21. fejezet

Halihó emberek!

Nagy örömömre meghoztam a kövi fejit, és nem csak egy részletét, hanem az egészet. Igaz egy kicsit késve, de legalább az egész megvan. Jó olvasást hozzá. Aztán várom a kommenteket.

Pusszancs

Szusi

Míg Breenek elmeséltem a tegnap történteket, addig közben felöltöztem. Barátnőmnek nem nagyon tetszet, hogy beszéd közben fel-alá járkáltam és neki követnie kellett, hogy halja, amit mondok.

-          Annie, befejeznéd már? Nem bírlak követni. – nyafogott barátnőm.

-          Már be is fejeztem. – azzal lehuppantam a fotelba.

-          Végre. – ült le mellém. – Akkor most már nyugodtan tudlak hallgatni tovább. Folytasd, kérlek.

-          Már nincs mit, befejeztem, mindent elmondtam. – mondtam hetykén.

-          Be-fe-jez-ted??? Az nem lehet, ennek így nincs semmi értelme. – értetlenkedet Bree. – Most akkor mi van?

-          Röviden összefoglalva összejöttünk tegnap, de nem feküdtünk le egymással. Hogy mi lesz ezután velünk, azt egyikünk se tudja. A pillanatnak élünk. Kapcsolatunkat nem akarjuk nagydobra verni, főleg nem a nyilvánosság előtt…

-          Várj! Hogy hogy nem feküdtetek le egymással? Talán nem állt fel neki?

-          Miért kellett volna lefeküdnünk egymással? Te mennyi idő után feküdtél le a bátyámmal? – kérdeztem tőle kicsit erélyesebben a kelleténél. – Csak hogy tudd, igenis felállt neki. – azzal felálltam a fotelból.

-          Annie, igazad van. Kérlek, ne haragudj rám, nem volt direkt, csak valahogy hihetetlen ez az egész. – kért bocsánatot.

-          Fátylat rá. – legyintettem. – De most te mesélj, mi volt tegnap? Mit csináltatok Tommal? – kíváncsiskodtam most én.

Ahogy ezt kimondtam, Breet le sem lehetett lőni, csak beszél és beszélt, áradozott a tegnapi napjukról Tommal. Néha úgy kellett rászólnom, hogy nem vagyok minden kis apró részletre kíváncsi, főleg arra nem, ami az ágyban zajlik köztük, hisz mégis csak a bátyámról van szó. A nagy beszélgetés közepette, azt vettük észre, hogy már dél is elmúlt és mi még nem is ebédeltünk. Breevel megbeszéltük, hogy az étteremben találkozunk egy tíz perc múlva, és azzal ki is ment a szobámból. Gyorsan felhívtam Sarat, hogy beszélhessek vele Erickkel kapcsolatban. Nagyon örült a kapcsolatunknak, de tanácsot nem tudott adni, mivel ő és Chris még akkor jöttek össze, mikor még a banda nem volt híres. Azt tanácsolta, hogy hívjam fel Alisont, ő hamarabb tudna segíteni nekem ebben. Sara elküldte Alison telefonszámát és hívtam is. Amikor elmeséltem neki, ő is nagyon örült nekünk. Elmondtam félelmeimet, mire Alison annyit tanácsolt, hogy ne törődjek a médiával, és legyek természetes, mint aki egy normális kapcsolatban van, és nem pedig egy közismert személlyel jár. Megkérdeztem tőle, hogy ő, hogy vészelte át. Válaszolni nem tudott, mivel még az egyetemen tartózkodott, és épp sietett az órájára. De megígérte, hogy majd mindent elmesél, mikor találkozunk. Megköszöntem neki, és miután letettük a telefont, siettem a hotel éttermébe Breehez, hogy ebédelhessünk.

Ebéd után Breeék szobájába mentünk és ott voltunk egész délután. Beszélgettünk. Az egyetem is szóba került, hogy nagyjából milyen tantárgyakat fogunk tanulni, ami függ majd, az órát tartó tanártól is. Még a laptopot is elővettük, és rámentünk az egyetem honlapjára, hogy megnézzük, mik a fejlemények. Elég rendesen belemerültünk, a telefonom csörgése vetett véget neki. Azonnal nyúltam is utána, és mikor láttam ki hív, a szívem ezerrel kezdet verni. Azonnal fel is vettem.

-          Szia! – hallottam meg azt a hangot, ami a legvarázslatosabb számomra.

-          Szia! – köszöntem vissza.

-          Mit csinál az én kis boszorkányom? – kuncogva kérdezte.

-          Ki? A boszorkányod? Azt nem tudom, nem ismerem. De én épp Breevel vagyok, és beszélgetünk.

-          Nem tudod, hogy ki az? Vajon ki volt az, aki tegnap este provokált, és akiért majd meg veszek? – kérdezte kíváncsian.

-          Jah, hogy ő! Hát vannak sejtéseim. Az a boszorkány is nagyon oda van érted, és már nagyon hiányzol neki. – suttogtam a telefonba.

-          Ne is folytasd, te is nagyon hiányzol nekem. Még próbálunk a fiúkkal egy kicsit, és amint végeztünk utána, ha gondolod, találkozhatunk. Mit szólsz hozzá?

-          Még szép, hogy akarok találkozni veled, ez nem kérdés. És mit terveztél?

-          Arra gondoltam, hogy elmehetnénk a többiekkel a pubba egy jót szórakozni. Te szólsz a barátnődnek, meg a bátyádnak, én meg a többiek.

-          Nekem tetszik az ötlet, csak félek a bátyám reakciójától, mikor megtudja, hogy együtt vagyunk.

-          Itt a remek alakalom, hogy elmondjuk neki és a többieknek. Inkább így tudja meg, tőlünk, mint mástól. És ne aggódj, ott leszek melletted. Nem lesz semmi baj. De most mennem kell próbálni. Este találkozunk kis boszorkányom.

-          Akkor este. Puszillak.

-          Én is téged. Szia!

-          Szia!

Amint letettem a telefont, Bree rögtön faggatni kezdet, hogy mit beszéltünk. Én meg elmeséltem neki, hogy este bulizni megyünk, és ők is jönnek velünk. Ugyanabba a pubba megyünk, mint amelyikben múltkor is voltunk. Ahogy ezt kimondtam, nagyon megörült. Nem is Bree lenne, aki nem lenne oda egy jó kis buliért. Ő mindig kapható egy bulira. Rögtön el kezdte tervezni az estét. A szekrényéhez ment és elkezdet válogatni a ruhái között, hogy mit vegyen fel este. Annyira belemerült, hogy mire kiválasztotta a megfelelő ruhadarabot, addigra egy halom ruha volt az ágyon. Aztán átmentünk az én szobámba és ott válogattunk, vagyis pontosabban Bree válogatott. Nem kellett sokáig keresgélnie, mert rögtönk két ruhát vett ki a szekrényből, és annyira rendes volt, hogy megengedte, hogy én döntsem el, melyiket akarom felvenni az este. Kivettem a ruhákat a kezéből, és az ágyra terítettem őket, mondván, hogy majd este eldöntöm, melyiket veszem fel. Breenek nem tetszett az ötlet és ott kérlelt, hogy most azonnal döntsem el, hogy melyiket veszem fel. Én meg mondtam neki, hogy majd este eldöntöm.

Kicsit durcáskodott még, de amint megszólalt a telefonja, és megnézte ki hívja, rögtön felvidult. Meg se kellett kérdeznem, ki az, elég volt csak barátnőmre nézni és láttam, hogy a szíve választottja hívja. Mikor beleszólt a telefonba, jó hogy el nem olvadt, úgy turbékolt. Ez annyira nyálas. De ne panaszkodjak, mert lehet, hogy Bree szemében én is ugyanezt csináltam, mikor Erickkel beszéltem. Hát igen, ezt teszi a szerelem. Szerelem? Ezt tényleg én gondoltam? Ezen nem is gondolkodtam még, hogy pontosan mit is érzek iránta. Azt eddig is tudtam, hogy nagyon vonzódom hozzá, és már akkor sokat jelentett a számomra, mikor még csak neten keresztül beszélgettünk. De hogy szerelmes lennék belé, azt nem tudom. Még nagyon korai ezt kimondanom, hisz csak tegnap jöttünk össze. Majd az idő megmutatja, hogy hogyan tovább, merre alakulnak a dolgaink. Ez a nagy távolság köztünk, ez nagyon sok, és kitudja, kibírja-e a kapcsolatunk ezt az egészet, főleg, hogy Erick egy elég népszerű együttes tagja. Az újságírók elő szeretettel fognak csámcsogni majd a kapcsolatunkon. Alig várom, hogy beszélhessek Alisonnal. Muszáj tanácsot kérnem valakitől, és mivel ő is ebben a helyzetben volt annakidején, mikor összejöttek Mattel, biztos, hogy tud segíteni. Remélem, este tudok majd vele beszélni egy kicsit erről.

Bree befejezte a telefonálást. Nagyon rövid volt, csodálkoztam is. Aztán elmagyarázta, hogy csak azért hívta Tom, hogy tudassa, befejezte mára a munkát, és úton van vissza a szállodába. Nyomott két puszit az arcomra, hogy ő megy és majd vacsinál találkozunk. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy a tegnapi napról, amit Erickkel töltöttem a parkban, készültek-e képek. Leültem a laptopomhoz és megnéztem a legújabb képeket Erickről. A legfrissebb képek láttán megnyugodtam, mert az első csókunkról semmi hír nincs. De aztán kitudja, ami késik, az nem múlik. Közben jött egy sms, megnyitottam. Vajon kitől jött? Hát persze hogy Erick küldte.

Szia Kicsim! Most végeztem, már úton vagyok haza. Ha még nem vacsoráztál, akkor szívesen meghívnálak. Csók! E

Gyorsan felhívtam Breet, hogy nem gond, ha nem velük megyek vacsorázni, mert Erick meghívott. Nagyon rendes volt, mert megértette a helyzetemet, csak az az egy kérése volt, hogy mondjam meg a pub nevét, ahova megyünk este, mert ő elfelejtette. Amint kielégítettem ezt a kérését, már pötyögtem is a választ.

Szia! Még nem vacsoráztam. Úgy volt, hogy a bátyámékkal fogok, de a te ajánlatod jobban hangzik. :D Mikorra jönnél értem? A

Nem kellett sokat várnom a válaszra, mert amint elküldtem rögtön jött is a válasz, ami csak annyi volt, hogy egy óra múlva itt van értem. Akkor ideje lesz készülődnöm, ha nem akarok elkésni. Gyors zuhany, aztán sminkelés. A hajammal nem kellett sok mindent csinálnom, mert alapból kicsit hullámos, de azért rásegítettem, egy kicsit göndörítettem rajta, és szétengedve hagytam. A végére már csak a ruha maradt, szerencsére nem kellett válogatnom, mivel Bree két ruhát is választott nekem. A választásom arra a darabra esett, amelyiket a csajokkal vettem itt Londonban. Belenéztem a tükörbe, és megdicsértem magamat, hogy nagyon jól nézek ki ebben a ruhában. Remélem, Ericknek is tetszeni fog. Még elraktam a táskámba a fontosabb cuccokat, amire szükségem lehet és vártam, hogy az én hercegem hívjon, hogy már itt van értem. Mikor hívott, azonnal indultam is le hozzá. A recepciónál várt rám, és mivel rajtam volt a kabát, ezért nem láthatta, milyen ruha van rajtam. Majd az étteremben meglássa. Mikor odaértem hozzá, azonnal magához vont és megcsókolt, nem törődve azzal, ki mindenki lássa. Engem se zavart, mert már nagyon hiányzott az ölelő karjai, és még a csókja. Miután nagy nehezen elengedtük egymást, köszöntünk is a másiknak. Kézen fogva mentünk a ránk várakozó taxihoz. Amikor beszálltunk meg is kérdeztem tőle, hogy miért taxival megyünk, de később rájöttem, felesleges volt. Hisz azért nem jött autóval, mert akkor ő nem ihat, és a buli lényege, hogy jól érezzük magunkat.

Nem egy flancos étterembe mentünk, hanem egy meghitt kis helyre. Nagyon barátságosnak tűnt. Mikor levettem a kabátomat és odaadtam Ericknek, hogy fel tudja akasztani, ő alig kapott levegőt a döbbenettől. Szájtátva nézett engem, ezek szerint tetszik neki, amit lát. Úriemberhez méltóan, csak annyit mondott, hogy nagyon gyönyörű vagyok, és megajándékozott egy csókkal. Vacsora közben a mai napról beszélgettünk, hogy ki mit csinált. Miután befejeztük, Erick kifizette a számlát és hozta a kabátjainkat. Kint az utcán hívott egy taxit, és míg vártunk rá, én legszívesebben megcsókoltam volna, ezzel ő is így volt. De mivel ez nyilvános terület, ezért türtőztetnünk kellet magunkat. A pubba már kézen fogva mentünk be. Rögtön meg is találtuk a többieket. Ugyanannál az asztalnál ültek, mint a múltkor is. Már mindenki itt volt, még a bátyámék is és Ian is a barátnőjével, akiről megtudtam, miután bemutattak neki, hogy Melissának hívják és már nem Ian barátnője, hanem a mennyasszonya. Mikor a többiek meglátták az összekulcsolódott kezünket, elismerően bólogattak, csak a bátyám arcán nem láttam örömet. „Ha megbántod a húgomat, akkor halál fia vagy” nézéssel nézett ránk, vagyis inkább Erickre. Amint leültünk az asztalhoz, jött is a pincérnő és felvette a rendelésünket.

Az este nagyon jó hangulatban telt. Sokat nevettünk egymás beszólásain, de a fő téma az mi voltunk Erickkel. Mindenki minket faggatott, mikor és hogyan jöttünk össze. Az este folyamán Alisonnal is sikerült beszélgetnem négyszemközt. Félrehívtam őt egy kicsit, hogy meg tudjam kérdezni, hogy ő annakidején, hogy oldotta meg a helyzetet. Szépen elmesélt mindent, hogy mi hogyan történt velük. Ők se akarták nagydobra verni a kapcsolatukat, de csak rövid ideig tudták titokban tartani, köszönhetően a lesifotósoknak. De csak pár hétig volt nagy szenzáció a kapcsolatuk, aztán le is szálltak róluk. Ahogy mondani szokás, minden csoda három napig tart. Ha nem törődsz velük és éled a megszokott életedet, akkor elég gyorsan leszállnak rólad. Nem szabad hagyni, hogy lássák rajtad, hogy mennyire zavar, amit csinálnak és írnak rólad. Remélem, mi is ilyen könnyen kezelni tudjuk majd a kialakult helyzetet, főleg én.

Bátyám is kifejtette a véleményét. A legrosszabbra számítottam tőle, de mikor elmondta, nagyon meglepett vele. Nem leptük meg azzal, hogy összejöttünk, mert mikor először látott minket, már akkor tudta, hogy köztünk több van, vagy lesz, mint barátság. Nagyon félt engem, amit eddig is tudtam, főleg a csalódástól. El sem tudja képzelni, hogy fogunk megbirkózni ezzel az egésszel, mikor majd vissza kell mennem Los Angelesbe, hisz már csak pár napig vagyok itt Londonban. Nem akarja, hogy szenvedjek és szomorú legyek. Megköszöntem neki, hogy ennyire aggódik értem, de ha nem akarja, hogy szomorú legyek, akkor ne is hozza szóba az elválást, hadd legyek addig felhőtlenül boldog, amíg itt vagyok. A többivel majd akkor akarok foglalkozni, amikor itt lesz az ideje.

Az este további részében már nem is foglalkoztam a kétségeimmel, csak szórakozni akartam. Az alkohol is elég rendesen fogyott az asztalunknál. Mindegyikünkön látszott, hogy van a fejünkben. Az alkoholnak köszönhetően felbátorodtam és megkértem a mellettem ülő félistent, hogy jöjjön velem táncolni. Nem nagyon akart, de addig noszogattam, addig, míg be nem adta a derekát. Még a női bájamat is bevetettem, aminek nem tudott ellenállni. Egyik kezemmel végigsimítottam combján térdtől felfelé, közben közelhajoltam hozzá és a fülébe suttogtam, mire vágyom most a legjobban, ami nem a tánc volt. Amikor meghallotta nagyot nyelt, megszorította a combján pihenő kezemet, szájon csókolt és annyit mondott, hogy a legjobb lesz, ha inkább táncolunk, mert ha így folytatom, akkor nem áll jót magáért. Én meg erre annyit mondtam, hogy tetszik az ötlet, szívesen kipróbálnám. Azzal kézen fogott, és egyenesen a táncparketra vezetett. Épp egy pörgős szám ment, ami nagyon felpörgetett engem. Ahogy csak tudtam, provokáltam Ericket, aki szemmel láthatólag nagy erőfeszítéseket tett, hogy ne ugorjon rám. Pár pörgős szám után következett egy lassú is. Az én Adonisom magához vont, én meg örömmel bújtam a karjaiba. Az egész este erre a pillanatra vártam, hogy a karjai között lehessek. A külvilág megszűnt a számomra ebben a pillanatban, ha egy bombát dobnának le mellettünk, arra se riadnák fel, mert a legbiztonságosabb helyen voltam. Mellkasára hajtottam a fejemet és úgy hallgattam a szíve dobogását. De ahogy mindennek, ennek a pillanatnak is vége szakadt, amint véget ért a szám. Felemeltem a fejemet, hogy rá tudjak nézni, muszáj volt azokba a gyönyörű barna szemekbe néznem, nélkülük már nem tudnák létezni. Annyira szép szemei vannak, tele élettel, ebben a pillanatban viszont tele vággyal. Egy csókért nyújtózkodtam, amit nem tagadott meg. Egy puha érzéki csókban forrtunk össze, ami tele volt érzelemmel.

Miután visszamentünk az asztalunkhoz, csak úgy jöttek a körök egymás után. A végén már azt se tudtam, hogy hány tequilát ittam meg, de még tudtam magamról, ahogy a lányok is, de ez a fiúkról már nem nagyon mondható el. A drága bátyámnak már nagyon vége volt, Bree alig bírta felhúzni a székről, hogy vissza tudjanak menni a szállodába. Ian is hasonló állapotban volt, mint Tom, így Melissával ők is leléptek.

Már annyira szorított a hólyagom, hogy muszáj volt kimennem pisilni. Mikor kijöttem a wc-ről, Erickkel találtam szemben magamat, aki a falat támasztotta. Egyik kezével felém nyúlt, én meg készségesen megfogtam azt. Azonnal a karjaiba zárt és megcsókolt. Ahogy egyre hevesebb csókcsatát vívtunk egymással, hirtelen megfordult velem és neki nyomott a falnak, testét meg amennyire csak tudta az enyémhez préselte. Egyik kezével az arcomat cirógatta, míg másikkal végigsimított az oldalamon egészen le a combomig. Mikor ujjai indultak volna felfelé, megemelte combomat és a derekára rakta. Nem ellenkeztem. Benyúlt szoknyám alá és úgy végigsimított a fenekemen, és aztán belemarkolt. Én meg beleharaptam a szájába, és egy nyögés hagyta el a számat. Felszisszent, de nagyon nem törődött vele, folytatta tovább csókolgatásomat, de már a fülemet és a nyakamat hintette be velük. Az én kezeim is elindultak a hátán, végigsimítottam rajta, aztán egyik kezemet, amennyire tudtam bevezettem kettőnk közé, és végigsimítottam hasán és egyre lejjebb haladtam, míg el nem értem a célomat. Kezemet megpihentettem tettre kész vágyán, mire ő felnyögött, megmarkolta az egyik mellemet, és a fülembe suttogott.

-          Észvesztően gyönyörű vagy ebben a ruhában, és ha nem itt lennénk, akkor már rég nem lenne rajtad. Megőrjítesz, annyira kívánlak.

-          Akkor miért vagyunk még itt? – megcsókoltam, tudatva ezzel, hogy én se vagyok ezzel másként.

Megfogtam a kezét és magam után húzva visszamentünk a többiekhez, hogy elköszönjünk tőlük. Még megittam az utolsó tequilámat, ami ki volt kérve. Közben Erick a hátam mögött állt és úgy karolta át a derekamat. Miután megittam, elköszöntünk a többiektől és indultunk ki a pubból, hogy aztán csak kettesben lehessünk. Szerencsénkre nem kellett taxit hívnunk, mert épp a pub előtt várakozott egy. Beültünk és bediktáltam a hotel címét…

És egy kép Annie ruhájáról: