20. fejezet 2/2

Sziasztok!

Nem is fűzök hozzá semmit. Inkább olvassátok. :DDD

Pusszancs

Szusi

Reggel, mikor felébredtem, Erick nem volt mellettem. Felkeltem az ágyból és elindultam a keresésére. Meg is találtam, a konyhában, valamit éppen csinált, ha jól láttam épp pirítóst sütött, amivel sikerült is megégetnie az ujját, mert egy „bassza meg” hagyta el a száját, és az ujja a szájában volt. Akaratlanul is mosolyra húzódott a szám. A megsült pirítósokat egy tányérra, majd egy tálcára rakta. Olyan jó volt nézni, ahogy a konyhában sertepertélt, órákig tudtam volna benne gyönyörködni. Ritkán láttam férfit konyhában reggelit készíteni. Sokáig nem nézhettem, mert lefülelt, mikor megfordult, hogy a hűtőből kivegyen valamit. Amint meglátott fülig érő vigyor húzódott a száján, és a szemei csak úgy csillogtak. Visszamosolyogtam rá, már épp indulni akartam hozzá, mikor megszólalt.

-          Szép jó reggelt! Meglepetésként ágyba akartam vinni a reggelit. – ahogy ezt kimondta megtorpantam.

-          Tudod mit? Én itt se vagyok, nem láttam semmit és te sem láttál engem. Az ágyban várlak. – azzal sarkon fordultam és visszasiettem a szobába, és bebújtam az ágyba. Még a szememet is becsuktam a hatás kedvéért. Nem kellett sokat várnom szívem elrablójára, mert pár perc múlva meg is jelent a szobában, kezében egy hatalmas tálcával, ami teli s teli volt íncsiklandozó falatokkal. Letette az ágy szélére és bemászott hozzám a takaró alá. Nyomott a számra egy csókot és közénk húzta a tálcát.

-          Hmmm, nagyon jól néz ki, amit csináltál. De honnan van, ha tegnap este még semmi ehető nem volt a lakásban? – kérdeztem tőle, mert a tálon pirítós, vaj, lekvár, briós és őszibaracklé volt.

-          Míg te aludtál, gyorsan leszaladtam a szemben lévő pékségbe, ott szereztem be ezeket. – mutatott a tálcán lévő dolgokra. – De inkább álljunk neki enni, mert majd éhen halok. Pirítóst?

-          Kérek. – azzal megfogott egyet, megkente vajjal és lekvárral, és a számhoz tartotta, amibe én készségesen beleharaptam.

Erick engem etetett, én meg őt. Olyan muris volt. Sokat nevettünk is reggelizés közben. Ahogy így ettünk, megszólalt a telefonom. El is feledkeztem róla, hogy van olyanom. De vajon hol lehet? Mert a hálóban nincs. Utoljára, ha jól emlékszem, akkor a nappaliban volt. Kivettem a táskámból és letettem a dohányzóasztalra, hogy haljam, ha valaki hív. Biztos még ott van. Felkeltem az ágyból és a hang irányába mentem. Meg is találtam, pont ott, ahova letettem, vagyis az asztalon. Bree hívott.

-          Annie, nyisd már ki az ajtót, vagy tíz perce dörömbölök rajta. A füleden ülsz, vagy mi? – kiabált barátnőm a telefonba.

-          Neked is jó reggelt! – mondtam higgadtan. – Nem, nem ülök a fülemen, de nem vagyok a szobámba, azért nem nyitottam ajtót. – magyaráztam.

-          Oh, bocsánat. De áruld el, hol vagy most? És miért nem szóltál, hogy elmész? Veled tarthattam volna.

-          Erick lakásán vagyok, és még mielőtt megkérdeznéd, mit keresek itt, elárulom, nem aludtam a szállodában, itt töltöttem az éjszakát. – ahogy ezt kimondtam, hallottam, hogy Breenek még a lélegzete is elállt.

-          Hogy hol vagy? Ugye most rosszul hallottam.

-          Nem, jól hallottad.

-          De hogy, és mikor, és hogyan? Most mi van? Azonnal árulj el mindent, minden piszkos részletre kíváncsi vagyok. – követelte.

-          Bree, Bree, nyugodj le, majd mindent elmesélek, de csak ha visszamentem a hotelbe.

-          És az mikor lesz? Már annyira kíváncsi vagyok, hogy mi történt. Egy kis ici-pici részletet árulj el?

-          Még nem tudom, de ígérem, amint a szállodában leszek, hívlak. Annyit elárulok, hogy nem feküdtem le vele. – ezt az utolsó mondatot már suttogva mondtam, mert Erick megjelent tálcával a kezében. – Most le kell tennem. Majd hívlak. Szia!

-          Annie várj! Ne már, mi az, hogy… - nem tudta befejezni, mert addigra kinyomtam a telefont.

-          Ki volt az? – kérdezte, miközben kivitte a tálcát a konyhába.

-          Csak Bree. Azért hívott, hogy nyissam ki neki az ajtót, mert már egy ideje dörömbölt rajta, de mondtam neki, hogy nehezen menne, mivel nem tartózkodom ott.

-          Hmmm, milyen kár, hogy nem vagy a szállodai szobádban. – lépett közelebb hozzám, és eltűrt egy tincset a fülem mögé.

-          Az bizony. Szegény barátnőm, most unatkozik egyedül. De inkább vagyok most itt veled, mint ott.

-          Igen? – bólintottam. – Minek köszönhető ez a megtiszteltetés? – Erick egyik kezével végigsimított az arcomon, míg másikkal derekamnál fogva magához húzott.

-          Hát, nem is tudom. – simítottam végig a mellkasán és megpihentettem rajta kezem. – Talán a tegnapi nap volt ilyen hatással rám. Hisz nem te mondtad? Élvezzünk ki minden egyes pillanatot. – bólintott. – És miután elválunk, ki tudja, mikor fogunk újra találkozni. – ahogy ezt kimondtam, a szívem majd meghasadt a tudattól, hogy ez a nap is el fog jönni.

-          Sss, most ne beszéljünk ilyenekről. – tette ujját a számra. – Inkább használjuk ki a pillanatot. – azzal ajkait az enyémhez érintette. Becsuktam a szemem és átadtam magam az élvezetnek. A csókjai mindent el tudnak velem feledtetni. De ahogy minden jó egyszer véget ér, így csókunk is abbamaradt, miután elváltak ajkaink. Egymás szemébe néztünk, az övéből mérhetetlen sok érzelmet és vágyat tudtam kiolvasni, ahogy ő is az enyémből.

-          Bár mennyire jó is veled lenni, de el kell válnunk. Vissza kell mennem a szállodába átöltözni. Nem lehetek egész nap a pólódban, vagy az elázott ruháimban, amik igaz, hogy már megszáradtak.

-          Pedig nagyon jól áll rajtad, jobban, mint rajtam. – mondta mosolyogva. – De igazad van, nem tarthatlak örökre itt, ennyire nem lehetek önző. Pedig jó lenne. – sóhajtott fel. – Az igazság az, hogy nekem is dolgom van. Be kell mennem a stúdióba az új album miatt.

Nagy nehezen sikerült elengednünk egymást, és bementem a fürdőbe, hogy felvegyem az azóta megszáradt ruháimat. Nem nagyon akaródzott levetni Erick pólóját, már annyira megszoktam, hogy magamon érzem az illatát. Felvettem a ruhákat, a tükörbe néztem, megmostam az arcomat, az ujjaim segítségével picit megigazítottam a hajamat és már indultam is kifelé. Ahogy kiléptem a fürdőből, megcsapta az orromat a frissen főzött kávé illata. Ez kell most nekem, az éltető nedű. Egyenesen a konyhába mentem, ahol Erick épp kávét öntött magának.

-          Önthetek neked is? – és már nyúlt is egy másik bögréért.

-          Igen kérnék szépen. – teleöntötte a bögrét és felemelte a cukortartót. – Két cukrot. – beletette és a kész italt odaadta. Miközben elvettem a bögrét, megköszöntem és egy csókot nyomtam az ajkaira.

Mindketten a nappaliba mentünk bögrével a kezünkben. Erick leült a kanapéra, engem pedig az ölébe vont. Így ittuk a kávénkat, közben pedig beszélgettünk. Miután megittuk, én elmosogattam magunk után, addig Erick összeszedte a dolgait, amikre szüksége van a stúdióban, aztán indultunk is. Kézen fogva mentünk le az autóhoz, és egész úton fogtuk egymás kezét. Olyan negyed óra alatt odaértünk a szállodához. Leparkolt előtte, de egyikünk se szállt ki.

-          Este találkozunk? – kérdeztem tőle, reménykedve a pozitív válaszra.

-          Még szép hogy igen. Majd hívlak, hogy mikor végeztem. Addig ugye el leszel nélkülem? – cirógatta meg az arcomat.

-          Megpróbálok. Ha meg unatkoznák, akkor bejelentkezek egy masszázsra…

-          Azt már nem, nem engedem. – fakadt ki. – Ha masszázsra van szükséged, akkor itt vagyok én, ha kell, csapot-papot otthagyok, hogy megmasszírozzalak. Vagy ennyire nem volt jó a tegnapi masszázsom?

-          De nagyon is jó volt. Csak kíváncsi voltam, hogy fogsz erre reagálni. Nem akarom, hogy más masszírozzon meg, nagyon megfelel nekem az én személyes masszőröm. – odahajoltam hozzá, és megcsókoltam.

-          Tudtad, hogy néha az őrületbe tudsz kergetni, főleg az ilyen kijelentéseiddel?

-          Ne haragudj, nem direkt volt, de néha szeretek viccelődni, ez magától jön. – mondtam neki bocsánatkérően.

-          Semmi baj, én is ilyen vagyok. De ha nem haragszol, nekem mennem kéne. – ránézett az órájára. – Még sok elintézni valóm van. Majd hívlak.

-          OK. – már készültem kiszállni az autóból, mikor kezem után nyúlt.

-          Egy búcsú csókot kapok? – rámosolyogtam és odahajoltam hozzá egy csókra.

Miután elköszöntünk egymástól, Erick elhajtott, én meg bementem a szállodába egyenesen fel a szobámba. Miután felértem, hívtam is barátnőmet, hogy megérkeztem, de szeretnék lezuhanyozni és átöltözni. Bree már tűkön ült, hogy hívja, hogy aztán ki tudjon faggatni a tegnap történtekről. Azt mondta, negyed óra múlva itt lesz, szóval csipkedjem magam. Miután letettem a telefont, egyenesen a zuhany alá álltam. Ahogy befejeztem a zuhanyzást, máris kopogtak. Ez csak Bree lehet, senki más. A hajamat egy kisebb törölközőbe csavartam és magam köré meg egy nagyobbat tekertem, aztán mentem is ajtót nyitni. Ahogy kinyitottam az ajtót, Bree köszönés nélkül berontott, és leült a fotelba, keresztbe fonta kezeit és várta a mondandómat.