18. fejezet 1/2

Sziasztok!

Látom, mindenki kíváncsi, hogy mi fog történni a következő részben. Mivel még nem sikerült befejeznem, ezért csak ennyit tudok felrakni. Amint befejeztem, fel is teszem a teljes verziót. Addig is be kell érnetek ennyivel. Remélem tetszeni fog és megírjátok a véleményeteket.

Pusszancs

Szusi

A reggel nagyon gyorsan eljött. A szokásos reggeli tevékenységek elvégzése után, köntösben leültem reggelizni. Nagyon keveset tudtam csak enni, mivel gyomoridegem volt. Vajon miért? Nem is olyan nehéz kitalálni. Ma kettesben fogom tölteni a napomat Erickkel, aki iránt már többet érzek barátságnál. Az elmúlt pár napban történtek, nagyon megváltoztatták az érzéseimet iránta. Főleg a tegnapelőtti közös táncunk illetve majdnem csók, és a tegnap nekem énekelt szám. Az eddigi megszokott életemet egyik napról a másikra felforgatta, de nem bánom, sőt, örülök is neki. Izgatottan várom, hogy fog telni a mai napunk. Vajon mit talált ki számunkra Erick, hova fogunk menni? És mi fog történni?

Kérdések hada kavargott a fejemben, és ezken gondolkozva álltam a szekrény előtt, hogy mit vegyek fel. Kinéztem az ablakon, hogy megnézzem, milyen idő van kint, és az emberek, hogy vannak felöltözve. Szépen sütött a nap, ezért a választásom egy világos koptatott farmerre, fehér hosszú ujjú pólóra, keki hosszú kötött pulóverre, bő gallérral és rövid ujjakkal esett. A pulóvert megbolondítottam egy fehér övvel. Cipőnek egy szürke bokacsizmát választottam. Kisminkeltem magamat, ami egy kis szemfestékből és szempillaspirálból állt. Megnéztem a mobilomon az időt, ami háromnegyed tizenkettőt mutatott. Ideje indulnom. Felvettem még az előkészített szintén keki színű kötött ballonsapkámat. Megfogtam a táskámat és elindultam lefelé a szálloda haljába, ahol már várt rám Erick.

-          Szia! – én is köszöntem, és adott két puszit. - Nagyon csinos vagy. Most aztán még jobban figyelhetek rád, nehogy valaki elraboljon mellőlem. – bókolt, engem meg elöntött a pír.

-          Te mindig zavarba hozol. Amúgy meg esély sincs rá, hogy elraboljanak. Egy, nem érzem magam annyira szépnek, csak egy átlagos lány vagyok. Kettő, nem hagynám magam. Tanultam önvédelmet.

-          Akkor jobb, ha odafigyelek, mit csinálok, mert még megütsz. – poénkodott.

-          Nem szokásom verekedni, de ha még is, akkor csak azt, aki megérdemli.

-          Megnyugodtam. Na de menjünk, mert farkas éhes vagyok. – azzal kézen fogott és húzott az autójához.

Negyedórányi autózás után megérkeztünk az étteremhez. Hangulatos kis hely volt, nagyon barátságos. Erick nagyon készülhetett, mert a pincér a számunkra lefoglalt asztalhoz vezetett, ami kicsit félre esett a többitől. Rögtön meg is magyarázta, hogy miért pont ide ültünk. Nem akarja, hogy bárki is megzavarjon minket. Mivel őt eléggé ismerik, előszeretettel fényképezik, amit nagyon utál. Én mondtam neki, hogy eddig nem vettem észre, hogy valaki is fényképezett volna a közelünkben. Azt mondta, hogy ha lesz időm, akkor menjek fel a netre és nézzem meg az aktuális képeket róla. Meg fogok lepődni. Kérdeztem tőle, hogy miért, mert nagyon kíváncsivá tett, de nem árulta el. Nem akarja lelőni a poént. Nem is firtattam tovább a dolgot, majd ha net közelben leszek, akkor meglesem. Rendeltünk, és amíg nem hozták ki az ebédünket, addig beszélgettünk.

Miután megebédeltünk, Erick rendezte a számlát és indultunk is. Én egyenesen az autó felé vettem az irányt, mikor megfogta a karomat. Nem értettem miért.

-          Ahová a mai kirándulást terveztem, az csak pár percnyire van innen gyalog. Vétek lenne nem kihasználni ezt a csodás időt.

Vajon hová megyünk, és mit tervezett? Tényleg nagyon szép idő van, hétágra süt a nap. Tényleg igaza volt, csak pár percnyi gyaloglás után odaértünk az úti célunkhoz, a Hyde Parkhoz. Mikor megláttam a helyet, a szám is tátva maradt. Még ilyen szép parkot nem is láttam. Öröm volt benne sétálni. Közben nagyon sokat beszélgettünk. Elmesélte, hogy hol lesz a legközelebbi koncertjük és mikor. Az egyik nagy álma, hogy itt, ebben a parkban koncertezhessenek. Már nagyon sok híres együttes koncertezett itt, mint például Pink Floyd, The Rolling Stones, Queen, Eric Clapton, Bon Jovi, Red Hot Chili Peppers és még sorolhatnám. Remélem teljesül az álma.

-          Annie, még mennyi ideig maradsz itt Londonban? – jött a kérdés, ami váratlanul ért.

-          Fu, nem tudom. Elvileg két hét van még hátra a szünetből és aztán megkezdődig a következő szemeszter. Miért? Ennyire untatlak? – próbáltam elviccelni a dolgot, mert a szavaim hallatán, láttam az arcán a szomorúságot.

-          Nem, dehogy is. Nagyon jól érzem magam veled.

-          Ennek örülök, mert én is jól érzem magam veled.

-          Csak kíváncsi voltam, hogy mennyi időm van még, hogy… - Erick nem tudta befejezni, mert megszólalt a telefonja. – Ne haragudj, de ezt fel kell vennem, a menedzserem az. – bólintottam, hogy nyugodtan vegye csak fel. Felvette. – Hello John… Nem, mond csak… Igen… Nem… Nem érdekel, hogy mit pletykálnak… - rám nézett és egy bocsánatot tátogott, és kicsit arrébb ment. Nem sokat vettem ki a beszélgetésből, már csak a végét hallottam. –Tudom, hogy csak szólni akartál és köszönöm, de nem érzem fontosnak, hogy most bármit is reagáljak ezekre… Hello! – azzal letette a telefont. – Bocsi, de ezt muszáj volt felvennem. Hol is hagytuk abba a beszélgetést?

-          Semmi baj. Arról beszéltünk, hogy két hét múlva vége a szünetnek.

-          Ja, igen. És meddig maradsz Londonban?

-          Azt nem tudom még, de egy hetet még biztos. De aztán mindenképpen vissza kell mennem, mert fel kell vennem a tantárgyakat, amiket a szemeszterben fogok tanulni, és még ott a visszaköltözés a kollégiumba.

-          Akkor egy hetem van, amit még veled tölthetek. Ki kell használnom. – mondta és közelebb lépet hozzám.

-          Hát, igen. Egy hét, és elrepülök, vissza Los Angelesbe, a megszokott életembe. És folytassuk újra a chatelést és az e-mailezést. – mondtam, kicsit szomorúan. Erick még közelebb jött, már szemben állt velem, és a szemeimbe nézett.

-          De nem kell ennek így lennie. Ott van még az egy hét, ami alatt bármi megtörténhet. – az arca közeledet felém és én elvesztem tekintetében.

-          Mire gondolsz? – kérdeztem elcsuklott hangon.

-          Arra, amit a bátyád megzavart pár napja. – mondta suttogva, miközben már csak milliméterek választották el ajkainkat.

Lecsuktam a szememet, és vártam a pillanatot, amikor végre megcsókolt. Megcsókolt!!! Ezer meg ezer szikra pattogott körülöttünk. Nem is szikra, inkább tűzijáték, de nem is akármilyen. A New York-i tűzijáték, ami szilveszterkor szokott lenni, az semmi volt ehhez képest. Az érzés, ami átjárta testemet leírhatatlan volt. Annyira, annyira… Nem is tudom szavakba önteni. A puha ajkai, ahogy hozzáértek az enyémhez, felemelő érzés volt. Csókunk nagyon lágy volt, amiben minden érzés benne volt. Először ajkai puhatolózóak voltak, csak ízlelgették az enyémet. De amint, megéreztem nyelvét, ahogy körberajzolja az ajkamat, egy sóhaj hagyta el számat, és ezzel megadva a bebocsájtást. Mikor nyelvünk egymásra talált, először csak ízlelgették egymást, és amint összhangba kerültek, vad táncot kezdtek el járni. Erick közben átölelt és megpróbált minél közelebb vonni magához. Én meg a nyaka köré fontam a kezeimet és úgy próbáltam közelebb vonni magamhoz. Mint fuldokló a levegőért, úgy kapott ajkaim után, miután egy szusszanásnyi időre elszakadtunk egymástól, hogy az éltető oxigénhez jussunk.

Ahogy eddig az összes romantikusnak induló pillanatot, a csókunkat is megzavarták. De most nem valaki, hanem valami, aminek az a neve, hogy eső. Először csak szemerkélt, de aztán egyre jobban elkezdett esni, így kénytelenek voltunk elválni egymástól. Mivel én nem hoztam kabátot, ezért Erik levette az övét, rám terítette, megfogta a kezemet, és el kezdtünk futni az autó felé. Odaérve gyorsan beszálltunk. Ne hogy fázzunk, Erick begyújtotta az autót és feltekerte a fűtést, mivel kint nagyon hideg eső esett. Felém fordult, így tettem én is, és néztünk egymás szemében. Mintha olvasnánk egymás gondolataiban, egyszerre hajoltunk a másik felé egy csókra. Ez a csók most rövidke volt. Miután elszakadtunk egymástól, Erick megkérdezte, hogy hova menjünk. Az ő lakására, vagy a szállodába, mert ha nem akarunk megfázni, akkor egy forró fürdőt kellene vennünk, és száraz ruha sem ártana. Én csak annyit válaszoltam, hogy nekem mindegy, amelyik közelebb van, oda menjünk. Bólintott és elindult az autóval. Olyan tízpercnyi vezetés után behajtott egy lakótömb mélygarázsába. Ebből már tudtam, hogy az ö lakása közelebb van, és oda megyünk. Ha jobban belegondolok, jobb is, hogy hozzá megyünk és nem a hotelba, mert én milyen ruhát is tudnák neki adni? Meztelenül meg nem járkálhat a szobában, az túl nagy kísértés lenne számomra.  Leparkolt, kiszálltunk az autóból és elindultunk a lift felé. Én szép csendben követtem őt. A liftben se szóltunk egymáshoz, és csak álltunk egymás mellett. Lehet, zavarban van, de ha így van, akkor nincs egyedül, mert én is ugyanolyan zavarban voltam. Már csak az miatt is, hogy a lakására tartunk.