30. fejezet

Sziasztok!

Bocsi, bocsi, és még egyszer bocsi, hogy most hozom az új fejit. Igen, tudom, hogy tegnapra ígértem, de nem úgy jött ki az időm. De az a fontos, hogy már itt van, és olvashatjátok.

Most válaszolok a komikra:

Orchidée: Örülök, hogy tetszik a történetem és köszönöm a dicséretet. A te történeted is nagyon szuper, én meg olyat nem tudnék írni, mint te. Remélem, ezután is olvasol :DDD Az oldaladat meg kitettem a listámba.

GG: Azért Erick szemszög volt, mert most éreztem úgy, hogy itt az ideje, egy kicsit belepillantani az ő világába is. Nem akartam több fejezeten keresztül a „múltat” leírni, ezért is tartott kicsit tovább összehozni ezt a fejezetet. Jól emlékszel, kimaradt a festékes jelenet, de még lesznek hasonló történések :DDD

Tina: Köszönöm, próbálok néha egy kis színt belevinni a történetbe. Elárulom, lesz még Erick szemszög. Eddig azért nem volt, mert még nem volt itt az ideje.

OneGirl: Igen, szerelem volt első látásra :D Ahogy már írtam, nem fog kelleni nélkülöznötök, mert lesz még Erick szemszög. Ilyen Ericket én is elfogadnék, nekem is jól jönne J Hogy hol lehet ilyen pasikat találni, nem tudom, de ha megtalálom, szólok. De ha te előbb találsz, akkor tudod, én vagyok az első, aki tudni akar róla :DDD

(L)Mano(L): Próbálok hosszú fejiket összehozni, mivel hetente egyszer van csak friss. Hogy Annie találkozni-e fog Erick exével…. Hm, nem is tudom, talán… vagy nem? Majd kiderül.

Most már nem is húzom tovább az időt. Itt a kövi rész, jó olvasást hozzá, és várom továbbra is a véleményeteket.

Pusszancs

Szusi

Annie szemszög

Nem tudom mióta lehettünk az ágyban, de az eltelt időt nem alvással töltöttük, az biztos. Szerintem, még maradtunk volna, ha a gyomrom nem kezd el korogni.

-          Azt hiszem, fel kéne kelnünk – szólalt meg Erick, kezét pedig a hasamra tette. – Éhes vagy.

-          De hisz nemrég reggeliztünk, nem lehetek még éhes. – csodálkoztam, mire megint morgott egyet a pocakom. Erick eközben a telefonjáért nyúlt, hogy megnézze hány óra.

-          Hát szivem, - vakarta meg a fejét. – a nemrég öt órával ezelőtt volt.

-          Hogy miii??? Mennyi az idő? – kaptam ki a kezéből a telefont, hogy meggyőződjek én is az időről. – Délután három óra van. Te úr isten, a fél napot az ágyban töltöttük. – pattantam fel az ágyból.

-          De nagyon fontos elfoglaltságunk volt. – Erick is felkelt, hátulról átölelt és a nyakamba csókolt. – Most mond azt, hogy nincs igazam?

-          De, igazad van. Ez elengedhetetlen tevékenység volt. – csuklott el a hangom, mivel az én szexistenem olyat művelt a kezeivel, hogy nem tudtam tiszta fejjel gondolkozni. De muszáj volt minden erőmet összeszednem és eltolnom magamtól. – De most itt fejezzük be. Minden erőmet kiszívtad, nem mintha ellenemre lenne, de újra fel kell töltődnöm, és azt kezdhetnénk egy késői ebéddel. – megfordultam az ölelésében és ránéztem, mintha csalódottságot láttam volna a szemeiben. – Ígérem, utána folytassuk. – rámosolyogtam és állon csókoltam.

-          Reméltem is! Na, nyomás, zuhanyozz le, addig én telefonálok egyet. – rácsapott a fenekemre, mire én fenékriszálva elindultam a fürdőbe. Hallottam, ahogy nagyot nyel, ezek szerint végigkövette a mozdulatsort. Az ajtóban még visszafordultam, és kacéran rákacsintottam. A látvány magáért beszélt, szájtátva állt ott, kezében a telefonnal.

-          Bestia, ezért még kapsz. – nyögte ki, majd a füléhez emelte a telefonját, én meg elvonultam zuhanyozni.

Elég hamar elkészültünk. Én egy egyszerű nyári ruhát vettem fel és egy szandált, mivel kint nagyon meleg volt. Hajamat copfba fogtam, még egy kis szempillaspirált tettem magamra és voalá, már is kész voltam. Erick se vitte túlzásba a kiöltözést, fehér halászgatya, egy tengerészcsíkos galléros rövid ujjú póló és egy strandpapucs volt az összeállítás. Mindketten még felvettük a napszemüvegünket és már indultunk is. Nem hívtunk taxit, mert a hely, ahova mentünk húsz percre volt még gyalog is. Ahogy így sétáltunk, Erick megfogta kezemet, és összekulcsolta az ujjainkat. Nagyon meglepődtem ezen a lépésén, mivel nyilvános helyen nem viselkedtünk még így, nem mintha sok lehetőségünk lett volna rá, Meg tudtommal azt beszéltük meg, hogy a kíváncsi szemek előtt titkoljuk a kapcsolatunkat, ameddig csak tudjuk. Erick felém fordította a fejét, és rám mosolygott. Én is viszonoztam a mosolyát, majd az összekulcsolt kezünkre vettem egy pillantást. Erick követte a tekintetemet, és rájött mi járhat a fejemben, ha csak nem gondolatolvasó.

-          Szeretlek, és nem akarom tovább titkolni, hogy az enyém vagy, hozzám tartozol.

-          Én is szeretlek, de mi lesz a sajtóval? Én félek egy kicsit. Tudom, hogy elkerülhetetlen, hogy előbb vagy utóbb a nyilvánosságra kerül a kapcsolatunk.

-          Nyugi kicsim, nem kell félni. Mielőtt iderepültem volna, egy hosszú beszélgetésem volt Johnnal, és támogatja a döntésemet. Szerinte se kell semmitől tartanunk, minden csoda csak három napig tart. Lehet, a mi esetünkben három hónap lesz. – mondta halál nyugodtan, de az utolsó mondatot már csak halkan fűzte hozzá, de én így is meghallottam és ijedten néztem rá. – Nyugi, nem vagyok én olyan nagy sztár, akinek bujkálnia kellene, vagy álcáznia kellene magát. Én csak egy együttes énekese vagyok, nem pedig egy híres filmszínész.

-          De akkor is előszeretettel cikkeznek rólatok. Az elmúlt négy hétben mindig volt valami hír rólad vagy a bandáról. – próbáltam ellenkezni vele.

-          Ez így is lesz, hisz muszáj interjúkat adnunk, de a magánéletünk mindenki számára tabu. Ahogy eddig én se, úgy a többiek se nyilatkoztak a magánéletükről.

-          De hisz Sara és Chris, illetve Alison és Matt kapcsolata nyilvános mindenki számára, mindenki tudja, hogy együtt vannak.

-          Igen, hisz nyíltan felvállalják kapcsolatukat, de ha a kapcsolatukról kérdezik őket, mindig kijelentik, hogy a magánéletük nem tartozik a nyilvánosság számára. Annyit mondanak csak, hogy együtt vannak, boldogok és szeretik egymást, de semmi többet, ennyivel le is zárják a kérdést. – magyarázta. Maga felé fordított, állam alá nyúlt, hogy a szemébe nézzek. – Mi is ezt fogjuk tenni, rendben? – bólintottam.

-          Három hónap? Három hónapig a sajtó kereszttüzében leszünk? Ez most komoly? – hitetlenkedtem.

-          Gyere! – tárta ki a karját, én meg örömmel bújtam az ölelésébe. – Kibírjuk, majd csak túl leszünk rajta. – megpuszilta a fejem búbját. – Nem tehetek róla, hogy ilyen jóképű vagyok. – fűzte hozzá, és belemosolygott a hajamba. Most mi van? Kibontakoztam az öleléséből és felvont szemöldökkel ránéztem.

-          Neked aztán nem kicsi az egód.

-          Most mi van? A pletykalapok szerint én vagyok az ügyeletes szépfiú. – húzta ki magát, rám nézett, majd megrebegtette szempilláit, miközben fülig ért a vigyora. Most ennek álljon valaki ellen? Persze hogy nem tud, ahogy én sem. Ez a pasi ellenállhatatlan, elolvadok tőle, és ki is használja, de rendesen.

-          Te nem vagy semmi. – nevettem el magam. Az emlegetett magához húzott és megcsókolt, amit örömmel viszonoztam. – Na de menjünk, mert majd kilyukad a gyomrom.

A hátralévő utat nevetve tettük meg, és kéz a kézben, nem törődve a kíváncsi szemekkel, mert voltak ilyenek, nem sok, de voltak, akik végignéztek párosunkon, jobbára fiatal csitrik. Hogy én ezen miért is nem lepődöm meg? Most biztos ezerrel nyomják a mobiljukat és twittereznek, hogy látták Erick Russelt Los Angelesben egy lánnyal kézenfogva sétálni.

Az étteremhez érve a kinti teraszon ültünk le. A pincér azonnal a kezünkbe nyomta az étlapot. Nekem nem kellett sokat gondolkoznom, hogy mit rendeljek, mert már tudtam, hogy őzpecsenyét kérek áfonyaszósszal és hasábburgonyával. Mivel Breevel elég gyakran járunk ide, ezért tudtam, hogy ezt nagyon finoman készítik el. Erick kigúvadt szemekkel hallgatta végig rendelésemet, majd ő is ugyanazt rendelte, mint én.

-          Te ezt meg fogod enni? – kérdezte hitetlenkedve.

-          Most mi van? Éhes vagyok, meg szeretem a vadhúst. – gyorsan körülnéztem, hogy hányan figyelnek ránk, de szerencsére senki, így közelebb hajoltam Erickhez. – A fél napot átszeretkeztük, kell az energia estére. – Erick nagyot nyelt.

-          Csak nehogy megvadulj a vadhústól. Nem mintha ellenemre lenne egy vadmacska. – most rajtam volt a döbbenet.

-          Ha én megvadulok a hústól, akkor te is, hisz te is ugyanazt rendelted, mint én, tigrisem.

Reagálni már nem tudott, mert pont ekkor érkezett meg a pincér a rendelésünkkel. Nagyon finom volt, remek választás volt. Evés közben nem sokat kommunikáltunk a másikkal, mindketten az étellel voltunk elfoglalva, ami nem is csoda, ha a farkaséhségünket nézzük.

Azért lopva körül, körül néztem, hogy valakinek feltűnt-e már párosunk, vagyis jobban mondva Erick. Néha elkaptam egy-egy tekintetett, de amikor észrevették, hogy észrevettem őket, gyorsan elkapták tekintetüket rólunk. Volt, aki mobiljával lefényképezett minket, ami nem tetszet nekem, de nem tehettem ellene semmit. Nem mehetek csak úgy oda hozzájuk, téphetem ki a kezükből a telefont és törölhetem ki a képeket. Pedig milyen jó lenne… Egy nagyot sóhajtottam, amit az én tigrisem észre is vett.

-          Mi a baj kicsim? – kérdezte két falat között.

-          Semmi különös, csak az előbb fényképeztek le a rajongóid – és a fejemmel az illetékesek felé böktem. Erick követte tekintetemet, hátrafordult, majd vissza és folytatta tovább az evést, miközben kuncogott. Bennem meg felment a pumpa. – Örülök, hogy ilyen viccesnek találod a helyzetet. – dünnyögtem

-          Most sírjak? – nézett rám.

-          Talán. – mondtam ki az első szót, ami eszembe jutott. – Téged ez nem idegesít? Mert engem nagyon, hogy még enni se tudok nyugodtan. Mikor Londonban voltunk, ilyen nem volt, vagy csak én nem vettem észre?

-          Csak te nem vetted észre. Majd hozzászoksz, nem kell tudomást venni róluk. Ilyenek mindig is voltak és lesznek is. Amúgy nekünk, európaiaknak – mutat magára – más a perspektívánk, mint nektek, amerikaiaknak. – mutat rám.

-          Ezzel mire akarsz célozni, hogy mi valami különcök vagyunk?

-          Nem, dehogy. Nálunk nincs ilyen nagy felhajtás, mint nálatok. Itt az emberek mindennek nagy feneket keltenek, főleg, ha egy híresebb emberről van szó. Szó szerint megőrülnek, még arra is kíváncsiak, hogy egy nap hányszor van orgazmusa.

-          Miért, egy nap hányszor? – kérdeztem tőle kíváncsian.

-          Annie! – förmedt rám. – Én most komoly dolgokról beszélek.

-          Én is. – jelentettem ki határozottan. – Szóval?

-          Te nő! – sóhajt fel színpadiasan és felnéz. – A sírba viszel. Előbb még ki voltál akadva, hogy lefényképeztek minket, most meg arra vagy kíváncsi, hogy mennyi az annyi. Így igazodjon ki valaki egy nőn. Miért vagytok ti ennyire bonyolultak? – tette fel a költői kérdést.

-          Dehogy vagyunk bonyolultak, csak ti férfiak nem értetek hozzánk, mivel a használati utasítás hozzánk nem csak üres lapokból áll, mint a tiétek. – magyarázom neki el, de alig bírom visszatartani a nevetésemet.

-          És kaphatok egy példányt? Mert úgy látszik az enyémet elvesztettem, és most nagyon jól jönne. – néz rám komoly arcot vágva. Kész, vége, eddig bírtam nevetés nélkül, mert most már fetrengtem a röhögéstől, nem a szó szoros értelmében. – Örülök, hogy ennyire viccesnek találod a dolgot, de nem lehetne egy kicsit halkabban? Az egész étterem minket néz. – gyorsan rendeztem vonásaimat, körülnéztem, és megpróbáltam komoly arccal folytatni az evést, mire Erick elnevette magát. Ránéztem és engem is elkapott újból a nevetés.

Miután jól laktunk, rendeztük a számlát, ami körül egy kis vita alakult ki, mivel a felét ki akartam fizetni, de Erick nem engedte, így végül ő győzött. Majd visszaindultunk a lakásba. Ahogy így kézenfogva sétáltunk, szembe jutott, hogy még nem válaszolt a kérdésemre.

-          Szóval, egy nap hányszor? Még nem válaszoltál.

-          Mi hányszor? – kérdezte vissza, majd leesett neki, hogy mit is kérdeztem. Megállt, felém fordult. – Már azt hittem elfelejtetted. – megráztam a fejemet válaszképpen. – Nézzük csak. Mivel most – elővette a nadrágzsebéből a telefonját – délután öt óra van, és a napnak még koránt sincs vége – rám kacsintott, tudatva velem, mik a tervei, ha hazaértünk. Nemem meg kiszáradt a szám, és gombóc nőtt a gyomromba, ahogy erre gondoltam. – szóval, a válaszom sok, nagyon sok. – fejezte be az elkezdett mondatot. – Remélem, kielégítő választ kapott a kisasszony.

-          Nagyon is kielégítőt, uram. – derekamnál fogva magához vont és egy olyan csókban forrtunk össze, hogy a lábam beleremegett.

Torokköszörülésre lettünk figyelmesek, és hogy valaki megkocogtatta Erick vállát. Azonnal szétrebbentünk az ijedségtől. Két tizenéves lány állt velünk szemben. Elnézést kértek, hogy megzavartak minket és megkérdezték, hogy kérhetnek-e Ericktől autogramot. Nem voltak tolakodóak, nagyon kedvesek és udvariasak voltak. Megkérdezték, hogy mikorra várható az együttes új albuma. Szerelmem örömmel válaszolt a feltett kérdéseikre, még egy közös fotót is csináltam róluk. Miután megkapták az autogramjukat, további szép napot kívántak nekünk és elmentek. Összemosolyogtunk, hogy azért vannak nagyon kedves rajongók is.

Amikor indulni akartunk egy csapat sikoltozó lány rohant le minket, úgy 20-25-en lehettek. Hát ennyit a nyugodt sétáról. A hír, hogy Erick Los Angelesben van, futótűzként terjedt a rajongók között. Csoda, hogy még az újságírók nem jelentek meg. De ami késik, az nem múlik…

Mikor megláttam a tömeget körülöttünk, megijedtem. Erick észre is vette, mert megszorította a kezemet, és szorosan maga mellé húzott. Én meg amennyire csak lehetett, olyan közel bújtam hozzá. A lányok meg csak sikoltoztak, sikoltoztak, mind aláírást, fényképet akart, és ugyanazt kiabálta. „ Imádunk Erick Russel! Te vagy a kedvencünk! Mikor fogtok Amerikában koncertezni? Az együttes többi tagja is itt van? Mikor jöttél Los Angelesbe? Meddig maradsz? Fellépésetek lesz, vagy csak kikapcsolódni jöttél?....”

A rajongók annyira tolongtak, lökdöstek, hogy sikerült elszakítaniuk Ericktől. Egy-kettő jól oldalba is vágott, vagy rálépett a lábamra. Legszívesebben bevetettem volna az önvédelmi tudásomat, de nem alacsonyodok le olyan szintre, hogy az utcán kezdjek el verekedni. De elgondolásnak nagyon jó volt. Ha már nem verhetem péppé ezt a sikoltozó bandát, azért egy-kettőt oldalba vágtam, de csak véletlenül.

Nagy nehezen sikerült kiverekednem magam a tömegből, mindkét lábam nagyon fájt, agyontaposták. Néztem Ericket, hogyan birkózik meg a rajongóival. Szegénykét nem irigylem, és mindehhez jó pofát is kell vágnia. Ilyenkor érzem szerencsésnek magam, hogy nem vagyok híres személyiség.

A kezdeti roham lecsillapodott, már csak pár lány állta körül Ericket. Ahogy elnéztem őket jól elvoltak, valamiről nagyon jól elcsevegtek, mert mindannyian nevetgéltek, még a sztár is. Autogramot már nem osztogatott, gondolom, mindannyian büszke tulajdonosai egynek. De akkor miért nem hagyják már békén, és Erick miért nem jön? Ez szép, mondhatom. Én itt álldogálok egyedül fájós lábakkal, és agyonvert oldalbordákkal, ő meg rám se hederít, hogy hol vagyok, élek-e még, vagy mi van velem. Nem, őfelsége a kis tinikkel trécsel és röhög.

Amikor meglátom, hogy mindkét oldalán a karjába csimpaszkodva lóg egy-egy csitri, elöntötte az arcomat a vér, csak úgy forrt bennem a düh, és talán a féltékenység is, de a düh sokkal jobban. Ezt már nem hagyom ennyiben. Közelebb megyek hozzájuk.

-          Khm. – köszörülöm meg a torkomat, mire minden szempár rám szegeződik. A lányok kicsit furán vizslattak, Erick szája mosolyra húzódott, és a szemei… Nem Annie, erősnek kell lenned. – Elnézést, hogy megzavarom a bájcsevejetek, de Erick, ha nem gond, én mennék. Még be kell fejeznem a cikkemet. Ha gondolod, jössz, de amint látom elvagy. – a kis rajongók győzelemittasan néztek rám. – Szóval vissza találsz a lakáshoz egyedül is? – kérdésem hallatán minden szempár a kérdezettre szegeződött, mindenki kíváncsian várta a válaszát, ahogy én is.

-          Nem, nem maradok.  – mindenki nagyon csalódott lett, kivéve engemet. – Lányok, örülök, hogy összefutottunk, remélem, eljöttök majd a koncertünkre. – rájuk mosolygott, mire minden lány ott olvadozott, és megígérték, hogy ők az első sorban fognak lenni. – Kicsim mehetünk. Sziasztok.– köszönt el tőlük és nyúlt a kezem után. A megdöbbent rajongók nagy nehezen elhápogtak egy hellót. Én meg magamban elkönyveltem az első győzelmemet.

A hátralévő utat csendben tettük meg. Erick próbált beszélgetésbe elegyedni velem, de nekem semmi kedvem nem volt. Még fel kell dolgoznom a történteket. Biztos voltam benne, hogyha választania kellene, velem jön haza, vagy a rajongókkal marad, engem fog választani, de ennyivel még nincs lezárva ez a dolog. Nem is az zavart, hogy végigtapostak a lábamon, hanem, hogy ott beszélgetet velük, és engem figyelmen kívül hagyott. Ez mindennél jobban fájt. Meg ez az egész esemény váratlanul ért, nem voltam rá felkészülve.

A lakásba érve ledobtam a táskámat, és a szandálomat is csak lerúgtam magamról, majd leültem a legközelebbi fotelba, és a lábamat kezdtem el masszírozni. Erick leült mellém, de egyikünk se szólt egy szót se. Szerintem, észrevette, hogy kicsit feszült vagyok. Ez a pár percig tartó csend hosszú óráknak tűnt, majd Erick törte meg.

-          Hagyd, majd én megmasszírozom a lábadat. – nyúlt a lábamért, de nem engedtem neki.

-          Köszi, de egyedül is megy. – mondtam neki kimérten.

-          Most mi bajod van? Egész úton hazafelé ilyen voltál.

-          Milyen?

-          Ilyen… Á, hagyjuk. – állt fel idegesen.

-          Nem, nem hagyjuk. Ha elkezdted, fejezd is be. – csattantam fel.

-          Egész úton egy szót se szóltál, látom rajtad, hogy valami bajod van, feszült vagy. Mi történt? Talán a rajongók miatt van ez ugye? – bingó, talált. Így legyen ötösöd a lottón. – De hisz nem csináltak semmit, csak aláírást kértek. – értetlenkedett.

-          Veled lehet, nem, de az én lábamat agyontaposták, és jópárszor oldalba is vágtak. De még ha csak ez lett volna, ezt kibírom.

-          Miért, mi történt még? – kérdezte meglepetten.

-          Még te kérdezed? Miután a „veszély” elmúlt, – rajzoltam macskakörmöket a levegőbe. – és az a pár lány, aki ottmaradt, úgy beszélgettél velük, mint a régi ismerősökkel.

-          Ők a rajongóim, nem hagyhattam csak úgy ott őket. Ez a nagy bajod, hogy nem bunkóskodtam velük?

-          Nem. Ott nevetgéltél velük, azzal se törődve, hogy mi van velem, hogy hova tűntem mellőled.

-          De hisz nem egy tömeg rohamozott meg minket, csak pár ember, és nem vesztél el. Meg a kötelességemet teljesítettem.

-          Értem, szóval az a kötelességed, hogy nevetgélj a rajongóiddal?

-          Te bolond vagy. Te nem vagy normális. – jött a nagy megállapítás a részéről.

-          Kösz. – pattantam fel a fotelból és indultam meg a szobám felé. – Ha bolond vagyok, és nem normális, akkor miért vagy még mindig itt? Menj a rajongóidhoz, hisz ez a kötelességed, biztos, tárt karokkal várnak már rád. – csaptam be magam után az ajtót. Hülye bunkó!...

29. fejezet

Sziasztok!

Nagyon nehéz szülés volt ez a fejezet, de sikerült megírnom. Ez egy meglepi fejezet, mert a történet folyamán még ilyen nem volt. Remélem tetszeni fog nektek. Azért is késtem vele, mert nem akartam két részben feltenni, inkább legyen egy hosszabb fejezet. Szerintem ez így kerek, ha egy fejezetben bele van sűrítve minden lényeges mozzanat. Nagyon örülnék neki, ha megírnátok véleményeteket, hogy tetszet-e nektek, ha meg nem akkor mi volt a hiba, vagy mire kellene odafigyelnem. Köszi!

Pusszancs

Szusi

Erick szemszög

Ez a nő, ez egy boszorkány, és egy vadmacska egy testben, de imádom őt, mert az enyém. Ha valaki fél éve azt mondja nekem, hogy újra boldog leszek, és nem is kell sokat rá várnom, pofon röhögtem volna. A szakítás Barbarával nagyon megviselt, nem gondoltam volna, hogy így kihasznál engem. A barátaim mind figyelmeztettek, nekik feltűnt, hogy milyen is valójában, de én inkább összevesztem velük, ha szóba került a dolog. Olyan vak voltam, vak a szerelemtől, hogy nem láttam tovább az orrom hegyénél.

Talán, ha azon a napon a bandával nem fejezzük be hamarabb a próbát, és nem ülünk be abba a bizonyos bárba, ahová azelőtt nem is jártam, akkor ki tudja, mikor jövök rá, hogy megcsal engem, és csak a nevem miatt van velem. Amikor megláttam őt azzal a pasival, rögtön tisztán láttam mindent. Szerencsére ők nem vettek minket észre, így azonnal otthagytuk a helyet. Muszáj volt gondolkoznom, hogyan tovább. Este halál nyugodtan vártam a lakásomon rá.

Nagy színésznő volt, egy őstehetség, mert mikor megjött, eljátszotta a nagy szerelmest, mintha misem történt volna. Nem bírtam sokáig türtőztetni magam, főleg, mikor a szemembe hazudott, hogy mit csinált egész nap. Eddig bírtam, mindent a fejéhez vágtam, megmondtam neki, hogy az életben nem akarom még egyszer látni, és azonnal kidobtam a lakásomból.

Napokig nem mozdultam ki, csak annyi időre, mikor a srácokkal próbáltunk, vagy fellépésünk volt. Olyan voltam, mint egy élő halott, senkivel nem beszéltem, nem tudott érdekelni semmi se. Csak gitároztam, és gitároztam, közben új dalokat komponáltam, amik elég melankolikusra sikerültek. A haverok állandóan hívtak, hogy menjünk valahova, de én mindig valami kifogást kerestem.

Már odáig fajult a dolog, hogy a szüleim napi szinten látogattak, hogy élek-e még. Szegények, nem elég, hogy tragédia érte a családot, hogy Ian barátnője, Melissa elvesztette a babájukat, még ott voltam én is. Ian elég dekoncentrált volt ebben az időben, ami meglátszott is a legutóbbi filmjén is. Emlékszem, annyira boldogok voltak, mikor kiderült, hogy szülők lesznek. De aztán jött a nem várt tragédia, Melissa fél idős terhes volt, mikor spontán elvetélt. Szerencsére, ez a tragédia nem került nyilvánosságra, még a terhességről se tudott a nagyvilág.

Egyik nap erőt vettem magamon, mert ez így nem mehetett tovább, nem hagyhatom, hogy a családom miattam is aggódjon. Nem tudom mi késztetett arra, hogy Ian filmjének kritikáját, majd a hozzászólásokat is elolvassam, de megtettem, és nagyon nem tetszett, amit ott olvastam, főleg, az nem, hogy mindenfélékkel pocskondiázták a bátyámat, és annak barátnőjét. Egy isteni sugallatnak köszönhetően, az utolsó megjegyzésre reagáltam. Akkor még nem is sejtettem, milyen következményei lesznek ennek.

A napok csak teltek, én próbáltam összeszedni magam. Még nem voltam ugyanaz az Erick, ki azelőtt, de már jobb volt a helyzet. Már eljártam otthonról a haverokkal, de a csajokat messzire kerültem. Egy csalódás nagyon padlóra tudja vágni az embert. Még nem éreztem magam úgy, hogy nyitott lennék egy új kapcsolatra. Aztán jött a sorsdöntő fordulat. Kaptam egy e-mailt attól a személytől, akinek a kommentjére írtam. Hát, amit írt, azt nem tettem zsebre, azonnal reagáltam is rá.

Ez így ment egy ideig, jó pár mailen keresztül veszekedtünk egymással, de nagyon élveztem. Bennem motoszkált a kíváncsiság, hogy ki is lehet valójában ez a Mistycgirl. Aztán ez a kezdeti ellenszenv átfordult valami mássá. Egyre többet megtudtunk a másikról, és egyre kíváncsibb lettem rá. Igaz a valódi kilétemet nem fedtem fel előtte. Féltem, hogy ha megtudja, akkor ő is csak a nevem miatt akar velem megismerkedni. Jobb ez így, így legalább önmagamat adhattam.

Az idő elteltével egyre jobban éreztem magam, sokkal felszabadultabb voltam, mint korábban. Egyre többet nevettem, viccelődtem a barátaimmal. Mindenkinek feltűnt, hogy megváltoztam, és ezt meg is jegyezték és elkezdtek faggatózni. Én csak annyit mondtam nekik, hogy jól érzem magam, azt nem árultam el nekik, hogy ez a pozitív változás egy lánynak köszönhető, akivel napi szinten msn-ezünk. Olyan jó volt vele így beszélgetni. Mindenről véleményt alkotott, nem az az üresfejű kirakatbaba, ez nagyon tetszik benne.

Emlékszem, egyik nap alig vártam, hogy leülhessek a gép elé és írogathassunk. Minden percben az órámat néztem. Ian meg is jegyezte, hogy az utóbbi időben nagyon sokat vagyok a gép előtt, aztán megleste, hogy mi olyan érdekesett nézek, de amikor meglátta, hogy chatelek, és beleolvasott, nagyon meglepődött. Pont arról beszélgettünk Annievel, hogy hogyan fogjuk majd összehozni a találkozót, ha odakerül a sor.

A bátyámmal ezek után volt egy nagyon hosszú beszélgetésem, vagyis egy kérdez-felelek. Ő kérdezett én meg válaszoltam. Mindenről kifaggatott, hol, hogyan, mikor ismerkedtünk meg. Egy szóval, mindenre kíváncsi volt Annievel kapcsolatban. Innentől kezdve akárhányszor a laptop előtt ültem, mindig volt egy kedves szava hozzám, én meg csak bemutattam neki.

Amikor Annienek vizsgaidőszaka volt, nagyon keveset chateltünk. Ez az én ötletem volt, hogy tudjon felkészülni a vizsgáira. Nem bocsátottam volna meg magamnak, hogy miattam nem lenne meg valamelyik vizsgája. Ezek a napok nagyon lassan teltek. Nem tudom miért, de nagyon hiányzott. Azzal magyaráztam ezt az egészet, hogy már hozzászoktam, hogy minden nap beszélünk.

Egyik nap a menedzserünk behívott minket az irodájába, hogy egyeztessünk néhány fellépést. A fellépések között szerepelt egy los angelesi is. Hirtelen azt se tudtam, hogyan örüljek. Itt volt az esély arra, hogy végre találkozhassunk. Pár másodpercig azon gondolkoztam, hogyan fogom elmondani Annienek, hogy megyek Los Angelesbe. Kezdeti lelkesedésemet aztán drága menedzserünk, John lelombozta, ugyanis, még a fellépés napján vissza kell utaznunk, mivel következő nap egy újabb fellépésünk lesz.

Nagyon sűrű programtervet sikerült neki összehoznia az elkövetkezendő három hétre. Fellépést fellépés követett, közben próbák, interjúk és a TV-s szereplésekről nem is beszélve. Hát igen, ez a hírnév átka. Ha egyszer beindul a szerkezet, nem tudod megállítani, olyan, mint egy mókuskerék, és te vagy benne a mókus.

Ez van, nincs mit tenni, találkozni nem mostanában fogunk. Ez egy kicsit elszomorított, mert már nagyon szerettem volna megismerni az én levelezőtársamat. Ezt a kis kiruccanást Los Angelesbe nem is említettem meg Annienek, hisz esély nincs a találkozásra, max. 2-3 mondatot tudtunk volna csak váltani, annak meg nincs értelme.

Emlékszem, aznap volt Annie utolsó vizsgája. Nagyon szorítottam neki, eddig mind megvolt neki. Írta is, hogy aznap este a barátnőjével egy vizsgazáró bulira mennek. Jól is teszik, végre kiengedhetik a fáradt gőzt, ami a tanulás alatt felgyülemlett bennük. Csak az nem tetszett, hogy ott akár össze is jöhet valakivel. Nem tudom miért, de zavart. Szerelmes lennék? Ez hülyeség. Kis is röhögtem magamat. Az nem lehet, hisz nem is ismerem őt, mármint személyesen nem. Kedvelem, az biztos, hisz nagyon jókat szoktunk beszélgetni msn-en, de hogy szerelmes lennék, azt nem hiszem.

A los angelesi fellépés nagyon szuper volt, nagyon jó kis közönségünk volt, egy egyetemnyi diák, kiknek befejeződtek a vizsgák, és megkezdődött számukra a tavaszi szünet. Arra már nem is mertem gondolni, hogy Annie itt van a tömegben, de a sok csaj közül bármelyik lehet. Egy lánnyal meg is ismerkedtem, véletlenül neki mentem a tömegben, majdnem fellöktem. Bocsánatkérésként meghívtam egy italra.

Pár mondatot váltottunk. Kiderült, hogy őt is Annienek hívják, és ugyanarra az egyetemre jár, mint Ő. Nagyon helyes, aranyos csaj volt, és látszott rajta, hogy okos, úgy, mint az én Anniem. Akár lehetetne Ő is, az én Anniem, de ekkora mákom nem lehet, hogy pont vele fussak össze.

Úr Isten, az én Anniem! Ez már gáz. Úgy beszélek róla, mintha hozzám tartozna, a barátnőm lenne, vagy legalábbis több lenne köztünk online barátságnál.

A napok teltek, múltak, egyik fellépésről a másikra rohangáltunk a bandával. Néha azt se tudtam milyen nap van. A nagy elfoglaltság közepette azért sikerült Anniere is szánnom egy kis időt. Továbbra is napi szinten msn-eztünk. Mikor vele írogatok, olyankor mindig elfelejtem a gondjaimat, az aznapi fáradalmakat, megnyugtat a vele való „beszélgetés”. Már alig vártam, hogy leteljen ez a herce-hurca, ez a sok fellépés. Már csak pár napot kellett kibírnom, és végre pihenhettem egy kicsit, ami már nagyon rám fért, ahogy a többiekre is.

Egyik nap arra mentem haza, hogy Annie nincs feljelentkezve msn-re, pedig meg voltunk beszélve. Kicsit aggódtam is, mert ilyen még nem fordult elő. Akartam írni neki mailt, de akkor vettem észre a levelet tőle, és ami állt benne, el se akartam hinni. Csak bámultam, mint a moziban. Jön Londonba!!! El se hiszem, találkozni fogunk, végre találkozni fogunk. Annyira izgatott voltam, mint egy kisgyerek, mikor ajándékot kap.

Tűkön ülve vártam a pillanatot, mikor fog megérkezni. Állandóan rajta járt az agyam, hogy már megérkezett-e. A próbán meg is jegyezték, hogy valahol más dimenzióban vagyok, meg biztos valami nő van a dologban. Egész próba alatt szívattak, beszólogattak, akárhányszor elrontottam a szöveget. Próba után nem is mentem velük a törzshelyünkre, inkább siettem haza, hogy megtudjam megérkezett-e már és épségben. Otthon egy mail várt már rám. Megnyugodtam. Megérkezett, épségben, és unatkozik. Azonnal bejelentkeztem msn-re és ráírtam.

Találkozunk, nem egész egy óra múlva látni fogom. Basszus, még tulipánt is kell vennem! Ilyenkor melyik virágüzlet van nyitva? Mihamarabb el akartam indulni. Gyorsan zsebre vágtam a mobilomat, autókulcsot, megfogtam a kabátomat és a sálamat, és már indultam is, vagyis indultam volna, ha nem mentem volna neki a bátyámnak, aki Melissával érkezett.

-          Hova ilyen sietősen öcskös? – kérdezte és nem mozdult az ajtóból, majd barátnője lökött egyet rajta, látva arckifejezésemet, amiről kétségbeesést és idegességet lehetett leolvasni.

-          Engedd szivem, hadd menjen, nem látod, hogy siet, te meg nem mozdulsz az ajtóból. – egy mosolyt megeresztettem Melissa felé hálám jeléül, és már indultam is, de még visszafordultam.

-          Hol tudok ilyenkor virágot venni?

Sógornőmnek való gyorsan válaszolt feltett kérdésemre és már léptem is. Autóba pattantam, megálltam virágot venni, és már úton is voltam a London Eye-hez. Gyorsan leparkoltam, kiszálltam, és kezemben a csokorral idegesen mászkáltam a tömegben, keresve Őt. Sokan meg is bámultak, biztos gondolták, milyen egy ökör lehetek, hogy így tekingetek jobbra-balra.

Nem törődve a kíváncsi tekintetekkel, tovább kutattam, míg meg nem láttam egy ismerős alakot. Az nem lehet! Ő?!? Mit keres Ő itt?!? Ez a csaj lenne Annie, az az Annie? Mikor megláttam kezében a könyvet, már semmi kétségem nem volt. Egyenesen felé mentem, ő nem vett még észre, pont háttal állt nekem. Megálltam, szívem ezerrel vert, a levegőért meg úgy kapkodtam, mint a fuldokló, kinek ez lenne az utolsó légvétele.

Nevét suttogtam, nem fordult meg, nem hallotta. Még egyszer szólítottam, most már kicsit hangosabban. Megfordult. Azok a gyönyörű barna szemek azonnal elvarázsoltak. Az érzés, mit abban a pillanatban éreztem, leírhatatlan volt. Boldogság, határtalan boldogság. Végre a fantáziaképem emberi alakot öltött. Rengetegszer próbáltam elképzelni, hogy milyen lehet. Mikor Los Angelesben voltam, és először megláttam, valami ott legbelül azt súgta, hogy Ő az, de akkor nem akartam elhinni. De most már látom, a saját szememmel látom, és a látvány leírhatatlan. Szemeim szemétől elszakadva édes ajkaira vándoroltak, annyira kívánatosak voltak, csak úgy vonzottak. Legszívesebben megcsókoltam volna őt, de féltem a reakciójától, mert így is úgy nézett rám, mint aki szellemet látott.

Miután este hazamentem, alig bírtam elaludni. Állandóan rajta járt az agyam, meg azon, hogyan fog alakulni ez az ismeretség. Vajon ő mit gondol rólam, rólunk?... A másnapi idegenvezetés nagyon jó hangulatban telt. Nagyon jó fej csaj a barátnője, Bree. Ha jól vettem ki a beszélgetésükből, akkor olyanok egymásnak, mint a testvérek, minden titkukat megosszák a másikkal. Nagyon jól szórakoztam velük, csak azt sajnáltam, hogy nem tudtam Annievel kettesben lenni.

Estére elhívtam bulizni, de már programja volt, egy stáb buli. Lehet, hogy a bátyja is ugyanabban a filmben kapott szerepet, mint az enyém, mert Ian is most kezd valami filmet forgatni. A holnapi estéje szabad volt, így gyorsan kaptam az alkalmon és elhívtam. Alig vártam azt az estét. A délutáni próbán mondtam is a többieknek, hogy viszek valakit magammal, és hogy akkor este találkozunk a szokott helyen. Ezek meg rögtön elkezdtek faggatni, hogy ki a szerencsés hölgy, meg mikor csajoztam be, és hogy hogy ők erről nem tudnak.

Az este nagyon jó hangulatban telt, a banda kedvesen fogadta Anniet, a csajok is, akiktől kicsit tartottam, mivel Alison és Sara a banda tyúkanyói voltak, és nehezen engedtek be bárkit is maguk közé. Meg nagyon a szívükön viselik a sorsunkat, a Barbarával történtek óta meg főleg. Annie is jól szórakozott, nagyon gyorsan megtalálta a közös nevezőt a többiekkel. Mikor a csajok elmentek táncolni, kiszáradt szájjal néztem, amit művelnek, főleg Annie. Tyler oldalba is lökött, hogy ha nem akarom, hogy más kaparintsa meg előttem a „csajomat”, akkor jobb lesz bevetésre indulnom.

A tánc, amit táncoltunk, és a teste, ahogy a testemhez simul, Istenem, a mennyekben éreztem magam. Amikor a szemembe nézet, megbabonázott, nem akartam semmi mást, csak végre megcsókolni őt. Végre megérezni az ajkai ízét, amik már az első pillantás óta kísértésbe hoznak. Láttam a szemében, hogy ő is ugyanúgy vágyik rá, a szemei erről árulkodtak. De mielőtt megcsókolhattam volna, a szemeiből a csillogás hirtelen eltűnt és szomorúan mondta, hogy itt a bátyja. Abban a pillanatban nagyon haragudtam a bátyjára, de jobb is, hogy nem az ő szeme láttára történt meg az első csókunk, mert kitudja hogyan reagált volna.

Másnap nem is láttam. A csajokkal vásárolgatni mentek, én meg egész nap próbáltam a fiúkkal, és hallgathattam a beszólogatásaikat a tegnap estével kapcsolatban. Ha nem lennénk ezer éve haverok, akkor már rég behúztam volna nekik. Azért ami sok az sok, még tőlük is. Az azért jól esett, hogy örülnek a boldogságomnak, és nagyon megkedvelték Anniet, és sok sikert kívántak a hódításhoz. A koncert napján minden olyan volt, mint a bolondokházában. Izgatott voltam, hogy Annie is itt lesz. Este meg is jelent a barátnőjével és bátyjával, majd helyet foglaltak a számukra lefoglalt VIP boxban. Az egyik számot, melyiket ő inspirált, neki küldtem. Hogy kétség se férjen hozzá, a tekintetét kerestem, az egész szám alatt őt néztem. Beleszerettem. Nincs mit tagadnom, rabul ejtette a szívemet. Még aznap el akartam neki mondani, de nem sikerült. De ott volt az esély, hogy majd másnap, hisz az egész napot kettesben fogjuk tölteni.

Másnap reggel Ian azzal fogadott, hogy tudom-e, hogy miket pletykálnak már most rólam és Annieről, majd leültetett a net elé, és megmutatta a képeket és a cikkeket. Ledöbbentem, majd jót nevettem rajtuk. Még John is felhívott, hogy figyelmeztessen. Nem tudom, mit aggodalmaskodnak, hisz semmi közük hozzá, az én életem, én meg nem törődöm a pletykákkal. De aztán eszembe jutott, hogy ez az egész nem csak az én életemről szól, hanem Annieről is. Nem dönthetek benne egyedül, hisz őt is érintik a pletykák. Féltem a reakciójától, főleg azért, mert alaptalanok a pletykák, hisz nem alkotunk egy párt, még.

Mikor a parkban sétáltunk, sikerült összeszednem minden bátorságomat és megcsókoltam, amit nem utasított el, viszonzott. Puha ajkai, ahogy hozzásimultak az enyémhez, minden képzeletet felülmúlt. Abban a pillanatban nem gondolkoztam, nem gondoltam arra, hogy mi van, ha valaki meglátott minket. Csak az járt a fejemben, hogy itt tartom a karjaimban azt a nőt, aki napfényt varázsolt az életembe, és végre megcsókolhattam.

A lakásomon történtek nagyon megrémítettek, főleg az, mikor Ian betoppant, Annie meg a fürdőbe menekült és magára zárta az ajtót. Ian míg átöltözött, nem szólt semmit, egy megjegyzést se tett a látottakra. Amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan távozott is, az estét Melissánál töltötte. Annie nagy nehezen kijött a fürdőből, de mikor megláttam az arcát, összefacsarodott a szívem. Sírt, miattam sírt. Még sehol semmi és már miattam sírt. De szerencsére meg tudtuk beszélni a kialakult helyzetet. Életem legboldogabb perceit éltem át, hivatalosan is egy párt alkotunk.

Filmnézés közben elaludt. Fogtam, bevittem a szobámba, lefektettem az ágyamba. Mellé ültem és gyönyörködtem benne. Órákig el tudtam volna nézni, úgy aludt, mint egy angyal. Nem mertem mellé feküdni, bármennyire is vonzott a lehetőség, de inkább a kanapéra száműztem magam. Pár óra alvás után arra ébredtem, hogy valaki ébresztget. Az én angyalom volt az, velem akart aludni, és én örömmel teljesítettem kérését. Igaz, nehezen tudtam elaludni, nagy vágyat érzetem arra, hogy leteperjem, de el kellett fojtanom magamban ezt az érzést. Az első alkalmat különlegessé akartam tenni, hisz ő maga is egy különleges teremtés, számomra az. Nagyon nehéz volt jó fiúnak lennem, amit Annie se könnyített meg.

Másnap este a többiekkel nagyon jót buliztunk. Fergeteges volt a hangulat, kicsit fel is öntöttünk a garatra. Érdekes volt Anniet ilyen állapotban látnom, eléggé spicces volt, de tetszett, olyan kis vadmacska volt. A ruhájáról nem is beszélve, nagyon őrjítően nézett ki benne, alig bírtam magammal, amire Annie egy lapáttal rá is tett. Mit ki nem hoz az emberből az alkohol? Az út a szállodáig egy örökkévalóságnak tűnt. A hotelszobába érve egyenest a hálóba mentünk miközben szenvedélyesen csókoltuk egymást. Anniet egy pillanatra egyedül hagytam, míg kimentek a fürdőbe vízért. Mikor visszaértem kezemben a pohár vízzel, amit az én vadmacskám kért, már az igazak álmát aludta. A látvány megmosolyogtatott, mert abban a pózban aludt el, amilyen pózban otthagytam. Reggel semmire se emlékezett.

A napok nagyon gyorsan teltek, hisz mikor az ember boldog az idő villámsebességgel telik. Ebben az utolsó egy hétben minden éjszakát együtt töltöttünk, hol ő aludt nálam, hol én nála, de csak szigorúan aludtunk. Azt a különleges éjszakát az utolsó napra tartogattam. Minden tökéletesen sikerült, úgy, ahogy elterveztem, egy kellemes vacsora kettesben, utána felmentünk a lakásomra, ahol a szobámban már elő volt készítve a meglepetés. Ezen az estén mindketten szerelmet vallottunk a másiknak, és az est hátralévő részében nem a szavaké volt a főszerep.

Másnap a búcsúzkodás nagyon nehéz volt. Mindketten tisztában voltunk vele, hogy a külön eltöltött idő a viszontlátásig, sorsdöntő lesz a kapcsolatunk számára. Készültem neki egy meglepetés-ajándékkal, egy karkötővel. Már napok óta ezen gondolkoztam, hogy mi lenne a megfelelő ajándék a számára, ami emlékezteti majd rám. Az ötletet Melissa adta. Pont időben kész is lett a karkötő a medálokkal, így a reptéren oda is tudtam neki adni.

A napok nélküle nagyon lassan teltek. Minden nap beszéltünk telefonon, és nem csak azon, hanem skypon is, így legalább láthattam. Mindig mikor a monitoron megláttam az arcát, a szívem majd meghasadt, hogy nem érhetek hozzá és nem csókolhatom meg, de ezzel nem csak én voltam így, hanem ő is. Ha nem dolgoztunk volna az új albumon, nem tudom, hogy bírtam volna ki ezt az egy hónapot. Még szerencse, hogy ez elterelte a gondolataimat. Mindenki a legjobb tudását nyújtotta a munkálatok alatt, még saját magamon is csodálkoztam, hogy milyen gyorsan meglettünk vele. A nyers demót el is küldtem Annienek Tommal.

Miután a csajok visszarepültek Los Angelesbe Tommal néha szoktam beszélgetni. Főleg olyankor, mikor ő is Ianékkel jött szórakozni. Meg egyszer voltam kint a forgatáson, a bátyámért mentem, mert együtt mentünk a szüleinkhez, a húgunknak, Maggienek volt a születésnapja, aznap töltötte be a 18-at. Ez remek alkalom volt, hogy odaadjam neki a cd-t, és egy jót beszélgettünk is. Tom csak úgy áradozott Annieről, nagyon szereti a húgát, és félti is, de ez kölcsönös, mert Annie is ugyanolyan átéléssel beszél a testvéréről.

A kapcsolatunkat Annievel sikerült titokban tartanunk. De ez csak a távolságnak tudható be, mert nem készültek rólunk lesi fotók. A Music Gálán is nagyon faggattak a riporterek, főleg a magánéletem érdekelte őket, meg az ismeretlen lány. Jókat mosolyogtam a kérdéseken, amikre kitérő választ adtam. A riporterek meg már nem tudtak hogyan sarokba szorítani, így jobbnak látták annyiban hagyni a dolgot. Gondolatban vállon is veregettem magam, nagyon ügyes vagyok. Akik előtt nem titkoltam a dolgot, azok a szüleim voltak, ők is ugyanúgy kíváncsiak voltak, hogy mi igaz az újságokban olvasottakból. Nekik őszintén elmondtam mindent. Nagyon örültek neki, és már alig várták, hogy bemutassam nekik a „kislányt”, ahogy apum mondta.

Végre elérkezett a várva várt nap, egy hónap után újra láthatom az én szívem hölgyét. A repülőút zökkenőmentes volt. A reptéren Tom várt rám, aki amint meglátott annyit mondott: „Végre megjöttél. Már alig bírtunk Annievel, annyira zizi volt egész héten.” Ezen jót mosolyogtam, és egész úton azt ecsetelte, hogy barátnőm mikkel kergette őrületbe egy szem bátyját. Kétszer átfestette vele a szobát, de még akkor sem tetszet neki, de amikor harmadszor is át akarta, akkor a fejére öntötte a festékes kannát és otthagyta őt. És arról még nem is beszélve, hogy hányszor rendeztették át vele a lakást, mire nagy nehezen minden a helyére került.

Ahogy egyre jobban közeledtünk az új otthonukhoz, én egyre izgatottabb lettem. Tom meg is jegyezte, hogy Annievel jól egymásra találtunk, mert reggel mikor ment az egyetemre, ő is ugyanígy viselkedett. Szűkszavúan csak annyit feleltem, hogy kíváncsi lennék, ő hogyan viselkedne, ha egy hónapig nem láthatná Breet és egy egész kontinens választaná el őket. Na, erre már nem tudott mit mondani.

Amint a lakásba értünk, minden olyan gyorsan történt. Miután lepakoltam a cuccaimat, megjött Annie is. Alig hittem a szememnek, olyan gyönyörű volt, azonnal a karjaimba zártam és ott csókoltam, ahol értem. A repülőút nagyon kifárasztott, Annievel való beszélgetés közben el is bóbiskoltam. A ma reggeli ébresztő meg valami csodálatos volt, vagyis lett volna, ha szerelmem bátyja nem rondít bele. Láttam rajta is, hogy legszívesebben megfojtaná Tomot, egész délelőtt beszólogatott neki. Szerencsére nekik programjuk volt mára, mentek San Diegoba. Minket is hívtak, de én valahogy ódzkodtam tőle. Szerencsére Annie látva a kifejezést az arcomon nemet mondott az ajánlatra. Nem is attól féltem, hogy Annie szüleivel kéne találkoznom, hanem egyszerűen nem akartam menni, szerettem volna Annievel kettesben lenni. Ami meg is történt, és most itt fekszem az ágyban, egy kiadós szeretkezés után, mellettem az a személy, ki a legfontosabb számomra, és még a napnak nincs is vége…

28. fejezet

Sziasztok Drágáim!

Nagyon szépen köszönöm a sok pipálgatást. Remélem ez a feji is elnyeri tetszéseteket és megörvendeztek pár komival.

Most hogy nyár van, nekem is kevesebb szabadidőm van. Szinte az egész napomat kint töltöm a fiammal,és ájultan esünk be a házba este. Mire megfürdetem, elaltatom addigra 9-10 óra és csak ilyenkor tudok írni. Szóval ezzel azt akarom mondani, hogy nézzétek el nekem, ha kicsit kések a fejikkel.

Nem is rabolom felesleges szócsépléssel az időtöket. Nyomás olvasni!

Pusszancs

Szusi

Reggel arra ébredtem, hogy valaki hátulról átölel, és szorosan hozzám simul. Hirtelen először azt se tudtam, mi van. De amint meghallottam a szuszogását és éreztem a forró lélegzetét a nyakamon, amitől akarva-akaratlanul is libabőrös lette, megnyugodtam. És az illata, ezer közül is felismerném. Ő Erick, azén szőke hercegem, igaz barna hajjal, de akkor is. Óvatosan, ne hogy felébresszem, megfordultam a karjaiban. Most már szembe feküdtem vele, és gyönyörködtem benne, ahogy alszik. Mint egy kisgyerek, olyan édesen aludt. Valami szépet álmodhatott, mert elmosolyodott, minek hatására az én szám is mosolyra húzódott.

Még mindig alig hiszem el, hogy itt van. Visszagondolva a tegnapi napomra, elég zizi lehettem mások szemében. Két szónál többet nem lehetett velem váltani, annyira izgatott voltam. Állandóan az órámat lestem, hogy mikor lesz vége az előadásoknak és indulhatok végre haza, ahol már vár rám az a személy, aki megdobogtatja a szívemet, és kinek csókjait, ölelését egy teljes hónapja nélkülöztem.

Mikor hazaértem, alig akartam hinni a szememnek, ott ült a nappaliban. Már annyiszor elképzeltem, hogy itt van, hogy most is alig akartam elhinni. De aztán Ericknek sikerült meggyőznie, elég hatásos módszert alkalmazott, mert olyan csókban részesített, hogyha nem tartott volna a karjaiban, biztos, szétfolyok a padlón, és moshatnak fel utánam. Innentől el se engedtük egymást. Beszélgetés közben is egymás kezét fogtuk, tartva a fizikai kontaktust, és apró csókokat váltottunk, amik „néha” elég hosszúra sikerültek. Drága bátyám hozta a formáját, mert elég gyakran beszólt nekünk, hogy „Néha azért vegyetek levegőt is.”, vagy „Hugi, megrontsátok naiv lelkivilágomat.”. Ilyenkor mindig szúrós szemmel néztem rá, de a többit drága barátnőm elintézte egy nyakonvágással, vagy egy oldalba ütéssel.

Megunva Tom beszólásait a szobámba vonultunk, ahol segítettem Ericknek kicsomagolni. Breevel úgy döntöttünk, hogy vacsorát fogunk főzni. Míg mi elkészítettük a vacsorát, ami Pagoda tésztafészek volt, addig a fiúk egy üveg sör mellett beszélgettek. Illetve Tom régi, gyerekkori történeteinkről mesélt, ami nagyon tetszhetett Ericknek, mert elég gyakran felnevettek. Na várj csak bátyó, ezt még vissza kapod. Bosszú, bosszú, de még milyen édes lesz! Ördögien felkacagtam, mire minden szem rám szegeződött, én meg egy legyintéssel elintéztem.

Vacsora után Bree és Tom elrakodtak, mi meg Erickkel fáradságra hivatkozva elvonultunk a szobába. Ezt a pillanatot vártuk mindketten, végre kettesben lehettünk. Az ágyban összebújva beszélgettünk, miközben néha-néha végigsimítottunk a másikon, és finom apró csókokat váltottunk. Ericken elég gyakran ásított, látszott rajta, hogy már fáradt. Nem is csodálkozom rajta, hisz jó pár órás repülőút van mögötte, és az időeltolódásról ne is beszéljünk. Mondtam is neki, hogy ha gondolja, akkor lefeküdhetünk aludni, mert látom rajta, hogy fáradt, de ő váltig állította, hogy nem az. Ráhagytam a dolgot, egy makacs férfival nem lehet vitatkozni. Beszélgettünk tovább, de egy idő után azt vettem észre, hogy csak én beszélek, ő meg csak hümmög, de már a szemei csukva vannak. Még hogy nem fáradt?!? Cöch, nevetséges.

Felpattantam az ágyról, mire a szemei kipattantak, és értetlenül nézett rám. Nem törődve vele, a szekrényemhez mentem, és egy tiszta törölközőt vettem elő, amit odadobtam neki párosítva egy mondattal, „Tiszta alsóidat tudod, hol találod.” Nem állt le velem kötözködni, megfogta a törölközőjét, elővett egy boxert a fiókból, és egy szó nélkül kiment a szobából, és elvonult zuhanyozni. Míg ő zuhanyozott, addig én megcsináltam az ágyunkat. Vettem elő még egy takarót, vánkost, és felhúztam a tiszta ágyneműt. Miután végeztem vele, összekészülődtem én is a zuhanyzáshoz.

Zuhanyzás befejeztével visszamentem a szobába, ahol Erick már édesdeden aludt. Amilyen óvatosan csak tudtam, bebújtam mellé az ágyba, nem akartam felébreszteni. Próbáltam minél közelebb feküdni hozzá. Erick megérezve mocorgásomat, szemeit nem nyitva ki értem nyúlt és magához ölelt, én meg boldogan bújtam hozzá és vártam az édes öntudatlanságot…

Olyan édesen alszik, és ha belegondolok, hogy több mint egy hétig minden reggel az ő arca lesz, amit először meglátok, határtalan boldogság tölt el. Ahogy gyönyörködtem benne, jobb kezemmel végigsimítottam az arcán, halántékától az állkapcsáig. Erre a mozdulatomra az én alvó mackóm elmosolyodott, pedig épphogy érintettem a bőrét. Ez a mosoly annyira feltüzelt, hogy nagy késztetést éreztem megcsókolni őt. Óvatosan közelhajoltam és egy apró csókot akartam lehelni az ajkaira, de amint összeértek ajkaink, éreztem, hogy viszonozza csókomat.

Jobb kezével a hajamba túrt, míg bal keze, ami eddig a derekamon pihent, végigsimított a hátamon, és megpróbált még közelebb vonni magához. Nyelve kutatva tört utat magának a számba, és mikor rátalált az enyémre, érzéki táncot kezdtek el járni. Maga alá fordított, miközben kezei bejárták az egész testemet. Kezemet pólója alá vezettem, és úgy simogattam csupasz hátát, vállát, nyakát… mindenhol, ahol csak értem.

Nem tudom mikor, hogyan került le rólam a pizsamám, de már csak egy bugyiban feküdtem alatta, és rajta is csak a boxera volt. Feltérdelt lábaim között, és végignézett rajtam. Tekintete csak úgy perzselte a bőrömet, az egész testem lángokban égett. Mikor megéreztem tekintetét az arcomon, ránéztem. Szemei elsötétültek és a vágytól égtek, megsemmisültem. Ha itt és most nem lehetek az övé, akkor felrobbanok.

Bal kezemmel végigsimítottam magamon, míg jobb kezem mutató ujját megnyaltam és végigvezettem a testén, nyakától a mellkasán át egészen az alsónadrágja vonaláig. Ott tenyeremmel megérintettem már ágaskodó vágyát. Az érzéstől, ami átjárt felnyögtem, mire neki se kellett több, rám vetette magát. Miközben faltuk egymást, egyik tenyerébe vette a bal mellemet és masszírozni kezdte. Másik kezével végigsimított az oldalamon, egészen a bugyimig, ahol beleakasztotta az ujját, és elkezdte lejjebb húzni…

-          Hé fiatalok, ébresztő!!! – dörömbölt valaki az ajtómon.

Hirtelen azt se tudtuk mi van, és hol vagyunk. Na jó, azt tudjuk, hogy az ágyban vagyunk, és épp az eddig elfojtott vágyainkat próbáltuk felszabadítani. Amit, mint mindig, megzavart valami, a jelen esetben valaki, akinek az a neve, hogy Tom Wilmer, és a hivatalos adatok szerint a bátyám, aki nem biztos, hogy megéri a holnapi napot, csak kerüljön a kezeim közé.

-          Hé ti ott bent, a fületeken ültök? – szólalt meg újra a bátyám, miközben verte az ajtómat.

-          Ilyen nincs. – szűrte a fogai között Erick, és az arcát a vállamba temette.

-          Megölöm – morogtam.

-          Nyugi szivem, ne idegeskedj. – próbált megnyugtatni, de éreztem, hogy ő sem nyugodt. Az ajtómon meg továbbra is dörömböltek.

-          Az ajtó marad, nem kell szétverni. – kiabáltam ki neki. – Fent vagyunk, mindjárt megyünk. Nem kell türelmetlennek lenni.

Erick oldalra fordult, én meg dühösen keltem fel az ágyból és robogtam a szekrényemhez. Az első póló, és nadrág, ami a kezem ügyébe került, magamra kaptam, és elindultam az ajtó felé, mikor két kar fonódott a derekamra. Erick magához húzott, a vállamba csókolt, és egyre feljebb, miközben kezeit a pólóm alá vezette és a csupasz hasamat cirógatta.

-          Csak okosan. – suttogta a fülembe, mikor elérte azt. – Amit meg megzavartak, bepótoljuk, ígérem. Lesz rá időnk. – belecsókolt a fülembe, aztán megfordított, ajkai az enyémekre tapadtak, és egy őrjítő csókban részesített. Levegő után kapkodva váltunk el. – Na sipirc, ne hogy ránk törje az ajtót. Mindjárt megyek én is, csak magamra kapok valamit. – még egy gyors puszi a számra, én meg mosolyogva léptem ki a szobából. Ez a pasi egyszer az őrületbe fog kergetni.

A nappaliban bátyám fülig érő vigyorával találtam szembe magam. Láttam rajta, hogy mondana valamit, de én megráztam a fejemet, rámosolyogtam és végül otthagytam. Most nem volt kedvem az idiótaságait hallgatni. Ha valamit most beszól, főleg így, hogy a reggeli koffeinadagomat se kaptam meg, bizisten, agyoncsapom. Kislattyogtam a konyhába, ahol Bree, amint meglátta az arcomat, egy bögre kávét töltött nekem, és egy bocsánatkérés kíséretében átnyújtotta nekem.

Mélyen beleszippantottam a gőzölgő bögrébe, és jóízűen beleittam. Éreztem, ahogy az éltető nedű átjárja a testem minden egyes porcikáját. Miután éreztem, hogy felébredtem, megkérdeztem barátnőmtől, hogy miért bocsánatot, mert nem értettem. Elmagyarázta, hogy a drága bátyám tette miatt. Ő mondta neki, hogy ne zavarjon meg minket, hisz Erick a hosszú utazástól biztos nagyon fáradt lehet, meg amúgy sincs semmi joga, úgy dörömbölni az ajtón, mint egy öt évesnek. Megnyugtattam Breet, hogy nem történt semmi, nem az ő hibája, hogy Tom néha ilyen tuskó, de a bátyámon ezt még leverem. Már nagyon érik neki egy komoly kis leckéztetés.

-          Mi ez a susmus csajok? – jelent meg az emlegetett és egy csók kíséretében átölelte barátnőjét, vagyis az élettársát. Hisz nyugodtan mondhatom azt, hisz egy fedél alatt laknak és az ágyon is osztozkodnak.

Még mindig alig hiszem el, hogy a nagy nőcsábász bátyám, ki hetente más nővel mutatkozott, ennyire megváltozott, és egy komoly kapcsolata van. Olyan jó rájuk nézni, látszik, mennyire szeretik egymást. A legjobb barátnőm és a bátyám, akik nagyon fontosak a számomra, egy párt alkotnak. Nagyon szeretem őket, annak ellenére is, hogy Tomra nagyon pipa vagyok. Ha nem dörömböl az ajtón, akkor most még mindig bent lehetnék Ericknél, a karjaiban, és átadhatnánk magunkat vágyainknak. Ha belegondolok, mi mindent művelnénk ott bent egymással, elönt a vágy. Annyira szeretnék végre kettesben lenni vele, vágyom az érintésére, teste melegére…

Annyira elmerültem gondolataimban, hogy észre se vettem, mikor jött ki a szobából, és csatlakozott hozzánk álmaim pasija. Csak arra lettem figyelmes, hogy egy kar öleli át a nyakamat, és csókol bele a hajamba. Köszöntött a többieknek, közben leült a mellettem lévő székre és a kávés bögréért nyúlt, majd bele akart inni. Kivettem a kezéből, de nem azért mert irigy lennék, hanem mert tudom, hogy úgy sem inná meg az enyémet, mert én édesebben szeretem, mint ő. Felálltam és öntöttem neki is kávét, megízesítettem úgy, ahogy szereti, majd egy csók kíséretében a kezébe adtam.

-          Nos, mi a program mára? Mit csinálunk ma? – kérdeztem meg a társaságtól, közben visszaültem a helyemre, ezzel is oldva a beállt csendet.

-          Nem tudom nektek mi a tervetek, - mutat ránk Tom – de mi az asszonnyal – húzta magához az említettet – hazamegyünk San Diegoba. Egy-két dolgot el kell hoznom otthonról.

-          Nem is említettétek, hogy készültök haza. Kösz, hogy szóltatok. – játszottam a sértődöttet.

-          Ne haragudj hugi, de mi is csak reggel találtuk ki. De ha gondoljátok, gyertek velünk. Apuék biztos örülnének nektek. – kacsintott rám, én meg sóbálvánnyá meredtem. Erre a mondatra Erick is felkapta a fejét, és engem nézett kitágult szemekkel. Mintha könyörgött volna, hogy nemet mondjak a bátyám ajánlatára.

-          Kösz, de nem, most inkább kihagynám ezt a családi banzájt, majd legközelebb. – vágtam rá azonnal, mert ezen nem kellett sokat gondolkodnom. Igaz, anyu tud mindenről, de az apu nem tudom, hogyan reagálna, ha hirtelen egy sráccal állítanék be. Anyu megígérte, hogy beszél vele, de mióta visszajöttem Los Angelesbe, nem beszéltem vele erről. – Ti amúgy is csak mentek és jöttök nem? Addig mi Erickkel elleszünk, megmutatok neki egy-két helyet. – mosolyogtam szerelmemre, aki hálás pillantást vetett rám, és ő is mosolygott.

-          Azt gondolom. – vigyorgott Tom, mint a tejbe tök. – Na haver, - csapott a vállára Ericknek – kösd fel a gatyád, mert ha ez a nőszemély – mutat rám – beindul, alig fogod várni, hogy visszamehess majd Londonba. –nevetett, mire én szúrós szemekkel néztem rá.

Ez már sok. Tegnap este gyerekkori baklövéseimet mesélte, ezt még tűrtem, ma reggel majd szétverte az ajtómat, most meg ez. Mit képzel magáról? Én soha nem járattam le senki előtt, ő meg mit csinál? A szívem elrablója előtt éget le. Most mit gondolhat rólam Erick? A düh egyre jobban eluralkodott rajtam. Éreztem, hogy a vér elönti az arcomat. Már szólásra nyitottam volna a számat, mikor megéreztem Erick kezét a combomon, amint végigsimított rajta.

-          Tom, szerintem megbirkózom vele. Ha Londonban túléltem a sok múzeumlátogatást, ahol két gyönyörű nőt kellett kalauzolnom – mutatott Breere és rám – akkor az itt töltött idő már meg se fog kottyanni nekem. Ha meg nem bírnák a húgoddal, tudom, hogy kell leállítani őt. – odahajolt hozzám, megcsókolt, majd egy elégedett mosoly kíséretében rákacsintott bátyámra, aki a meglepettségtől megszólalni se tudott. Én meg önelégülten hajoltam egy újabb csókért az én hősömhöz, aki nem tagadta meg tőlem.

Miután megkaptam a csókomat, felálltam, hogy reggelit csináljak magunknak. Mivel Tom és Bree már reggelizet, így csak Ericknek meg magamnak csináltam pár szendvicset. Az elkészített kaját Erick ölében ülve fogyasztottuk el. Közben a gerlepár is útrakész volt, és elköszöntek tőlünk.

Amint becsukták maguk mögött az ajtót, mi egymásnak estünk. Faltuk, téptük egymás száját, közben én szembefordultam az ölében, hogy könnyítsek a helyzetünkön. Egyikünk se tétlenkedett sokáig, azonnal a másik pólója alá vezettük kezünket, és ott simogattuk egymást, ahol csak tudtuk. Annyira felhevült a levegő körülöttünk, hogy muszáj volt levennem a pólómat, és Erick is követte a példámat, ő is megszabadult a sajátjától, aztán újra egymás ajkainak estünk.

Erick egyik kezével megszorította a ball mellemet, és melltartón keresztül masszírozni kezdte. Elszakadt az ajkaimtól és belecsókolt a fülem mögé. Nyelvével végigcirógatta a fülcimpámat, majd fogai közé vette és gyengéden megharapta. A kéjtől felnyögtem, amúgy is a fülem a legérzékenyebb pontom, és ezt ki is használja rendesen. Szép sorban végigcsókolt a nyakamon, a kulcscsontomon, majd ajkai mellemet célozták meg. Az élvezettől felsikoltottam, beletúrtam a hajába, és a fejemet hátravetettem. Jobb kezével megtartotta a hátamat, közben kikapcsolta melltartómat és levette rólam. Így a már csupasz melleimet masszírozta, hol az egyiket, hol a másikat. Míg az egyiket kezével, addig a másikat szájával, nyelvével kényeztette. Fogai közé vette ágaskodó mellbimbómat, megszorította, majd megszívta. Egy sikoly hagyta el torkomat, és kezeimmel megpróbáltam a fejét még közelebb vonni magamhoz.

Ösztönösen megmozdítottam csípőmet, és megéreztem nekem feszülő vágyát. Apró kis körkörös mozdulatokat csináltam a csípőmmel, ezzel is ingerelve őt, még így ruhán keresztül is. Ericknek se kellett több, ajkait újra az enyémen éreztem, felállt, velem az ölében, lábaimat a dereka köré fontam, kezemmel pedig a nyakába kapaszkodtam, és elindult a szobába. Letett az ágyra, feltérdelt lábaim között. Végignézett rajtam, tekintetét követte keze, majd ajkai és nyelve. Mikor elérte hasam alját, kezével elkezdte lejjebb húzni nadrágomat.

Miután megszabadított tőle, amit bugyival együtt levett rólam, újra birtokba vette az ajkaimat. A kéjtől jobbra-balra tekeredtem alatta. Kezeimmel megcéloztam a nadrágját, hogy én is megszabadíthassam tőle. De amint elértem a gombokat, kezei bilincsként fonódtak a csuklómra, és a fejem fölé szorította őket. Míg egyik keze satuba tartotta kezeimet, addig a másikkal felfedező útra indult a testemen, folytatva édes kínzásomat. Végigsimított az oldalamon, combomon, egészen a térdhajlatomig, ott alányúlt és felhúzta magához. Hirtelen elszakadt ajkaimtól, elengedve kezeimet, és most lábaimat kezdte el behinteni csókjaival. Ajkait először az egyik majd a másik combom belső felén éreztem, mindenegyes négyzetmillimétert bejárva. Kezével nőiességemet simogatta. Ujjával csiklómat kezdte masszírozni, majd bevetette nyelvét is kínzásomba. Már az őrület határán voltam, ha így folytatja, nem bírom sokáig. Mikor megérzetem először az egyik, majd a másik ujját is magamban, és párszor megmozdította bennem, mint a hurrikán, úgy csapot le rám a beteljesülés első hullámai, aminek hangot is adtam.

Erick elégedetten visszamászott hozzám és egy isteni csókban részesítet. Megérezve saját ízemet a számban, újra elkapott a vágy. Most rajtam volt a sor, hogy kényeztessem. Hanyat döntöttem, lovagló ülésben ráültem, és végigcsókoltam testén. Fülével kezdtem, majd nyelvemmel végigszántottam a nyakán, kulcscsontján, mellkasán, egészen le a hasáig. Éreztem, ahogy felmorran, és egyre gyorsabban veszi a levegőt. Kigomboltam nadrágját, és elkezdtem lejjebb feszegetni róla. Erick megemelte csípőjét, és segített levenni a nadrágot boxerével együtt.

Az elém táruló látványtól még jobban eluralkodott rajtam a vágy. Kezemmel végigsimítottam duzzadt férfiasságán, majd ráfontam ujjaimat, és fel-le mozgattam kezemet rajta, amire válaszul Erick felnyögött. Megemelte csípőjét, tudatva, mit szeretne, és én örömmel teljesítettem. Nyelvemmel körberajzoltam hímvesszője hegyét, majd számba véve ízlelgettem azt. Szerelmem nem bírta sokáig édes kínzását. Vállamnál fogva felrántott magához, és egy mozdulattal maga alá fordított, és tövig nyomult belém. Az érzés leírhatatlan, mindketten felnyögtünk. Egy pillanatig csak néztünk egymás szemébe, nem mozdult egyikünk se. Majd megmozdítottam csípőmet, ezzel Ericket mozgásra késztettem. Nem tétlenkedet. Lökései először lassúak voltak, majd egyre gyorsabb tempót diktált. Majd egy utolsó lökéssel mindkettőnket az egekbe repített. Meghaltam és a mennyekbe kerültem. Percek kellettek, mire újra a való világba kerültünk.

-          Istenem, mennyire hiányzott ez. – pihegte szerelmem, mikor mellém hanyatlott és engem mellkasára húzott. – Nem tudom, hogy bírtam ki eddig nélküled.

-          Én is így vagyok ezzel. Ez mennyei volt, egy isten vagy. – pusziltam szájon.

-          Te meg egy istennő, és csak az enyém. Nagyon szeretlek.

-          Én is téged. –

Egy újabb csókban forrtunk össze, és az egészet ott folytattuk, ahol előbb abbahagytuk…