16. fejezet

Sziasztok!

Amint láthassátok megújult kicsit a blog. A fejlécért köszönet Thaliának. Remélem nektek is tetszik, ahogy nekem :D

Meghoztam a kövi részt. Remélem tetszeni fog. Ígértem, hogy ebben a részben lesz egy meglepi kép, de nem úgy jött össze dolog, ezért a következő fejezethez kapjátok meg.

Kicsit szomorú is vagyok, hogy csak 3 komit kaptam, de vártam is rá, hisz ahogy akkor írtam, az egy átmeneti fejezet volt. Remélem, a mostanihoz többet kapok.

Nem is rizsázok tovább. :D Jó olvasást!

Pusszancs

Szusi

Reggel a telefonom csörgésére ébredtem. Annyira váratlanul ért, hogy hirtelen azt se tudtam, hol vagyok. Miért kell mindig a legszebb álmomból felkeltenie? Pedig olyan szép álom volt. Egy gyönyörű parkban sétáltam Erickkel, épp felém hajolt, hogy megcsókoljon és akkor megtörtént a filmszakadás. Legszívesebben kiabáltam volna. Nagy nehezen megtaláltam azt a kis rezgő kütyüt. Legszívesebben a falhoz vágtam volna, de amikor megpillantottam, ki hív, megkegyelmeztem neki.

-          Haló! – szóltam bele álmos hangon.

-          Ajaj! Mond, hogy nem én ébresztettelek fel?

-          Pedig de.

-          Bocsi. De hogy hogy még ágyban vagy? – kérdezte Erick. – Ennyire jól sikerült a tegnapi buli?

-          Jah. – erőltettem ki magamból. – Fergeteges buli volt. – mondtam, kis iróniával megfűszerezve. Ha arra gondolok mi történt még tegnap este, hogy Tom és köztem milyen beszélgetés zajlott le, elkap a düh.

-          Ahogy hallom a hangodon, nincs valami jó kedved. Valami baj van?

-          Á á á, ne is törődj velem. Majd megoldom.

-          Ha baj van, nyugodtan mond el, ha tudok, segítek.

-          Csak a bátyám és köztem volt egy kis nézeteltérés, de majd meg oldom. De mesélj csak, miért is hívtál? – kérdeztem tőle, mert ha jól emlékszem, akkor egy óra múlva itt kéne lennie értünk.

-          Jó, hogy említed, majdnem el is felejtettem. Az a gond, hogy késni fogok egy órát, ha nem baj. Valamit el kellene intéznem. De amint végeztem megyek is értetek, és akkor mehetünk a megbeszélt helyekre. Nem baj?

-          Nem, dehogy. Legalább addigra felébredek. Még kicsit kába vagyok.

-          Akkor majd hívlak, és majd meg beszéljük az estét is. Már alig várom, hogy találkozzunk. Addig is légy jó kislány. – közben kuncogott.

-          Én mindig jó vagyok. Nem láttad a glóriát a fejem felett? Jah, bocs, nem startol, ki kell cserélnem az elemeket benne. – már nevettem én is.

-          Na végre! Nevetsz!!! De most már leteszem, mert el fogok késni, és ha elkések, akkor annál később tudunk találkozni.

-          Akkor gyorsan tegyük is le.

-          Szia és majd hívlak.

-          Szia!

Gyorsan írtam egy sms-t Breenek, hogy később jön Erick, nyugodtan pihenjen, mert én is azt csinálom. Visszabújtam a takaró alá, és már nem is voltam bosszús, hogy a telefonomra kellett ébrednem. Máskor is elfogadnák ilyen ébresztőt. Kár, hogy a bátyám nem érti meg a helyzetemet. A tegnap esti kirohanása is sokk volt nekem. Mindent be kellett neki vallanom. Ő meg nem értette, hogy tudok egy vadidegennel elmenni várost nézni, bármi bajom lehet. A hab a tortán meg a ma esti buli volt. Úgy viselkedett velem mintha még mindig tízen éves lennék. És az a szónoklat, amit tegnap előadott nekem, hogy hogy kell viselkednie egy felnőtt nőnek. Na, az nem volt semmi. Össze is vesztünk, ott is hagytam őket az ismerkedős partin és felmentem a szobámba. Mondtam is Breenek, hogy beszéljen a fejével és magyarázza el neki, hogy már nem vagyok kis lány, nem kell féltenie mindentől, és mindenkitől, főleg nem Ericktől. Barátnőm megnyugtatott, hogy elmondja neki, hogy Erick milyen rendes srác, és nem kell tartania tőle, nem fog megerőszakolni. Kíváncsi vagyok, mire jutott nála tegnap este. Szerettem a bátyámat, és örülök neki, hogy ilyen testvérrel áldott meg az ég, de néha azért túlzásba viszi, főleg, ami a fiúkat illeti. Ilyenkor általában összeveszünk, de a harag köztünk nem tart sokáig. 

Felkeltem az ágyból és rendeltem reggelit magamnak, és amíg nem hozzák meg, addig elvégzem a reggeli teendőimet, és azzal a fürdőszobába vonultam. Pont elkészültem, mire meghozták a reggelimet. Megreggeliztem és a kávémmal a kezemben leültem a laptopomhoz, hogy megnézzem, jött-e üzenet a szerkesztőtől, hogy akad-e valami munka a számomra. Csalódnom kellett, mert semmi üzenetet nem kaptam, de részben örültem is, mert így legalább teljesen kiélvezhetem az ittlétemet Londonban. Alig várom a ma estét, kíváncsi vagyok, milyen buliba visz el Erick. Ketten leszünk csak, vagy a barátaival? Bree szerint nagyon helyes pár lennénk, és Ericken is látni, hogy bejövök neki. Van egy olyan érzésem, hogy az este folyamán valami történni fog. Ahogy ezen gondolkodtam, megcsörrent a telefonom. Sms-t kaptam Ericktől.

Szia! Tíz perc és ott vagyok értetek. Lent várlak benneteket. E.

Egy gyors OK-t küldtem neki válaszként és a mobilomat a táskámba raktam. Megfogtam a kabátomat és átmentem Breehez. Már ő is készen volt, így egyenesen a lifthez mentünk. A földszintre érve a halba mentünk, de idegenvezetőnk még nem volt itt. Leültünk és beszélgettünk egy kicsit. Megkérdeztem barátnőmtől, hogy mi volt még tegnap este, miután én felmentem a szobámba. Elmesélte, hogy ők se maradtak sokáig, és fent a szobában beszélt Tommal, akinek elmagyarázta, hogy felesleges atyáskodnia felettem, mert Erick tényleg egy rendes srác és nem kell féltenie, mert okos lány vagyok, aki tudja, mit csinál. Nagy nehezen megnyugodott és beletörődött a helyzetbe, de félt engem, hogy ki fognak csak használni. Bree megkérdezte tőlem, hogy már tudom-e, hogy Erick hova visz este bulizni. Mondtam neki, hogy még mindig nem tudom. Megkérdeztem én is tőle, hogy őket hova hívta meg Ian, amire szintén ugyanazt felelte, mint én, hogy ő se tudja, majd csak este derül ki, mikor Tom megjön a forgatásról. Annyira belemerültünk a beszélgetésbe, hogy észre se vettük, mikor érkezett meg Erick. Csak arra lettünk figyelmesek, hogy köszön nekünk.

-          Sziasztok csajok! Bocsi a késésért, de el kellett intéznem egy-két dolgot. Mehetünk? – mi is köszöntünk neki, és kaptunk tőle két puszit. Mondtuk neki, hogy indulhatunk. – És hova legyen az első utunk? – kérdezte, miközben szálltunk be az autóba.

Az első utunk a viasz múzeumba vezetett. Nagyon szép volt, és tényleg élethűek voltak azok a szobrok. Nem tudtunk betelni a csodálkozástól. Had ne mondjam, hogy 1-2-vel le is fényképezkedtünk, már csak a hecc kedvéért. Miután sikerült megnéznünk az összes szobrot, ami két órába telt, elmentünk ebédelni egy közeli étterembe. Ebéd közben beszélgettünk. Elmesélte, hogy azért késett, mert újra fel kellett venniük az egyik új számukat, mert a hang technikus valamit elrontott. Ebéd után elmentünk a következő állomásra, az Aquariumba. Mesés hely volt. Úgy éreztem magamat, mintha a halak között élnék én is, és hableány lennék. Tudom, kicsit kislányos, de akkor is. Annyi különféle halat láttam, színesebbnél színesebbet. Gyönyörűek voltak, és az a nyugalom, amit árasztottak, leírhatatlan. Öt óra volt mikor visszaindultunk a szállodába. Egész nap nem is voltunk kettesben beszélgetni Erickkel, de nem is baj, mert így is, hogy hármasban voltunk, nagyon jól szórakoztunk, és ez volt a lényeg.

-          Annie! – szólt utánam Erick, mielőtt kiszálltam volna az autóból. Odafordultam felé. –  Ugye nem felejtetted el a tegnapi ígéretedet, hogy ma eljössz velem bulizni? Nyolcra érted jövök, ha neked is megfelel.

-          Dehogy felejtettem el. Amióta említetted a dolgot, azon gondolkodok, hogy hova viszel engem. De ugye te se felejtetted el a te ígéretedet?

-          Mi is volt az, már nem emlékszem? – kérdezte, de láttam rajta, hogy csak tetteti a tudatlant.

-          Hát csak azt ígérted, hogy ha nem tetszik a buli, akkor bármit kérhetek kárpótlásként tőled. – a „bármit” nagyon kihangsúlyoztam.

-          Ha megígértem, akkor be is tartom. – bólintottam.

-          Akkor nyolckor találkozunk. – elköszöntünk egymástól, azzal ki is szálltunk az autóból.

Bree most nem jött át a szobámba, mert Tom mára befejezte a forgatást, és a szobájukban várta már rá. Szobámba érve egyenesen zuhanyozni akartam menni, de a telefonom már megint közbeszólt. Meg is lepődtem azon, aki hívott. A bátyám volt az. Csak annyit akar, hogy szeretné, ha hármasban vacsoráznánk, és tíz perc múlva itt vannak értem. A zuhanyzás most elmarad, majd ha visszajöttem, akkor bepótolom. Annyi időm maradt csak, hogy kezet mostam, és előkészítettem az ágyra azokat a ruhákat, amiket felveszek este.

A szálloda éttermébe mentünk. Tomtól udvariasságból megkérdeztem, hogy milyen volt a napja, aki pár mondatban elmondta, hogy semmi érdekes nem történt a mai napon vele, csak szöveget olvastak össze. Evés közben érezhető volt a feszültség köztünk, ami nagyon zavart, mert hiányzott a bátyám. Legszívesebben én kérnék bocsánatot, de most nem nekem kell, mert ő volt a tuskó, aki hülyén viselkedet. A halotti csöndet Bree törte meg, aki a bátyámat nógatta, hogy mondjon már valamit.

-          Hugi?!? – fordultam felé. – Nézd, ne haragudj a tegnapi kirohanásom miatt. Nagyon ostobán viselkedtem, de nagyon féltelek, hisz te vagy az egyetlen kis húgom. Meg tudsz nekem bocsátani?

-          Persze hogy megtudok. Tudod, hogy nagyon szeretlek bátyó, nem tudok rád sokáig haragudni. De nem kell aggódnod miattam, már nem az a kis lány vagyok, akinek szüksége van a bátyja védelmére. Hidd el Erick nagyon rendes srác, és nem kell tőle tartani, nem fog bántani. – próbáltam meggyőzni Tomot.

-          Tudom. Bree elmesélte, hogy milyen jól szórakoztatok hármasban ma is. Rendes tőle, hogy megmutassa nektek a várost. De azért szeretném látni ezt az Erick gyereket a saját szememmel is.

-          Rendben, bemutatom neked, de nem ma este.

-          Ok.

A vacsora hátralévő része felhőtlenül folytatódott, mintha mi sem történt volna tegnap köztünk. Nagyon örültem neki, hogy kibékültünk Tommal, így sokkal nyugodtabban megyek el este szórakozni. Megkérdeztem tőle, hogy ők hova mennek Iannel. Azt mondta, hogy egy helyi pubba, és hogy még pár stáb tag is velük tart. Vacsora befejeztével visszaindultunk a szobánkba, hogy nekiálljunk készülődni. Breenek még odaszóltam, hogy reggel átmegyek hozzá, egymásnak jó szórakozást kívántunk és azzal ki-ki ment a maga dolgára.

Az órámra néztem és láttam, hogy alig maradt egy órám a készülődésre. Gyorsan lezuhanyoztam. Felvettem a már kikészített ruhákat. Kisminkeltem magam. A hajamat csak kifésültem és szétengedve hagytam. Szerintem így tökéletes leszek. Most már csak Erickre kell várnom. Még megittam egy pohár vizet, és már csörgött is a telefonom. Erick hívott, hogy a halban vár rám. Megfogtam a táskám és a kabátomat és már indultam is le hozzá.

-          Szia Annie! Észvesztően gyönyörű vagy! – bókolt nekem és adott két puszit az arcomra.

-          Szia! Köszönöm. – mondtam neki elpirult arccal, amitől egy elégedett mosoly terült el az arcán, tudatva velem, hogy elérte azt, amit akart.

-          Indulhatunk?

-          Igen. De most már áruld el nekem, hova megyünk. – kértem tőle, mert már majd megevett a kíváncsiság.

-          Egyik törzshelyemre bulizni, de hisz már mondtam. Nagyon tetszeni fog neked. Gyere, szállj be. – azzal odavezetett egy taxihoz, és kinyitotta az ajtaját.

-          Taxival megyünk?

-          Igen. Mi értelme lenne autóval mennem, akkor nem ihatok alkoholt. És a buli lényege, hogy az ember elengedje magát, és ahhoz egy kis alkohol is párosul. – magyarázta, miközben beszálltunk a taxiba. Igaza van, hisz bulizni megyünk, az ember ilyenkor jól akarja érezni magát. Nem kell túlzásba vinni az ivást, de egy-két pohár mindenkinek megengedett.

-          Most elmeséled, mi miatt volt rossz kedved reggel? Min vesztetek össze a bátyáddal?

-          Lényegtelen dolgon vesztünk össze, de már ki is békültünk. Tom belátta, hogy már nem vagyok kis lány, aki felett atyáskodnia kell. Jah, és szeretne megismerni téged. – az utolsó mondatot az ablakon kibámulva mondtam neki.

-          Mi???

-          Meg szeretne ismerni, szeretné tudni, hogy kivel töltsük a napunkat, és hogy kivel megyek most buliba. Eddig nem tudott rólad, nem szoktam beavatni a magánéletem minden egyes részletébe. De mivel ők is ma szórakozni mennek, engem is hívtak, amit vissza kellett utasítanom, hisz neked már elígérkeztem. Ő meg megkérdezte, hogy hova megyek és kivel. Így mindent el kellett mondanom neki. És ez lett a vége. De már mindent megbeszéltünk, csak ez az egyet kérte tőlem, hogy mutassalak be neki.

-          Oh. – ennyi volt a reakciója. Elég rendesen megleptem a dologgal. Pár másodpercig némán néztük egymást mire megszólalt. – Akkor a találkozásra minél hamarabb sort kell kerítenünk, nem akarom, hogy megint szomorú legyél és összevesszetek. Mennyire kell felkészülnöm? Testőrt vigyek magammal? – próbálta elviccelni a dolgot, ami sikerült is neki, mert már nevettem.

-          Nem, nem kell félned. Elég leszel te magad is. A testőreid most pihenhetnek.

-          Már meg is könnyebbültem.

A taxi megállt és a sofőr hátraszólt, hogy megérkeztünk. Kiszálltunk és Erick kifizette a fuvart. Kívülről egy egyszerű pubnak nézett ki. Erick megfogta a kezemet, mondván, hogy bent nagy tömeg lesz, és nem akar elveszíteni. Ahogy így húzott maga után, odaintett valakiknek egy asztalhoz, és az ő irányukba mentünk. Mikor odaértünk, mindenkivel kezet fogott. Az asztalnál négy srác és két csaj ült. Bemutatott nekik. A srácok Chris, Rick, Matt, Tyler, akikről kiderült, hogy az együttes többi tagjai, egyben a legjobb haverok is.  A csajok Sara, aki Chris barátnője, és Alison, aki Matt barátnője.

Leültünk hozzájuk. Egyik oldalamon Alison ült, a másikon pedig Erick, aki épp elment innivalóért. Én csak egy colat kértem, még nem akartam alkoholt inni, majd kicsit később. A többiek úgy kezeltek, mintha én is a banda tagja lennék, és nem úgy, mint egy idegent. Ez nagyon jól esett. Mindenféléről beszélgettünk. Elmesélték, hogy ki mivel foglalkozik. Habár a fiúkról gondoltam, hogy mivel az együttes tagjai, így a fő foglalkozásuk a zenélés. Sara egy ügynökségnek dolgozik, mint modell. Míg Alison állatorvosnak tanul. Én is elmeséltem nekik, hogy mit tanulok, és hogy egy újságnál segítek be. Mindenki nagyon csodálkozott, hogy Los Angeles-ből jöttem ide. Meg is kérdezték, hogy mit keresek itt. Mondtam nekik, hogy a bátyámmal és a barátnőjével, aki egyben a legjobb barátnőm, vagyok itt. Jobbára a csajokkal beszélgettem, mert a fiúk el voltak foglalva a következő fellépésükkel, ami holnapután lesz. A fiúkat elküldtük piáért, most már én is alkoholt kértem magamnak.

-          Annie, még nem is mesélted, hogy sikerült Ericket megismerned? – kérdezte tőlem Sara.

-          Ez nagyon hosszú történet. Interneten keresztül úgy négy hónapja. A lényeg, hogy nem felhőtlenül indult a barátságunk. Az elején ki nem állhattuk egymást, de aztán kezdtük megismerni egymást és most itt tartunk. – meséltem el nekik nagyvonalakban a megismerkedésünket.

-          Ez érdekes, eddig azt hittem, a csajok kedvelik Ericket, már csak azért is mert elég népszerű az együttes, már bocs a megjegyzésért. – mondta Alison.

-          Semmi baj. Értem mire gondolsz, de ki kell ábrándítanom téged. Én nem tudtam ki is Erick pontosan. Azt csak most tudtam meg két napja, mikor Londonba jöttem. Mikor megismertem, állnéven írogattunk, aztán elárulta a keresztnevét, de semmi többet.

-          Értem. Ez jó, mert eddig Erickre jobbára olyan csajok akaszkodtak, akiket a hírneve érdekelt, és nem pedig a személyisége. Te vagy az első lány, hosszú idő után, akit be is mutatott nekünk.

-          Mi csak barátok vagyunk, semmi több.

-          Egyelőre. – mondták egyszerre a lányok.

-          Ezt hogy értitek?

-          Több mint fél éve, hogy nem járt senkivel. Az utóbbi pár hónapban észrevettük rajta, hogy furcsán viselkedik, de jó értelemben. Most már tudjuk, hogy ezt te érted el nála. Mióta Barbarával szakított, nagyon magába fordult, nem nagyon beszélt senkivel sem. Kimozdítani se lehetett a lakásából, főleg nem azért, hogy becsajozzon. Ekkor írta meg a legtöbb szomorú számot. Már a srácok is alig bírták ezt a letargikus állapotot. Egyik napról a másikra megváltozott minden. Mosolyogva ment a stúdióba, és viccelődött mindenkivel, úgy viselkedett, mint régen. Kérdeztük is tőle, hogy mi történt, de nem árulta el nekünk, csak tegnap, mikor megbeszéltük, hogy ma idejövünk és hoz magával valakit. Mindenki nagyon meglepődött, főleg mikor meg is jelentetek.

-          Szerintünk össze fogtok jönni, csak napok kérdése. Ericken látni, hogy lesi minden mozdulatodat.

-          Ha ti mondjátok, akkor biztos így van. Még egy valamire kíváncsi lennék. – a csajok bólintottak. – Miért szakított Barbarával, ha utána magába fordult?

-          Barbarába nagyon szerelmes volt, de kiderült, hogy csak a hírneve miatt van vele. Ahova ment Erick, oda ment ő is, csak úgy csüngött a nyakán. De miután mindenki megismerte a nevét, már nem annyira érdekelte Erick. Ha hívta, mindig lerázta valamivel, onnantól kezdve Barbara csak olyan partira ment el, ahol hírességek voltak. Mi figyelmeztettük is Ericket, hogy nyissa már ki a szemét, de ő mindig védelmébe vette a csajt, mivel annyira vak volt a szerelemtől. Ennek az lett a vége, hogy Barbara megcsalta Ericket egy futballistával. Erick erre rájött és kiadta az útját.

-          Ha jól tudom, azóta már nem azzal a futballistával van, hanem az új áldozata egy színész. – fejezte be Sara.

-          Csajok miről pletykáltatok? – kérdezte Rick, mivel épp megjöttek a fiúk az innivalónkkal.

-          Csak csajos dolgokról beszélgettünk. Pont időben jöttetek, mert már majd szomjan haltunk. Hol a teqilám? – mondta Alison és már nyúlt is a pohara után.

Egy kis idő után a csajokkal már untuk az ülést, és úgy döntöttünk, elmegyünk táncolni. Nagyon jól éreztem magam, ez hiányzott az estéből, egy kis tánc. Felhőtlenül jól szórakoztunk, kicsit erotikusra is vettük a táncot nem törődve senkivel és semmivel. Ahogy így táncoltunk, egyszer csak hátulról két kéz fonódott a derekamra. Nagyon megijedtem, mert nem tudtam ki az, de mikor az illető a fülemhez hajolt és belesuttogott, megnyugodtam.

-          Ne ijedj meg, csak én vagyok. – a hangja annyira bársonyos volt. - Büntetni kéne, amit csináltok a csajokkal. Minden férfi nyál csorgatva bámult titeket, azon gondolkodva, hogy odamenjen hozzátok és leszólítson. A fiúkkal ezt nem tűrhettük tovább. – szemeimmel körülnéztem és láttam, hogy Sara Chrissel, Alison Mattel táncolt.  

-          Jó hogy jöttél, mert tartozol egy tánccal. Tegnap azt írtad nekem, hogy ma megtáncoltatsz. – próbáltam incselkedni vele.

-          Ha ezt ígértem, akkor be is tartom. – azzal megfogta az egyik kezemet, megpörgetet, és szemből magához húzott.

Nagyon jó volt vele táncolni, nagyon jól csinálta. Ritkán akad olyan partnerem a táncban, aki tud is táncolni. Jó pár gyors szám után következett egy lassú. Derekamnál fogva magához vont, szorosan átölelt, ami nem zavart, mert én is amennyire csak tudtam hozzábújtam. Tánc közben egyszer csak eltolt magától, de csak annyira, hogy a szemembe tudjon nézni. Megbabonázva néztük egymás szemébe. A szemei csak úgy csillogtak, nem hazudok, ha azt mondom, hogy a vágytól. Szerintem az én szemeimben is ugyanezt láthatta, a vágyat, hogy az ajkaimon érezhessem a csókját. Ahogy így néztük egymást, felém hajolt, már csak milliméterek választották el ajkainkat egymástól, amikor…