19. fejezet 2/2

Sziasztok!

Sikerült befejeznem a fejit, így fel is teszem nektek, még ha már késő is van. Holnap nem tudom mikor tudtam volna feltenni. Még annyit fűznék hozzá, hogy ha netán nem jelentkeznék szerdáig, akkor ne ijedjetek meg, nem vesztem el :D, csak nem volt időm írni. Remélem, ez nem fog előfordulni. Annyira restellem, hogy már második hete két részben teszem fel a fejit. Alig várom, hogy az életem végre újra sínen legyen. Az vigasztal, hogy másokkal ellentétben, azért sikerül írnom, még ha így sikerül is, ahogy. Sokan egy időre felfüggesztették volna a blogjukat, de én nem teszem. Egyrészről azért mert szeretek írni, elfeledteti velem a gondjaimat és kikapcsolódok, Másrészről meg annyira tetszenek a komik, amiket írtok. Ha tehetem, minden nap elolvasom, és nagyon sokat segít.

Még annyit, hogy ne haragudjatok, hogy nem teszem ki a díjakat, amiket küldtök nekem, de ezekkel most nincs időm foglalkozni. Nagyon kedves tőletek, hogy küldtök nekem, és örülök is neki. Amint lesz időm, oldalra kirakom őket, hogy miket kaptam.

Már nem is húzom, olvassátok a folytatást nyugodtan.

Pusszancs

Szusi

U.I.: Ha valaki nem értené a folytatást, az olvassa el az utolsó fejezetet.

-          Nem lehetne most hanyagolni a témát? Használjuk ki ezt az időt, amíg itt vagy velem, és együtt lehetünk. Gondolkodni ráérünk később is. Ahogy mondtad még egy teljes hetünk van. – mondta, miközben eltűrt egy hajtincset a fülem mögé.

-          De…

-          Sss, nincsen semmilyen de. – mutató ujját a számra tette. – Élvezzük ki ezt a pár napot. – azzal felém hajolt, orrával megcirógatta az enyémet. Én meg nem tudtam neki ellenállni, nem mintha akartam volna, és megcsókoltam. A nyelve vad táncra hívta az enyémet. Egyik kezemet nyaka köré fontam, míg másikkal a hajába túrtam és testemmel megpróbáltam még jobban hozzábújni. Csak percek múlva engedtük el egymást, de csak azért, hogy oxigénhez jussunk. Mindketten szaporán szedtük a levegőt.

-          Akkor mi most egy…

-          Egy pár vagyunk. – mondta büszkén, és közben egyik kezével megsimogatta az arcomat, míg másikkal a hátamat simogatta. – Annyira boldog vagyok, hogy azt el se tudod képzelni.

-          Ha azt mondom, el tudom képzelni, elhiszed nekem? – kérdeztem kíváncsian tőle, mire a szemöldökét felhúzta. – Mert én is így érzek. – azzal két kezembe fogtam arcát és behintettem puszikkal. A száját hagytam utoljára, arra egy forró csókot nyomtam, amibe mindketten belenyögtünk. – De még van itt valami, amit meg kéne beszélnünk az ittlétem alatt.

-          Mit? – kérdezte, az arcán kiült a meglepődöttség és egyben a félelem. Hogy megnyugtassam, folytattam.

-          Nem kell félni, semmi rosszra ne gondoljál. De inkább üljünk le, mert már fájnak a lábaim. – mosolyodtam rá, és azzal visszamentünk a kanapéhoz. Leültünk és Erick ölébe vette a lábaimat, amin meglepődtem. – Mit csinálsz?

-          Megmasszírozom a lábaidat, hisz fájnak, nem? – bólintottam. – Megmutatom, hogy velem jobban jársz, mint bármilyen szállodai masszőrrel. – elmosolyodott és rám kacsintott. Most ilyen ajánlatnak ellen lehet állni? Nem bizony, egy főnyeremény ez a pasi.

-          Akkor folytassa, kérem. – utasítottam az én masszőrömet. – Ha nem végzi jól a munkáját, akkor ne is álmodjon borravalóról. – viccelődtem vele.

-          Igenis asszonyom. – azzal szalutált nekem, megfogta az egyik lábamat, amin szép lassan végig simított és gyengéden elkezdte masszírozni. – És mit szeretnél még megbeszélni velem?

-          Jah, tényleg. – annyira élveztem a masszázst, hogy el is feledkeztem erről. – Csak arról van szó, hogy nem szeretném, ha kiderülne, mi együtt vagyunk.

-          Arra gondolsz, hogy mindenki elől titkoljuk a kapcsolatunkat? Mármint se család, se barátok, se senki ne tudjon róla? – kérdezte, hangjából csalódottság áradt.

-          Nem, nem így értettem. Természetesen a család és a barátok tudhatják, hisz nem is tudnánk titkolni előttük. Én itt a sajtóra gondolok. Már így is eléggé pusmognak rólunk, a megjelent képek alapján. Nem mintha zavarna, mert nem érdekel, ki mit gondol, de még mi magunk se tudjuk merre alakul a kapcsolatunk. Meg nem a hírneved miatt kedvellek, és vagyok veled.

-          Értem, de ugye tisztában vagy vele, hogy sokáig úgy se tudjuk titkolni. A szemfüles fotósok most még inkább ránk fognak szállni. Annyit tudunk tenni ellene, hogy nem nyilatkozunk és nem váltunk nyilvános csókot. Igaz, az együttes menedzsere lehet, ki fog akadni, de ha kell a fizetése, akkor tiszteletben tartsa a döntésünket. – mondta, közben pedig már a másik lábamat masszírozta.

-          Tudom, hogy sokáig úgy se maradna titok, de legalább addig, amíg nem tudjuk, hogy hogyan tovább.

Nem tudom, hogy fogom bírni ezt az egészet. Majd beszélnem kell a lányokkal, hogy ők, hogy vészelték át a kezdeti időszakot, és mire kell felkészülnöm. Holnap első dolgom lesz, hogy felhívom őket. Közben Erick is befejezte a lábam masszírozását, és mivel nagyon jól teljesített, ezért a jutalmát is megkapta, ami nem volt más, mint csók, csók, és még több csók. A romantikus pillanatot a hasunk korgása zavarta meg. Odapillantottam a lejátszóra, ami hat órát mutatott.  Annyira jó vele lenni, hogy el is feledkeztünk az idő múlásáról. Megkérdezte, hogy mit szeretnék vacsorázni, mire annyit mondtam, hogy mivel a ruháim még vizesek, ezért beérem azzal, ami itthon van. Erick felpattant, a konyhába ment, és kinyitotta a hűtőt. Vakargatta a fejét, és közben fintorgott. A konyhába siettem én is, csak nem lehet annyira rossz a helyzet. Megfogtam Erick derekát, lábujjhegyre álltam és megpróbáltam, belesni a hűtőbe a vállán keresztül. A látvány megrémített, mivel kongott az ürességtől, mármint az étel hiányától. Mindenféle ital volt benne, dzsúsz, sör, pár tömény alkohol, pezsgő, de semmi ehető, kivéve pár szem epret. Eper meg pezsgő… A fantáziám akarva, akaratlanul is beindult. Nem Annie, ezt most felejtsd el. Az élvezeteket, hagyjuk későbbre. Először az étvágyadat kell csillapítani.

-          Drágám, azt hiszem éhen halunk, ha csak nem csillapítja az éhségedet pár szem eper. – mondta egy kaján vigyor kíséretében.

-          Az egyik fajta éhségemet biztos csillapítaná. - beharaptam az alsó ajkamat, ahogy az előbbi fantáziálgatásamra gondoltam. – De most szilárd ételre lenne szükségem. – ahogy kimondtam az étel szót, mindkettőnk hasam megmordult. – És szerintem neked is. – mondtam, de már nevetve, és egyik kezemet a hasára tette.

-          Igazad van. – nevetett ő is. – De egy kis kóstoló jól esne. – azzal ki vett egy szem epret a hűtőből, a számba tette, azonnal utána is kapott és megcsókolt. Nem tudom, hogyan, de sikerült a nyelveinkkel megfelezni az epret. Egy ilyen kóstolóból szívesen repetáznék. A csók nem tartott sokáig, mert amilyen hirtelen lecsapott, olyan hirtelen el is engedte az ajkaimat. – Pizza?!?

-          Aha. – nyögtem, mert még mindig a csók hatása alatt voltam.

Nem törődve velem, otthagyott a hűtőnél, és a nappaliba rohant a telefonjáért, hogy rendeljen pizzát. Én meg csak ott álltam, és bámultam, mint Bálán szamara, Erick meg fel-alá járkált füléhez tartva a telefont. Egy pillanatra oldalra nézett és rám mosolygott. Ösztönösen visszamosolyogtam rá. Odajött hozzám, a szabadon lévő kezével átölelt és puszit nyomott a fejemre, de abban a pillanatban bele is szólt a telefonba.

-          Jó estét! Pizzát szeretnék rendelni… Egy hawait. – rám nézett, én meg az ujjammal mutattam, hogy kettőt, mivel én is azt szeretem. – Elnézést, két hawai pizza lesz. – még gyorsan lediktálta a címet, hogy hova hozzák, és le is tette a telefont. - Gyere, éhes kis cicám. Amíg nem jön meg a pizza, addig keressünk egy filmet, amit megnézhetnénk. – megfogta a kezemet és a nappaliba húzott.

Leültetett a kanapéra és a TV asztal alól elővett egypár DVD-t tartó dossziét. Hát van miből válogatni. Elkezdtük lapozgatni, de ami nekem tetszet, az neki nem, és fordítva. Közben meghozták a pizzát. Amíg Erick elrendezte a pizzás fiút, addig én a konyhába mentem. Nagy nehezen megtaláltam a tálcát, tettem rá két tányért, szalvétát, poharakat, és a hűtőből kivettem egy dzsúszt. Visszasiettem velük a nappaliba, ahol már ott várt a finom hawai pizza. Gyorsan leültem és már nyúltam is az első szelet pizzáért. Úgy ettem, mint akit minimum egy hete éheztettek. Erick meg jót nevetett rajtam. Szóvá is tettem neki, hogy mi olyan vicces. Ő csak annyit felelt, hogy nagyon aranyos vagyok, ahogy eszek. Ezen más esetben megsértődtem volna, de mivel Erick mondta, aki egy puszit is nyomott az arcomra, és éhes is voltam, ezért nem foglalkoztam vele.

-          És sikerült filmet választanod? – kérdezte két falat között.

-          Aha – és rámutattam az egyik korongra. – Mit szólsz hozzá? Én imádom ezt a filmet, és már rég láttam.

-          Oscar?!? – nézett rám meglepődve. – Te szereted ezt a filmet?

-          Igen! Mi olyan meglepő ezen?

-          Semmi, csak annyi, hogy ez a film az egyik kedvencem, és pont tegnap néztem meg. Nagyon egyforma az ízlésünk, szinte mindenben. – felemelt egy pizza szeletet, mutatva azzal is, hogy még abból is ugyanazt szeretjük.

-          Ugye, azért megnézhessük ezt a filmet? Már nincs kedvem válogatni. – hízelegtem neki, és közben odabújtam hozzá, már csak a hatás kedvéért is.

-          Legyen. Nem lehet neked ellenállni. – bólintott rá. Én meg azonnal ugrottam is a lejátszóhoz és betettem a filmet. – Nem mintha akarnák. – tette még hozzá halkan, de én ennek ellenére meghallottam. Győzelemittasan ültem vissza a kanapéra, és nyomtam egy puszit Erick szájára, amiből csók lett.