Rossz hír :(

Sziasztok!
Van egy nagyon rossz hírem :( Multhét szerdán a laptopom beadta a kulcsot. Most javítás alatt van, remélem sikerul megjavítaniuk. Most az ocsémérol írok gyorsan nektek, hogy értesítselek benneteket, hogy nem tudom mikorra tudom hozni a fejit, mivel gép nélkul vagyok és az ocsémén meg nincs word, én meg abban szeretek írni. Tudom, most az jonne, hogy akkor telepítsek erre a gépre, de mivel nem az enyém, és ez kivételes alkalom, hogy kolcsonadta, így inkább nem nyulkálok belé neki, meg mivel nem veluk lakom így még az sincs, hogy ide a bloggerbe beírom, és majd ha kész az enyém akkor kijavítom.

Talán a héten kész lesz, de nem biztos. Szorítsatok, hogy meg tudják javítani, és ne kelljen új gépet vennem. Addig papírra írom a részt és majd valahogy csak lesz.
Ha karácsonyig nem jelentkeznék, akkor mindenkinek nagyon boldog karácsonyt kívánok!!!
Pusszancs
Szusi

40. fejezet

Sziasztok!

Meghoztam a kövi fejit. Köszönöm az előző fejihez a komikat és a pipákat. Remélem, ehhez a részhez is írtok majd.

Elárulom, hogy a folytatásban lesz minden majd, félreértés, féltékenykedés, veszekedés és akár félrelépés is. (ördögi vigyor :D) A riporterek is fel fognak bukkanni és nem lesznek kíméletesek, ahogy a rajongók se nagyon, vagy még is? Majd kiderül :DDD :PPP Annyit mondhatok, hogy az előző fejiben azért is volt ennyire kíméletes a riporternő, mert ez egy előre lefixált dolog volt és csak olyan kérdéseket tehetett fel, amit előzőleg John jóváhagyott.

Ennyi lenne belőlem, most már rajtatok a sor. Jó olvasást.

Pusszancs

Szusi

Reggel arra ébredtem, hogy minden tagom fáj és el van zsibbadva. Meg akartam mozdulni, de nem sikerült, mert drága egyetlen szerelmem egyik kezét és lábát átvetette rajtam és úgy durmolt mellettem. Szegénykém, tegnap nagyon kiütötte magát, alig bírtam hazacipelni. Az autóját ott is hagytuk Chriséknél, és inkább taxival jöttünk haza. Igaz, van jogsim, de ez még is csak Anglia, itt a kormány jobb oldalt van, ami kicsit furcsa nekem, még soha nem próbáltam így vezetni. Még ha próbáltam volna se ültem volna be a volán mögé, mert én is ittam, de nem annyit, mint a fiúk. Így visszagondolva a tegnapi estére, nagyon jól sikerült.

Mikor odaértünk Sara első kérdése az volt, hogy hoztunk-e citromot, mire Erick felemelte és meglóbálta a szeme előtt. Az este elég nehézkesen indult be. Először is mindenki késett, másodszor meg az alkohol se nagyon akart fogyni a nagy beszélgetések közben. Aztán egyik pillanatról a másikra fordult a kocka. A fiúk kitalálták, hogy pókerozzunk, és minden egyes kör után igyunk meg egy felest. Mi hárman csajok nem vettünk részt benne. Eleve nem vagyok valami jó pókerben, meg a csajok is figyelmeztettek, hogy ebből inkább maradjunk ki. Ők már tudták előre, hogy mi a vége annak, ha ezek leülnek pókerozni, ami egyenlő volt a teljes lerészegedéssel. Mi csak csendes megfigyelői voltunk az eseményeknek, és mikor kezdett eldurvulni a helyzet, akkor közbeavatkoztunk, ami akkor következett be, mikor a hatodik üveget akarták kinyitni, mi meg nem engedtük és berekesztettük a pókerpartit.

Még így, ilyen állapotban nem láttam ezt a társaságot, ennyire részegre inni magukat már művészet. Sara hívott két taxit, egyet Alisonnak és Mattnek, egyet pedig nekünk Erickkel. Tyler és Rick ott maradtak náluk éjszakára. Sara már rutinos volt a fiúk elszállásolásában, elég gyakran szoktak náluk bulizni. Minket is marasztalni akart, de mivel se én se Alison nem ittunk annyit, jobbnak láttuk, ha hazavisszük mi a fiúkat. A másik kettőt már nem akartuk bevállalni, így is elég lesz a saját párunkat hazacipelni. Még segítettünk Saranak összepakolni és a fiúk lefektetésében, majd elköszöntünk és elindultunk haza. Öröm volt Ericket felcibálni a lakásba. Alig állt a lábán. És a szövege, amit egész úton hazafelé lenyomott, nem semmi volt. Még szegény taxisofőr volt zavarban, hogy ennek az egésznek fültanúja volt. Kíváncsi vagyok, hogy mennyire emlékszik a történtekre.

Az éjjeliszekrényen lévő telefonomért nyúltam, hogy megnézzem, hány óra van. Tíz órát mutatott. Muszáj lesz felkelnem, mert ha itt maradok, akkor biztos, hogy lebénulok. Meg kell mozgatnom a végtagjaimat. Nagy nehezen lefejtettem magamról Ericket, és amilyen óvatosan csak tudtam, kimásztam az ágyból, és amilyen halkan csak tudtam, becsuktam magam mögött az ajtót. Nincs szívem felkelteni szegényt, így is elég szar napja lesz a másnaposságtól. A fürdőbe mentem, hogy megmosakodjak és fogat mossak. Miután végeztem, a konyhába mentem, és feltettem a kávénak a vizet. Amíg a kávé elkészül, feltérképeztem a hűtő tartalmát, hogy mit reggelizhetnénk. Találtam szalonnát, tojást, paprikát, paradicsomot, sajt, ebből jó kis reggelit össze lehet ütni. Nem is tétlenkedtem sokáig, serpenyőt rántottam és nekiláttam a szalonnás rántottának. Csináltam hozzá egy pár pirítóst is. Megterítettem az asztalt, és kitöltöttem két bögrébe a kávét. Már majdnem megindultam Erick kávéjával a szobába, hogy felébresszem, mikor egy hang megszólalt mögöttem, mire összerezzentem.

-          Anyám, akárhányszor hazajövök, mikor te itt vagy, mindig kis öcsi egyik pólójában látlak meg. Te ebből sportot űzöl? – Ian, ki más lehetne, aki ennyire pimasz velem. Habár, ha jobban belegondolok, igaza van. Legtöbbször egy szál pólóban voltam, mikor itt összefutottunk. Most is csak ennyi volt rajtam.

-          Nincs ekkora szerencséd. – fordultam felé. – Én más sportban utazom, és azt nem veled űzöm. – vigyorogtam rá.

-          Helló szépségem, jó újra látni. – jött oda hozzám, és üdvözölt két puszival.

-          Helló idegen, már azt hittem, hogy míg itt vagyok nem is foglak látni.

-          Nincs olyan szerencséd kis csibém. – vigyorgott. – Amúgy mondtam már, hogy jó a pólód? Beindítja az ember fantáziáját. – húzogatta szemöldökét.

-          Te olyan lökött vagy. – vágtam oldalba nevetve. – Kíváncsi lennék, Melissa mit szólna hozzá, ha ezt hallaná?

-          Semmit. – vonta meg a vállát. – Ő így szeret, ahogy vagyok.

-          Ilyen lökötten? – hevesen bólogatott. – Olyan vagy, mint Tom, ő se tud komoly lenni.

-          Nem bogaram, nagy tévedésben vagy. Mi tudunk komolyak lenni, amikor kell, de ti nők épp ezt szeretitek bennünk.

-          Ezzel inkább nem szállok vitába. – hagytam rá a dolgot.

-          Ne is. Hmm, micsoda illatok vannak. – szagolt bele a levegőbe, majd az asztalra nézett. – Ez aztán a fogadtatás? – csillant fel a szeme, és leült, hogy egyen.

-          Na-na. – csaptam rá a kezére. – Azt nem neked készítettem.

-          Csak pár falatot? – nézett rám nagy boci szemekkel. Ez valami családi vonás lehet, mert Erick is így szokott nézni. Bólintottam, hogy egyen. – Tényleg, hol van Erick? Anya egy ideg, hogy nem tudja utolérni. Összehívta az egész családot, és ebédre vár mindenkit, de titeket nem bír utolérni, Erick nem veszi, a te számodat meg egyikünk se tudja.

-          Még alszik. – adtam meg az egyszerű választ.

-          Alszik? Csak nem hosszú volt az éjszaka? – vigyorgott rám mindentudóan és a szemöldökét huzogatta.

-          De, de nem abban az értelemben, amire gondolsz. Tegnap este Chriséknél voltunk, és a fiúk pókeroztak…

-          Ne is folytasd. – vágott a szavamba. – Segg részegre itták magukat.

-          Igen, de ezt te honnan… inkább ne mondj semmit. – intettem le, mert láttam, hogy mondana valamit. – Szóval, nagy nehezen hazajutottunk, és azóta alszik. Most akartam bevinni neki a reggeli kávéját és felkelteni.

-          Az nem fog rajta segíteni, higgy nekem. Ha vársz egy pillanatot, összeütöm az ilyen alkalmakkor bevált gyógyszert. – azzal felpattant és már nyitotta is a hűtőt és kivette a paradicsomlevet, amit beleöntött egy pohárba, majd öntött hozzá még valamit, amit nem láttam mi volt az, összekeverte. Aztán az egyik szekrényből egy gyógyszeres dobozkát húzott elő, és egy tablettát vett ki belőle, gondolom, fejfájásra. – Tessék, ez segíteni fog. – kezembe nyomta a poharat és a tablettát.

Bementem a szobába, és Erick még mindig ugyanabban a pozícióban aludt, mikor kijöttem onnan. A poharat és a tablettát letettem az éjjeliszekrényre, majd bemásztam Erick mellé az ágyra. Pár másodpercig gyönyörködtem alvó szerelmemben. Olyan aranyos volt, ahogy aludt, mint egy ártatlan kisgyerek. Nagyon nehezemre esett felkelteni, de muszáj. Így is keveset vagyunk együtt, holnapután meg hazautazom, ki akarom használni ezt a kevés időt. Tudom, önzőség, de ki nem tenné ezt a helyemben? Tudom, hogy ha nem keltem fel, akkor Erick saját magára fog haragudni, hogy ezt a kevés időt is, amit velem tölthetett volna, elpocsékolta alvásra. Meg másrészről ott van az anyukája is, aki ideges. Éjjel mikor hazajöttünk és nagy nehezen Ericket belevarázsoltam az ágyba, én lehalkítottam a mobilját, hogy nyugodtan ki tudja aludni magát, úgy hogy senki se zavarja meg. Akkor még nem tudtam, hogy az anyukája családi ebédre fog hívni minket. Ha ezt előre tudom, akkor nem némítom le. De már mindegy, még szerencse, hogy Ian jött és szólt.

De most koncentráljunk szerelmem felébresztésére. Először simogatni kezdtem az arcát, hátha ettől felébred, de semmi reakció. Aztán már a simogatáshoz kapcsolódott a hangom is, a nevén szólongattam, legvégül a csodafegyvert vetettem be. Apró puszikkal hintettem be az arcát. A válaszreakció nem maradt el. Mikor a szájára adtam egy aprócska csókot, kezeit megéreztem a derekamon, magára húzott, majd végigsimított az oldalamon, és végül kezei befurakodtak a pólóm alá, hogy már a csupasz testemet cirógathassa, miközben ajkai az enyémeket kényeztették.

-          Szép jó reggelt álomszuszék! – köszöntöttem, miután elváltak ajkaink, de még mindig rajta feküdtem.

-          Soha jobb ébresztést. – válaszolt, nagyon rekedtes, álmos hangon, és próbált mosolyogni. – Aúúú, a fejem. Majd szétmegy. – kapott a halántékához és masszírozni kezdte.

-          Hát igen, a macskajajt nem úszod meg. – lemásztam róla és az éjjeliszekrényre tett pohárért és gyógyszerért nyúltam. – Tessék, ezt idd meg és vedd be. – nyújtottam át neki.

-          Köszönöm. – nézett rám hálásan inni kezdte az Ian által kevert italt. – Honnan tudtad, hogy most erre van szükségem? – kérdezte, miközben letette az üres poharat.

-          Én nem, de a bátyád tudta. – ültem le mellé az ágyra.

-          Ian itt volt? – lepődött meg.

-          Nem csak hogy itt volt, még most is itt van.

-          Nem mondod? Mi a fene, mi történt, hogy hazalátogatott?

-          Anyukád küldte, mert nem ért utol minket telefonon, és aggódott.

-          Én nem hallottam, hogy csörgött volna a mobilom. – és már nyúlt is a készülék után.

-          Nem is hallhattad, mivel az éjjel lehalkítottam, hogy még véletlenül se ébresszen fel téged valaki. De most már jó volna, ha felkelnél, és emberi képet varázsolnál magadra, mert a szüleidhez vagyunk hivatalosak ebédre. – felálltam és Ericket is próbáltam felhúzni, aki készségesnek bizonyult.

-          Oké, de előtte szükségem van egy kevéske kávéra.

Még egy gyors puszit váltottunk, majd megfogtam Erick kezét és húztam ki magam után a szobából. Konyhába érve nem lepődtem meg a kép láttán, ami fogadott. Ian csak úgy tömte magába a szalonnás rántottát, mint aki napok óta nem evett.

-          Angyalka, ez valami isteni volt. – dőlt hátra a székben és simogatta meg a hasát.

-          Hogy mit mondtál te Anniere? – hökkent meg Erick.

-          Angyalka, miért? – nézett testvérére.

-          Te mióta becézgeted az ÉN barátnőmet? – kérte számon.

-          Ugyan már Szivem. Engem nem zavar, ez meg ma már ki tudja hányadik becenevem volt tőle.

-          Mi van öcsi, ennyire másnaposak vagyunk? És végül ki nyerte a pókerpartit?

-          Uhh, fogalmam sincs. – ült le az asztalhoz. – Nem emlékszem. – masszírozta mindkét oldalról halántékát. – Kicsim, ugye van kávé? – nézett rám könyörgően. Bólintottam, és a kezébe nyomtam a bögréjét. – Köszönöm. Nagyon hülye voltam az éjjel?

-          Ááá, nem, csak szerencsétlen taxisofőr szerintem ma első dolga az lehetett, hogy elmegy templomba…

-          Milyen taxisofőr? – kérdezte meglepetten.

-          Hát az, aki hazahozott minket, mivel az autódat otthagytuk Chriséknél. Erre se emlékszel? – megrázta a fejét. – Mennyire emlékszel? – kérdeztem tőle, mert már engem is kíváncsivá tett, hogy honnantól van neki teljes filmszakadás.

-          Hát nem is tudom. – vakarta meg a fejét. – Addig minden megvan, míg el nem kezdtünk pókerozni a fiúkkal. Aztán a harmadik körtől homályos minden. Nagyon sokat ittunk még utána? – nézett rám óvatosan, mint aki attól fél, hogy keresztbe lenyelem.

-          Még nagyon sok kör elfogyott, úgy hat vagy hét. A 6. üveget már nem engedtük, hogy kinyissátok, így berekesztettük ezt a tivornyát. Szép kis pusztítást véghezvitettek, egyikőtök se tudott magáról.

-          És mi történt a taxiban? – kortyolt bele a kávéjába és kíváncsian várta a történet folytatását, ahogy Ian is, aki nem rejtette véka alá kárörvendését.

-          Khm, ezt inkább majd négyszemközt elmesélem. – álltam fel az asztaltól, hogy a bögrémet a mosogatóba tegyem.

-          Ne már! – méltatlankodott Ian. – A legjobb részből hagytok ki. – keresztbefonta karjait a mellkasán és durcáskodott.

-          Ugyan Ian, majd csak túléled. – nevettem ki. Ian felhúzta az orrát és tüntetőleg elfordította a fejét. Komolyan, mint egy kisgyerek. Erick meg még mindig mozdulatlanul ült a helyén kezében a bögrével, és csak nézett maga elé. Pár másodperc elteltével megrázta a fejét és rám nézett.

-          Ennyire szörnyű, amit műveltem? – a tekintete szinte már könyörgő volt, hogy legalább egy kis morzsát hintsek el, ami megnyugtatja picinke lelkét.

-          Én egy szóval se mondtam. Majd, ha kettesben leszünk, mindent elmesélek. Nem akarok senki előtt arról beszélni, hogy a drága párom miket csinált, mikor olyan részeg volt, hogy azt se tudta, merre van az arra. Még akkor sem, ha az a bátyja. – tettem hozzá, mert láttam, hogy Ian szólni akart. – Na, de ha megbocsájtotok, én elmegyek felöltözni. Ebben a szerelésben még se jelenhetek meg a szüleitek előtt. – mutattam végig magamon, majd azzal otthagytam őket édes kettesben, és bementem a szobába valami ruhát felvenni.

Már nagyon zavarban éreztem magamat Ian előtt egy szál pólóban. Sokáig nem kellett azon töprengenem, hogy mit vegyek fel, mivel nem sok ruhát hoztam magammal erre a pár napra. Egy szürke farmert vettem fel és egy pánt nélküli piros toppot, hozzá az interjún viselt piros cipőt. Bementem a fürdőbe, hogy egy kis sminket tegyek fel magamra, és a hajamat kicsit átkeféljem. Mikor beléptem, Erick épp akkor fejezte be a zuhanyzást. Miután megtörölközött, maga köré tekerte a törölközőt és mögém lépett. Kezeivel körbefonta a derekamat és a nyakamba csókolt.

-          Nagyon haragszol rám az este történtek miatt? – kérdezte, közben az orrával a vállamat cirógatta.

-          Én nem haragszom rád, mindenkivel előfordul az ilyen. Az utóbbi pár hónapban nagy nyomás volt rajtatok az album miatt, most sikerült kiengednetek a felgyülemlett feszültséget.

-          Tudod, milyen nagyon szeretlek téged?

-          Tudom, és én is nagyon szeretlek téged. – válaszoltam neki. Megfordultam az ölelésében és megcsókoltam. - De most hozd rendbe magad, hogy indulhassunk. – bólintott, és én elléptem mellőle, hogy a mosdóhoz tudjon menni. Már majdnem léptem volna ki a helyiségből, mikor utánam szólt fogkefével a szájában.

-          Ha szépen megkérlek, veszel elő nekem valami ruhát, amíg én itt végzek. – olyan édesen nézett rám, hogy erre a kérésre nem tudtam nemet mondani, amúgy se akartam volna.

-          Persze, készítek ki neked ruhát. – mosolyogtam rá, és kiléptem az ajtón.

Újra megcéloztam a szobát és Erick szekrényét, hogy vegyek elő neki valami ruhát. Egy szürke nadrágot és egy kék pólót választottam neki. Visszamentem a konyhába, hogy eltakaríthassam a reggeli maradványait. Ian nem volt már itt, gondolom a saját szobájába ment. Nekiálltam elmosogatni, közben annyira elmerültem a gondolataimban, hogy mikor egy kezet éreztem meg a vállamon, összerezzentem a váratlan érintéstől, és kiejtettem a kezemben lévő tányért, egyenesen bele a mosogatóba, a mosogató víz meg egyenesen rám szökött.

-          Mi az kislány, nem tiszta a lelkiismereted? – röhögött idiótán.

-          Ian, a frászt hoztad rám. – morogtam és a konyharuhával megtöröltem az arcomat. – Nézd meg milyen lettem? Tiszta víz a felsőm. Most mehetek átöltözni. Addig törölgess el. – vágtam hozzá a konyharuhát.

-          Én?!? – nézett rám hitetlenkedve.

-          Te. Szerinted, rajtad kívül van itt még valaki? – húztam fel az egyik szemöldökömet.

-          De én…

-          Semmi de. – vágtam gyorsan a szavába, még mielőtt ki akarná húzni magát a munka alól. – Kellett neked ijesztgetni engem, most viseld a következményeit.

Meg se vártam, hogy mondjon valamit, otthagytam a konyhába és betrappoltam a szobába, hogy átcseréljem a felsőmet. Gyorsan kiléptem a cipőmből, és levettem a felsőmet, aztán nekiálltam keresni egy másikat.

-          Mi történt Cica? – kérdezte Erick. Észre se vettem, hogy bent van.

-          Semmi érdekes, csak a bátyád szeret szívózni velem. Ma valahogy nagyon az elemében van. – morogtam miközben felvettem egy fekete szélesebb pántú toppot és a fekete körömcipőmet.

-          Gyere ide te kis morci. – húzott magához és átölelt. – Beszéljek vele?

-          Nem kell, tudom kezelni. Most jelenleg törölget.

-          Hogy mit csinál? – tolt el egy picit magától, hogy rám nézhessen

-          Törölgeti az elmosott tányérokat. Mi ezen olyan meglepő?

-          Az én bátyám a konyhában törölget. Ezt meg kell néznem. – kacagott fel, és húzott ki maga után a konyhába. Mikor meglátta, még hangosabban nevetett. – Mi az bátyus, befogtak?

-          Marha vicces. – morgott, miközben már az utolsó poharat törölte el és tette a helyére. – Ez egy diktátor. – mutatott rám.

-          Ki mit érdemel. – válaszoltam flegmán. – Kellett neked ijesztgetned engem? Most viseld a következményeit.

-          Látom jobb lesz veled vigyáznom, nem is vagy olyan angyalka. – dobta le a konyharuhát a pultra. – Látom, te már elég jól érzed magad, elmúlt a macskajaj. – mondta Ericknek, aki még mindig nevetett, de már én is társultam hozzá. – Na, jól van, be lehet fejezni. Menjünk, mert anya kinyír minket, hogy hol vagyunk már.

Russel család ugyanolyan örömmel fogadott, mint tegnapelőtt. Caroltól egy kis dorgálást is kaptunk, hogy hol voltunk ilyen sokáig, meg Erick miért nem vette a telefont. Pár mondatban összefoglaltuk az éjszaka történéseit, hogy a fiúk egy kicsit kirúgtak a hámból, és én némítottam le Erick telefonját, hogy nyugodtan ki tudja aludni magát. Ebéd után mindannyian a nappaliban foglaltunk helyet és beszélgettünk. Megkérdezték tőlünk, hogy milyen volt a tegnapi interjú, mi meg elmeséltük, hogy nem csak az újságban fog megjelenni a cikk, hanem még a TV-ben is le fogják adni. Ian a beszélgetés alatt hozta a formáját, amit még a lakásban elkezdett. Melissa és Carol is próbált rászólni, de én mondtam nekik, hogy nyugodtan hagyják, már hozzászoktam.

-          De akkor sem, így nem viselkedhet egy 28 éves felnőtt ember. – mondta Carol.

-          Engem nem zavar, ma már pórul járt ez miatt, és tudja, hogy velem nem ajánlatos kezdegetnie, mert annak akár megint törölgetés lesz a vége.

-          Mit csinált ez a nem normális? – forgatta meg a szemeit Melissa.

-          Mosogatás közben megijesztett, és csurom víz lettem. Én meg befogtam törölgetni, míg átöltöztem.

-          Nem mondod? A nagy Ian Russel törölgetet? – hitetlenkedtek mindannyian. Erick helyeslően bólogatott, és hozzátette, hogy ő látta is. Mindannyian a hasukat fogták a nevetéstől.

-          Most mit vagytok annyira kiakadva? – pufogott. – Ha nagyon muszáj meg tudom csinálni. Ti se mertetek volna kekeckedni vele, ha hallottátok volna, hogy rám szólt. Öcsi nem irigyellek. – rázta meg a fejét, Erick meg csak mosolygott rá, és még közelebb húzott magához, hogy egy puszit adhasson az arcomra.

-          Úgy látszik, nekem is így kell majd beszélnem veled, ha megint szanaszét hagyod a cuccaidat a lakásban. Azt hiszem Annie, el kell látnod egy pár hasznos tanáccsal. – kacsintott rám Melissa.

-          Ne már Cica! Diktátor akarsz lenni miután összeházasodtunk? – nézett szerelmére Ian, mi meg dőltünk a röhögéstől.

-          Tényleg, már kitűztétek az esküvő napját? – kíváncsiskodtam.

-          Igen, már kitűztük. Szeptember 21-én lesz a nagy nap…

A nappaliban csak mi négyen nők maradtunk ott, a fiúk kimentek azzal az ürüggyel, hogy meg kell nézniük az udvaron a kerti öntözőt. Nem is bántam, mert így legalább nyugodtan ki tudtam faggatni Melissát, aki készségesen elmesélte, hogyan állnak az esküvői előkészületekkel. Olyan jó volt erről beszélgetni, teljesen beleéltem magamat, még akkor is, ha nem az én esküvőmről volt szó. Remélem, egyszer én is átélhetem ezeket a pillanatokat. Melissán lehetet látni, hogy nagyon boldog, mikor az esküvőjéről beszélt. Meg is érdemli, főleg az után, hogy nem is olyan rég veszítette el a babáját.

Délután hatkor indultunk haza Erick szüleitől. Mikor búcsúzkodtunk Maggie megkérdezte, hogy holnap nincs kedvem-e vele vásárolgatni, hogy jobban megismerhessük egymást. Még válaszolni se tudtam, mert Erick rögtön leintette húgát, hogy nem, mert vele fogom tölteni az egész napomat. Így is alig láthassuk egymást, és holnapután utazom haza. Bocsánatkérően néztem Maggiere, és megígértem neki, hogy majd legközelebb, ha jövök, akkor mindenképpen elmegyünk együtt vásárolni. Még megígértem a családnak, hogy mielőtt hazautaznék, még megállok elköszönni tőlük. Közben megérkezett a taxi, amit Erick hívott. Mivel Ianék még maradnak, így azzal mentünk haza.

A lakásba érve azonnal lerúgtam a cipőmet és megcéloztam a nappaliban lévő kanapét, hogy eldőlhessek rajta. Erick is követte a példámat, leült mellém és a lábaimat az ölébe vette és elkezdte masszírozni. Egyikünk se szólalt meg, csendben voltunk. Én Ericket néztem, akin lehetett látni, hogy valamin jár az agya, és akarna valamit kérdezni, de nem tudja, hogyan kezdjen neki, mert összehúzta a szemöldökét és a homloka ráncba futott. Magamban jót mosolyogtam rajta, mert tudtam, mit szeretne. Kíváncsi volt arra, hogy mi történt az éjszaka, miután eljöttünk Christől és Saratól. Nem bírtam sokáig, muszáj volt elnevetnem magamat, mire Erick hirtelen rám kapta a tekintetét, és Mi olyan vicces? nézéssel nézett rám.

-          Látom, kérdezni szeretnél valamit. Kérdezz bátran. – próbáltam elfojtani a nevetésemet.

-          Hát… igen… Szóval… - dadogta. Istenem, olyan aranyos ilyenkor, mikor zavarban van. – Szóval, elmeséled, hogy mi történt az éjszaka? – bólintottam. Ez egy hosszú és érdekes beszélgetés lesz.