23. fejezet

Sziasztok!

Íme, a kövi rész. Kicsit megkésve, de annál nagyobb szeretettel :DDD Jó olvasást hozzá. Várom a véleményeteket.

Pusszancs

Szusi

Arra ébredtem, hogy valaki csókolgatja a hátamat. Nem kellet sokat gondolkoznom azon, hogy vajon ki lehet az. A tegnap este nagyon csodálatos volt, legszebb álmaimat is felülmúlta. Rég éreztem magam ilyen boldognak, és rég ébredtem ilyen kipihenten. Nem akarom, hogy véget érjen ez a meseszép álom. Nem akarom kinyitni a szememet. Még élvezni akarom ezt a csodás pillanatot. De azok a csókok a hátamon, annyira jól esnek, viszonozni akarom…

-          Szép jó reggelt Édesem! – én tovább tettem, hogy alszom. – Tudom, hogy fent vagy, de sebaj, folytatom tovább a tevékenységemet. – mosolyodott el, és folytatta a hátam csókolgatását nyakamtól elindulva lefelé, szép aprólékosan behintve mindenegyes négyzetcentimétert. Addig a pillanatig bírtam, amíg el nem érte a derekamat, itt már nem csak csókolta, hanem apró kis harapásokat is beiktatott.

-          Elég … elég, már fent vagyok. – nevettem, mert már nem bírtam, annyira csiklandozott. Azzal abbahagyta, én meg megfordultam.

-          Tudtam én, hogy ez hatásos ébresztő lesz. – kuncogott, miközben mellém feküdt az ágyban, és egy észvesztő csókban részesített.

-          Ezt az ébresztőt minden reggel el tudnám viselni. – mondtam, miután elváltak egymástól ajkaink.

-          Én is, ha minden reggel melletted ébredhetek. – közben odabújtam hozzá, ő meg átölelt.

-          Te mióta vagy fent? – kérdeztem, mert megakadt a tekintetem az ágyszélén lévő tálcán.

-          Ó, már egy órája. Olyan édesen aludtál, nem volt szívem felébreszteni téged, inkább kihasználtam az időt és csináltam magunknak reggelit. – azzal az ölébe tette a tálcát, amin volt minden, rántotta, pirítós, vaj, narancslé, és a legfontosabb a gőzölgő kávé.

-          Istenien néz ki. – megnyaltam számszélét, és azonnal a reggelire vetettem magam. – De aki készítette, az egy kész főnyeremény. – mondtam két falat között, és egy apró csókot nyomtam a szájára.

-          Na azért. – mosolyodott el, és Erick is nekiállt enni.

Miután megreggeliztünk, még egy ideig az ágyban heverésztünk, pihentettük a hasunkat. Aztán megszólalt Erick telefonja, ami mindkettőnket arra ösztökélt, hogy itt az ideje felkelni. Míg Erick telefonált, addig én bevonultam a fürdőszobába és lezuhanyoztam. Miután végeztem vele, kelletlenül felvettem a tegnapi hacukámat. Nem mintha nem tetszene ez a ruha, hisz első pillantásra beleszerettem, mikor megláttam az üzletben, csak délelőtt nem ilyen ruhákban szoktam járkálni. Erick már a reggeli maradványait tüntette el, mire kimentem hozzá. Ő már teljes harci díszben volt. Egy kopott farmer és egy szürke póló volt rajta.

-          Kicsim, ha nem haragszol, nekem el kéne mennem, el kell intéznem valamit a városban, de sietek vissza hozzád. – mondta, miközben eltette a tálcát.

-          Semmi gond, nekem úgy is át kéne öltöznöm, meg lassan el kéne kezdenem becsomagolni. – a mondat utolsó részét fintorral a számon mondtam. Még nem akarok innen elmenni, de muszáj.

-          Nekem nagyon tetszel így is, de ruha nélkül még jobban. – jött oda hozzám, és magához húzott. – Visszaviszlek a szállodába, és miután végeztem, azonnal megyek is hozzád. – átölelt és egy puszit nyomott a fejemre. – Ach, olyan rossz, hogy ma vissza kell utaznod. Annyira fogsz hiányozni… Muszáj ma visszamenned? Nem mehetnél csak pár nap múlva? – kérdezte, és a szemében a remény szikráját láttam felcsillanni.

-          Sajnos muszáj. – lomboztam le a válaszommal. – Jövő héten kezdődik a szemeszter, és még fel kell vennünk a tantárgyakat, amiket tanulni akarunk. De azt már most tudom, hogy nem fogom agyonhajszolni magamat. Csak annyit veszek fel, amennyit kell, hogy meglegyen a kellő kreditem.

-          Már most hiányzol. – ölelt még szorosabban magához. – Pedig még itt vagy a karjaimban.

Nagy nehezen elindultunk. Miután Erick kitett a hotelnél, hívtam is Breet, hogy itt vagyok. Nem telt bele öt percbe és már kopogtatott is az én drága barátnőm. Annyira kíváncsi volt a tegnap este történtekre, hogy alig bírtam leállítani, állandóan kérdésekkel bombázott engem. Miután nagy nehezen befogta a száját, szépen bejött velem a hálóba, és míg én elővettem a bőröndjeimet, hogy becsomagoljak, addig mindent elmeséltem neki.

-          Annie, annyira örülök nektek! – ugrott a nyakamba, minek következtében mindketten a földön kötöttünk ki, és fetrengtünk a nevetéstől. Úgy viselkedtünk, mint két tizenéves csitri, akik első pasi élményeiket mesélik egymásnak. – És mi lesz veletek ezután? Hogy fogjátok megoldani a találkozást?

-          Azt még nem tudom, még nem beszéltük meg. Majd mikor visszajön Erick, akkor leülünk és megbeszéljük a dolgokat. És te meg a bátyám, veletek mi lesz? Meddig marad még itt Tom? – kérdeztem tőle ugyanezt én is, mert ő sincs jobb cipőben, mint én, csak talán annyival, hogy köztük nem olyan nagy a távolság.

-          Tom egy hét múlva fog hazajönni, addigra mi már Los Angelesben leszünk az egyetemen. Szóval, nem tudom, mikor fogunk legközelebb találkozni, remélem mihamarabb. Függ attól, hogy a munkája hogyan fogja engedni. Amint lesz szabadja, jön is utánam... – mesélt és mesélt Bree. Közben sms-t kaptam Ericktől, hogy 20 perc múlva itt is van.

-          Figyelj Bree. – vágtam közbe gyorsan. – Te már becsomagoltál? – bólintott. – És nincs semmi dolgod, mondjuk átnézni, hogy mindent eltettél? – megrázta a fejét, én meg már a szemeimet forgattam, hogy mikor fog leesni neki a tantusz. Egy, kettő, három és…

-          Jah, bocsi. – csapott a homlokára. – Nem akarok zavarni. Majd mielőtt mennénk ki a reptérre, szólj. Gondolom, Erick visz ki.

-          Igen, ő visz majd ki, de együtt megyünk ki. Mármint Erick felajánlotta, hogy kivisz minket. Gondolom, Tom kikísér téged, nem? – bólintott. – Akkor majd szólok, ha indulunk.

Miután Bree elment, átöltöztem, és bepakoltam a maradék dolgaimat a bőröndbe. Még szerencse, hogy vettem még egyet, mert annyi mindent vásárolgattam itt, hogy az egy, amivel iderepültem, nem lenne elég. Pont befejeztem a csomagolást, mikor kopogtattak. Mint az őrült, úgy rohantam az ajtóhoz és téptem fel azt. Ott állt teljes életnagyságban Ő, az én álmaim pasija. Azonnal a nyakába ugrottam és vadul csókoltam a száját, az arcát, ahol csak értem.

-          Hé, hé, kicsim!... Te is hiányoztál nekem,… de ha nem hagyod abba,… akkor itt a folyosón foglak leteperni… és nem fog érdekelni, ki lássa… vagy ha lekésed a gépet. – motyogta a számba, miközben én még mindig a nyakában csimpaszkodtam.

-          Bocsika. – engedtem el a nyakát. – De ha látlak, nem bírok magammal. – vallottam színt. – És már csak pár órát vagyunk együtt, aztán én elrepülök, és ki tudja, mikor találkozunk megint. – mondtam szomorúan és lehajtottam a fejemet.

-          Kicsim, én is alig bírok magammal a közeledben. – ölelt magához, én meg a mellkasába temettem az arcomat. – Nézz rám. – állam alá nyúlt és felemelte a fejemet. – Szeretlek, és ez nem fog változni, még akkor se, ha most el kell válnunk egymástól. Meg fogjuk oldani, higgy nekem. – Lehajolt hozzám és lágyan megcsókolt.

-          Én is szeretlek, de nagyon. Hogy fogjuk tartani a kapcsolatot? Az oké, hogy e-mail meg msn, de én nem csak beszélni akarok veled, hanem látni is és hozzád bújni, megcsókolni…

-          Gyere. – fogta meg a kezemet. – Üljünk le. – és a kanapéhoz húzott. Leült, engem meg az ölébe vont. – Lassan befejezzük a munkálatokat az új album körül, és akkor lesz egy kis szabadom, és repülök is utánad Los Angelesbe. Még John nem tájékoztatott minket, hogy a lemezbemutató koncert mikor kezdődik, és hol lesznek a helyszínek, de tudtommal Amerikában is fogunk koncertezni. Szóval meg fogjuk oldani a találkozást, nem kell ez miatt aggódni. Nem szabadulsz meg olyan egykönnyen tőlem. – és elkezdett csiklandozni, én meg ott kapálództam az ölében és nevettem. – Végre nevetsz! – nevetett velem együtt.

-          Ahogy ezt így elmondtad, tényleg nagyon egyszerűnek tűnik. Majd megpróbálom elintézni, hogy néha én is el tudjak jönni hozzád.

A maradék időben beszélgettünk. Jókat nevetgéltünk azon, hogy a pletykalapok, még mindig találgatnak, hogy ki az az ismeretlen lány, akivel mostanában randizgat Erick Russel, az ügyeletes sztár. Nem gondoltam volna, hogy így tudjuk majd titkolni. Habár, hivatalosan még csak egy hete alkotunk egy párt. Most meg hazautazom, és a találgatások elülnek.

Nagyon furcsa lesz újra tanulni, visszatérni a megszokott életemhez, főleg úgy, hogy a szívemet itt hagyom Londonban. Már semmi nem lesz olyan, mint régen, de nem is bánom, mert végre nem csak az egyetem sikeres elvégzése a célom, hogy nagyon jó újságíró lehessek, hanem hogy boldog legyek, az mellett a férfi mellett, akit szeretek, és Ericket teljes szívemből szeretem. Mi értelme az életnek, ha sikeres vagy a szakmádban, de közben nem vagy boldog? Semmi, és erre csak most jöttem rá. Pedig Bree is sokat magyarázta ezt nekem, de én nem hallgattam rá. És lám, egészen Londonig kellett repülnöm, hogy erre rájöjjek. Most annyira boldog vagyok, mint eddigi életemben még soha. Itt vagyok a karjaiban annak a férfinak, aki megváltoztatta az életemet, és ez annyira jó, a legszebb álmaim váltak valóra. Még ha ma el is kell utaznom, akkor is boldog vagyok, és nem érdekel, ha külön kell töltenünk egy kis időt, mert tudom, hogy aztán újra együtt leszünk.

-          Kicsim, min gondolkozol annyira? – kérdezte, mire hirtelen rá kaptam a tekintetemet. Nagyon elkalandoztam.

-          Semmi különösön, kicsit elkalandoztam. Mennyi az idő? – Erick az órájára nézett.

-          Fél négy. – nagyot sóhajtottam. – Lassan indulni kell. – bólintottam.

Felálltam Erick öléből, és a telefonom után nyúltam, hogy felhívjam Breet, lassan indulunk a reptérre. Még gyorsan körülnéztem a szobákban, hogy nem felejtettem-e itt valamit, Miután konstatáltam, hogy minden be van csomagolva, a hálóból elkezdtem kihozni a bőröndöket. Erick amint meglátott, el is vette tőlem. Még egy utolsó pillantást vetettem a szobára, ahol majd három hétig laktam. Egy nagy levegőt vettem, és kiléptem az ajtón.

Miután kiszálltunk a liftből, egyenesen a recepcióhoz mentem, hogy rendezzem a számlát. Míg én kifizettem a számlát, addig Erick a halba ment a csomagjaimmal, ahol már ott voltak a bátyámék is. Fizettem és én is csatlakoztam hozzájuk. Tom rögtön le is támadott.

-          Hugi, miért nem szóltál? Kifizettem volna a szobát.

-          Ugyan már Tom, hisz mindketten tudjuk, hogy nem azért jöttem ide, hogy Bree ne unatkozzon. – legyintettem le bátyámat.

-          Akkor legalább hadd fizessem ki a felét, vagy kárpótolhassalak valamivel, hisz tartozom neked.

-          Ne aggódj bátyus, a tartozást be fogom hajtani rajtad. Hisz ismersz. – kacsintottam rá, amin mindketten elkezdtünk nevetni, a többiek meg csak értetlenül néztek ránk, főleg Erick.

-          Mi volt ez, ha megkérdezhetem? – kérdezte Erick tőlünk.

-          Erick jobb, ha nem is kérdezel semmit, higgy nekem. – magyarázta neki Bree.

-          Hé, mi is itt vagyunk még. – durcáskodtam, mire Erick magához húzott és nyomott egy puszit az arcomra.

-          Kis durcim. – mosolygott rajtam Erick. – Jobb, ha elindulunk, ha nem akarjátok lekésni a gépet.

Bólintottunk, és elindultunk Erick autója felé. Nagy nehezen bepréseltük a bőröndöket az autó farába. Bree és Tom hátra ültek, én meg előre, Erick mellé. Egész úton síri csendben voltunk, senki nem szólt semmit. Mind a négyen tudtuk, hogy mi fog történni, hogy mi lányok elrepülünk, és ők pasik meg itt maradnak. Bree és Tom összebújva ültek hátul, mi meg Erickkel egymás kezét fogtuk.

Miután kiértünk a reptérre, átvettük a jegyeinket, és vártunk, hogy eljöjjön a pillanat, mikor el kell búcsúznunk a másiktól. Erick megfogta a kezemet és félrehúzott. Belenyúlt a kabátja zsebébe, és egy dobozkát vett ki belőle, amit beletett a kezembe. Kíváncsian vizsgálgattam a kezemben lévő dobozkát, ami ékszeres doboznak nézett ki. Hol a dobozt figyeltem, hol pedig Ericket.

-          Egy apró kis búcsúajándék tőlem, neked. Nyisd ki. – utasított, közben mosolygott. – Remélem tetszeni fog.

Jó kislány módjára szót fogadtam neki és elkezdtem kibontani az ajándékomat. Izgatottan téptem le a csomagolást a dobozról, és nem tévedtem, tényleg egy ékszerdoboz volt az. Kinyitottam, és a szám elállt, amint megláttam, mit rejt a kis dobozka. Egy gyönyörű fehérarany karkötő volt benne. Erick kivette a dobozból a karkötőt és a karom után nyúlt, hogy feltehesse. Miután feltette, jobban szemügyre vettem a gyönyörű darabot. Három medál volt rajta, az egyik egy tulipán, a kedvenc virágom, a másik egy kulcs, a harmadik egy szív. A szívbe az volt belegravírozva, hogy I.L.Y. , alá Erick és a dátum, mikor összejöttünk. Amint ezt elolvastam, egyből Erick nyakába vetettem magam, és egyből potyogni kezdtek a könnyeim a meghatódástól.

-          Annyira szeretlek. – szipogtam a fülébe.

-          Én is szeretlek. Ezek szerint tetszik?

-          Az nem kifejezés! Odavagyok érte, még soha nem kaptam ilyen szép ajándékot. Köszönöm. – szipogtam még mindig, miközben Erick hüvelykujjával törölgette le a könnyeket az arcomról.

Ezt a meghitt pillanatot a hangos bemondó szakította félbe, hogy hamarosan indul a gép, és kérik a kedves utasokat, hogy kezdjék meg a beszállást. A szívem összeszorult, ettől a pillanattól féltem, pedig tudtam, hogy el fog jönni. Egy hosszú és érzéki csókban forrtunk össze. Egyikünk se akarta elengedni a másikat, mindketten tudtuk, hogy az újratalálkozás még messze van. Mindketten még elrebegtünk a másiknak egy „Hiányozni fogsz”-ot. Erick még megkért, hogy amint landolt a gép, azonnal hívjam, vagy legalább egy sms-t küldjek neki, akármilyen késő is van. Megígértem neki, hogy okvetlen jelentkezem. Visszamentünk a többiekhez. Ahogy elnéztem Tomékat, őket is megviseli az elválás, mert Bree szemei is vörösek voltak a sírástól. Megöleltem, és elköszöntem bátyámtól is. Ugyanezt tette Bree és Erick is. Még egy utolsó csókot váltottunk Erickkel, mielőtt elindultunk volna Breevel.

Nagyon ügyesen leadtuk a csomagjainkat és átmentünk a biztonsági kapun, hogy aztán felszállhassunk a repülőre, ami visszarepít minket San Diegóba. A gépen egymás mellett ültünk, beszélgettünk, és megmutattam barátnőmnek az Ericktől kapott karkötőt. Neki is nagyon tetszett, meg is jegyezte, hogy milyen jó ízlése van Ericknek. Hát igen, tényleg nagyon jó ízlése van. Mennyire fog hiányozni nekem London. Életem legszebb három hetét töltöttem itt. Itt talált rám újra a szerelem, de itt kellett hagynom. Remélhetőleg, nem hosszú időre kellett elbúcsúznunk, és mihamarabb újratalálkozunk. Reményekkel telve repültem vissza Amerikába…

22. fejezet

Sziasztok!

Először is bocsánatot szeretnék kérni GG-től. Tegnap megígértem neki, hogy felteszem a fejit, de sajnos mire feltettem volna, addigra elment a netem. Gondolom észre is vetted, mert msn-ről is kiléptem. Ez van, sikerül időben megírnom a kövi részt, és akkor is közbejön valami. Ez olyan, mint Annie és Erick első csókja, csak itt nem csókról van szó :DDD

Ezt a fejit GG-nek és OneGirlnek ajánlom. Remélem, nem kaptok szívinfarktust, miután elolvastátok és senki más se. :DDD

Ez a fejezet egy sorsforduló a számomra, mert először írok ilyen fejit. Remélem, tetszeni fog nektek, és kommentáljátok. Jó olvasást hozzá.

Pusszancs

Szusi

Reggel nagy fejfájásra ébredtem. Nagy nehezen felültem az ágyon, a takarót mellemig felhúztam, mivel nem volt rajtam semmi, kivéve bugyi, és körülnéztem. A szállodaszobámban voltam, erre amúgy is emlékeztem, hisz én diktáltam be a címet a taxisnak, de hogy utána mi történt, arra nem emlékszem. És hol van Erick, hisz vele jöttem ide? Fel akartam állni az ágyból, de nem sikerült, mert megszédültem, és visszaestem oda. Miért kellett tegnap innom? Az az utolsó tequila nem kellett volna. Még egyszer megpróbálkoztam vele, és végre sikerült felállnom. A takarót magam köré tekertem és óvatosan elindultam ki a szobából, de Ericket itt se találtam. Már kezdtem kétségbe esni, hogy az egész estét csak képzeltem, és nem is jött fel velem a szobámba, mikor meghallottam a fürdőszobából kiszűrődő hangokat. Még se álmodom, de akkor mi történt az éjjel? Muszáj lesz kifaggatnom Ericket, bármennyire is szégyellem, hogy nem emlékszem semmire.

Amíg ő zuhanyozott, addig én rendelni akartam magunknak reggelit, de amint megláttam, hogy hány óra van, rögtön le is lombozódtam, már dél is elmúlt. Ebből már nem lesz reggeli, csak ebéd. Már nyúltam a telefonkagyló után, mikor szívem választottja kilépet a fürdőből egy szál alsónadrágban. Tekintetemet alaposan végigjárattam az egész testén, miközben majd kicsordult a nyálam. Amint tekintetünk összetalálkozott, mosolyra húzódott a szája, én meg lebénulva álltam ott. Erick közelebb jött hozzám, egyik kezével derekamnál fogva magához húzott és meg akart csókolni. Én meg elfordítottam a fejemet, amit nem értett, hogy miért. Aztán gyorsan elhadartam neki, hogy előbb fogat szeretnék mosni, mert rosszul vagyok a szám ízétől. Azzal berohantam a fürdőbe, ledobtam a takarót magamról és a forró víz alá álltam. Nagyon jól esett most a forró víz, ahogy végigcsurgott elfáradt testemen, teljesen ellazultam tőle. Miután végeztem a zuhanyzással, magam köré tekertem egy törölközőt és megmostam a fogamat. Miután ezzel is végeztem, megfogtam a takarót és bevittem a szobába és ledobtam az ágyra. Gyorsan felvettem egy bugyit, de a törölközőt magamon hagytam, és így mentem ki Erickhez. Közben ő már felöltözött és a fotelban ült, de amint meglátott, azonnal felállt és odasietett hozzám. Derekamnál fogva magához húzott, az egyik kezével az álkapcsomat cirógatta, míg másikat a derekamon pihentette.

-          Most már megcsókolhatlak? – kérdezte, mire bólintottam egyet és visszamosolyogtam rá. Nem tétlenkedet tovább és megcsókolt. – Szép jó reggelt Csipkerózsika! – mondta két puszi között.

-          Neked is jó reggelt! Nem ülnénk le, mert nem bírok állni, fájnak a lábaim. – kértem tőle, és nagy boci szemekkel néztem rá. Azzal felkapott és leült a fotelba velem az ölében. – Kérdezhetek valamit?

-          Kíváncsian hallgatlak.

-          Szóval… - kezdtem bele, kicsit zavartan. Erick megsimogatta a hátamat, tudatva, hogy nem kell paráznom, nyugodtan kérdezzem meg, amit akartam. – Arról lenne szó, hogy mi történt tegnap este?

-          Nem emlékszel rá? – ráztam meg a fejemet. – Semmire se a tegnap estéből?

-          Csak annyira, hogy taxival jöttünk el a szállodába, de onnantól teljes filmszakadás.

-          És arra emlékszel, hogyan próbáltál elcsábítani abban a szexi rucidban? – kérdezte belesuttogva a fülembe, közben végigsimított a lábamon, combomtól lefelé a bokámig, majd vissza, és aztán a kezét megpihentette a combomon, ott ahol a törölköző már nem takart semmit. Megborzongtam érintésétől, és elpirultam.

-          Azt nem tudom elfelejteni, nem is akarom. – és nyomtam egy puszit a szájára. – De most már áruld el, hogy folytatódott az este. Kérlek. – kérleltem, mint egy kisgyerek az anyukáját.

-          Csak akkor, ha kapok még egy csókot. – megadtam a feltételét. – Szóval. Miután elkérted a szobád kulcsát, és felértünk ide, egyenesen a hálóba igyekeztünk, miközben csókcsatát vívtunk egymással. Aztán szóltál, hogy kéne egy kis víz neked, mert az utolsó tequila, amit megittál a pubban, kiszárította a torkodat. Én kimentem a fürdőszobába, hogy engedjek neked egy pohár vizet, és mire visszaértem vele, te elaludtál…

-          Elaludtam? – bólintott. – Ne haragudj, és bocsánatot kérek a tegnapi viselkedésemért is, nem kellett volna annyit innom. – kértem tőle bocsánatot. Én kis hülye, most meg lehet a véleménye rólam. – A ruhámat te vetted le rólam, mert egy bugyiban ébredtem? – megint bólintott, nekem meg égett a fejem a szégyentől.

-          De ne tudd meg, milyen nehéz volt. Mármint nem a ruha levétele, hanem az, hogy meztelenül látlak, és nem érhetek hozzád. – mondta fájdalmasan. – A viselkedésedért meg ne kérj bocsánatot, nekem nagyon tetszet a tegnap esti Annie, a vadmacska. – én elmosolyodtam és Erick megcsókolt. Még egy ilyen pasi nincs, mint ő.

-          Majd kárpótollak valahogy a tegnap este miatt.

-          Azt reméltem is, és kamatostul behajtom majd rajtad, abban biztos lehetsz. – nyomott egy puszit az orrom hegyére. – Nem tudom, te hogy vagy vele, de majd éhen halok, meg nem ártana átöltöznöm se. Meghívlak ebédre, mit szólsz?

-          Elfogadom, mert éhes vagyok, mint a farkas, de csak valami könnyűt ennék, mert a gyomrom kicsit háborog még. Ha vársz egy tíz percet, akkor kész is vagyok, és együtt mehetünk is. – azzal felpattantam az öléből és berohantam a hálóba, meg se vártam a válaszát. Gyorsan magamra kaptam egy farmert, meg egy pólót, hajamat meg lófarokba összefogtam. Közben felhívtam Breet, hogy ők hogy vannak.

-          Szia Annie! – szólt a telefonba barátnőm, kicsit meggyötört hangon. – Ne is említsd a tegnap estét. Tom ma nem ment forgatni, annyira rosszul van. Életemben még nem láttam ennyit inni, de meg is lett a böjtje. Én meg itt ápolhatom, de nem baj, majd visszaadom neki. Már ki is gondoltam hogyan. – ezen már nevettem, mert el tudtam képzelni, milyen haditervet eszelhetett ki. Sok sikert kívántam a tervéhez, és le is tettem a telefont.

Megfogtam a táskámat, a kabátomat és már indulásra készen voltam. Erickkel kézen fogva mentünk ki a szobából, közben elmeséltem neki, hogy milyen állapotban van a bátyám, és hogy Bree milyen megtorlást eszelt ki. Erick jót mosolygott a történteken, mivel ő is beszélt a bátyjával, vagyis Melissával, aki szintén hasonló állapotban van. Beültünk egy taxiba és már úton is voltunk Erick lakása felé.

…

A Londonban töltött napok rekordsebességgel teltek. Észre se vettük és eljött az utolsó nap, pontosabban az utolsó előtti, mert holnap este hatkor repülünk vissza San Diegóba barátnőmmel. Tom még marad, mert még nem ért véget a forgatás. Szóval ez az utolsó nap, amit az én szerelmemmel tölthetek. Igen, a szerelmemmel. Most már ki merem jelenteni, hogy úgy beléestem Erickbe, mint vak ló a gödörbe, de ezt még nem vallottam be neki.

Ez alatt a pár nap alatt, annyira boldog voltam, mint még soha. Szó szerint a föld felett lebegtem. Minden pillanatot kihasználtunk Erickkel, hogy együtt lehessünk, de azért a barátainkat se hanyagoltuk el. Nagyon megkedveltem a bandát is, főleg a csajokat. Nagyon egy hullámhosszon vagyunk mi négyen csajok. Rengeteg a közös bennünk. Olyan furcsa lesz újra Los Angelesben lenni, és visszatérni a tanuláshoz. De abban biztos vagyok, hogy ettől a szemesztertől nem fogok annyi órát felvenni, csak annyit, amennyit muszáj. A csajokkal is megbeszéltük, hogy tartani fogjuk a kapcsolatot. Főleg Saraval fogunk többet találkozni, mivel modellkedik, és elég gyakran jár Los Angelesben. Meg is eskettük őt Breevel, hogy ha ott jár, okvetlen találkoznunk kell.

Visszatérve Erickre, nagyon szeretem őt, még így senki iránt nem éreztem, még Nick iránt sem. Ez az érzés, ami bennem kavarog, nagyon intenzív. Ha nem látom, akkor nagyon szomorú, és lehangolt vagyok. De amint meglátom őt, rögtön jobb kedvre derülök. Nem kell semmit se csinálnia, elég, ha csak látom a szemét, és a mosolyát. Nekem már ez is felér egy orgazmussal. Még nem történt meg köztünk az a bizonyos dolog. Nem volt megfelelő alkalom. Habár arra sosincs megfelelő alkalom. Mindketten várni akartunk vele, főleg Erick, aki nagyon különlegesnek akarta. Ha minden igaz, akkor ez az alkalom a mai. Ez csak a kettőnk estéje lesz, kettesben fogjuk tölteni. Hogy mit tervezett, azt nem tudom, csak annyit árult el, hogy vacsorázni megyünk egy nagyon elegáns étterembe, és az est hátralévő része meglepetés.

Most itt állok a szoba közepén egy szál törölközőben, és azon gondolkozom, hogy mi lesz ezután, hogy fogjuk megoldani a találkozást, miután visszarepültem, mert ezt még nem beszéltük meg.  Gyorsan elhessegettem ezeket a gondolatokat. Most nem akartam ezzel foglalkozni, a mai este nem szólhat szomorúságról, csak és kizárólag a boldogságról, hogy még együtt vagyunk. A hogyan továbbról elég lesz holnap beszélgetnünk. Bementem a hálóba és felvettem az ágyra kikészített ruhát, amit a csajokkal vettem tegnap. Nagyon csinos akartam lenni, hisz a ma estének tökéletesnek kell lennie. Kisminkeltem magamat, és a hajamat pedig szétengedtem, mivel nagyon szeretem így hordani, és ezzel a ruhával nagyon szép összhatást mutatott. Felvettem a cipőt, amit szintén tegnap vettem és kész is voltam. Alison kölcsönadta az egyik táskáját, ami illett a ruhámhoz, beleraktam a legszükségesebb dolgokat, és vártam, hogy az én szőke hercegem, aki mellesleg barna hajú, hívjon. Miután megcsörrent a telefonom, még egyszer végignéztem magamon a tükörben. Felvettem a kabátomat és indultam is.

Tényleg egy nagyon elegáns étterembe mentünk. Mielőtt a pincér odavezetett volna az előre lefoglalt asztalhoz, addig egy másik elvette a kabátjainkat. Az egész olyan volt, mint a filmekben. Az egész vacsora meghitt hangulatban telt. A vacsora befejeztével, Erick szólt a pincérnek, hogy hozhassa a számlát. Miután kifizette, és megkaptuk a kabátjainkat, indultunk is. Megkérdeztem tőle, hogy az este hátralévő részét hol fogjuk tölteni. Nem tévedtem sokat, mert a lakására mentünk. A lakásba érve elővette a már előre behűtött pezsgőt, kitöltötte két pohárba. Magunkra koccintottunk. Megkérdeztem tőle, hogy hol van Ian, amire annyit válaszolt, hogy a legtöbb időt Melissánál tölti, szinte már ott lakik nála, csak nagyritkán jön haza. A ma estét is ott tölti nála. Leültünk a kanapéra, Erick a karjaiba vont, és úgy hallgattuk a lágy zenét. Nem beszélt egyikünk se, egymás ujjaival játszottunk. Ez a pillanat annyira tökéletes volt, feleslegesek voltak a szavak. Valahogy be kell neki vallanom, hogy mit is érzek iránta pontosan, tudnia kell, és az este a legmegfelelőbb erre.

-          Erick szeretnék mondani neked valamit. – azzal kibújtam az öleléséből és szembefordultam vele. Meglepett tekintettel nézett rám. – Ez az utolsó pár nap nagyon fantasztikus volt, nem is tudom szavakba foglalni, annyira jól érzem magam veled.

-          Ez kölcsönös. – rámosolyogtam.

-          Az idő, amit veled töltöttem ráébresztett arra, hogy mit is érzek irántad. – kíváncsian fürkészte arcomat. – Olyan nehéz ezt szavakba öntenem.

-          Mond úgy, ahogy érzed, és amit a szíved diktál. – azzal megfogta a kezemet bátorítás képen.

-          Rendben. – bólintottam. – Erick, amit irántad érzek, azt még egy férfi iránt sem éreztem, főleg nem ilyen intenzitással. Nyugodt szívvel ki merem jelenteni, hogy beléd szerettem. Erick Russel szerelmes vagyok beléd. – ahogy ezt kimondtam, megkönnyebbültem. Most már csak Erick reakciójára vagyok kíváncsi, mit fog reagálni a kijelentésemre.

-          Várj. Egy pillanat. – azzal felugrott, és a hálószobába rohant. Hát nem erre a reakcióra vártam, de ne ítéljünk elsőre, mert nem mondott még semmit. Egy pillanat tört része alatt vissza is tért egy borítékkal a kezében. – Mielőtt folytatnánk az estét, szeretném, ha ezt elolvasnád. – azzal átnyújtotta a borítékot. Elvettem tőle és kinyitottam. Egy levél volt az, és nem akármilyen levél. Erick írta és méghozzá kézzel, nagyon szép kézírása van meg kell hagyni, de inkább nekiálltam olvasni a levelet.

Drága Anniem! – már jól kezdődik J

Amikor ezt a levelet olvasod, az utolsó esténket töltjük együtt, de nem a leges legutolsót, remélem. Nem tudom hol is kezdjem. Nem akarok regényt írni az érzéseimről irántad, mert arra egy füzet nem lenne elég, és az est hátralévő részét nem azzal akarom tölteni, hogy téged nézlek, ahogy olvasol, bár az is gyönyörű látvány. – ezen elmosolyodtam és a szemem sarkából ránéztem.

Nagyon kedvellek téged, túlságosan is, és nem úgy, mint egy barátot, hanem annál jobban. Gondolom ez már neked is feltűnt. Teljesen elvarázsoltál. Új értelmet adtál az életemnek, és nem akarlak elengedni. Szükségem van rád, te vagy az én éltető erőm, mint drogosnak a napi adag drogja. Nem hazudok, hogy ha azt mondom, szeretlek, mint még senki mást. Visszamondhatatlanul beléd szerettem.

Lehet, hogy te még ezt korainak tartod, hisz még csak pár napja jöttünk össze, de nekem ez a pár nap olyan volt, mint ha már hónapok óta együtt lennénk. Remélem, az érzéseimmel nem ijesztettelek meg.

Erick

Miután befejeztem az olvasást, még másodpercekig a papírt nézegettem. Ez hihetetlen, ő is szeret. SZERET!!! Sejtettem, hogy többet érez irántam barátságnál, és egy egyszerű fellángolásnál, de azt álmaimban sem mertem remélni, hogy az érzéseim viszonzásra találnak. Felemeltem a tekintetemet a papírból és ránéztem. Szemeimben könny gyülekezet, a boldogság könnyei. Amint megláttam a tekintetét, nem érdekelt semmi más, csak az, hogy a karjaiban lehessek újra. A levelet az asztal felé dobtam, miközben tekintetemet végig Ericken tartottam, nem törődve azzal, hogy hol landol, és a karjaiba vetettem magamat.

-          Nagyon szeretlek. – ennyit mondott, de ebben a pillanatban nem is volt másra szükségem, csak talán a csókjára.

-          Én is szeretlek. – ahogy ezt kimondtam, magához ölelt és megcsókolt.

Először csak ízlelgettük egymás ajkait, aztán egyre szenvedélyesebben faltuk a másikat. Egyik kezemet a nyaka köré fontam, míg a másikkal tarkójánál fogva próbáltam közelebb vonni magamhoz. Erick egyik keze a hátamat simogatta, másik pedig hol az arcomat cirógatta, hol a fülemmel játszott. Pár perc eltelte után el kellett válnunk egymástól, hogy levegőhöz jussunk. Megigézve néztük egymás szemét, mindkettőnkében vágy és a szenvedély lobogott. Erick felállt, kezemért nyúlt és felhúzott magához. Az egyik kezével eltűrt egy hajtincset a fülem mögé, míg másikkal még mindig a kezemet fogta.

-          Gyere, van egy meglepetésem a számodra. – egy puszi kíséretében a hálószobába mentünk.

Mikor beléptünk a szobába, Erick mögém állt és úgy ölelt át. A lélegzetem is elállt a látványtól. Mindenhol gyertyák ragyogtak, az ágy rózsaszirmokkal volt beborítva, az illatuk megcsapta az orromat. Annyira gyönyörű látvány volt, hogy akarva, akaratlanul is könnybe lábadt szemem. Megfordultam, hogy szerelmem szemébe tudjak nézni. Rögtön észrevette a könnycseppet a szemem sarkában és hüvelykujjával letörölte azt, majd beborította helyüket puszikkal.

-          Valami baj van? – kérdezte ijedt hangon.

-          Nincs semmi baj. Ez – mutattam körbe a szobán. – annyira gyönyörű. Mikor csináltad mindezt?

-          Minden el volt készítve, és mikor bejöttem a levélért, akkor gyújtottam meg a gyertyákat és szórtam szét a szirmokat. Annyira örülök, hogy tetszik neked. Már féltem attól, hogy nem fog. – lehajtotta a fejét.

-          Viccelsz? – emeltem fel fejét állánál fogva. – El sem tudom mondani, hogy mennyire odavagyok érte. Ez tökéletes. Szeretlek. – mondtam és egy csókért nyújtózkodtam, amit nem tagadott meg tőlem.

-          Én is szeretlek. – azzal ölébe kapott, és az ágyhoz vitt. Innentől már nem a szavaké volt a főszerep.

Letett az ágyra, és ő is felmászott mellém. Én meg feljebb tornáztam magam a párnákig, miközben csókoltuk egymást. Miután elváltak ajkai az enyémektől, először az arcomat hintette be csókjaival, majd szép sorban haladt lefelé a nyakamon, vállamon, mellkasomon, mire elérte a ruhám vonalát. Mutatóujját végighúzta mellemen a ruhám vonala mentén, és az ujját követte forró ajkai. Önkéntelenül is felnyögtem és a hajába túrtam, tudatva, hogy nagyon jól esik, amit csinál, sőt annyira, hogy majd meggyulladok, annyira ég és vágyakozik a testem az érintésére. Az egyik kezével megtámasztotta magát, másikkal végigsimított testemen.

-          Annyira gyönyörű vagy. – mondta rekedt hangon. Felnézett rám, és szemében vágy tüze lobogott. Kezemmel feje után nyúltam, hogy megcsókolhassam. – Kívánlak. – vágytól fűtött hangon suttogta a számba.

Megfogtam szabadon lévő kezét és az oldalamhoz vezettem a ruhám cipzárjához, ezzel megadva neki a választ. Értette a célzást, mert lassan, óvatosan elkezdte lefele húzni, de közben egy percre se vette le tekintetét rólam. Mikor lehúzta a cipzárt, megcsókolt, és a kezével a hátam mögé nyúlt, hogy lejjebb tudja fejte rólam a ruhát. Készségesen mindkét kezemmel felkönyököltem, hogy megkönnyítsem a dolgát. Miután megszabadított ruhámtól, ott feküdtem előtte egy szál bugyiban, és zavaromban az alsó ajkamba haraptam.

Erick feltérdelt, hogy végig futtathassa szemét rajtam. A látvány tetszhetett neki, mert megnyalta a száját. Nem teketóriázott sokat, mert azonnal a szabaddá vált melleimre vetette magát. Míg az egyiket szájával becézte, addig a másikat kezével masszírozta. Önkéntelenül is felsikítottam a jóleső érzéstől.

Miután végzett a melleimmel, szája elindult lefelé, apró csókokkal behintve a hasamat. Mikor elérte a szája a bugyimat, egyik ujját szélébe akasztotta és elkezdte volna lehúzni, ha nem akadályozom meg benne. Megfogtam a kezét, mire felkapta a fejét és rám nézet.

-          Túlöltözött vagy hozzám képest. – magyaráztam neki. – Most én következem.

Azzal feltérdeltem hozzá, és megcsókoltam. Miközben faltuk egymás ajkait, én elkezdtem kigombolni az ingjét. Amint sikerült egyet kigombolnom, azonnal le is rohantam a számmal és behintettem csókjaimmal a szabaddá vált területet. Miután levettem az inget róla, hátára döntöttem az ágyon. Szemeimet végiglegeltettem csupasz felsőtestén, és újra bevetésre indultam. Először szájon csókoltam, aztán elindultam lefelé a nyakán, a vállán, ahová egy kisebb harapást is beiktattam, mire ő felmordult, de tűrte a kínzást. Végigsimítottam izmos karján, majd mellkasán, és számmal követtem a kezem útját. Miközben a hasát csókoltam, kezemmel kigomboltam a nadrágját, és próbáltam lefejteni róla. Miután levettem a nadrágját, amit Erick segített levenni zoknival együtt, bemásztam a lábai közé. Ott feküdt előttem egy szál bokszerben, most már egálban voltunk, mindkettőnkön ugyanannyi ruha volt. Ujjaimmal végigsimítottam combjai belső felén, majd kezem elindult felfedező útra, közben reakcióját figyeltem. Először csak bokszeren keresztül simítottam végig legbecsesebb kincsén, ami sátrat vert odabent. Erick becsukta a szemét és felnyögött, ezzel bennem is tovább szította a tüzet. Majd ujjaim befurakodtak a ruhadarab alá, és mire elérték volna céljukat, addigra hanyatt találtam magam, Erickkel a lábaim között térdelve.

Az egész testemet behintette rózsaszirmokkal, amiket fogával szedett le rólam, miközben nyelvével becézte szabaddá vált testrészemet. Mikor már a kéjtől vonaglottam, még akkor se fejezte be kínzásomat. Először combjaim belső felét hintette be csókokkal, kezével bugyin keresztül végigsimított vágyaim középpontján és egy csókot lehelt rá. Úgy látszik észrevette szenvedésemet, mert visszamászott hozzám, és egy szédítő csókban részesített, közben lefejtette a bugyit rólam, és magáról is a bokszert. Megfogott egy selymes szirmot, és végighúzta a testem legérzékenyebb pontján. Én megremegtem a vágytól, izgatottan mozgattam a lábaimat, hogy közelebb húzzam magamhoz Ericket, de hiábavaló volt a próbálkozásom. Már majdnem elkezdtem könyörögni neki, mikor megadta a kegyelemdöfést, és megéreztem magamban Őt.

A lélegzetem is elakadt az érzéstől, ami ebben a pillanatban átjárta testemet. Egy pillanatig egyikünk se mozdult, ki akartuk élvezni ezt a pár másodpercet. Végül Eric megmozdította a csípőjét, automatikusan az enyém is mozdult vele. Ahol értük, ott csókoltuk a másikat, miközben szinkronban mozgott csípőnk. Erick lökései először lassúak volt, aztán egyre gyorsabb tempót diktált. Mindenegyes újabb lökésre egy sikoly hagyta el a számat. Nem kellett soká váratnom a beteljesülést. Elsöprő hullámként jött rám, és mindent tarolt. De Erick tovább mozgott bennem, még ő nem érte el a mennyek kapuját.

Pillanatok múlva, mikor már újra aktív résztvevője voltam szeretkezésünknek, Erickkel pozíciót váltottunk. Most én kerültem felülre, és én diktáltam a tempót. Nem akartam elsietni a dolgot, ezért először szép körkörös mozdulatokat tettem csípőmmel, ezzel is tovább ingerelve őt. Lehajoltam hozzá, hogy megcsókolhassam. Tudtam, hogy jól csinálom a dolgomat, mert szerelmem belenyögött a csókunkba. A mozgásomon próbáltam gyorsítani, de éreztem, hogy fogytán van az erőm. Láttam Ericken, hogy ő se bírja már sokáig, ezért felült velem az ölében, megfogta a fenekemet, így próbálva segíteni a további mozgásban. Éreztem, hogy közel a vég. Mindenegyes lökésnél egyre jobban ziháltam. Pár lökés múlva testem ívben meghajolt, és meghallottam saját hangomat, ahogy Erick nevét kiáltom, miközben elöntöttek a gyönyör hullámai.  Erickre se kellett sokát várnom, izmai megfeszültek, még egyszer megmozdítottam csípőmet, aztán hátravetette fejét, és egy hangos morgás szakadt ki torkából, miközben a nevemet formázták ajkai.

Kifulladva feküdtünk egymás mellé. Erick gyengéden kisimított egy tincset az arcomból, aztán magához vont. Örömmel bújtam karjaiba. Fejemet mellkasára fektettem, és hallgattam szapora szívverését, ami csak percek múltán normalizálódott.

-          Szeretlek Annie! – suttogta a hajamba, és végigsimított meztelen hátamon.

-          Én is szeretlek! – mondtam és felnéztem rá. Erick odahajolt és megcsókolt.

Az este további részét ott folytattuk, ahol az előbb abbahagytuk, hisz még messze van a hajnal…

És a végére egy-két kép.

Annie ruhája és táskája:

És a legvégére egy nyálcsorgató kép Erickről:

21. fejezet

Halihó emberek!

Nagy örömömre meghoztam a kövi fejit, és nem csak egy részletét, hanem az egészet. Igaz egy kicsit késve, de legalább az egész megvan. Jó olvasást hozzá. Aztán várom a kommenteket.

Pusszancs

Szusi

Míg Breenek elmeséltem a tegnap történteket, addig közben felöltöztem. Barátnőmnek nem nagyon tetszet, hogy beszéd közben fel-alá járkáltam és neki követnie kellett, hogy halja, amit mondok.

-          Annie, befejeznéd már? Nem bírlak követni. – nyafogott barátnőm.

-          Már be is fejeztem. – azzal lehuppantam a fotelba.

-          Végre. – ült le mellém. – Akkor most már nyugodtan tudlak hallgatni tovább. Folytasd, kérlek.

-          Már nincs mit, befejeztem, mindent elmondtam. – mondtam hetykén.

-          Be-fe-jez-ted??? Az nem lehet, ennek így nincs semmi értelme. – értetlenkedet Bree. – Most akkor mi van?

-          Röviden összefoglalva összejöttünk tegnap, de nem feküdtünk le egymással. Hogy mi lesz ezután velünk, azt egyikünk se tudja. A pillanatnak élünk. Kapcsolatunkat nem akarjuk nagydobra verni, főleg nem a nyilvánosság előtt…

-          Várj! Hogy hogy nem feküdtetek le egymással? Talán nem állt fel neki?

-          Miért kellett volna lefeküdnünk egymással? Te mennyi idő után feküdtél le a bátyámmal? – kérdeztem tőle kicsit erélyesebben a kelleténél. – Csak hogy tudd, igenis felállt neki. – azzal felálltam a fotelból.

-          Annie, igazad van. Kérlek, ne haragudj rám, nem volt direkt, csak valahogy hihetetlen ez az egész. – kért bocsánatot.

-          Fátylat rá. – legyintettem. – De most te mesélj, mi volt tegnap? Mit csináltatok Tommal? – kíváncsiskodtam most én.

Ahogy ezt kimondtam, Breet le sem lehetett lőni, csak beszél és beszélt, áradozott a tegnapi napjukról Tommal. Néha úgy kellett rászólnom, hogy nem vagyok minden kis apró részletre kíváncsi, főleg arra nem, ami az ágyban zajlik köztük, hisz mégis csak a bátyámról van szó. A nagy beszélgetés közepette, azt vettük észre, hogy már dél is elmúlt és mi még nem is ebédeltünk. Breevel megbeszéltük, hogy az étteremben találkozunk egy tíz perc múlva, és azzal ki is ment a szobámból. Gyorsan felhívtam Sarat, hogy beszélhessek vele Erickkel kapcsolatban. Nagyon örült a kapcsolatunknak, de tanácsot nem tudott adni, mivel ő és Chris még akkor jöttek össze, mikor még a banda nem volt híres. Azt tanácsolta, hogy hívjam fel Alisont, ő hamarabb tudna segíteni nekem ebben. Sara elküldte Alison telefonszámát és hívtam is. Amikor elmeséltem neki, ő is nagyon örült nekünk. Elmondtam félelmeimet, mire Alison annyit tanácsolt, hogy ne törődjek a médiával, és legyek természetes, mint aki egy normális kapcsolatban van, és nem pedig egy közismert személlyel jár. Megkérdeztem tőle, hogy ő, hogy vészelte át. Válaszolni nem tudott, mivel még az egyetemen tartózkodott, és épp sietett az órájára. De megígérte, hogy majd mindent elmesél, mikor találkozunk. Megköszöntem neki, és miután letettük a telefont, siettem a hotel éttermébe Breehez, hogy ebédelhessünk.

Ebéd után Breeék szobájába mentünk és ott voltunk egész délután. Beszélgettünk. Az egyetem is szóba került, hogy nagyjából milyen tantárgyakat fogunk tanulni, ami függ majd, az órát tartó tanártól is. Még a laptopot is elővettük, és rámentünk az egyetem honlapjára, hogy megnézzük, mik a fejlemények. Elég rendesen belemerültünk, a telefonom csörgése vetett véget neki. Azonnal nyúltam is utána, és mikor láttam ki hív, a szívem ezerrel kezdet verni. Azonnal fel is vettem.

-          Szia! – hallottam meg azt a hangot, ami a legvarázslatosabb számomra.

-          Szia! – köszöntem vissza.

-          Mit csinál az én kis boszorkányom? – kuncogva kérdezte.

-          Ki? A boszorkányod? Azt nem tudom, nem ismerem. De én épp Breevel vagyok, és beszélgetünk.

-          Nem tudod, hogy ki az? Vajon ki volt az, aki tegnap este provokált, és akiért majd meg veszek? – kérdezte kíváncsian.

-          Jah, hogy ő! Hát vannak sejtéseim. Az a boszorkány is nagyon oda van érted, és már nagyon hiányzol neki. – suttogtam a telefonba.

-          Ne is folytasd, te is nagyon hiányzol nekem. Még próbálunk a fiúkkal egy kicsit, és amint végeztünk utána, ha gondolod, találkozhatunk. Mit szólsz hozzá?

-          Még szép, hogy akarok találkozni veled, ez nem kérdés. És mit terveztél?

-          Arra gondoltam, hogy elmehetnénk a többiekkel a pubba egy jót szórakozni. Te szólsz a barátnődnek, meg a bátyádnak, én meg a többiek.

-          Nekem tetszik az ötlet, csak félek a bátyám reakciójától, mikor megtudja, hogy együtt vagyunk.

-          Itt a remek alakalom, hogy elmondjuk neki és a többieknek. Inkább így tudja meg, tőlünk, mint mástól. És ne aggódj, ott leszek melletted. Nem lesz semmi baj. De most mennem kell próbálni. Este találkozunk kis boszorkányom.

-          Akkor este. Puszillak.

-          Én is téged. Szia!

-          Szia!

Amint letettem a telefont, Bree rögtön faggatni kezdet, hogy mit beszéltünk. Én meg elmeséltem neki, hogy este bulizni megyünk, és ők is jönnek velünk. Ugyanabba a pubba megyünk, mint amelyikben múltkor is voltunk. Ahogy ezt kimondtam, nagyon megörült. Nem is Bree lenne, aki nem lenne oda egy jó kis buliért. Ő mindig kapható egy bulira. Rögtön el kezdte tervezni az estét. A szekrényéhez ment és elkezdet válogatni a ruhái között, hogy mit vegyen fel este. Annyira belemerült, hogy mire kiválasztotta a megfelelő ruhadarabot, addigra egy halom ruha volt az ágyon. Aztán átmentünk az én szobámba és ott válogattunk, vagyis pontosabban Bree válogatott. Nem kellett sokáig keresgélnie, mert rögtönk két ruhát vett ki a szekrényből, és annyira rendes volt, hogy megengedte, hogy én döntsem el, melyiket akarom felvenni az este. Kivettem a ruhákat a kezéből, és az ágyra terítettem őket, mondván, hogy majd este eldöntöm, melyiket veszem fel. Breenek nem tetszett az ötlet és ott kérlelt, hogy most azonnal döntsem el, hogy melyiket veszem fel. Én meg mondtam neki, hogy majd este eldöntöm.

Kicsit durcáskodott még, de amint megszólalt a telefonja, és megnézte ki hívja, rögtön felvidult. Meg se kellett kérdeznem, ki az, elég volt csak barátnőmre nézni és láttam, hogy a szíve választottja hívja. Mikor beleszólt a telefonba, jó hogy el nem olvadt, úgy turbékolt. Ez annyira nyálas. De ne panaszkodjak, mert lehet, hogy Bree szemében én is ugyanezt csináltam, mikor Erickkel beszéltem. Hát igen, ezt teszi a szerelem. Szerelem? Ezt tényleg én gondoltam? Ezen nem is gondolkodtam még, hogy pontosan mit is érzek iránta. Azt eddig is tudtam, hogy nagyon vonzódom hozzá, és már akkor sokat jelentett a számomra, mikor még csak neten keresztül beszélgettünk. De hogy szerelmes lennék belé, azt nem tudom. Még nagyon korai ezt kimondanom, hisz csak tegnap jöttünk össze. Majd az idő megmutatja, hogy hogyan tovább, merre alakulnak a dolgaink. Ez a nagy távolság köztünk, ez nagyon sok, és kitudja, kibírja-e a kapcsolatunk ezt az egészet, főleg, hogy Erick egy elég népszerű együttes tagja. Az újságírók elő szeretettel fognak csámcsogni majd a kapcsolatunkon. Alig várom, hogy beszélhessek Alisonnal. Muszáj tanácsot kérnem valakitől, és mivel ő is ebben a helyzetben volt annakidején, mikor összejöttek Mattel, biztos, hogy tud segíteni. Remélem, este tudok majd vele beszélni egy kicsit erről.

Bree befejezte a telefonálást. Nagyon rövid volt, csodálkoztam is. Aztán elmagyarázta, hogy csak azért hívta Tom, hogy tudassa, befejezte mára a munkát, és úton van vissza a szállodába. Nyomott két puszit az arcomra, hogy ő megy és majd vacsinál találkozunk. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy a tegnapi napról, amit Erickkel töltöttem a parkban, készültek-e képek. Leültem a laptopomhoz és megnéztem a legújabb képeket Erickről. A legfrissebb képek láttán megnyugodtam, mert az első csókunkról semmi hír nincs. De aztán kitudja, ami késik, az nem múlik. Közben jött egy sms, megnyitottam. Vajon kitől jött? Hát persze hogy Erick küldte.

Szia Kicsim! Most végeztem, már úton vagyok haza. Ha még nem vacsoráztál, akkor szívesen meghívnálak. Csók! E

Gyorsan felhívtam Breet, hogy nem gond, ha nem velük megyek vacsorázni, mert Erick meghívott. Nagyon rendes volt, mert megértette a helyzetemet, csak az az egy kérése volt, hogy mondjam meg a pub nevét, ahova megyünk este, mert ő elfelejtette. Amint kielégítettem ezt a kérését, már pötyögtem is a választ.

Szia! Még nem vacsoráztam. Úgy volt, hogy a bátyámékkal fogok, de a te ajánlatod jobban hangzik. :D Mikorra jönnél értem? A

Nem kellett sokat várnom a válaszra, mert amint elküldtem rögtön jött is a válasz, ami csak annyi volt, hogy egy óra múlva itt van értem. Akkor ideje lesz készülődnöm, ha nem akarok elkésni. Gyors zuhany, aztán sminkelés. A hajammal nem kellett sok mindent csinálnom, mert alapból kicsit hullámos, de azért rásegítettem, egy kicsit göndörítettem rajta, és szétengedve hagytam. A végére már csak a ruha maradt, szerencsére nem kellett válogatnom, mivel Bree két ruhát is választott nekem. A választásom arra a darabra esett, amelyiket a csajokkal vettem itt Londonban. Belenéztem a tükörbe, és megdicsértem magamat, hogy nagyon jól nézek ki ebben a ruhában. Remélem, Ericknek is tetszeni fog. Még elraktam a táskámba a fontosabb cuccokat, amire szükségem lehet és vártam, hogy az én hercegem hívjon, hogy már itt van értem. Mikor hívott, azonnal indultam is le hozzá. A recepciónál várt rám, és mivel rajtam volt a kabát, ezért nem láthatta, milyen ruha van rajtam. Majd az étteremben meglássa. Mikor odaértem hozzá, azonnal magához vont és megcsókolt, nem törődve azzal, ki mindenki lássa. Engem se zavart, mert már nagyon hiányzott az ölelő karjai, és még a csókja. Miután nagy nehezen elengedtük egymást, köszöntünk is a másiknak. Kézen fogva mentünk a ránk várakozó taxihoz. Amikor beszálltunk meg is kérdeztem tőle, hogy miért taxival megyünk, de később rájöttem, felesleges volt. Hisz azért nem jött autóval, mert akkor ő nem ihat, és a buli lényege, hogy jól érezzük magunkat.

Nem egy flancos étterembe mentünk, hanem egy meghitt kis helyre. Nagyon barátságosnak tűnt. Mikor levettem a kabátomat és odaadtam Ericknek, hogy fel tudja akasztani, ő alig kapott levegőt a döbbenettől. Szájtátva nézett engem, ezek szerint tetszik neki, amit lát. Úriemberhez méltóan, csak annyit mondott, hogy nagyon gyönyörű vagyok, és megajándékozott egy csókkal. Vacsora közben a mai napról beszélgettünk, hogy ki mit csinált. Miután befejeztük, Erick kifizette a számlát és hozta a kabátjainkat. Kint az utcán hívott egy taxit, és míg vártunk rá, én legszívesebben megcsókoltam volna, ezzel ő is így volt. De mivel ez nyilvános terület, ezért türtőztetnünk kellet magunkat. A pubba már kézen fogva mentünk be. Rögtön meg is találtuk a többieket. Ugyanannál az asztalnál ültek, mint a múltkor is. Már mindenki itt volt, még a bátyámék is és Ian is a barátnőjével, akiről megtudtam, miután bemutattak neki, hogy Melissának hívják és már nem Ian barátnője, hanem a mennyasszonya. Mikor a többiek meglátták az összekulcsolódott kezünket, elismerően bólogattak, csak a bátyám arcán nem láttam örömet. „Ha megbántod a húgomat, akkor halál fia vagy” nézéssel nézett ránk, vagyis inkább Erickre. Amint leültünk az asztalhoz, jött is a pincérnő és felvette a rendelésünket.

Az este nagyon jó hangulatban telt. Sokat nevettünk egymás beszólásain, de a fő téma az mi voltunk Erickkel. Mindenki minket faggatott, mikor és hogyan jöttünk össze. Az este folyamán Alisonnal is sikerült beszélgetnem négyszemközt. Félrehívtam őt egy kicsit, hogy meg tudjam kérdezni, hogy ő annakidején, hogy oldotta meg a helyzetet. Szépen elmesélt mindent, hogy mi hogyan történt velük. Ők se akarták nagydobra verni a kapcsolatukat, de csak rövid ideig tudták titokban tartani, köszönhetően a lesifotósoknak. De csak pár hétig volt nagy szenzáció a kapcsolatuk, aztán le is szálltak róluk. Ahogy mondani szokás, minden csoda három napig tart. Ha nem törődsz velük és éled a megszokott életedet, akkor elég gyorsan leszállnak rólad. Nem szabad hagyni, hogy lássák rajtad, hogy mennyire zavar, amit csinálnak és írnak rólad. Remélem, mi is ilyen könnyen kezelni tudjuk majd a kialakult helyzetet, főleg én.

Bátyám is kifejtette a véleményét. A legrosszabbra számítottam tőle, de mikor elmondta, nagyon meglepett vele. Nem leptük meg azzal, hogy összejöttünk, mert mikor először látott minket, már akkor tudta, hogy köztünk több van, vagy lesz, mint barátság. Nagyon félt engem, amit eddig is tudtam, főleg a csalódástól. El sem tudja képzelni, hogy fogunk megbirkózni ezzel az egésszel, mikor majd vissza kell mennem Los Angelesbe, hisz már csak pár napig vagyok itt Londonban. Nem akarja, hogy szenvedjek és szomorú legyek. Megköszöntem neki, hogy ennyire aggódik értem, de ha nem akarja, hogy szomorú legyek, akkor ne is hozza szóba az elválást, hadd legyek addig felhőtlenül boldog, amíg itt vagyok. A többivel majd akkor akarok foglalkozni, amikor itt lesz az ideje.

Az este további részében már nem is foglalkoztam a kétségeimmel, csak szórakozni akartam. Az alkohol is elég rendesen fogyott az asztalunknál. Mindegyikünkön látszott, hogy van a fejünkben. Az alkoholnak köszönhetően felbátorodtam és megkértem a mellettem ülő félistent, hogy jöjjön velem táncolni. Nem nagyon akart, de addig noszogattam, addig, míg be nem adta a derekát. Még a női bájamat is bevetettem, aminek nem tudott ellenállni. Egyik kezemmel végigsimítottam combján térdtől felfelé, közben közelhajoltam hozzá és a fülébe suttogtam, mire vágyom most a legjobban, ami nem a tánc volt. Amikor meghallotta nagyot nyelt, megszorította a combján pihenő kezemet, szájon csókolt és annyit mondott, hogy a legjobb lesz, ha inkább táncolunk, mert ha így folytatom, akkor nem áll jót magáért. Én meg erre annyit mondtam, hogy tetszik az ötlet, szívesen kipróbálnám. Azzal kézen fogott, és egyenesen a táncparketra vezetett. Épp egy pörgős szám ment, ami nagyon felpörgetett engem. Ahogy csak tudtam, provokáltam Ericket, aki szemmel láthatólag nagy erőfeszítéseket tett, hogy ne ugorjon rám. Pár pörgős szám után következett egy lassú is. Az én Adonisom magához vont, én meg örömmel bújtam a karjaiba. Az egész este erre a pillanatra vártam, hogy a karjai között lehessek. A külvilág megszűnt a számomra ebben a pillanatban, ha egy bombát dobnának le mellettünk, arra se riadnák fel, mert a legbiztonságosabb helyen voltam. Mellkasára hajtottam a fejemet és úgy hallgattam a szíve dobogását. De ahogy mindennek, ennek a pillanatnak is vége szakadt, amint véget ért a szám. Felemeltem a fejemet, hogy rá tudjak nézni, muszáj volt azokba a gyönyörű barna szemekbe néznem, nélkülük már nem tudnák létezni. Annyira szép szemei vannak, tele élettel, ebben a pillanatban viszont tele vággyal. Egy csókért nyújtózkodtam, amit nem tagadott meg. Egy puha érzéki csókban forrtunk össze, ami tele volt érzelemmel.

Miután visszamentünk az asztalunkhoz, csak úgy jöttek a körök egymás után. A végén már azt se tudtam, hogy hány tequilát ittam meg, de még tudtam magamról, ahogy a lányok is, de ez a fiúkról már nem nagyon mondható el. A drága bátyámnak már nagyon vége volt, Bree alig bírta felhúzni a székről, hogy vissza tudjanak menni a szállodába. Ian is hasonló állapotban volt, mint Tom, így Melissával ők is leléptek.

Már annyira szorított a hólyagom, hogy muszáj volt kimennem pisilni. Mikor kijöttem a wc-ről, Erickkel találtam szemben magamat, aki a falat támasztotta. Egyik kezével felém nyúlt, én meg készségesen megfogtam azt. Azonnal a karjaiba zárt és megcsókolt. Ahogy egyre hevesebb csókcsatát vívtunk egymással, hirtelen megfordult velem és neki nyomott a falnak, testét meg amennyire csak tudta az enyémhez préselte. Egyik kezével az arcomat cirógatta, míg másikkal végigsimított az oldalamon egészen le a combomig. Mikor ujjai indultak volna felfelé, megemelte combomat és a derekára rakta. Nem ellenkeztem. Benyúlt szoknyám alá és úgy végigsimított a fenekemen, és aztán belemarkolt. Én meg beleharaptam a szájába, és egy nyögés hagyta el a számat. Felszisszent, de nagyon nem törődött vele, folytatta tovább csókolgatásomat, de már a fülemet és a nyakamat hintette be velük. Az én kezeim is elindultak a hátán, végigsimítottam rajta, aztán egyik kezemet, amennyire tudtam bevezettem kettőnk közé, és végigsimítottam hasán és egyre lejjebb haladtam, míg el nem értem a célomat. Kezemet megpihentettem tettre kész vágyán, mire ő felnyögött, megmarkolta az egyik mellemet, és a fülembe suttogott.

-          Észvesztően gyönyörű vagy ebben a ruhában, és ha nem itt lennénk, akkor már rég nem lenne rajtad. Megőrjítesz, annyira kívánlak.

-          Akkor miért vagyunk még itt? – megcsókoltam, tudatva ezzel, hogy én se vagyok ezzel másként.

Megfogtam a kezét és magam után húzva visszamentünk a többiekhez, hogy elköszönjünk tőlük. Még megittam az utolsó tequilámat, ami ki volt kérve. Közben Erick a hátam mögött állt és úgy karolta át a derekamat. Miután megittam, elköszöntünk a többiektől és indultunk ki a pubból, hogy aztán csak kettesben lehessünk. Szerencsénkre nem kellett taxit hívnunk, mert épp a pub előtt várakozott egy. Beültünk és bediktáltam a hotel címét…

És egy kép Annie ruhájáról: