18. fejezet 2/2

Sziasztok!

Sikerült megírnom a fejezet másik részét, és ahogy ígértem fel is teszem. Remélem tetszeni fog. Köszönöm az eddigi komikat. Ha bármilyen kérdés, kérés, óhaj, sóhaj felmerülne esetleg ötlet, csak szóljatok. :D Jó olvasást.

Pusszancs

Szusi

-          Itt is volnánk. Ez lenne a lakásom, vagyis a közös lakásunk Iannel. – mutatott körbe. – Érezd magad otthon. Kérsz teát? – kérdezte, miközben ha jól láttam, a konyha felé tartott.

-          Igen, kérek. – mondtam. – Nagyon szép lakás. – jegyeztem meg, miközben körbenéztem.

Tényleg nagyon szép volt, modern, egy tipikus legénylakás. Itt most nem arra gondolok, hogy mindenhol ruhák voltak szétdobálva, mert látszott, hogy szépen rendben van tartva, hanem arra, hogy a lakás jól meg volt tervezve. Az egész lakásban a fekete és a fehér dominált. Mire körbelestem, addigra Erick is visszajött a nappaliba.

-          Gyere, megmutatom a fürdőt, hogy le tudj zuhanyozni, nehogy megfázz. – mutatott az említett helyiség felé. – Itt megtalálsz mindent, törölköző a szekrényben van.

-          Őőő, - kezdtem kicsit félénken. Erick kíváncsian rám nézett, hogy mit szeretnék. – Kérhetnék egy pólót, amit felvehetnék, amíg a ruháim meg nem száradnak?

-          Oh, persze hogy. - megkönnyebbülést láttam az arcán. – Mindjárt hozom. – azzal kiment a fürdőből, és mikor visszatért már egy fekete póló volt a kezében. – Tessék. – átadta és azzal el is ment.

Becsuktam magamra az ajtót, de nem zártam be. Nem fog rám rontani, annyira azért már ismerem, hogy ezt nem tenné meg. Gyorsan levettem a vizes ruháimat és beálltam a zuhany alá. Nagyon jól esett, ahogy a meleg víz végig folyt a testemen. A vizes ruháktól kicsit át volt fagyva a testem és így felmelegedtem. Miután végeztem, a szekrényből kivettem egy törölközőt és megtörölköztem. Felvettem a bugyimat, a melltartómat, szerencsére azok nem voltak vizesek, és végül a pólót, amit Erick adott. A póló pont jó volt, vagyis pont addig ért, ameddig kellett neki, vagyis a combomig. A többi ruhámat kiterítettem a radiátorra, hogy megszáradjanak. Mielőtt kiléptem volna a fürdőből, belenéztem a tükörbe, megigazítottam a hajamat.

A nappaliba érve kellemes illat csapta meg az orromat. A dohányzó asztalon már ott gőzölgött a forró tea, ha jól érzem, akkor finom gyümölcsös lehet. De Erick hova tűnt? Nem látom sehol. Nincs a nappaliban, se a konyhában. Mindegy, majd előkerül, el nem veszhetett. Leültem az egyik fotelba, megkóstoltam a teát, hogy mi mindennel kell megízesítenem. A tea még nagyon forró volt, mikor belekortyoltam, felszisszentem, mert megégette a nyelvemet. Tettem bele citromot meg egy kis mézet, és vártam vele, hogy egy kicsit kihűljön. Közben Erick is megjelent és csak egy nadrág volt rajta. A felső teste szabadon volt. Ott olvadoztam a látványtól. Nagyon szép kidolgozott volt a felső teste. Ha ez ennyire a hatása alá kerített, akkor mi lehet lejjebb. Annie, elég már! Szóltam magamra. Ne fantáziálgass, hisz még azt se tudod, hányadán álltok az elcsattant csók után. Mikor összeakadt a tekintetünk, zavarunkban mindketten egy félszeg mosolyt küldtünk a másiknak. Annyit mondott, hogy elmegy lezuhanyozni ő is. Megkérdeztem tőle, hogy addig leülhetek-e a laptopjához. Nyugodtan leülhetek, hisz az elején megmondta, hogy érezzem magam otthon.

Amíg ő zuhanyozott, addig én leültem a géphez. Felmentem a netre, és a képkeresőbe beírtam a nevét. Nagyon kíváncsi vagyok azokra a képekre, amiket említett az étterembe. Mikor megláttam őket, a szám tátva maradt. A legújabb képeken én és Bree is szerepelt. Ezek mind a kirándulásainkon készültek. Ez nem is volt annyira érdekes, mert csak pár darab volt belőlük. De amikor megláttam, a többit, hát nagyon megleptek. Azokon csak ketten voltunk, és a bulin készültek, meg a koncerten. Elég félreérthető helyzetben kaptak minket lencsevégre. Rá is kattintottam az egyikre, hogy megnézzem, mit írnak róla. Az egyik pletykalap oldalára jutottam. Elolvastam a cikket, amit írtak és csak nevettem rajta. Hogy az embereknek milyen élénk a fantáziájuk. Azt írta, idézem:

„ A Band of Angel énekese, Erick Russel becsajozott. Egy ismeretlen lánnyal mutatkozott az egyik szórakozóhelyen. Nagyon meghitten beszélgettek kettesben, és táncoltak. Látszott rajtuk, hogy több van köztük barátságnál. Vajon ki lehet ez a lány? Előbb, utóbb fény derül a titokra.”

A következő cikkben pedig ez állt:

„ Az utóbbi pár napban Erick Russelt egy ismeretlen lány társaságában látták. Az említet hölgy a Park Plaza County Hall-ban lakik. Hogy mikor érkezett, és meddig marad, azt nem tudjuk. A hölgyet látták az együttes egyik koncertjén, és utána együtt is ünnepeltek. A koncerten Erick az egyik dalt is neki küldte. Egy szemtanú állítása szerint, nagyon közeli kapcsolatban állhatnak. Egész este összebújva beszélgettek. Látszott rajtuk, hogy több van köztük barátságnál.”

És még sok ilyen cikket találtam. Ezeken jót mosolyogtam. Hisz csak annyi a valóságalapjuk, hogy tényleg ismerjük egymást, és az utóbbi pár napot együtt töltöttük, de hogy pontosan mi van köztünk, azt senki se tudja, még mi se. Vajon az a csók, ami elcsattant a parkban és aztán az autóban is, mit jelenthetett Ericknek? Benne is ugyanazt váltotta ki, mint bennem? Most már nem tudunk egymással ugyanúgy viselkedni, mint azelőtt. Ezt a határt átléptük a csókkal. Annyira elmerültem a gondolataimban, hogy észre se vettem, mikor jött ki Erick a fürdőből. Csak azt vettem észre, hogy már mögöttem áll.

-          Látom, fúrta az oldaladat a kíváncsiság, hogy milyen képekről beszéltem neked az ebédnél. – mosolyodott el ijedt ábrázatom láttán. – Bocsi, ha megijesztettelek.

-          Igen, kíváncsi voltam, hogy miről beszéltél.

-          És? Mit szólsz a látottakhoz? – kérdezte nagyon kíváncsian.

-          Hát nem is tudom. Erick, ez nekem így nem megy. Ha ezt előre tudom, akkor ide se repülök. Én ilyenre nem vagyok felkészülve. – mondtam neki ijedt hangon.

-          Annie, kérlek, ne haragudj rám. Át kellett volna gondolnom ezt az egészet, mielőtt belerángattalak volna. Nagyon sajnálom, az én hibám. – mondta, látszott rajta, hogy nagyon sajnálja a történteket. Én meg már nem bírtam tovább elviselni a gyötrelmét, és muszáj volt nevetnem.

-          Ne haragudj, de ezt muszáj volt. Kíváncsi voltam, hogy fogsz reagálni, és nagyon jól bevált. – nevettem még mindig. – Nem érdekel, hogy ilyeneket pletykálnak rólam. – mutattam a monitorra. – Úgy se tudják, hogy mi… - de már nem tudtam befejezni, mert Erick felkapott és a kanapéra vitt, ahol el kezdett csiklandozni.

-          Szóval átvertél?!? Te kis boszorkány. – csiklandozott még mindig, én meg próbáltam védekezni kisebb, nagyobb sikerekkel.

-          Kérlek ne, hagyd abba – próbáltam menteni az életemet. – Ígérem, többet nem csinálok ilyet.

-          Megígéred? – kérdezte két kezemet leszorítva a kanapéra, miközben én feküdtem, ő maga pedig fölém tornyosult, és a szemembe nézett.

-          Megígérem. – mondtam, de már csak suttogva, mert elvesztem tekintetében.

Hosszú perceknek tűnt, ahogy így néztük egymást. Már csak azon kaptam magam, hogy Erick megcsókol. Először ízlelgettük egymás ajkait, aztán egyre vadabbul és vadabbul faltuk egymást. Erick elengedte a kezeimet, és mögém nyúlva felhúzott az ölébe. Szabaddá vált kezeimet a nyaka köré fontam és lovagló ülésben az ölébe ültem. Egyik keze végig simított a hátamon, míg a másik keze elindult lefelé az oldalamon. Ujjai végig simítottak a combomon és elindultak visszafelé, miközben benyúlt a pólóm alá, így már a csupasz hátamat simogatta. Én se voltam rest, az én kezeim is bejárták a hátát, és egyre lejjebb haladtak, mikor elérték a pólója szegéjét. Kezeimet a póló alá csúsztattam és végig simítottam a csupasz hátát. Szája elengedte az enyémet és már a nyakamat hintette be csókjaival, közben kezei a melltartóm kapcsával babráltak…