29. fejezet

Sziasztok!

Nagyon nehéz szülés volt ez a fejezet, de sikerült megírnom. Ez egy meglepi fejezet, mert a történet folyamán még ilyen nem volt. Remélem tetszeni fog nektek. Azért is késtem vele, mert nem akartam két részben feltenni, inkább legyen egy hosszabb fejezet. Szerintem ez így kerek, ha egy fejezetben bele van sűrítve minden lényeges mozzanat. Nagyon örülnék neki, ha megírnátok véleményeteket, hogy tetszet-e nektek, ha meg nem akkor mi volt a hiba, vagy mire kellene odafigyelnem. Köszi!

Pusszancs

Szusi

Erick szemszög

Ez a nő, ez egy boszorkány, és egy vadmacska egy testben, de imádom őt, mert az enyém. Ha valaki fél éve azt mondja nekem, hogy újra boldog leszek, és nem is kell sokat rá várnom, pofon röhögtem volna. A szakítás Barbarával nagyon megviselt, nem gondoltam volna, hogy így kihasznál engem. A barátaim mind figyelmeztettek, nekik feltűnt, hogy milyen is valójában, de én inkább összevesztem velük, ha szóba került a dolog. Olyan vak voltam, vak a szerelemtől, hogy nem láttam tovább az orrom hegyénél.

Talán, ha azon a napon a bandával nem fejezzük be hamarabb a próbát, és nem ülünk be abba a bizonyos bárba, ahová azelőtt nem is jártam, akkor ki tudja, mikor jövök rá, hogy megcsal engem, és csak a nevem miatt van velem. Amikor megláttam őt azzal a pasival, rögtön tisztán láttam mindent. Szerencsére ők nem vettek minket észre, így azonnal otthagytuk a helyet. Muszáj volt gondolkoznom, hogyan tovább. Este halál nyugodtan vártam a lakásomon rá.

Nagy színésznő volt, egy őstehetség, mert mikor megjött, eljátszotta a nagy szerelmest, mintha misem történt volna. Nem bírtam sokáig türtőztetni magam, főleg, mikor a szemembe hazudott, hogy mit csinált egész nap. Eddig bírtam, mindent a fejéhez vágtam, megmondtam neki, hogy az életben nem akarom még egyszer látni, és azonnal kidobtam a lakásomból.

Napokig nem mozdultam ki, csak annyi időre, mikor a srácokkal próbáltunk, vagy fellépésünk volt. Olyan voltam, mint egy élő halott, senkivel nem beszéltem, nem tudott érdekelni semmi se. Csak gitároztam, és gitároztam, közben új dalokat komponáltam, amik elég melankolikusra sikerültek. A haverok állandóan hívtak, hogy menjünk valahova, de én mindig valami kifogást kerestem.

Már odáig fajult a dolog, hogy a szüleim napi szinten látogattak, hogy élek-e még. Szegények, nem elég, hogy tragédia érte a családot, hogy Ian barátnője, Melissa elvesztette a babájukat, még ott voltam én is. Ian elég dekoncentrált volt ebben az időben, ami meglátszott is a legutóbbi filmjén is. Emlékszem, annyira boldogok voltak, mikor kiderült, hogy szülők lesznek. De aztán jött a nem várt tragédia, Melissa fél idős terhes volt, mikor spontán elvetélt. Szerencsére, ez a tragédia nem került nyilvánosságra, még a terhességről se tudott a nagyvilág.

Egyik nap erőt vettem magamon, mert ez így nem mehetett tovább, nem hagyhatom, hogy a családom miattam is aggódjon. Nem tudom mi késztetett arra, hogy Ian filmjének kritikáját, majd a hozzászólásokat is elolvassam, de megtettem, és nagyon nem tetszett, amit ott olvastam, főleg, az nem, hogy mindenfélékkel pocskondiázták a bátyámat, és annak barátnőjét. Egy isteni sugallatnak köszönhetően, az utolsó megjegyzésre reagáltam. Akkor még nem is sejtettem, milyen következményei lesznek ennek.

A napok csak teltek, én próbáltam összeszedni magam. Még nem voltam ugyanaz az Erick, ki azelőtt, de már jobb volt a helyzet. Már eljártam otthonról a haverokkal, de a csajokat messzire kerültem. Egy csalódás nagyon padlóra tudja vágni az embert. Még nem éreztem magam úgy, hogy nyitott lennék egy új kapcsolatra. Aztán jött a sorsdöntő fordulat. Kaptam egy e-mailt attól a személytől, akinek a kommentjére írtam. Hát, amit írt, azt nem tettem zsebre, azonnal reagáltam is rá.

Ez így ment egy ideig, jó pár mailen keresztül veszekedtünk egymással, de nagyon élveztem. Bennem motoszkált a kíváncsiság, hogy ki is lehet valójában ez a Mistycgirl. Aztán ez a kezdeti ellenszenv átfordult valami mássá. Egyre többet megtudtunk a másikról, és egyre kíváncsibb lettem rá. Igaz a valódi kilétemet nem fedtem fel előtte. Féltem, hogy ha megtudja, akkor ő is csak a nevem miatt akar velem megismerkedni. Jobb ez így, így legalább önmagamat adhattam.

Az idő elteltével egyre jobban éreztem magam, sokkal felszabadultabb voltam, mint korábban. Egyre többet nevettem, viccelődtem a barátaimmal. Mindenkinek feltűnt, hogy megváltoztam, és ezt meg is jegyezték és elkezdtek faggatózni. Én csak annyit mondtam nekik, hogy jól érzem magam, azt nem árultam el nekik, hogy ez a pozitív változás egy lánynak köszönhető, akivel napi szinten msn-ezünk. Olyan jó volt vele így beszélgetni. Mindenről véleményt alkotott, nem az az üresfejű kirakatbaba, ez nagyon tetszik benne.

Emlékszem, egyik nap alig vártam, hogy leülhessek a gép elé és írogathassunk. Minden percben az órámat néztem. Ian meg is jegyezte, hogy az utóbbi időben nagyon sokat vagyok a gép előtt, aztán megleste, hogy mi olyan érdekesett nézek, de amikor meglátta, hogy chatelek, és beleolvasott, nagyon meglepődött. Pont arról beszélgettünk Annievel, hogy hogyan fogjuk majd összehozni a találkozót, ha odakerül a sor.

A bátyámmal ezek után volt egy nagyon hosszú beszélgetésem, vagyis egy kérdez-felelek. Ő kérdezett én meg válaszoltam. Mindenről kifaggatott, hol, hogyan, mikor ismerkedtünk meg. Egy szóval, mindenre kíváncsi volt Annievel kapcsolatban. Innentől kezdve akárhányszor a laptop előtt ültem, mindig volt egy kedves szava hozzám, én meg csak bemutattam neki.

Amikor Annienek vizsgaidőszaka volt, nagyon keveset chateltünk. Ez az én ötletem volt, hogy tudjon felkészülni a vizsgáira. Nem bocsátottam volna meg magamnak, hogy miattam nem lenne meg valamelyik vizsgája. Ezek a napok nagyon lassan teltek. Nem tudom miért, de nagyon hiányzott. Azzal magyaráztam ezt az egészet, hogy már hozzászoktam, hogy minden nap beszélünk.

Egyik nap a menedzserünk behívott minket az irodájába, hogy egyeztessünk néhány fellépést. A fellépések között szerepelt egy los angelesi is. Hirtelen azt se tudtam, hogyan örüljek. Itt volt az esély arra, hogy végre találkozhassunk. Pár másodpercig azon gondolkoztam, hogyan fogom elmondani Annienek, hogy megyek Los Angelesbe. Kezdeti lelkesedésemet aztán drága menedzserünk, John lelombozta, ugyanis, még a fellépés napján vissza kell utaznunk, mivel következő nap egy újabb fellépésünk lesz.

Nagyon sűrű programtervet sikerült neki összehoznia az elkövetkezendő három hétre. Fellépést fellépés követett, közben próbák, interjúk és a TV-s szereplésekről nem is beszélve. Hát igen, ez a hírnév átka. Ha egyszer beindul a szerkezet, nem tudod megállítani, olyan, mint egy mókuskerék, és te vagy benne a mókus.

Ez van, nincs mit tenni, találkozni nem mostanában fogunk. Ez egy kicsit elszomorított, mert már nagyon szerettem volna megismerni az én levelezőtársamat. Ezt a kis kiruccanást Los Angelesbe nem is említettem meg Annienek, hisz esély nincs a találkozásra, max. 2-3 mondatot tudtunk volna csak váltani, annak meg nincs értelme.

Emlékszem, aznap volt Annie utolsó vizsgája. Nagyon szorítottam neki, eddig mind megvolt neki. Írta is, hogy aznap este a barátnőjével egy vizsgazáró bulira mennek. Jól is teszik, végre kiengedhetik a fáradt gőzt, ami a tanulás alatt felgyülemlett bennük. Csak az nem tetszett, hogy ott akár össze is jöhet valakivel. Nem tudom miért, de zavart. Szerelmes lennék? Ez hülyeség. Kis is röhögtem magamat. Az nem lehet, hisz nem is ismerem őt, mármint személyesen nem. Kedvelem, az biztos, hisz nagyon jókat szoktunk beszélgetni msn-en, de hogy szerelmes lennék, azt nem hiszem.

A los angelesi fellépés nagyon szuper volt, nagyon jó kis közönségünk volt, egy egyetemnyi diák, kiknek befejeződtek a vizsgák, és megkezdődött számukra a tavaszi szünet. Arra már nem is mertem gondolni, hogy Annie itt van a tömegben, de a sok csaj közül bármelyik lehet. Egy lánnyal meg is ismerkedtem, véletlenül neki mentem a tömegben, majdnem fellöktem. Bocsánatkérésként meghívtam egy italra.

Pár mondatot váltottunk. Kiderült, hogy őt is Annienek hívják, és ugyanarra az egyetemre jár, mint Ő. Nagyon helyes, aranyos csaj volt, és látszott rajta, hogy okos, úgy, mint az én Anniem. Akár lehetetne Ő is, az én Anniem, de ekkora mákom nem lehet, hogy pont vele fussak össze.

Úr Isten, az én Anniem! Ez már gáz. Úgy beszélek róla, mintha hozzám tartozna, a barátnőm lenne, vagy legalábbis több lenne köztünk online barátságnál.

A napok teltek, múltak, egyik fellépésről a másikra rohangáltunk a bandával. Néha azt se tudtam milyen nap van. A nagy elfoglaltság közepette azért sikerült Anniere is szánnom egy kis időt. Továbbra is napi szinten msn-eztünk. Mikor vele írogatok, olyankor mindig elfelejtem a gondjaimat, az aznapi fáradalmakat, megnyugtat a vele való „beszélgetés”. Már alig vártam, hogy leteljen ez a herce-hurca, ez a sok fellépés. Már csak pár napot kellett kibírnom, és végre pihenhettem egy kicsit, ami már nagyon rám fért, ahogy a többiekre is.

Egyik nap arra mentem haza, hogy Annie nincs feljelentkezve msn-re, pedig meg voltunk beszélve. Kicsit aggódtam is, mert ilyen még nem fordult elő. Akartam írni neki mailt, de akkor vettem észre a levelet tőle, és ami állt benne, el se akartam hinni. Csak bámultam, mint a moziban. Jön Londonba!!! El se hiszem, találkozni fogunk, végre találkozni fogunk. Annyira izgatott voltam, mint egy kisgyerek, mikor ajándékot kap.

Tűkön ülve vártam a pillanatot, mikor fog megérkezni. Állandóan rajta járt az agyam, hogy már megérkezett-e. A próbán meg is jegyezték, hogy valahol más dimenzióban vagyok, meg biztos valami nő van a dologban. Egész próba alatt szívattak, beszólogattak, akárhányszor elrontottam a szöveget. Próba után nem is mentem velük a törzshelyünkre, inkább siettem haza, hogy megtudjam megérkezett-e már és épségben. Otthon egy mail várt már rám. Megnyugodtam. Megérkezett, épségben, és unatkozik. Azonnal bejelentkeztem msn-re és ráírtam.

Találkozunk, nem egész egy óra múlva látni fogom. Basszus, még tulipánt is kell vennem! Ilyenkor melyik virágüzlet van nyitva? Mihamarabb el akartam indulni. Gyorsan zsebre vágtam a mobilomat, autókulcsot, megfogtam a kabátomat és a sálamat, és már indultam is, vagyis indultam volna, ha nem mentem volna neki a bátyámnak, aki Melissával érkezett.

-          Hova ilyen sietősen öcskös? – kérdezte és nem mozdult az ajtóból, majd barátnője lökött egyet rajta, látva arckifejezésemet, amiről kétségbeesést és idegességet lehetett leolvasni.

-          Engedd szivem, hadd menjen, nem látod, hogy siet, te meg nem mozdulsz az ajtóból. – egy mosolyt megeresztettem Melissa felé hálám jeléül, és már indultam is, de még visszafordultam.

-          Hol tudok ilyenkor virágot venni?

Sógornőmnek való gyorsan válaszolt feltett kérdésemre és már léptem is. Autóba pattantam, megálltam virágot venni, és már úton is voltam a London Eye-hez. Gyorsan leparkoltam, kiszálltam, és kezemben a csokorral idegesen mászkáltam a tömegben, keresve Őt. Sokan meg is bámultak, biztos gondolták, milyen egy ökör lehetek, hogy így tekingetek jobbra-balra.

Nem törődve a kíváncsi tekintetekkel, tovább kutattam, míg meg nem láttam egy ismerős alakot. Az nem lehet! Ő?!? Mit keres Ő itt?!? Ez a csaj lenne Annie, az az Annie? Mikor megláttam kezében a könyvet, már semmi kétségem nem volt. Egyenesen felé mentem, ő nem vett még észre, pont háttal állt nekem. Megálltam, szívem ezerrel vert, a levegőért meg úgy kapkodtam, mint a fuldokló, kinek ez lenne az utolsó légvétele.

Nevét suttogtam, nem fordult meg, nem hallotta. Még egyszer szólítottam, most már kicsit hangosabban. Megfordult. Azok a gyönyörű barna szemek azonnal elvarázsoltak. Az érzés, mit abban a pillanatban éreztem, leírhatatlan volt. Boldogság, határtalan boldogság. Végre a fantáziaképem emberi alakot öltött. Rengetegszer próbáltam elképzelni, hogy milyen lehet. Mikor Los Angelesben voltam, és először megláttam, valami ott legbelül azt súgta, hogy Ő az, de akkor nem akartam elhinni. De most már látom, a saját szememmel látom, és a látvány leírhatatlan. Szemeim szemétől elszakadva édes ajkaira vándoroltak, annyira kívánatosak voltak, csak úgy vonzottak. Legszívesebben megcsókoltam volna őt, de féltem a reakciójától, mert így is úgy nézett rám, mint aki szellemet látott.

Miután este hazamentem, alig bírtam elaludni. Állandóan rajta járt az agyam, meg azon, hogyan fog alakulni ez az ismeretség. Vajon ő mit gondol rólam, rólunk?... A másnapi idegenvezetés nagyon jó hangulatban telt. Nagyon jó fej csaj a barátnője, Bree. Ha jól vettem ki a beszélgetésükből, akkor olyanok egymásnak, mint a testvérek, minden titkukat megosszák a másikkal. Nagyon jól szórakoztam velük, csak azt sajnáltam, hogy nem tudtam Annievel kettesben lenni.

Estére elhívtam bulizni, de már programja volt, egy stáb buli. Lehet, hogy a bátyja is ugyanabban a filmben kapott szerepet, mint az enyém, mert Ian is most kezd valami filmet forgatni. A holnapi estéje szabad volt, így gyorsan kaptam az alkalmon és elhívtam. Alig vártam azt az estét. A délutáni próbán mondtam is a többieknek, hogy viszek valakit magammal, és hogy akkor este találkozunk a szokott helyen. Ezek meg rögtön elkezdtek faggatni, hogy ki a szerencsés hölgy, meg mikor csajoztam be, és hogy hogy ők erről nem tudnak.

Az este nagyon jó hangulatban telt, a banda kedvesen fogadta Anniet, a csajok is, akiktől kicsit tartottam, mivel Alison és Sara a banda tyúkanyói voltak, és nehezen engedtek be bárkit is maguk közé. Meg nagyon a szívükön viselik a sorsunkat, a Barbarával történtek óta meg főleg. Annie is jól szórakozott, nagyon gyorsan megtalálta a közös nevezőt a többiekkel. Mikor a csajok elmentek táncolni, kiszáradt szájjal néztem, amit művelnek, főleg Annie. Tyler oldalba is lökött, hogy ha nem akarom, hogy más kaparintsa meg előttem a „csajomat”, akkor jobb lesz bevetésre indulnom.

A tánc, amit táncoltunk, és a teste, ahogy a testemhez simul, Istenem, a mennyekben éreztem magam. Amikor a szemembe nézet, megbabonázott, nem akartam semmi mást, csak végre megcsókolni őt. Végre megérezni az ajkai ízét, amik már az első pillantás óta kísértésbe hoznak. Láttam a szemében, hogy ő is ugyanúgy vágyik rá, a szemei erről árulkodtak. De mielőtt megcsókolhattam volna, a szemeiből a csillogás hirtelen eltűnt és szomorúan mondta, hogy itt a bátyja. Abban a pillanatban nagyon haragudtam a bátyjára, de jobb is, hogy nem az ő szeme láttára történt meg az első csókunk, mert kitudja hogyan reagált volna.

Másnap nem is láttam. A csajokkal vásárolgatni mentek, én meg egész nap próbáltam a fiúkkal, és hallgathattam a beszólogatásaikat a tegnap estével kapcsolatban. Ha nem lennénk ezer éve haverok, akkor már rég behúztam volna nekik. Azért ami sok az sok, még tőlük is. Az azért jól esett, hogy örülnek a boldogságomnak, és nagyon megkedvelték Anniet, és sok sikert kívántak a hódításhoz. A koncert napján minden olyan volt, mint a bolondokházában. Izgatott voltam, hogy Annie is itt lesz. Este meg is jelent a barátnőjével és bátyjával, majd helyet foglaltak a számukra lefoglalt VIP boxban. Az egyik számot, melyiket ő inspirált, neki küldtem. Hogy kétség se férjen hozzá, a tekintetét kerestem, az egész szám alatt őt néztem. Beleszerettem. Nincs mit tagadnom, rabul ejtette a szívemet. Még aznap el akartam neki mondani, de nem sikerült. De ott volt az esély, hogy majd másnap, hisz az egész napot kettesben fogjuk tölteni.

Másnap reggel Ian azzal fogadott, hogy tudom-e, hogy miket pletykálnak már most rólam és Annieről, majd leültetett a net elé, és megmutatta a képeket és a cikkeket. Ledöbbentem, majd jót nevettem rajtuk. Még John is felhívott, hogy figyelmeztessen. Nem tudom, mit aggodalmaskodnak, hisz semmi közük hozzá, az én életem, én meg nem törődöm a pletykákkal. De aztán eszembe jutott, hogy ez az egész nem csak az én életemről szól, hanem Annieről is. Nem dönthetek benne egyedül, hisz őt is érintik a pletykák. Féltem a reakciójától, főleg azért, mert alaptalanok a pletykák, hisz nem alkotunk egy párt, még.

Mikor a parkban sétáltunk, sikerült összeszednem minden bátorságomat és megcsókoltam, amit nem utasított el, viszonzott. Puha ajkai, ahogy hozzásimultak az enyémhez, minden képzeletet felülmúlt. Abban a pillanatban nem gondolkoztam, nem gondoltam arra, hogy mi van, ha valaki meglátott minket. Csak az járt a fejemben, hogy itt tartom a karjaimban azt a nőt, aki napfényt varázsolt az életembe, és végre megcsókolhattam.

A lakásomon történtek nagyon megrémítettek, főleg az, mikor Ian betoppant, Annie meg a fürdőbe menekült és magára zárta az ajtót. Ian míg átöltözött, nem szólt semmit, egy megjegyzést se tett a látottakra. Amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan távozott is, az estét Melissánál töltötte. Annie nagy nehezen kijött a fürdőből, de mikor megláttam az arcát, összefacsarodott a szívem. Sírt, miattam sírt. Még sehol semmi és már miattam sírt. De szerencsére meg tudtuk beszélni a kialakult helyzetet. Életem legboldogabb perceit éltem át, hivatalosan is egy párt alkotunk.

Filmnézés közben elaludt. Fogtam, bevittem a szobámba, lefektettem az ágyamba. Mellé ültem és gyönyörködtem benne. Órákig el tudtam volna nézni, úgy aludt, mint egy angyal. Nem mertem mellé feküdni, bármennyire is vonzott a lehetőség, de inkább a kanapéra száműztem magam. Pár óra alvás után arra ébredtem, hogy valaki ébresztget. Az én angyalom volt az, velem akart aludni, és én örömmel teljesítettem kérését. Igaz, nehezen tudtam elaludni, nagy vágyat érzetem arra, hogy leteperjem, de el kellett fojtanom magamban ezt az érzést. Az első alkalmat különlegessé akartam tenni, hisz ő maga is egy különleges teremtés, számomra az. Nagyon nehéz volt jó fiúnak lennem, amit Annie se könnyített meg.

Másnap este a többiekkel nagyon jót buliztunk. Fergeteges volt a hangulat, kicsit fel is öntöttünk a garatra. Érdekes volt Anniet ilyen állapotban látnom, eléggé spicces volt, de tetszett, olyan kis vadmacska volt. A ruhájáról nem is beszélve, nagyon őrjítően nézett ki benne, alig bírtam magammal, amire Annie egy lapáttal rá is tett. Mit ki nem hoz az emberből az alkohol? Az út a szállodáig egy örökkévalóságnak tűnt. A hotelszobába érve egyenest a hálóba mentünk miközben szenvedélyesen csókoltuk egymást. Anniet egy pillanatra egyedül hagytam, míg kimentek a fürdőbe vízért. Mikor visszaértem kezemben a pohár vízzel, amit az én vadmacskám kért, már az igazak álmát aludta. A látvány megmosolyogtatott, mert abban a pózban aludt el, amilyen pózban otthagytam. Reggel semmire se emlékezett.

A napok nagyon gyorsan teltek, hisz mikor az ember boldog az idő villámsebességgel telik. Ebben az utolsó egy hétben minden éjszakát együtt töltöttünk, hol ő aludt nálam, hol én nála, de csak szigorúan aludtunk. Azt a különleges éjszakát az utolsó napra tartogattam. Minden tökéletesen sikerült, úgy, ahogy elterveztem, egy kellemes vacsora kettesben, utána felmentünk a lakásomra, ahol a szobámban már elő volt készítve a meglepetés. Ezen az estén mindketten szerelmet vallottunk a másiknak, és az est hátralévő részében nem a szavaké volt a főszerep.

Másnap a búcsúzkodás nagyon nehéz volt. Mindketten tisztában voltunk vele, hogy a külön eltöltött idő a viszontlátásig, sorsdöntő lesz a kapcsolatunk számára. Készültem neki egy meglepetés-ajándékkal, egy karkötővel. Már napok óta ezen gondolkoztam, hogy mi lenne a megfelelő ajándék a számára, ami emlékezteti majd rám. Az ötletet Melissa adta. Pont időben kész is lett a karkötő a medálokkal, így a reptéren oda is tudtam neki adni.

A napok nélküle nagyon lassan teltek. Minden nap beszéltünk telefonon, és nem csak azon, hanem skypon is, így legalább láthattam. Mindig mikor a monitoron megláttam az arcát, a szívem majd meghasadt, hogy nem érhetek hozzá és nem csókolhatom meg, de ezzel nem csak én voltam így, hanem ő is. Ha nem dolgoztunk volna az új albumon, nem tudom, hogy bírtam volna ki ezt az egy hónapot. Még szerencse, hogy ez elterelte a gondolataimat. Mindenki a legjobb tudását nyújtotta a munkálatok alatt, még saját magamon is csodálkoztam, hogy milyen gyorsan meglettünk vele. A nyers demót el is küldtem Annienek Tommal.

Miután a csajok visszarepültek Los Angelesbe Tommal néha szoktam beszélgetni. Főleg olyankor, mikor ő is Ianékkel jött szórakozni. Meg egyszer voltam kint a forgatáson, a bátyámért mentem, mert együtt mentünk a szüleinkhez, a húgunknak, Maggienek volt a születésnapja, aznap töltötte be a 18-at. Ez remek alkalom volt, hogy odaadjam neki a cd-t, és egy jót beszélgettünk is. Tom csak úgy áradozott Annieről, nagyon szereti a húgát, és félti is, de ez kölcsönös, mert Annie is ugyanolyan átéléssel beszél a testvéréről.

A kapcsolatunkat Annievel sikerült titokban tartanunk. De ez csak a távolságnak tudható be, mert nem készültek rólunk lesi fotók. A Music Gálán is nagyon faggattak a riporterek, főleg a magánéletem érdekelte őket, meg az ismeretlen lány. Jókat mosolyogtam a kérdéseken, amikre kitérő választ adtam. A riporterek meg már nem tudtak hogyan sarokba szorítani, így jobbnak látták annyiban hagyni a dolgot. Gondolatban vállon is veregettem magam, nagyon ügyes vagyok. Akik előtt nem titkoltam a dolgot, azok a szüleim voltak, ők is ugyanúgy kíváncsiak voltak, hogy mi igaz az újságokban olvasottakból. Nekik őszintén elmondtam mindent. Nagyon örültek neki, és már alig várták, hogy bemutassam nekik a „kislányt”, ahogy apum mondta.

Végre elérkezett a várva várt nap, egy hónap után újra láthatom az én szívem hölgyét. A repülőút zökkenőmentes volt. A reptéren Tom várt rám, aki amint meglátott annyit mondott: „Végre megjöttél. Már alig bírtunk Annievel, annyira zizi volt egész héten.” Ezen jót mosolyogtam, és egész úton azt ecsetelte, hogy barátnőm mikkel kergette őrületbe egy szem bátyját. Kétszer átfestette vele a szobát, de még akkor sem tetszet neki, de amikor harmadszor is át akarta, akkor a fejére öntötte a festékes kannát és otthagyta őt. És arról még nem is beszélve, hogy hányszor rendeztették át vele a lakást, mire nagy nehezen minden a helyére került.

Ahogy egyre jobban közeledtünk az új otthonukhoz, én egyre izgatottabb lettem. Tom meg is jegyezte, hogy Annievel jól egymásra találtunk, mert reggel mikor ment az egyetemre, ő is ugyanígy viselkedett. Szűkszavúan csak annyit feleltem, hogy kíváncsi lennék, ő hogyan viselkedne, ha egy hónapig nem láthatná Breet és egy egész kontinens választaná el őket. Na, erre már nem tudott mit mondani.

Amint a lakásba értünk, minden olyan gyorsan történt. Miután lepakoltam a cuccaimat, megjött Annie is. Alig hittem a szememnek, olyan gyönyörű volt, azonnal a karjaimba zártam és ott csókoltam, ahol értem. A repülőút nagyon kifárasztott, Annievel való beszélgetés közben el is bóbiskoltam. A ma reggeli ébresztő meg valami csodálatos volt, vagyis lett volna, ha szerelmem bátyja nem rondít bele. Láttam rajta is, hogy legszívesebben megfojtaná Tomot, egész délelőtt beszólogatott neki. Szerencsére nekik programjuk volt mára, mentek San Diegoba. Minket is hívtak, de én valahogy ódzkodtam tőle. Szerencsére Annie látva a kifejezést az arcomon nemet mondott az ajánlatra. Nem is attól féltem, hogy Annie szüleivel kéne találkoznom, hanem egyszerűen nem akartam menni, szerettem volna Annievel kettesben lenni. Ami meg is történt, és most itt fekszem az ágyban, egy kiadós szeretkezés után, mellettem az a személy, ki a legfontosabb számomra, és még a napnak nincs is vége…