19. fejezet 1/2

Sziasztok!

Először is, nagyon szépen köszönöm a türelmeteket és a kitartásotokat, hogy annak ellenére, hogy az utolsó fejezetet két részben tettem fel, mindkét részhez írtatok komit. Ennek nagyon örülök.

Most megint ez a helyzet áll fent. Mivel az egyik barátnőm oldalát (http://szeretettesszerelem.blogspot.com/) én bétázom, és nem akarom elhanyagolni, ezért az ő fejezetét javítottam az írás helyet. Az enyémhez ma sikerült leülnöm, és csak ennyit tudtam összehozni.

Meg még ott van a magánéleti problémáim, amik még nem oldódtak meg, most vagyok a sűrűjében, vagy hogy szokás mondani :D Na, mindegy, nem is zaklatlak titeket ezzel, inkább térjünk a lényegre.

Szóval, felteszem a már megírt részt, és amint megvan, hozom a többit is. Remélem nem fogtok puskával megkergetni a leírtak miatt :DDD Meg ha igen, úgy se tudjátok hol lakom XD, esély nincs, hogy megtaláljatok XD :P

Pusszancs

Szusi

Már majdnem sikerült neki kikapcsolni, mikor kulcscsörgésre lettem figyelmes, mint aki be akarna jönni a lakásba. Észrevételemet megosztottam Erickkel is, aki annyit fűzött hozzá, hogy ő nem hallott semmit és a szót belém fojtotta, mivel a szájon csókolt, de nem is akárhogyan, ha most álltam volna, akkor biztos, hogy összecsúszok ott helyben. Ez van, mit lehet tenni, Erick ezt váltja ki belőlem. A csók hatására annyira elvesztettük a fejünket, hogy Erick felgyűrte a pólómat, és megpróbálta levenni, de én nem se próbáltam ellenkezni. Már majdnem lekerült rólam a ruhadarab, mikor kivágódott a bejárati ajtó, és ott állt meglepett arccal… Na, vajon kicsoda? Hát persze hogy az én egyetlen bátyja, Ian, akinek az arcáról leírt a meglepettség és a zavarodottság. Ahogy megláttuk, a mi arcunkon is hasonló ült ki, mint Ianén. Le akartam mászni Erick öléből, de ő mindkét kezével csípőmnél fogva nem engedett. Mi lesz még itt?

-          Őőő…, bocsánat fiatalok, hogy megzavartam benneteket, de nem tudtam, hogy itt vagytok. – mentegetőzött Ian, miután megtalálta a hangját. – Már itt se vagyok, csak átöltözök. Nyugodtan folytassátok, amit elkezdtetek. Jah, és Annie, jó a pólód. – nevetett, én meg rák vörös lettem.

-          Azt hiszem, megnézem, hogy megszáradtak-e a ruháim.

Azzal felálltam Erick öléből, ha tetszet neki, ha nem és kimentem a fürdőbe. Automatikusan magamra zártam az ajtót. Megmostam az arcomat hideg vízzel, utána két kezemmel a mosdóba kapaszkodva néztem a tükörbe. Nagylevegő be és ki, gyorsan dobogó szívem kezdett lenyugodni. Mi történt az előbb, mielőtt Ian belépett volna? Ha nem jön lefeküdtünk volna? Mi járhatott Erick agyában akkor? Én is benne lettem volna? … Ahogy ezeket a kérdéseket tettem fel magamnak, rögtön jött is a válasz. Igen, lefeküdtem volna vele, de szerencsére Ian megzavarta. Igen, szerencsére. Tiszta fejjel végiggondolva az egészet, nem tartanám jó ötletnek, ha most lefeküdtünk volna egymással. Hisz azt se beszéltük meg, hogy most mi is van köztünk, vagyis mit jelentett az a csók a parkban, aztán meg most ez. Ha meg komolyan gondolja a dolgokat, remélem így van, akkor hogyan tovább, mert már csak egy hétig vagyok itt Londonban, aztán vissza kell repülnöm San Diegoba a szüleimhez, és aztán irány vissza Los Angelesbe. Vár az egyetem és egy újabb szemeszter. Ezen a szemeszteren kívül még egy évem van hátra, és vége a sulinak. A szépen meg volt tervezve az életem, egyetem befejezése után egy nagyon jó állást keresni egy újságnál. Ha ez nem jönne össze, akkor tovább képzem magam. Minden esélyem megvolt rá, hisz az egyetem mellett bedolgozok egy hetilapnál. Erre jön ez a srác, és mindent összezavar. Annyira helyes, aranyos, és nagyon jól érzem magam vele. Már az ismerkedésünk legelején éreztem, hogy valami nem stimmel, mármint jó értelemben, és be is bizonyosodott a megérzésem. Az egész életemet megváltoztatta. Annyira össze vagyok zavarodva. A szívemre vagy az eszemre hallgassak? Arcomat a kezeimbe temettem, lecsúsztam a fal mellett és már a könnyeim is potyogtak. Nem tudom, mióta lehettem bezárkózva a fürdőszobába, de arra lettem figyelmes, hogy valaki kopog az ajtón és a nevemet mondja.

-          Annie? Jól vagy? Minden rendben?

-          I i igen. – szipogtam. – Csak a ruháimat jöttem megnézni, hogy már szárazak-e.

-          Biztos? – egy újabb igen hagyta el a számat. – De akkor miért zártad magadra az ajtót? Annie, kérlek, nyisd ki az ajtót, aggódom. Már vagy fél órája be vagy ide zárkózva.

Már fél órája itt vagyok? Ennyi idő eltelt volna? Észre se vettem. Akkor ezért aggódik, mert egy normális ember nem zárja magára az ajtót, ha a ruháit nézi meg, hogy megszáradtak-e. Tényleg, a ruháim, meg se néztem őket. Azzal odamentem a radiátorhoz, de még mindig vizesek voltak. Ericknek gyorsan kikiáltottam „egy pillanatot”, megmostam az arcomat hideg vízzel, hogy a kisírt szemeim felfrissüljenek, remélve, hogy nem veszi majd őket észre. Megtörültem az arcomat, aztán odamentem az ajtóhoz, elfordítottam a kulcsot és kinyitottam az ajtót. Az ajtóval szemben lévő falnak háttal volt nekitámaszkodva Erick, akinek az arca nagyon meggyötört volt. Ahogy meglátott, azonnal ellökte magát a faltól és odajött hozzám. Én lesütöttem a szemem, nem akartam ránézni. Féltem, hogy meglássa a kisírt szemeimet. De ő ezt nem engedte, állam alá nyúlt és maga felé fordított, hogy nézzek rá. Amint meglátta az arcomat, arcizmai megfeszültek, és fájdalmasan nézett rám.

-          Mi történt? Valami baj van? Vagy én bántottalak meg? – kérdezte tőlem fájdalmasan.

-          Beszélnünk kell. – ennyi, csak ennyit tudtam kinyögni. De hisz igazam is volt, mert tényleg beszélnünk kell, meg kell beszélnünk a kialakult helyzetet.

-          Szerintem is. – ez volt a válasz.

Azzal megfogtam a kezét és a nappali felé húztam. Leültem az egyik fotelba, és őt magam mellé ültettem. Nem ült nagyon közel hozzám, betartotta a tisztes távolságot. Az asztalra néztem, ahol még ott volt a teám, amit nem ittam meg. Erick követte a tekintetemet és észrevette a már kihűlt italt. Megfogta, és a konyhába ment vele, azzal hogy megmelegítse nekem. Betette a mikróba, és pár perc múlva vissza is tért vele, de már a gőzölgő teával. Felém nyújtotta, én egy mosoly kíséretében megköszöntem és elvettem tőle. Belekortyoltam, nem volt nagyon forró, pont iható volt. Nagyon jól esett, ahogy a meleg tea végig járta a testemet. Miután megittam, az üres bögrét letettem az asztalra és felé fordultam.

-          Ian még itt van?

-          Már nincs. Mielőtt bekopogtam volna hozzád a fürdőbe, akkor ment el. Annie, most már elárulod, hogy miért sírtál? Valami rosszat tettem? Ha igen, akkor bocsánatot kérek, nem akarom, hogy haragudj rám…

-          Erick, állj már le, mielőtt magadat vádolnád mindenért. – szóltam rá, és a kezemet is felemeltem, azzal is mutatva, hogy fejezze be. Bólintott egyet és csenden várta a mondandómat. – Hol is kezdjem. Talán a legjobb lesz az elején. Ahogy azt már tudod, hogy Los Angelesbe járok egyetemre. – bólintott. – Még másfél évem van hátra a suliból. Mielőtt elkezdtem volna az egyetemet, szépen elterveztem, az életemet. Akkor úgy döntöttem, hogy a tanulásra fogok koncentrálni, és a karrieremre. Úgy terveztem, hogy az egyetem befejezése után egy jó állást fogok keresni egy lapnál, ha meg nem jönne össze, akkor elmegyek valamilyen továbbképzésre. Eddig minden a terveim szerint alakult, a tanulás nagyon jól megy, és ott van a mellékállás a The Week-nél. A suli és az írás mellett eljártam szórakozni, de a pasizás nem volt beiktatva. Nem mintha nem lett volna rá lehetőségem, de akikkel eddig találkoztam, azok nem váltottak ki belőlem semmit, és a csóknál nem jutottunk tovább. Aztán jött az a filmkritika – Erickre néztem, aki velem együtt mosolygott. Ő is ugyanarra gondolhatott, mint én. – és megismertelek téged. Egyre több mindent tudtam meg rólad, és egyre kíváncsibb voltam rád. Aztán valami csodának köszönhetően a sors úgy döntött, hogy találkozzunk. Az első találkozásunkkor már éreztem, hogy te több vagy nekem, mint egy barát, valami lelkitársfélének gondoltalak. Aztán jött az a buli a barátaiddal, a majdnem csók, és utána a tegnapi koncert, ahol az egyik számot nekem küldted. Még most is az a szám jár az agyamban. – felálltam és az ablakhoz mentem. Hátat fordítva Ericknek, kifelé nézve az ablakon folytattam tovább. – Ma meg elmentünk sétálni, ahol elcsattant az első csók, amire két napja várok. Most meg itt vagyunk a lakásodon, és mielőtt Ian betoppant volna, elég érdekes helyzetben voltunk. Ha nem jön, nem tudom meddig mentünk volna el. Lehet, hogy a végéig. – hirtelen két kéz ölelt át hátulról, nem kellett megfordulnom, hogy tudjam ki az. – Még soha nem történt velem ilyen, még nem voltam ilyen helyzetben. Nem tudom, mitévő legyek. Az eszemre vagy a szívemre hallgassak. – az utolsó mondatnál már meg kellett fordulnom, hogy azt a szemébe mondhassam.

-          És ez miatt zárkóztál be a fürdőbe? – bólintottam, mire ő magához ölelt és puszit nyomott a fejemre. – Akkor most elmondom én is, hogy én mit élek át. Gondolom a csajok elmondták neked, hogy mi történt velem a megismerkedésünk előtt, mármint a netes megismerkedésünk előtt. – bólintottam. – Akkor elég rossz passzban voltam. Semmi nem tudott érdekelni, és aztán jöttél te, vagyis a kritikád. Nem tudom, pontosan mi ösztönzött arra, hogy írjak neked, mert már olvastam hasonlókat a bátyámról, de még is írtam neked. Arra meg már remélni se mertem, hogy válaszolsz is rá. Aztán ez átfordult valami mássá, egyre jobban érdekelt engem is, hogy ki lehetsz valójában. Féltem elmondani neked a teljes igazságot, hogy ki is vagyok pontosan, de csak az miatt, ami történt velem. Aztán az első nem hivatalos találkozásunk Los Angelesben, akkor azt kívántam, hogy bár csak te lennél az a személy, akivel neten keresztül írogatok, már akkor nagy hatással voltál rám. Mikor megláttalak a London Eye-nél, megdöbbentem, nem akartam elhinni, hogy te pont az a lány vagy, akivel a bárpultnál beszélgettem. Ekkora mákom nem lehet. Már akkor este legszívesebben megcsókoltalak volna, de nem akartalak lerohanni, meg őszintén, bátorságom se volt. – felnevetett. – Akkor még remélni se mertem, hogy egyszer sikerül kettesben lennem veled, de aztán eljöttél velem a buliba. Ha a bátyád nem jelenik meg, akkor biztos megcsókoltalak volna. El is átkoztam őt, hogy bezavart. A koncerten elhangzott számmal kapcsolatban annyit, hogy azt te ihletted. Te voltál az a személy az életemben, aki a melankóliámból kizökkentet. Nagyon készültem a mai napra, tudva, hogy ma kettesben leszünk csak. Már este elhatároztam, hogy ma színt fogok neked vallani, hogy mennyire fontos vagy nekem. Ha Ian nem toppan be, nem tudom én se, hogy mi lett volna a vége. De amikor bezárkóztál a fürdőbe, nagyon megijedtem. Akkor annyi minden átfutott az agyamon, hogy mivel bánthattalak meg. Túlságosan fontos vagy a számomra, és félek, hogy valami hülyeséget fogok csinálni és elveszítelek. – mondta és még szorosabban ölelt magához.

-          Te nem csináltál semmi rosszat, minden nagyon tökéletes. Akkor most hogyan tovább? – kérdeztem, miközben rá néztem. A szemei csak úgy csillogtak.

-          Először is. – mosolyodott el. – Kérnék egy csókot, hogy bebizonyosodjak róla, hogy nem álmodok. – ezen már én is mosolyogtam. Megcsókoltam, ami nem volt nagyon hosszú. – Másodszor, el kell döntened, hogy én mit is jelentek a számodra.

-          Azon nem kell sokat gondolkodnom, mert tudom a választ. – kíváncsian nézett. – Te is nagyon fontos vagy nekem, annyira, hogy az életem része vagy, de… - nem tudtam folytatni, mert megcsókolt.

-          Sss, ne folytasd. Az a „de” szócska nem tetszik nekem. – mondta két csók között.

-          De muszáj tisztáznunk a helyzetet. Én Los Angelesben lakom, te pedig itt Londonban. Már csak egy hétig vagyok itt, aztán vissza kell mennem. Hogyan tovább, mert a két hely nem éppen a szomszédban van? – kérdeztem tőle, és míg vártam a választ, kíváncsian néztem őt, hátha valamit le tudok olvasni róla. De a válasza nagyon meglepett.

18. fejezet 2/2

Sziasztok!

Sikerült megírnom a fejezet másik részét, és ahogy ígértem fel is teszem. Remélem tetszeni fog. Köszönöm az eddigi komikat. Ha bármilyen kérdés, kérés, óhaj, sóhaj felmerülne esetleg ötlet, csak szóljatok. :D Jó olvasást.

Pusszancs

Szusi

-          Itt is volnánk. Ez lenne a lakásom, vagyis a közös lakásunk Iannel. – mutatott körbe. – Érezd magad otthon. Kérsz teát? – kérdezte, miközben ha jól láttam, a konyha felé tartott.

-          Igen, kérek. – mondtam. – Nagyon szép lakás. – jegyeztem meg, miközben körbenéztem.

Tényleg nagyon szép volt, modern, egy tipikus legénylakás. Itt most nem arra gondolok, hogy mindenhol ruhák voltak szétdobálva, mert látszott, hogy szépen rendben van tartva, hanem arra, hogy a lakás jól meg volt tervezve. Az egész lakásban a fekete és a fehér dominált. Mire körbelestem, addigra Erick is visszajött a nappaliba.

-          Gyere, megmutatom a fürdőt, hogy le tudj zuhanyozni, nehogy megfázz. – mutatott az említett helyiség felé. – Itt megtalálsz mindent, törölköző a szekrényben van.

-          Őőő, - kezdtem kicsit félénken. Erick kíváncsian rám nézett, hogy mit szeretnék. – Kérhetnék egy pólót, amit felvehetnék, amíg a ruháim meg nem száradnak?

-          Oh, persze hogy. - megkönnyebbülést láttam az arcán. – Mindjárt hozom. – azzal kiment a fürdőből, és mikor visszatért már egy fekete póló volt a kezében. – Tessék. – átadta és azzal el is ment.

Becsuktam magamra az ajtót, de nem zártam be. Nem fog rám rontani, annyira azért már ismerem, hogy ezt nem tenné meg. Gyorsan levettem a vizes ruháimat és beálltam a zuhany alá. Nagyon jól esett, ahogy a meleg víz végig folyt a testemen. A vizes ruháktól kicsit át volt fagyva a testem és így felmelegedtem. Miután végeztem, a szekrényből kivettem egy törölközőt és megtörölköztem. Felvettem a bugyimat, a melltartómat, szerencsére azok nem voltak vizesek, és végül a pólót, amit Erick adott. A póló pont jó volt, vagyis pont addig ért, ameddig kellett neki, vagyis a combomig. A többi ruhámat kiterítettem a radiátorra, hogy megszáradjanak. Mielőtt kiléptem volna a fürdőből, belenéztem a tükörbe, megigazítottam a hajamat.

A nappaliba érve kellemes illat csapta meg az orromat. A dohányzó asztalon már ott gőzölgött a forró tea, ha jól érzem, akkor finom gyümölcsös lehet. De Erick hova tűnt? Nem látom sehol. Nincs a nappaliban, se a konyhában. Mindegy, majd előkerül, el nem veszhetett. Leültem az egyik fotelba, megkóstoltam a teát, hogy mi mindennel kell megízesítenem. A tea még nagyon forró volt, mikor belekortyoltam, felszisszentem, mert megégette a nyelvemet. Tettem bele citromot meg egy kis mézet, és vártam vele, hogy egy kicsit kihűljön. Közben Erick is megjelent és csak egy nadrág volt rajta. A felső teste szabadon volt. Ott olvadoztam a látványtól. Nagyon szép kidolgozott volt a felső teste. Ha ez ennyire a hatása alá kerített, akkor mi lehet lejjebb. Annie, elég már! Szóltam magamra. Ne fantáziálgass, hisz még azt se tudod, hányadán álltok az elcsattant csók után. Mikor összeakadt a tekintetünk, zavarunkban mindketten egy félszeg mosolyt küldtünk a másiknak. Annyit mondott, hogy elmegy lezuhanyozni ő is. Megkérdeztem tőle, hogy addig leülhetek-e a laptopjához. Nyugodtan leülhetek, hisz az elején megmondta, hogy érezzem magam otthon.

Amíg ő zuhanyozott, addig én leültem a géphez. Felmentem a netre, és a képkeresőbe beírtam a nevét. Nagyon kíváncsi vagyok azokra a képekre, amiket említett az étterembe. Mikor megláttam őket, a szám tátva maradt. A legújabb képeken én és Bree is szerepelt. Ezek mind a kirándulásainkon készültek. Ez nem is volt annyira érdekes, mert csak pár darab volt belőlük. De amikor megláttam, a többit, hát nagyon megleptek. Azokon csak ketten voltunk, és a bulin készültek, meg a koncerten. Elég félreérthető helyzetben kaptak minket lencsevégre. Rá is kattintottam az egyikre, hogy megnézzem, mit írnak róla. Az egyik pletykalap oldalára jutottam. Elolvastam a cikket, amit írtak és csak nevettem rajta. Hogy az embereknek milyen élénk a fantáziájuk. Azt írta, idézem:

„ A Band of Angel énekese, Erick Russel becsajozott. Egy ismeretlen lánnyal mutatkozott az egyik szórakozóhelyen. Nagyon meghitten beszélgettek kettesben, és táncoltak. Látszott rajtuk, hogy több van köztük barátságnál. Vajon ki lehet ez a lány? Előbb, utóbb fény derül a titokra.”

A következő cikkben pedig ez állt:

„ Az utóbbi pár napban Erick Russelt egy ismeretlen lány társaságában látták. Az említet hölgy a Park Plaza County Hall-ban lakik. Hogy mikor érkezett, és meddig marad, azt nem tudjuk. A hölgyet látták az együttes egyik koncertjén, és utána együtt is ünnepeltek. A koncerten Erick az egyik dalt is neki küldte. Egy szemtanú állítása szerint, nagyon közeli kapcsolatban állhatnak. Egész este összebújva beszélgettek. Látszott rajtuk, hogy több van köztük barátságnál.”

És még sok ilyen cikket találtam. Ezeken jót mosolyogtam. Hisz csak annyi a valóságalapjuk, hogy tényleg ismerjük egymást, és az utóbbi pár napot együtt töltöttük, de hogy pontosan mi van köztünk, azt senki se tudja, még mi se. Vajon az a csók, ami elcsattant a parkban és aztán az autóban is, mit jelenthetett Ericknek? Benne is ugyanazt váltotta ki, mint bennem? Most már nem tudunk egymással ugyanúgy viselkedni, mint azelőtt. Ezt a határt átléptük a csókkal. Annyira elmerültem a gondolataimban, hogy észre se vettem, mikor jött ki Erick a fürdőből. Csak azt vettem észre, hogy már mögöttem áll.

-          Látom, fúrta az oldaladat a kíváncsiság, hogy milyen képekről beszéltem neked az ebédnél. – mosolyodott el ijedt ábrázatom láttán. – Bocsi, ha megijesztettelek.

-          Igen, kíváncsi voltam, hogy miről beszéltél.

-          És? Mit szólsz a látottakhoz? – kérdezte nagyon kíváncsian.

-          Hát nem is tudom. Erick, ez nekem így nem megy. Ha ezt előre tudom, akkor ide se repülök. Én ilyenre nem vagyok felkészülve. – mondtam neki ijedt hangon.

-          Annie, kérlek, ne haragudj rám. Át kellett volna gondolnom ezt az egészet, mielőtt belerángattalak volna. Nagyon sajnálom, az én hibám. – mondta, látszott rajta, hogy nagyon sajnálja a történteket. Én meg már nem bírtam tovább elviselni a gyötrelmét, és muszáj volt nevetnem.

-          Ne haragudj, de ezt muszáj volt. Kíváncsi voltam, hogy fogsz reagálni, és nagyon jól bevált. – nevettem még mindig. – Nem érdekel, hogy ilyeneket pletykálnak rólam. – mutattam a monitorra. – Úgy se tudják, hogy mi… - de már nem tudtam befejezni, mert Erick felkapott és a kanapéra vitt, ahol el kezdett csiklandozni.

-          Szóval átvertél?!? Te kis boszorkány. – csiklandozott még mindig, én meg próbáltam védekezni kisebb, nagyobb sikerekkel.

-          Kérlek ne, hagyd abba – próbáltam menteni az életemet. – Ígérem, többet nem csinálok ilyet.

-          Megígéred? – kérdezte két kezemet leszorítva a kanapéra, miközben én feküdtem, ő maga pedig fölém tornyosult, és a szemembe nézett.

-          Megígérem. – mondtam, de már csak suttogva, mert elvesztem tekintetében.

Hosszú perceknek tűnt, ahogy így néztük egymást. Már csak azon kaptam magam, hogy Erick megcsókol. Először ízlelgettük egymás ajkait, aztán egyre vadabbul és vadabbul faltuk egymást. Erick elengedte a kezeimet, és mögém nyúlva felhúzott az ölébe. Szabaddá vált kezeimet a nyaka köré fontam és lovagló ülésben az ölébe ültem. Egyik keze végig simított a hátamon, míg a másik keze elindult lefelé az oldalamon. Ujjai végig simítottak a combomon és elindultak visszafelé, miközben benyúlt a pólóm alá, így már a csupasz hátamat simogatta. Én se voltam rest, az én kezeim is bejárták a hátát, és egyre lejjebb haladtak, mikor elérték a pólója szegéjét. Kezeimet a póló alá csúsztattam és végig simítottam a csupasz hátát. Szája elengedte az enyémet és már a nyakamat hintette be csókjaival, közben kezei a melltartóm kapcsával babráltak…

18. fejezet 1/2

Sziasztok!

Látom, mindenki kíváncsi, hogy mi fog történni a következő részben. Mivel még nem sikerült befejeznem, ezért csak ennyit tudok felrakni. Amint befejeztem, fel is teszem a teljes verziót. Addig is be kell érnetek ennyivel. Remélem tetszeni fog és megírjátok a véleményeteket.

Pusszancs

Szusi

A reggel nagyon gyorsan eljött. A szokásos reggeli tevékenységek elvégzése után, köntösben leültem reggelizni. Nagyon keveset tudtam csak enni, mivel gyomoridegem volt. Vajon miért? Nem is olyan nehéz kitalálni. Ma kettesben fogom tölteni a napomat Erickkel, aki iránt már többet érzek barátságnál. Az elmúlt pár napban történtek, nagyon megváltoztatták az érzéseimet iránta. Főleg a tegnapelőtti közös táncunk illetve majdnem csók, és a tegnap nekem énekelt szám. Az eddigi megszokott életemet egyik napról a másikra felforgatta, de nem bánom, sőt, örülök is neki. Izgatottan várom, hogy fog telni a mai napunk. Vajon mit talált ki számunkra Erick, hova fogunk menni? És mi fog történni?

Kérdések hada kavargott a fejemben, és ezken gondolkozva álltam a szekrény előtt, hogy mit vegyek fel. Kinéztem az ablakon, hogy megnézzem, milyen idő van kint, és az emberek, hogy vannak felöltözve. Szépen sütött a nap, ezért a választásom egy világos koptatott farmerre, fehér hosszú ujjú pólóra, keki hosszú kötött pulóverre, bő gallérral és rövid ujjakkal esett. A pulóvert megbolondítottam egy fehér övvel. Cipőnek egy szürke bokacsizmát választottam. Kisminkeltem magamat, ami egy kis szemfestékből és szempillaspirálból állt. Megnéztem a mobilomon az időt, ami háromnegyed tizenkettőt mutatott. Ideje indulnom. Felvettem még az előkészített szintén keki színű kötött ballonsapkámat. Megfogtam a táskámat és elindultam lefelé a szálloda haljába, ahol már várt rám Erick.

-          Szia! – én is köszöntem, és adott két puszit. - Nagyon csinos vagy. Most aztán még jobban figyelhetek rád, nehogy valaki elraboljon mellőlem. – bókolt, engem meg elöntött a pír.

-          Te mindig zavarba hozol. Amúgy meg esély sincs rá, hogy elraboljanak. Egy, nem érzem magam annyira szépnek, csak egy átlagos lány vagyok. Kettő, nem hagynám magam. Tanultam önvédelmet.

-          Akkor jobb, ha odafigyelek, mit csinálok, mert még megütsz. – poénkodott.

-          Nem szokásom verekedni, de ha még is, akkor csak azt, aki megérdemli.

-          Megnyugodtam. Na de menjünk, mert farkas éhes vagyok. – azzal kézen fogott és húzott az autójához.

Negyedórányi autózás után megérkeztünk az étteremhez. Hangulatos kis hely volt, nagyon barátságos. Erick nagyon készülhetett, mert a pincér a számunkra lefoglalt asztalhoz vezetett, ami kicsit félre esett a többitől. Rögtön meg is magyarázta, hogy miért pont ide ültünk. Nem akarja, hogy bárki is megzavarjon minket. Mivel őt eléggé ismerik, előszeretettel fényképezik, amit nagyon utál. Én mondtam neki, hogy eddig nem vettem észre, hogy valaki is fényképezett volna a közelünkben. Azt mondta, hogy ha lesz időm, akkor menjek fel a netre és nézzem meg az aktuális képeket róla. Meg fogok lepődni. Kérdeztem tőle, hogy miért, mert nagyon kíváncsivá tett, de nem árulta el. Nem akarja lelőni a poént. Nem is firtattam tovább a dolgot, majd ha net közelben leszek, akkor meglesem. Rendeltünk, és amíg nem hozták ki az ebédünket, addig beszélgettünk.

Miután megebédeltünk, Erick rendezte a számlát és indultunk is. Én egyenesen az autó felé vettem az irányt, mikor megfogta a karomat. Nem értettem miért.

-          Ahová a mai kirándulást terveztem, az csak pár percnyire van innen gyalog. Vétek lenne nem kihasználni ezt a csodás időt.

Vajon hová megyünk, és mit tervezett? Tényleg nagyon szép idő van, hétágra süt a nap. Tényleg igaza volt, csak pár percnyi gyaloglás után odaértünk az úti célunkhoz, a Hyde Parkhoz. Mikor megláttam a helyet, a szám is tátva maradt. Még ilyen szép parkot nem is láttam. Öröm volt benne sétálni. Közben nagyon sokat beszélgettünk. Elmesélte, hogy hol lesz a legközelebbi koncertjük és mikor. Az egyik nagy álma, hogy itt, ebben a parkban koncertezhessenek. Már nagyon sok híres együttes koncertezett itt, mint például Pink Floyd, The Rolling Stones, Queen, Eric Clapton, Bon Jovi, Red Hot Chili Peppers és még sorolhatnám. Remélem teljesül az álma.

-          Annie, még mennyi ideig maradsz itt Londonban? – jött a kérdés, ami váratlanul ért.

-          Fu, nem tudom. Elvileg két hét van még hátra a szünetből és aztán megkezdődig a következő szemeszter. Miért? Ennyire untatlak? – próbáltam elviccelni a dolgot, mert a szavaim hallatán, láttam az arcán a szomorúságot.

-          Nem, dehogy is. Nagyon jól érzem magam veled.

-          Ennek örülök, mert én is jól érzem magam veled.

-          Csak kíváncsi voltam, hogy mennyi időm van még, hogy… - Erick nem tudta befejezni, mert megszólalt a telefonja. – Ne haragudj, de ezt fel kell vennem, a menedzserem az. – bólintottam, hogy nyugodtan vegye csak fel. Felvette. – Hello John… Nem, mond csak… Igen… Nem… Nem érdekel, hogy mit pletykálnak… - rám nézett és egy bocsánatot tátogott, és kicsit arrébb ment. Nem sokat vettem ki a beszélgetésből, már csak a végét hallottam. –Tudom, hogy csak szólni akartál és köszönöm, de nem érzem fontosnak, hogy most bármit is reagáljak ezekre… Hello! – azzal letette a telefont. – Bocsi, de ezt muszáj volt felvennem. Hol is hagytuk abba a beszélgetést?

-          Semmi baj. Arról beszéltünk, hogy két hét múlva vége a szünetnek.

-          Ja, igen. És meddig maradsz Londonban?

-          Azt nem tudom még, de egy hetet még biztos. De aztán mindenképpen vissza kell mennem, mert fel kell vennem a tantárgyakat, amiket a szemeszterben fogok tanulni, és még ott a visszaköltözés a kollégiumba.

-          Akkor egy hetem van, amit még veled tölthetek. Ki kell használnom. – mondta és közelebb lépet hozzám.

-          Hát, igen. Egy hét, és elrepülök, vissza Los Angelesbe, a megszokott életembe. És folytassuk újra a chatelést és az e-mailezést. – mondtam, kicsit szomorúan. Erick még közelebb jött, már szemben állt velem, és a szemeimbe nézett.

-          De nem kell ennek így lennie. Ott van még az egy hét, ami alatt bármi megtörténhet. – az arca közeledet felém és én elvesztem tekintetében.

-          Mire gondolsz? – kérdeztem elcsuklott hangon.

-          Arra, amit a bátyád megzavart pár napja. – mondta suttogva, miközben már csak milliméterek választották el ajkainkat.

Lecsuktam a szememet, és vártam a pillanatot, amikor végre megcsókolt. Megcsókolt!!! Ezer meg ezer szikra pattogott körülöttünk. Nem is szikra, inkább tűzijáték, de nem is akármilyen. A New York-i tűzijáték, ami szilveszterkor szokott lenni, az semmi volt ehhez képest. Az érzés, ami átjárta testemet leírhatatlan volt. Annyira, annyira… Nem is tudom szavakba önteni. A puha ajkai, ahogy hozzáértek az enyémhez, felemelő érzés volt. Csókunk nagyon lágy volt, amiben minden érzés benne volt. Először ajkai puhatolózóak voltak, csak ízlelgették az enyémet. De amint, megéreztem nyelvét, ahogy körberajzolja az ajkamat, egy sóhaj hagyta el számat, és ezzel megadva a bebocsájtást. Mikor nyelvünk egymásra talált, először csak ízlelgették egymást, és amint összhangba kerültek, vad táncot kezdtek el járni. Erick közben átölelt és megpróbált minél közelebb vonni magához. Én meg a nyaka köré fontam a kezeimet és úgy próbáltam közelebb vonni magamhoz. Mint fuldokló a levegőért, úgy kapott ajkaim után, miután egy szusszanásnyi időre elszakadtunk egymástól, hogy az éltető oxigénhez jussunk.

Ahogy eddig az összes romantikusnak induló pillanatot, a csókunkat is megzavarták. De most nem valaki, hanem valami, aminek az a neve, hogy eső. Először csak szemerkélt, de aztán egyre jobban elkezdett esni, így kénytelenek voltunk elválni egymástól. Mivel én nem hoztam kabátot, ezért Erik levette az övét, rám terítette, megfogta a kezemet, és el kezdtünk futni az autó felé. Odaérve gyorsan beszálltunk. Ne hogy fázzunk, Erick begyújtotta az autót és feltekerte a fűtést, mivel kint nagyon hideg eső esett. Felém fordult, így tettem én is, és néztünk egymás szemében. Mintha olvasnánk egymás gondolataiban, egyszerre hajoltunk a másik felé egy csókra. Ez a csók most rövidke volt. Miután elszakadtunk egymástól, Erick megkérdezte, hogy hova menjünk. Az ő lakására, vagy a szállodába, mert ha nem akarunk megfázni, akkor egy forró fürdőt kellene vennünk, és száraz ruha sem ártana. Én csak annyit válaszoltam, hogy nekem mindegy, amelyik közelebb van, oda menjünk. Bólintott és elindult az autóval. Olyan tízpercnyi vezetés után behajtott egy lakótömb mélygarázsába. Ebből már tudtam, hogy az ö lakása közelebb van, és oda megyünk. Ha jobban belegondolok, jobb is, hogy hozzá megyünk és nem a hotelba, mert én milyen ruhát is tudnák neki adni? Meztelenül meg nem járkálhat a szobában, az túl nagy kísértés lenne számomra.  Leparkolt, kiszálltunk az autóból és elindultunk a lift felé. Én szép csendben követtem őt. A liftben se szóltunk egymáshoz, és csak álltunk egymás mellett. Lehet, zavarban van, de ha így van, akkor nincs egyedül, mert én is ugyanolyan zavarban voltam. Már csak az miatt is, hogy a lakására tartunk.

Friss

Sziasztok!
Ahogy írtam múlthéten, nem biztos, hogy szerdán lesz friss. Mivel hétfőn és kedden nagyon sűrű volt a programom, ezért nem sikerült összehoznom a fejit. Van már megírva két oldal és most is azon dolgozom, ha gondoljátok, este feltehetem az eddig megírtakat. Vagy megvárjátok, amíg megírom a teljes fejezetet. Elég, ha a tetszik – nem tetszikre kattintotok. Este olyan fél kilenc körül leszek, és amelyik nyer, az lesz.

Még annyit, hogy lehet 1-2-szer elő fog fordulni még ez, mint a mai, mivel most elég bonyolult magánéleti gondjaim vannak. Nem akarom itt részletezni nektek, mert ez az én gondom. Van, aki tudja, van, aki nem. Remélem, mihamarabb minden megoldódik, le tudom zárni életem ezen szakaszát és akkor teljes gőzzel az írásra tudok koncentrálni.

A megértéseteket előre is köszönöm.

Pusszancs

Szusi

17. fejezet

Sziasztok!

Meghoztam a kövi fejezetet. Remélem tetszeni fog és nem haragudtok meg rám, hogy még húzom még egy kicsit az idegeiteket :D Még annyit, hogy lehet, jövő héten nem szerdán kapjátok a frisst, hanem kicsit később. Nagyon sok programom van a hét elején és nem tudom, hogy sikerül-e addigra összehoznom a következő fejit.

Pusszancs

Szusi

U.I.: Míg el nem felejtem. A beígért kép a végén található. :D

Majd kiestek a szemeim, mikor megláttam kik jöttek ebbe a pubba. Hogy kerülnek ők ide? De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy Tom épp minket nézett, amikor Erick meg akart csókolni. Időzíteni ő is tud, mondhatom.

-          Itt a bátyám. – csak ennyit tudtam mondani. Erick megállt a mozdulatban, a tekintetéből láttam a csalódottságot, és ő is abba az irányba nézett, ahová én.

-          Itt a remek alkalom, hogy megismerjem. Legalább letudjuk a bemutatkozás részét, így a bátyád is megnyugodhat, hogy jó kezekben vagy velem. – mondta haláli nyugodtsággal, míg az én szívem vert ezerrel. – De ha jól látom, az én bátyám is itt van. Gyere, bemutatlak neki. – én is abba az irányba néztem, ahova Erick, de nem tudtam eldönteni, melyik az ő bátyja, mivel több ember is állt ott.

Megfogta a derekamat és elindultunk az asztal irányába. Bree rögtön észrevett minket, és elindult felénk. Azonnal a nyakamba vetette magát. Meg is kérdeztem tőle, hogy mit keresnek itt. Elmondta, hogy ahol eddig voltak, ott verekedés tört ki, így jobbnak láttak eljönni onnét. Mikor odaértünk az asztalukhoz, szóltam Tomnak és bemutattam neki Ericket. A bátyám kimérten végignézte Ericket, aki most is, mint eddig, próbálta elpoénkodni a helyzetet. Amíg Erick elment innivalóért, addig leültem barátnőm mellé, és elmeséltem neki, hogy mi történt velünk az este folyamán. Azt is elmondtam neki, hogy majdnem megcsókolt, de nagy sajnálatomra nem jött össze, mert észrevettem őket. Bree szentségülte is magukat, hogy miért nem jöttek később, de biztosítottam róla, hogy nem haragszom rájuk. Tomnak közben odaszóltam, hogy azért moderálhatná magát, hisz semmi bűnt nem követett el ellene Erick, nincs miért így viselkednie. Megígérte, hogy próbál kedves lenni vele, de még mindig aggályai vannak vele szemben.

-          Annie! – szólított meg Erick, aki közben visszaért az italainkkal. – Hadd mutassam be neked a bátyámat, Iant. – fordultam az említett irányába, és mikor megláttam, az állam valahol a földön koppant a megdöbbenéstől. – Ian, hadd mutassam be neked Anniet.

-          Mi már ismerjük egymást. – mondta Ian Ericknek, aki szintén megdöbbent. – Szia Annie, jó újra látni. – köszönt nekem és adott két puszit. – Szóval te vagy az a csaj, aki az utóbbi időben az msn rabjává tette az én kis öcsémet.

-          Igen, én lennék az. – mondtam neki mosolyogva. Erick meg csak ott állt és értetlen képet vágott. – Erick nem is újságolta el, hogy te vagy a bátyja.

-          Öcsi, csukd be a szádat, mert mindjárt belerepül egy légy. – viccelődött vele Ian.

-          Ian! – nézett szigorúan az említettre. – Honnan ismeritek egymást? – kérdezte Erick mindkettőnktől.

-          Tegnap találkoztunk először a stáb bulin. Tom mutatott be minket egymásnak, ő játssza a filmbéli testvéremet. – magyarázta el Ian.

Miután mindenki megismert mindenkit, Tomékat áthívtuk a mi asztalunkhoz. Tom kedvesebben kezdett viselkedet Erickkel, lehet azért, mert megtudta, hogy Ian öccse. De nem baj, én csak örülök neki, legalább kevesebbet cseszeget, amíg itt vagyunk.

Beszélgetés közben az egyik kedvenc számomat hallottam meg, nagyon akartam táncolni, nógattam a csajokat, hogy jöjjenek táncolni, de egyik se akart jönni, mondván, először a megrendelt pia, aztán a tánc. Kicsit csalódott voltam, mert már nagyon rég táncoltam erre a számra. A fiúk pont hozták is a piát, és mindenki úgy nyúlt utána, mint ha az életük múlna rajta. Én hagytam is a fenébe az italomat, inkább felálltam és a pulthoz mentem, hogy ott igyak valamit. Mire megkaptam az italomat, egy kéz fogta meg a vállamat és a tulajdonosa leült mellém.

-          Valami baj van? – kérdezte tőlem Erick, aki szintén kért magának egy italt.

-          Nem, nincs baj – mondtam, belekortyolva az italomba. – Csak már kicsit zavaró az, ami az asztalnál folyik.

-          Értem. Nem baj, ha csatlakozom hozzád? Nem szeretem, ha egy hölgy egyedül ücsörög.

-          Nem, dehogy, még örülök is neki. – mosolyogtam rá. – Amint látom, a bátyád ugyanúgy bánik veled, mint az enyém. Szeret atyáskodni.

-          Hát igen. Néha elfelejti, hogy csak a testvérem, nem pedig a bátyám. Nálad még megértem Tom viselkedését, hisz lány vagy, akire az ő helyében én is vigyáznék.

-          Mindenki engem óv és félt, de mitől? Ha hülyeséget akarok csinálni, úgy is véghezviszem. Tom most játsza a nagy testvér szerepét, mikor meg a kollégiumban vagyok, akkor nem törődik nagyon azzal, hogy mit csinálok. – tört ki belőlem a düh, ami tegnap este óta nyomta a szívemet, de sajnos nem annak az embernek mondtam el, akinek címezve volt. Erick arca láttán észbe is kaptam. – Ne haragudj, hogy csak így rád zúdítottam ezt az egészet, de már nagyon ki kívánkozott belőlem, és valakinek el kellett mondanom. – próbáltam mentegetőzni.

-          Semmi baj, megértelek. – mosolygott rám, közben megfogta az egyik kezemet, amelyik a pulton pihent. – Szerintem azért viselkedik így, mert most szem előtt vagy, lássa, mit csinálsz és kivel. Na, de ne beszéljünk tovább a bátyádról, gyere táncolni. Hisz még alig táncoltál velem, és be szeretném tartani az ígéretemet. – azzal kézen fogott és a táncparkett felé húzott.

A táncparketton olyan táncot vágtunk le, hogy bárki megirigyelhette volna. Az utolsó táncuk kicsit erotikusra is sikerült, egy kisebb fajta előjátéknak is megfelelhetett. Ezután a szám után, egy lassabb következett, de nem is akármilyen szám, a kedvencem. Erick szorosan magához húzott, én meg úgy fontam kezeimet nyaka köré, mint akinek az élete múlna rajta. A szemeibe nézve ugyanazt a vágyat láttam, mint mielőtt megérkeztek volna Breeék. Legszívesebben megcsókoltam volna, de nem akartam, hogy itt történjen meg. Ki tudja Tom hogy reagálná le az egészet, meg amúgy is, van időnk. Hogy is szokták mondani? Ami késik, az nem múlik. Inkább mellkasára hajtottam a fejemet, mert még kísértésbe esek. Erick pedég még szorosabban tartott a karjai között és a hajamba puszilt. Ez annyira szép pillanat volt, hogy szavakkal nem is tudnám leírni. Ebben a pillanatban valami megváltozott bennem, valami mássá alakult át. Nem hazudnék, ha azt mondanám, hogy a kezdeti barátság, amit Erick iránt éreztem, az valami sokkal erősebbé alakult át. Nem tudom, hogy ez a szerelem-e, de szerintem nagyon jó úton haladunk az felé, hogy fülig szerelmes legyek belé. Miután befejeződött a szám, Erickkel kézen fogva mentünk vissza az asztalunkhoz.

Még egy ideig beszélgettünk, mikor a társaság elkezdett feloszlani. Mivel mind taxival jöttünk, ezért én Breevel és Tommal mentem, míg Erick Iannel. Míg kint vártuk a taxit, megkérdeztem Ericktől, hogy holnap hány óra körül fog jönni értünk. A válasza lelombozott, mivel holnap nem ér rá, mert próbálniuk kell a holnaputáni fellépésre, de ha gondoljuk, akkor elmehetünk a próbára. Ekkor közbevágott Alison, hogy még mit nem, ott szenvedjük végig a napunkat, semmit se csinálva? Holnap csajos napot fogunk tartani velük, méghozzá vásárolni megyünk mi négyen csajok. A vásárlás szó hallatán Breenek felcsillantak a szemei és nagyon hevesen bólogatott, hogy benne van a dologban. Nem is ő lenne az, ha nem helyeselte volna, hisz imád vásárolni. Én is szeretek, de engem nem hoz annyira lázba, mint őt. Alisonnal számot cseréltünk és megbeszéltük, hogy értünk jönnek Saraval, de előtte még felhív. Ericken lehetett látni a csalódottságot, de hamar beletörődött, mert megígértem neki, hogy este találkozok vele, és majd holnap felhív. Végszóra megjöttek a taxik is, elköszöntünk egymástól, és mindenki ment a maga útjára.

Reggel kilenckor ébredtem. Gyorsan rendbe szedtem magam, felöltöztem, megettem a reggelimet. Miután végeztem, átmentem Breehez. Tommal futva találkoztam az ajtóban és csak köszöntünk egymásnak meg jó forgatást kívántam neki. Bree még reggelizet, aki már most izgatott volt a mai naptól, pedig még el se indultunk. Közben leültem az asztalhoz, elvettem egy pirítóst, megkentem vajjal és nekiálltam enni. Igaz, reggeliztem, de barátnőm olyan jóízűen falatozott, hogy újra megéheztem. A tegnap estéről beszélgettünk, elmeséltem neki, hogy a csajoktól mit tudtam meg Erickről. Bree is a többiek véleményét osztotta, hogy össze fogunk jönni, a vak is láthassa. Még Tom is megjegyezte neki este, hogy úgy kerülget engem Erick, mint macska a forró kását. Ezen egy jót nevettem, mármint Tom hasonlatán. Elmondtam barátnőmnek, hogy az este volt egy olyan pillanat, ami nagy hatással volt rám, ami mindent megváltoztatott, főleg az érzéseimet Erick iránt. Szóba került Ian is, ahogy én úgy Bree is meglepődött, hogy Erickkel testvérek. Nem gondolta volna. Annyira más személyiség a két pasi, igaz külalakra hasonlítanak, de semmi másban. A történtek után feltett szándékom, hogy kiderítsem, mi volt az oka, hogy abban a bizonyos filmben, aminek köszönhetem, hogy Ericket megismertem, olyan pocsékul szerepelt. Közben megcsörrent a telefonom. Alison hívott, hogy egy negyed óra múlva itt vannak értünk Saraval. Amíg Bree befejezi a reggelit, addig én visszamentem a szobámba a kabátomért és a táskámért.

A csajokkal elmentünk az egyik plázába. A fél napot vásárlással töltöttük. Mindenki talált magának valamit, amit nem tudott otthagyni. Lehetett az alsónemű, valamilyen ruhadarab, vagy akár cipő. Én vettem magamnak egy koktél ruhát. Annyira megtetszet, és a többiek is azt mondták, hogy nagyon jól áll, így nem volt szívem itt hagyni. A csajok segítettek megfelelő alsóneműt, illetve cipőt is választani hozzá. Ezen kívül még vettem magamnak még egy pár cipőt, és egy könyvet. Mindenki csak nézett rám, mikor bementem a könyves üzletbe. Nem tudom, mi van ebben olyan furcsa, szabadidőmben szeretek olvasni. Annyit mászkáltunk, egyik üzletből ki a másikba be, hogy észre se vettük, hogy nem ebédeltünk. Ha gyomrunk nem jelez, akkor szerintem nem is ülünk le enni. Leültünk az egyik étkezdében. Én kínait rendeltem magamnak, most arra volt gusztusom. Itt volt a remek alkalom, hogy nyugodtabban is tudjunk beszélgetni egymással. A csajok elmesélték, hogy mióta vannak együtt a srácokkal. Sara már 4 éve van Chrissel, míg Alison 2 éve Mattel, és mindketten együtt is élnek.

-          És te Bree, mióta vagy együtt Tommal? – kérdezte barátnőmet Sara.

-          Ó, mi nem olyan régóta, csak pár hónapja. Pedig már nagyon régóta tetszet nekem Annie bátyja, csak a helyzet nem volt olyan egyszerű.

-          Mi volt a gond?

-          Tudjátok a bátyám nagy nőcsábász hírében állt. Soha nem volt egy tartós kapcsolata sem. De hála Breenek – néztem rá, és mosolyogtam. – megváltozott, mint aki 180 fokot változott volna.

-          Meg amúgy is, eddig nem úgy tekintet rám, mint egy nőre, hanem a kishúga barátnőjére. Hisz pelenkás korunk óta barátnők vagyunk, szinte már testvérek.

-          És lehet, hogy sógornők is. – fejeztem be Bree mondatát.

-          Az még messze van, nagyon messze van.

-          Nagyon irigylésre méltó a barátságotok. – mondta Alison, akire Breevel mindketten kíváncsian néztünk. – Ha ilyen régóta barátnők vagytok, akkor mindenről tudtok, ami a másikkal történt. Nem kell magyarázkodnotok a másik előtt, mert nem derülnek ki olyan dolgok, amikről nem tudnátok.

-          Annietől jobb barátnőt el sem tudnák képzelni.

-          Én sem tőled Bree. De amit mondtál Alison, az nem teljesen így van. Azért Bree is tud meglepetésekkel szolgálni. Főleg azt jól titkolta előlem, hogy mi történt közte és a bátyám között mielőtt összejöttek volna. Mikor megtudtam, meg is lepődtem. A kezdeti aggódásom elmúlt, most már csak szorítok értük, hogy minden a legjobban alakuljon.

-          Annie, már csak te lógsz ki a sorból. Neked is kéne egy pasi, de szerintem már meg is van a kiszemelt. – kacsintott rám Sara.

-          Kire gondolsz? – kérdeztem, tettetve az ártatlant.

-          Természetesen Erickre! Ki másra? Ne mond azt nekünk, hogy nem alakul valami köztetek, mert, ahogy elnéztünk benneteket tegnap este, főleg a tánc, amit ejtettetek, csak úgy izzott a levegő körülöttetek. És ha jól láttam az első csók is majdnem megtörtént nem?

-          Most erre mit mondjak nektek?

-          Csak az igazat.

-          Igazatok van, tényleg valami alakul köztünk, de még nem akarom elkiabálni. Ha a sors úgy gondolja, hogy össze kell jönnünk, akkor össze fogunk jönni. Nem akarom erőltetni a dolgot, mindenek meg van a maga ideje.

-          Erick a sok csalódás után megérdemel egy rendes lányt, és szerintem Annie te az vagy. Még a fiúknak is feltűnt a tegnap este. Kíváncsi vagyok, hogy ma a próbán mennyit cseszegethették őt. Majd este kifaggatom az én kis tigrisemet. – mondta Alison, aki szerintem arra gondolt, hogy fogja kiszedni Matből. Szerintem minden ugyanarra gondoltunk, mert egyszerre elkezdtünk nevetni. Hát igen, a női praktikák.

Miután mind jóllaktunk, megfogtuk a csomagjainkat és elindultunk a parkolóba az autóhoz. Az úton megbeszéltük, ha minden jól megy, akkor holnap a fiúk fellépésén találkozunk. Elköszöntünk egymástól, a csajok el is hajtottak, mi meg Breevel felmentünk a szobánkba. A szobába érve a táskáimat a fotelba raktam, majd kipakolok, de először lezuhanyozok. Már alig vártam, hogy a zuhany alá kerüljek, és kicsit ellazuljak a meleg víztől. Nagyon jól éreztem magam, jó volt ez a csajos nap a lányokkal, de azért elfáradtam. A vásárlásban is el lehet fáradni. A sok mászkálás meg tette a hatását, a lábaim nagyon fájtak. Most jól jönne egy talpmasszázs. Fél óra után nagy nehezen kijöttem a zuhany alól, és csak egy köntöst vettem fel. Lehuppantam a fotelba és bekapcsoltam a TV-t, hátha találok egy jó műsort. Nem is kellett sokat keresgélnem, meg is találtam, egy akció film volt az. El kezdtem nézni, de egy idő után elaludtam rajta. Arra ébredtem, hogy csörög a telefonom.

-          Halló! – szóltam bele miközben ásítottam.

-          Szia Annie! Végre felvetted! Már kezdtem aggódni, hogy miért nem veszed fel. Tudod hányszor próbáltalak hívni? – kérdezte Erick, akinek a hangjából csak úgy áradt az aggodalom.

-          Nem. – mondtam tiszta nyugodt hangon. – TV-t néztem és elaludtam rajta, ne haragudj.

-          Semmi baj. Valami négyszer próbáltalak hívni, és megijedtem, hogy valami bajotok történhetett. Még Sarat is felhívtam, aki mondta, hogy már rég befejeztétek a vásárolgatást.

-          Még egyszer bocsi. Milyen volt a próba?

-          Jó volt, el is fáradtam. Ezért is hívlak, hogy ha nem haragszol meg, akkor a mai estét lefújnám. Szeretnék pihenni és egy jót aludni…

-          Aha, szóval én is lefárasztanálak? Értem a célzást. – próbáltam játszani a sértettet, ami be is jött.

-          Jaj, de hogy is, nem úgy értettem, csak… - próbált magyarázkodni, én meg akarva akaratlanul is elnevettem magam. – Most mi olyan vicces?

-          Csak rajtad nevetek. – kuncogtam még mindig. – Csak hülyéskedtem az előbbivel. Megértem, hogy fáradt vagy, és pihend is ki magad. Én is az vagyok, és az bizonyítja, hogy elaludtam egy akció filmen. – most már ő is velem együtt nevetett. – Annyira fájnak a lábaim, hogy most egy masszázs nagyon jól esne. Lehet, holnap le is megyek a szálloda welnesz részébe.

-          Felajánlanám szolgálataimat a masszázzsal kapcsolatban, de mivel holnap lesz a fellépés, és még próbálnunk kell a színpadon, így holnap is elfoglalt leszek. Pedig szívesen megmasszíroztalak volna. – a hangjából szomorúságot vettem ki.

-          Hát ez pech, akkor marad a hotel masszőre.

-          Ha még nem mondtam volna, meg vagytok hívva a holnapi fellépésre. Majd sms-ben elküldöm a címet.

-          Köszönjük a meghívást, és ha nem hívtál volna meg minket, mi akkor is elmentünk volna. A csajokkal már rég megbeszéltük a holnap estét.

-          Oh! Akkor jó. Majd még holnap rád hívok. De most már megyek, az ágyam nagyon hívogat engem. Legyen szép estéd és pihend te is ki magad.

-          Ok. Menjél csak nyugodtan. Én is felveszek valamit magamra, mert hát köntösben nem kényelmes aludni. – ahogy ezt kimondtam egy sóhajt hallottam meg a vonal túloldaláról. – Szép álmokat és akkor holnap találkozunk. Szia!

-          Szia!

Vacsorázni se volt kedvem, meg erőm se. Felvettem a pizsamámat, megfogtam a laptopomat és bevittem magammal a hálóba. Bebújtam a takaró alá és a laptopomon néztem meg egy filmet. Nem mertem megkockáztatni, hogy leülök a TV elé, mert az előbb is elaludtam.

Reggel tizenegykor ébredtem fel. Szép, átaludtam az egész reggelt. Még az ágyban fekve felhívtam Breet, hogy mit szólna, ha ma kényeztetnék magunkat, elmennénk masszázsra, szaunáznánk… Bree benne volt. Megbeszéltük, hogy a hotel éttermében találkozunk egy óra múlva, megebédelünk, mert én még ma nem ettem semmit. Gyorsan rendbe szedtem magamat és lementem az étterembe. Bree még nem érkezett meg, így leültem egy asztalhoz és rendeltem magamnak ebédet. Nem kellett sokat várnom barátnőmre, mert pont akkor érkezett, mikor a pincér felvette a rendelésemet. Ebéd után összekészítettük, amire szükségünk lesz és elmentünk a szálloda egészségklubjába. Először megmasszíroztattuk magunkat, minden porcikánkat, ami nagyon jól esett. Masszázs után elmentünk szaunázni és kipróbáltuk a gőzkabint is. Egy-két kezelésen is részt vettünk, úgy mint iszappakolás, manikűr, pedikűr, arctisztítás. Ez a kis wellness az egész délutánunkat igénybe vette, észre se vettük, hogy már öt óra. Közben Erick is küldött sms-t, amelyben elküldte a pontos címet, ahol fellépnek. Mire felértünk a szobánkba, addigra Tom is megjött a forgatásról. Mindhárman nekiálltunk készülődni az estéhez. Mikor készek voltunk, lementünk vacsorázni és utána rendeltünk egy taxit magunknak, amivel elmegyünk a fellépés helyszínére.

Mikor odaértünk a csajok már vártak ránk. Látszott rajtuk, hogy ők már otthonosan mozognak az ilyen eseményeken, mert egyenesen a színpad mögé vittek minket, ahol a fiúk már nagyban készülődtek a fellépésre. Köszöntünk egymásnak és sok sikert kívántunk nekik. Utána a Alisonék odavezettek minket egy számunkra lefoglalt VIP boxba, ahonnét nézni fogjuk a koncertet. Rendeltünk magunknak italt, mi csajok koktélt ittunk, míg Tom egy sört kért magának.

Mikor a fiúk megjelentek a színpadon, nagy tapsvihar köszöntötte őket. Miután a közönség elhalkult, felcsendült az első szám, ami ismerős volt, mert ezt játszották annakidején Los Angelesben is. Mikor meghallottam Erick hangját, teljesen libabőrös lettem. Annyira szép hangja van, és teljesen elvarázsolt. Nem is figyeltem a többiekre, csak a zenét hallgattam, annyira a hatása alatt voltam. Az egyik szám előtt Erick pár szót mondott a következő szám beharangozása képpen.

-          Ezt a számot egy olyan lánynak küldeném, aki nagy hatással volt rám és nagyon fontos a számomra. – közben pedig rám nézett.

Annyira zavarba hozott, hogy el is vörösödtem, a csajok meg elismerően néztek rám. Nagyon szép szám volt. Az életről szólt, hogy a legnehezebb helyzetből is van kiút, még ha azt gondoljuk is, hogy nincs. A legváratlanabb pillanatban, amikor nem is reméljük, tűnik fel az a személy, aki mindent megváltoztat, és újra kisüt a nap. Miután az utolsó szólamok is elhalkultak, és befejeződött a szám egyben a koncert is, én még mindig a színpadot néztem és az imént elhangzottak hatása alatt voltam. Észre se vettem, hogy a fiúk mikor jöttek oda hozzánk, csak arra eszméltem fel, hogy Tyler megkérdezi, mit iszom. Gyorsan elhadartam neki, hogy ugyan azt kérném, amit a többiek is.

-          Valami baj van Annie? – kérdezte Erick, aki nem tudom, hogy került mellém. – Úgy elgondolkoztál.

-          Minden rendben van. Csak az utolsó szám hatása alatt vagyok még mindig.

-          Nem tetszet?

-          De tetszet, nagyon is. Annyira szép volt, és olyan igaz… - mondtam, de nem tudtam befejezni, mert közbeszólt.

-          Én általában az igazat szoktam leírni. És mikor ezt a számot írtam, akkor pont ezt éltem át. Annie, én nagyon… - de már nem tudta befejezni, mert Tyler meghozta az italokat.

Vajon mit akart mondani? De azt az este folyamán már nem tudtam meg. Nem volt rá alkalom, meg nem is maradtunk sokáig. A fiúk nagyon fáradtak voltak, az utóbbi pár nap nagyon megterhelő volt a számukra. Mielőtt még hazamentünk volna, Erick megkérdezte, hogy holnap találkozunk-e és folytassuk-e az idegenvezetést. Bree bocsánatot kért, de ő holnap nem ér rá, mert Tomnak nem kell forgatnia, így kettesben szeretnék tölteni a napot.

-          És te Annie? – kérdezte reménykedve.

-          Én benne vagyok. Mivel Bree és Tom kettesben akar lenni, így én csak zavarnák. És hova mennénk? – kíváncsiskodtam.

-          Még nem tudom, de holnapra kitalálom. Az biztos, hogy jól fogjuk érezni magunkat. – mondta sejtelmesen.

-          OK! Mikor találkozunk? Vagy majd reggel rám hívsz?

-          Ó, az nem kockáztatom meg, mert megint én ébresztenélek. – mondta, de közben nevetett. – Holnap délre érted megyek, elmegyünk ebédelni és közben megbeszéljük, hogy hova menjünk. OK?

-          Benne vagyok. Akkor holnap találkozunk. – azzal elköszöntünk egymástól és a többiektől is, és hívtunk egy taxit, amivel visszamentünk a hotelba.

Alig várom a holnapi napot. Kíváncsi vagyok hova fogunk menni Erickkel. Gondolataimba merülve bújta be az ágyba és próbáltam meg elaludni, ami nagy nehezen, de sikerült.

Ő lenne Erick bátyja, Ian Russel. Remélem tetszik a kép, ahogy elképzeltem őt. :DDD