendet így én törtem meg.

-          Tom, egy pillanatra itt tudnál maradni? – ahogy megszólaltam, minden szem rám szegeződött. A kérdezett csak bólintott egyet. – Át kéne mennem a könyvtárba egy régi újságcikket kéne megkeresnem, ami kell az új cikkemhez, amit holnap kell leadnom. Nem leszek sokáig, sietek vissza, addig el leszel ugye? – a válasz csak egy bólintás volt megint. Azzal megfogtam a telefonomat és ki is mentem a szobából.

Remélem Tom most már él az alkalommal és beszél a barátnőmmel. Nagyon megváltozott, mert mikor visszaértünk a szobába, meg se mert szólalni. Gyorsan még írtam neki sms-t, hogy használja ki az alkalmat és ne aggódjon, mert nem kell semmi cikket keresnem, csak kettesben akartam őket hagyni, és nem jövök vissza egyhamar. Elmentem a könyvtárba és leültem az egyik géphez. Rámentem a levelezéseimre. Nem volt sok mailem, csak kettő, de pont a legfontosabbak. Az egyik a szerkesztőtől jött, a másik pedig Ericktől. Először a szerkesztő mailjét nyitottam meg. Kíváncsian olvastam az üzenetét. Mikor elolvastam nagyon megkönnyebbültem. Nagyon tetszet neki az írásom, rövid, és minden benne van, pont olyan, amilyet akart. Meg is dicsért. Ennek nagyon örültem, így legalább nem kell idegeskednem, hogy min változtassak és hogyan. Gyors választ írtam és utána megnyitottam a másik mailt, ami Ericktől jött. Mikor megláttam az üzenetét, csalódott voltam, mert nagyon rövid mailt küldött, csak pár mondatot. Nagy izgalommal álltam neki olvasni ezt a pár sort.

Szia Annie!

Először is bocsi, hogy csak ilyen rövid mailt írok, de most nincs időm. Amúgy nagyon örültem a te hosszú levelednek. Most csak annyit szeretnék megkérdezni, hogy nincs kedved-e msn-en írogatni velem? Olyan éjfél körül fent leszek, akkor nálatok, ha jól tudom, délután 4 óra lesz. Ha meg netán nem tudsz jönni, akkor írok egy hosszú mailt, amúgy is írtam volna. Remélem, tudunk majd beszélni. Addig is légy jó!

Erick

Ahogy elolvastam a levelet, még a lélegzetem is elakadt. Írogatni akar VELEM! Hány óra van? Ugye még nem késtem le a 4 órát? Gyorsan az órámra néztem, ami fél 4et mutatott. Hála Istennek, még van időm. Gyorsan írok neki választ.

Szia Erick!

Semmi baj, megértem. Majd küldesz egy hosszabb üzenetet, mikor lesz időd. Amúgy most nincs semmi dolgom és net előtt leszek, szóval nyugodtan írogathatunk.

Annie

Üzenet elküldve és rögtön be is jelentkeztem msn-re. Most már csak várnom kell, hogy mikor fog jelentkezni. Ahogy ezen gondolkoztam, valaki rámírt…

U.I. A végére egy meglepi! Én így képzelem el Tomot. A képért köszönet Gabicának.