20. fejezet 1/2

Sziasztok!

Bocsi, bocsi és még egyszer bocsi, hogy most hozom az új részt. De ahogy már írtam múltkor, lehet, hogy késni fogok vele. Ennyit sikerült megírnom. Remélem azért tetszeni fog nektek. Remélem, még nem megy az agyatokra, hogy a fejiket részben hozom, de most csak így tudom. Annyit elárulok, ha minden jól sikerül, akkor holnapi nap folyamán megkapjátok a másik felét is. Jó olvasást ehhez a részhez, és remélem, megajándékoztok egy-két komival.

Pusszancs

Szusi

Hmmm…, ez az illat… Annyira bódító! Mindenhol Erick illatát érzem a szobában, a ruhámon, a vánkoson, a … Álljunk csak meg! Mindenhol? Ez hogy lehet? Annie, Annie gondolkodj. Mi is történt? Mi az utolsó képkocka, amire emlékszel? Az rémlik, hogy Erick és én filmet néztünk, rajtam meg az ő pólója van, de utána… Teljes filmszakadás. Ha mindenhol az ő illatát érzem, akkor nem lehetek máshol, mint a lakásán. De én vízszintesen fekszem és be vagyok takarva. Az utolsó pozíció, amire emlékszek, az az, hogy a kanapén ülök. De akkor, mit keresek egy ágyban? Ki kéne csak nyitnom a szememet, akkor mindenre fény derülne. De félek, hogy csak álmodtam, és a kellemes, vagyis a nagyon kellemes illúzió elillan. Mi van, ha kinyitom a szemem, és a szállodaszobámban vagyok? Mi lenne, semmi, akkor csak álmodtam. De mi van, ha kinyitom a szemem, és mellettem Erick fekszik? Na, az lenne ám meglepetés, de még mekkora! Főleg, ha történt is köztünk valami, mármint a csókon kívül, amire nem emlékszek. Az mekkora szívás lenne. De emlékeznem kéne rá, hisz egy korty alkoholt sem ittam az este. Pontosabban, nem emlékszem, hogy ittam volna. Muszáj kinyitnom a szemem, mert ez a bizonytalanság megőrjít. Hajrá Annie! Egy, kettő, hááárom…

Ami a szemem elé tárult, megnyugtatott. Nem a szállodában voltam, hanem egy számomra ismeretlen szobában, vagyis nem is annyira ismeretlen, mert ez Erick szobája volt. Mivel mindenhol az ő illatát éreztem, és a kép is ezt bizonyítottak. Hogy milyen kép? Hát az első, amit észrevettem, az egy családi kép volt az éjjeliszekrényre letéve. Az egész család rajta volt, a szülei, Ian, egy lány, gondolom a húga, és persze Samu se hiányozhatott a képről. Az éjjeliszekrényen lévő órára néztem, ami hajnali 2 órát mutatott. Másik oldalamra néztem, hogy megtudjam, fekszik-e mellettem valaki, de csalódnom kellett, mert egyedül voltam a szobában. Erick vajon merre lehet? Felkeltem az ágyból és az ajtó felé mentem. Megpróbáltam minél halkabban osonni, nehogy valakit felébresszek. Még szerencse, hogy a város esti fényeinek és a sok ablaknak köszönhetően, ami a lakásban volt, bevilágítottak szinte mindent. A nappaliba érve megláttam az én lovagomat, ahogy a kanapén összegömbölyödve alszik.

Odamentem hozzá és leguggoltam mellé. Olyan aranyos volt, ahogy ott feküdt és szuszogott. Elmosolyodtam a látványtól. Annyira békésen aludt, mint egy ártatlan kisgyerek. Közelhajoltam hozzá, mélyen beszívtam az illatát és egy pici puszit nyomtam az arcára, amire nem reagált. Valahogy fel kell ébresztenem, nem aludhat itt kint, reggelre nagyon fáradt lesz, és azt nem venném a lelkemre. Megpróbálkozok még egyszer a lehetetlennel. Megint odahajoltam, az egyik kezemmel elkezdtem cirógatni az arcát, és most nem az arcára adtam puszit, hanem a szájára adtam egy leheletnyi csókot. Addig csókoltam, míg el nem mosolyodott és visszacsókolt.

-          Szia álomszuszék! – mondtam neki mosolyogva.

-          Szia! Hogy hogy nem alszol? – kérdezte, miközben a szemét dörgölte.

-          Felébredtem. De áruld el, te mit keresel ide kint, és hogy kerültem az ágyadba?

-          Hát az úgy volt, hogy filmet néztünk. – közben felült, kitárta karját, én meg mellébújtam. – És közben te elaludtál. Olyan édesen aludtál, hogy nem volt szívem felébreszteni téged, ezért bevittelek a szobámba. Mivel az ágyam foglalt volt, magamat a kanapéra száműztem.

-          Értem, de nyugodtan mellém feküdhettél volna. Miattam kellett a fél éjszakát a kanapén töltened, ami nem valami kényelmes fekhely alvásra.

-          Nem akartam, féltem, hogy mit szólnál hozzá, mikor felébrednél, és ott találsz magad mellett.

-          Az igazat megvallva, meglepődtem volna, mivel nem emlékeztem az éjszaka végkimenetelére. Mivel nem harapok, nem lett volna mitől félned. – átkaroltam és adtam egy puszit a mellkasára.

-          Szóval nem harapsz? – nézett a szemembe, én meg megráztam a fejemet. – Hm, az jó. – mosolyodott el. Megfogta az államat és úgy húzott magához egy csókra. Nagyon érzéki egy csók volt, nem vad, hanem nagyon lágy. Miután elváltak egymástól ajkaink, ásítottam egyet, amin Erick elmosolyodott. – Hány óra? – én meg automatikusan rávágtam, hogy kettő. – Akkor sipirc az ágyba kisasszony.

Erick felállt a kanapéról és felhúzott magához. Még egyszer megcsókolt, utána maga elé állított háttal. Két kezével átkarolta a derekamat, közben csókokkal hintette be a nyakamat és a vállamat, miközben én a mellkasának támaszkodtam, és így kísért be a szobába. Befeküdtem az ágyba, Erick meg mellém ült miután szépen betakargatott. Adott egy jó éjt csókot és már akart volna felállni, hogy visszamegy a kanapéra aludni, mikor megfogtam a kezét és nem engedtem.

-          Most hová mész? – rám nézett. – Ugye nem akarsz visszamenni a kanapéra? Azt szeretném, ha velem aludnál, itt mellettem. – megpaskoltam magam mellett a helyet. – Elvégre ez a te ágyad. 

-          Nem készültem sehova, csak az ajtót akartam becsukni. – mondta mosolyogva. – Semmi pénzért ki nem hagynám ezt az éjszakát. – azzal elengedtem a kezét, ő meg odament az ajtóhoz és becsukta. Aztán befeküdt mellém az ágyba. Úgy feküdtünk ott, mint két darab fa. Egyikünk se mozdult, mindketten a plafont bámultuk és csendben voltunk. Végül Erick törte meg a csendet, mert elkezdett kacagni, amit nem értettem miért. Meg is kérdeztem tőle, hogy mi olyan vicces.

-          Hát csak az, hogy úgy fekszünk itt egymás mellett, mint két tizenéves tini, akik nem tudják, mit csináljanak az ágyban. – mondta elcsukló hangon, ami köszönhető a nevetésnek, amit még mindig nem bírt abbahagyni. Ezen már én is nevettem, mert a helyzet tényleg olyan volt.

-          Akkor most mit csináljunk? – kérdeztem tőle, miközben oldalamra feküdtem és őt néztem.

-          Hát, lenne egy-két ötletem. – azzal közelebb bújt hozzám annyira, hogy csak milliméterek választottak el minket egymástól, meg persze a ruha. Ahogy ezt kimondta, az agyamon ezer meg ezer lehetőség perget le, de mindegyiknek ugyan az volt a vége, szex. Ettől a lehetőségtől kicsit megijedtem, mert még nem vagyok rá felkészülve, vagyis túl korainak tartom, hisz még csak most jöttünk össze. Erick észre is vette a reakciómat, mert rögtön folytatta is. – Ne hogy félre érts, most csak szigorúan alvásról lehet szó. Most túlságosan fáradt és álmos vagyok bármilyenfajta tevékenységhez az alváson kívül. – nagy kő esett le a szívemről. – De ezt az alvást is széppé lehet tenni.

-          Mire gondolsz? Csak nem erre?

Azzal a hátára döntöttem, egyik kezemmel megtámasztottam magamat, míg a másikkal végigsimítottam a mellkasán, és megcsókoltam. A pillanat hevében Erick magára húzott és miközben csókolt, két kezével simogatott ott ahol tudott, hol a hátamat, oldalamat, hol fenekemet, combomat. Aztán egy hirtelen mozdulattal maga alá fordított, és így folytattuk a csókcsatát. Tettei az én vágyaimat is felkorbácsolták. Kezeimmel felváltva simogattam a hátát, karját. De mikor megéreztem ölemhez nyomódó, vágytól lüktető férfiasság, nekem se kellett több, csípőmet megemelve próbáltam még közelebb érezni magamhoz. Annyira elvakított a vágy, hogy a kezem önálló útra kelt, végigsimítottam boxere szélén és elkezdtem lejjebb haladni rajta. Mire elértem volna a célomat, addigra Erick megfogta a csuklómat és mindkét kezemet a fejem mellé szorította az ágyra. Vágytól elhomályosult tekintettel nézett engem. Mindketten szaporán lélegeztünk. Kellett pár másodperc, mire kitisztult a fejem, és felfogtam, mi történt és mi történhetett volna. Szerinte Erick is ugyanígy volt vele, még szerencse, hogy nagyobb a lélekjelenléte.

-          Ezt most itt fejezzük be. – mondta akadozva, mivel alig kapott levegőt. – Nem akarok semmit elsietni. Mindent csak szép sorjában. – bólintottam. – Nem tudod elképzelni, milyen nehéz féken tartani vágyaimat, nehogy rád vessem magam. Annyira kívánlak, hogy azt el se tudom mondani, de nem most és nem így akarom, hogy megtörténjen.

-          Egyetértek veled. Ennek nem most kell megtörténnie. Még szerencse, hogy neked nagyobb lélekjelenléted volt, mint nekem. – próbáltam valami értelmeset mondani, mire nagy nehezen megtaláltam a hangomat. – Azt hiszem, most már tényleg a legjobb lenne, ha aludnánk. Már elég késő van. – álmaim pasija bólintott, és legördült rólam és elment lezuhanyozni. Kicsit fáztam a hiányától, de nem sokáig, mert amint befejezte a zuhanyzást, rögtön jött is mellém az ágyba. Amint befeküdt mellém, azonnal hozzábújtam és mellkasára tettem a fejem.

-          Hiányoztál.

-          Pedig csak a fürdőbe mentem. – mondta mosolyogva és közben átölelt.

-          De akkor is. – mondtam, miközben a mellkasát hintettem be csókokkal és egyre feljebb haladtam velük. Már majdnem elértem a száját, mikor megéreztem, hogy megfeszülnek izmai, megfogja a vállaimat és egy nyögés hagyja el száját.

-          Annie, ha nem hagyod abba, nem vagyok biztos benne, hogy tovább tudom türtőztetni magamat. Amint látom, szeretsz játszani a tűzzel. – kinyögtem egy bocsit, és visszahajtottam fejemet a mellkasára. – Aludj kis boszorkányom. – hangján lehetett hallani, hogy mosolyog. Még egy utolsó puszit nyomott a fejemre, átölelt és így ért minket utol az álom.