27. fejezet

Sziasztok!

Kicsit megkésve, de annál nagyobb szeretettel hozom a következő fejezetet. Ez most jó hosszúra sikerült, valahogy nem bírtam abbahagyni, főleg azért nem mert nem akartam függővéget nektek. Remélem, tetszeni fog nektek, és írtok pár komit. Nagyon örülnék neki.

Gondolkoztam azon, hogy lassan itt lenne az ideje egy Erickes szemszögnek is. Csak nem tudom, hogyan álljak neki. Az eddigi részeket egy vagy kettő fejezet erejéig foglaljam össze Erick szemszögéből, vagy a történetet folytassam az ő szemszögéből. Várom az ötleteiteket, hogy ti hogy képzelitek el.

Pusszancs

Szusi

Mire véget ért az album, patakokban folytak a könnyeim. Az első szám az albumon, az a szám volt, amit a koncerten nekem ajánlott, az utolsó pedig egy nagyon szép szerelmes szám, ami arról szól, hogy a távolság nem akadály két szerelmes között. Ha nagyon szeretik egymást, a szerelem mindent legyőz, bármi álljon közéjük. Ez a szám olyan, mintha a mi szerelmünkről szólna. A mi kapcsolatunkban a legnagyobb nehézség jelenleg a távolság, amit remélhetőleg meg tudunk oldani.

Nagyon szép számok vannak ezen az albumon, szinte az összes tetszik. Rá is teszem őket a telefonomra, hogy ha úgy van, bárhol, bármikor meg tudjam hallgatni. Neki is látok, de először is, megmosom az arcomat. A sírástól eléggé feldagadhatott a szemem, és nem akarom, hogy Bree vagy Tom így lásson. Miután rendbe hoztam magam, visszaültem a gép elé, és elkezdtem a hadműveletet a telefonommal. Ericket ma már nem hívom fel, hogy megjött az ajándéka, és hogy mennyire oda vagyok érte, már túl késő van, biztos alszik. Majd reggel felhívom.

Amíg a számokat raktam át a telefonomba, befutott Bree is, de egyedül. Meg is kérdeztem tőle, hogy a bátyámat hol hagyta.

-          Lent maradt, épp telefonál valakivel, majd ha befejezte feljön. – válaszolta, de arcán láttam, hogy valami még böki a csőrét.

-          Mi van még? – kérdeztem tőle, miközben hátradőltem a fotelban. – Látom rajtad, hogy szeretnél még valamit. Ne kímélj.

-          Hát, szóval… - jobb kezemet felemelve mutattam, hogy folytassa, mert így soha nem fogunk a végére jutni, nekem meg nincs kedvem minden egyes szót harapófogóval kihúzni. – Arról lenne szó, hogy nem aludnál-e ma Catyéknél, mivel Tom nem vett ki magának szobát, és már annyira hiányzott, hogy újra vele lehessek, meg…

-          Ne folytasd! – állítottam le. Nem vagyok kíváncsi, hogy mennyire ki vannak éhezve szexuális téren. – Ott alszok Catyéknél, de először is meg kell kérdeznem tőlük, hogy mit szólnak hozzá. – már nyúltam a telefonomért, hogy hívjam Catyt, mikor Bree megállított.

-          Nem kell felhívnod őket. Már beszéltem velük és megengedik. Már csak a te beleegyezésed hiányzott.

-          Akkor zöld az út, hogy kettesben tölthessétek az éjszakát. Én semmi jó elrontója nem leszek. – mosolyodtam el, Bree meg a nyakamba ugrott.

-          Annyira imádlak! Te vagy a világ legjobb barátnője. Mondtam már? Hogy fogom én ezt meghálálni neked. Jövök eggyel.

-          Hisz ezért vagyunk barátnők, hogy segítsünk a másikon, ha annak szüksége van rá. Tudom, hogy fordított helyzetben te is megtennéd értem. – bólintott. – De a megháláláson még gondolkozom. – mosolyogtam rá.

-          Még egyszer köszönöm. És meghallgattad a CD-t, amit Erick küldött. – bólintottam nagy vidáman. – És milyen, hogy sikerült, jó számok vannak rajta?  - kérdezte, én meg elmeséltem neki, hogy mennyire tetszett az albumon lévő összes dal, és már rá is tettem őket a telefonomra, hogy bármikor hallgathassam azokat. – Milyen kedves volt tőle, hogy a még meg nem jelent albumukat elküldte neked. Ezen is látszik, hogy szeret téged, és add a véleményedre. Majd azért én is meghallgathatom ugye? – újabb bólintás. – De ha már kész az album, akkor lassan lesz egy kis szabadja, és akkor újra találkozhattok nem? Hallottam, hogy reggel arról beszéltetek, jön Los Angelesbe.

-          Igen. – ujjongtam. – Ha minden igaz, akkor kéthét múlva. Már csak az utómunkálatok vannak az albumon, és aztán van egy kis szabadja. Már alig várom, annyira hiányzik, hogy azt el se tudom mondani neked.

Beszélgetésünk közben Tom is megérkezett, és felajánlotta, hogy meghív minket vacsorázni. Már úgy is rég mutatkozott két ilyen gyönyörű nővel. Breenek nem kellett átöltözni, mivel ő teljes harci díszben várta a szerelmét, így csak nekem kellett a melegítőmet átcserélni valami másra. A szekrényemből kihalásztam egy fehér rövidnadrágot, és hozzá egy rózsaszín pántnélküli felsőt, és bevonultam a fürdőszobába átöltözni. Felöltöztem, tettem magamra egy leheletnyi sminket, a hajamat meg csak kifésültem és szétengedtem. Magamra kaptam a kedvenc fehér magas sarkú szandálomat és már indultunk is.

A McDonald´s-ba mentünk. Egyikünknek sem volt kedve egy étterembe menni. Meg mindenkinek jól esik, ha néha bűnözhet. Ahogy az anyukám mondaná, az ilyen gyorskajáldák nem egészséges ételeket szolgálnak fel. Hát ezen órák hosszat vitatkozhatnák vele, de úgy se tudnám meggyőzni, hogy néha azért jó bűnbe esni, és nincs is finomabb egy kis Big Macnél. Miután megkaptuk a kajánkat, leültünk az egyik asztalhoz, és nekiálltunk „csipegetni”.

Miután visszamentünk a szobára, én elővettem egy kis utazótáskát, és beleraktam a legszükségesebb cuccokat, amire az este folyamán szükségem lehet: törölköző, fogkefe, pizsama. Másra szerintem nem lesz szükségem, hisz csak egy éjszakáról van szó. A csajokkal úgy is végig fogjuk beszélni az éjszakát. Mielőtt átmentem volna hozzájuk, odaszóltam a gerlepárnak, hogy reggel mielőtt visszajönnék, hívok. Még jó szórakozást kívántam nekik, és azzal kettesben hagytam őket.

Míg a mi szobánk Breevel kétágyas, addig Catyéké háromszobás. Még az első évben hárman laktak, csak az első szemeszter után a szobatársuk, ha jól emlékszem Emmának hívták, megszakította a tanulmányait. A csajok azóta se akarták lecserélni a szobájukat kisebbre, már nagyon megszokták és nagyon otthonosan berendezték.

Catyék nagyörömmel fogadtak. Már az ágyam is meg volt vetve. A táskámat letettem az ágy mellé, kivettem a törölközőmet és a pizsamámat, és elmentem lezuhanyozni. Mikor kész voltam, csatlakoztam a csajokhoz, akik már az ágyban voltak és úgy beszélgettek.

-          Nos, a mi drága barátnőnknek nagyon jó éjszakája lesz. – jegyezte meg Amy, mi meg Catyvel egyetértettünk vele.

-          Köszi csajok még egyszer, hogy itt aludhatok, nagyon rendesek vagytok.

-          Ugyan. – legyintett Caty. – Nincs mit megköszönnöd. Nektek bármikor a rendelkezésetekre áll a szabadágyunk. Hisz barátnők vagyunk, nem?

-          De azok vagyunk. – bólintottam. – Ha ti nem lennétek, nem tudom, hogy oldottuk volna meg az éjszakát, mert én nem akarnák az ő boldogságuk elrontója lenni.

-          A problémát megoldottuk, így nyugodtan turbékolhat a gerlepár. De beszélgessünk valami másról. Ma nem hívott fel Zack, pedig tegnap este megígérte. – kezdet el panaszkodni Caty.

-          Az a srác, akivel tegnap este táncoltál, és hát, had ne mondjam még mit csináltatok, ő lenne Zack? – kérdeztem Catytől, aki bólintott. Aztán elkezdte mesélni, hogy mi történt köztük az este folyamán, hogy telefonszámot cseréltek, és abban egyeztek meg, hogy majd ez a Zack hívni fogja. – Hát Caty, nem akarlak elkeseríteni, de szerintem felesleges a hívására várnod.

-          Jaj, pedig annyira helyes srác volt, és még tetszet is. – nyafogta.

-          Várjatok csak, miről maradtam le? Mi van Zackkel? – ocsúdott fel Amy, aki a laptopjába volt belemerülve. – Kicsit lemaradtam.

-          Hát azt vettük észre. – mondtuk egyszerre Catyvel, és pár mondatban összefoglaltuk az elhangzottakat.

-          Amy áruld el légszíves, mi olyan érdekes van abban a gépben, hogy nem figyelsz ránk? – kíváncsiskodott Caty, aki felkelt az ágyából, és odament a kérdezetthez, hogy meglesse, mit csinál.

-          Csak képeket nézegetek. – válaszolta. – Azt a jó … - szájára kapta a kezét, és kikerekedett szemmel nézett a monitorra. Caty ekkor ért oda mellé, és ő is ugyanúgy meredt a monitorra.

Mi történhetett? Én is odamentem hozzájuk, hogy megnézzem, mi az, ami miatt mindketten így le vannak döbbenve. Mikor megláttam a képet, amit néztek, én is ugyanúgy bámultam csak. Le voltam sokkolva a látványtól. Éreztem, hogy az erőm elhagy, és lerogytam az ágyra. A hideg és a meleg egyszerre futott végig a testemen a sokktól.

-          Annie, mi is történt pontosan Londonban? Mit próbálsz eltitkolni előlünk? És ki is pontosan ez az Erick? – záporoztak a kérdések felém, és mindketten kíváncsian várták a válaszomat. Rájöttek. Nincs mese, színt kell vallanom. Nem tudom miért titkoltam előlük, hisz nagyon jó barátnők vagyunk, és megbízok bennük.

-          Amit meséltünk Breevel, hogy mi történt Londonban, az mind igaz volt, ahogy az is, hogy hogyan ismerkedtem meg Erickkel. Nem hazudtam semmiben. – próbáltam magyarázkodni.

-          Csak azt az apró részletet felejtetted ki a történetből, hogy a te titokzatos levelezőtársad Erick Russel. Miért nem mondtad el? Talán nem bízol meg bennünk?

-          De megbízom bennetek, csak próbáltam minél tovább titokban tartani a valódi kilétét. Tisztában vagyok vele, hogy a közeli ismerőseim előbb vagy utóbb rájönnek az igazságra. De időt akartam nyerni, mert még nekem is furcsa ez a helyzet, hogy ő az aki. Nem gondoltam volna, hogy pont vele fogok levelezni, és hogy itt Los Angelesben is pont belé fogok botlani…

-          Várjunk csak. – állított meg mondandómban Amy. – Azt akarod mondani, hogy ti már találkoztatok itt Los Angelesben?

-          Igen. Mikor volt a szemeszterzáró buli. De se ő se én nem tudtuk, hogy ki a másik. És ne tudjátok meg, mennyire le voltam döbbenve, mikor újratalálkoztunk Londonban a London Eyenél… - és csak meséltem, és meséltem. Mindent elmondtam a lányoknak, a legapróbb részletig semmit se hagytam ki a történetből, ők meg itták minden szavamat. Jól esett, hogy elmondhattam nekik mindent, megkönnyebbültem. Rossz volt napokig a szemükbe néznem, tudva, hogy valami szinten hazudtam nekik. – Én akartam, hogy ne derüljön ki az igazság, hogy amíg tudjuk, tartsuk titokban. Félek attól, amit majd az újságok össze-vissza fognak hazudozni rólunk. Tudom, hogy ez be fog következni, de ezt az időt szeretném kihasználni. Ugye meg tudtok nekem bocsátani? – néztem rájuk nagy boci szemekkel.

-          Hát persze! – ugrottak mind a ketten a nyakamba, és megöleltek. – De egy feltételünk lenne. – kíváncsian vártam, mi lenne az. – Ha jön Los Angelesbe, bemutatod nekünk. – ezen elmosolyodtam. Ha ez kell nekik, ez a legkevesebb.

-          Még szép, hogy bemutatom nektek. És még jegyet is szerzek nektek az együttes itteni koncertjére. – kacsintottam rájuk.

-          Lesz majd koncertjük Los Angelesben? – kérdezték egyszerre, és csak hüledeztek, alig akarták elhinni, mert idáig nem koncerteztek külföldön, mert csak nemrég futott be az együttes nemzetközi szinten.

-          Bizony. Erick mesélte, hogy egy nagy koncertkörutat terveznek itt Amerikában, de még a pontos időpont nincs meg, mert még az új albumukon dolgoznak. – mondtam nekik, és tátott szájjal hallgattak.

Reggel nagyon korán ébredtem, a többiek még aludtak. Megnéztem a telefonomon az órát, még csak reggel nyolc. Tomék is biztos még alusznak. Ha felkelek, akkor a csajok is felébrednek, azt meg nem akarom. Még szerencse, hogy elhoztam magammal a telefonom fülhallgatóját, így nyugodtan megint meghallgathatom az albumot, amit rátettem a mobilomra.

A zenehallgatás közben azon gondolkodtam, hogy hogyan tovább. Eddig mindketten Breevel szinglik voltuk. Igaz, futó kapcsolataink voltak, jobbára Breenek, én jobbára egy-két randinál tovább nem jutottam senkivel. Most meg, mindketten kapcsolatban vagyunk, és nem hazudok, ha azt mondom, hogy ez nem csak fellángolás. Bree már lassan négy hónapja együtt van a bátyámmal, és ahogy elnézem őket, kezd komolyodni a dolog köztük. És itt vagyunk mi is Erickkel, igaz, hogy csak nem rég jöttünk össze, de én még ennyire szerelmes nem voltam senkibe. Úgy érzem, hogy Erick az én másik felem, akire vártam már hosszú ideje. Tegnap megjött Tom is, és én, hogy ők kettesben tölthessék az éjszakát, átjöttem Catyhez és Amyhez. Ezt az egy éjszakát meg tudtuk oldani, de mi lesz a többi éjszakával? Mi lesz, mikor Erick is jön Los Angelesbe? Majd szállodában, vagy valamilyen panzióban fogok lenni vele? És elő fog fordulni olyan is, hogy mindkét pasi egyszerre lesz itt, akkor azt hogy fogjuk megoldani? Ki hol fog aludni?

Szerintem a legjobb megoldás az lenne, ha bérelnénk egy háromszobás lakást Breevel. Akkor mindkettőnknek lenne saját szobája, és akkor egyikünknek se kell máshol töltenie az éjszakát. Nekem ott az újság, amit a cikkekre kaptam pénzt, mind félretettem. Szerencsére elég jól fizetnek, és mindig akad valami munka náluk. Eddig nem kellett a félretett pénzemhez hozzányúlnom, mert a szüleim is támogatják a tanulmányaimat, minden hónapban elég szép összeget utalnak a számlámra, amiből simán meg tudok élni, és a kiadásaimat is tudom fedezni. Breet is támogassák a szülei, és szerintem, ha úgy van, akkor ő is vállalna valamilyen munkát. Nem az a típusú lány, aki kihúzza magát a munka alól. Amint lesz rá alkalmam, beszélek is vele erről. Szerintem neki is tetszeni fog az ötlet, hogy béreljünk egy lakást nem messze az egyetemtől. Errefelé elég sok kiadó lakás található, csak meg kell néznünk a hirdetéseket.

Annyira elmerültem a gondolataimban, hogy mikor megzizzent a telefonom, nagyon megijedtem. Egy sms-t kaptam, Ericktől.

Szia Kicsim! Még alszol, vagy már fent vagy? Nem mertelek hívni, ne hogy én ébresszelek fel. Gondolom sokáig fent voltál tegnap, hisz péntek volt. Majd ha felkeltél, hívlak. Puszi! Szeretlek! E.

A kis édes, inkább sms-t küld, ne hogy felébresszen. Annyira figyelmes, ezért is szeretem annyira. Ezt az sms-t muszáj volt megmosolyognom. Gyorsan elkezdtem pötyögni a válasz üzenetet, amikor a csajok beugrottak mellém az ágyba és kivették a fülemből a fülhallgatót.

-          Mit hallgatsz? – mondták kórusban, és bedugták a fülükbe a fülhallgatót, én meg csak mosolyogtam rajtuk, és írtam tovább az üzenetet, hogy már fent vagyok.

-          Ki énekli ezt a számot? Ez új nekem, ezt még eddig nem hallottam sehol. – kérdezte tőlem Amy.

-          Ezt a számot még biztos nem hallhattad, mert még csak most fogják kiadni. Ez a szám a Band of Angel legújabb albumáról van. – válaszoltam mindentudóan.

-          Ez a legújabb albumukról van? Neked megvan már? De hogy… - hüledezett Caty.

-          Caty, te hol jártál tegnap? Ennyire elvette az eszedet ez a Zack gyerek? Épp tegnap vallotta be Annie, hogy Erick Russellel jár. – világosította fel barátnőjét Amy, aztán felém fordult. – És mond csak, mikor sikerült megkaparintanod az új albumukat?

-          Emlékeztek, mikor azt mondtam, hogy van számomra egy meglepetése, amit a bátyámmal küld el? – bólintottak. – Szóval, ezt küldte vele, ez az ajándék… – de már nem folytattam, mert a telefonom eszeveszett rezgésbe kezdett, és a képernyőn az én lovagom neve villogott. Felvettem, a csajok meg szorosan mellém ültek, hogy ők is hallhassák a beszélgetésünket. A kis kíváncsiak. – Halló!

-          Szia Kicsim! Hogy vagy? Milyen volt az éjszakád? Mit csinálsz most? Tom volt nálatok tegnap? Odaadta a meglepimet? Mi a véleményed róla? – záporoztak a kérdések felém, én meg azt se tudtam hirtelen melyikre válaszoljak először.

-          Szívem, lassabban. Mi történt? Túl sok RedBullt ittál?

-          Bocsi, csak nagyon jó a kedvem, és alig vártam, hogy halljam a hangodat. Most mesélj, hallani akarom a hangodat. Hogy aludtál? Mit csináltál tegnap? Tom… –  és megint záporoztak a kérdések. Kész, végem van, ezen már muszáj nevetnem. – Mi olyan vicces? Te most rajtam nevetsz?

-          Erick, nyugi. – próbáltam rendezni a vonásaimat, és abbahagyni a nevetést kisebb-nagyobb sikerekkel. – Ha azt akarod, hogy én beszéljek, hagyj szóhoz jutni. Öt perce telefonálunk, de eddig csak te beszéltél. Biztos, hogy nem ittál semmit, mert nagyon fel vagy pörögve?

-          Csak jó kedvem van. De most már tényleg befogom, és hagylak érvényesülni.

-          Nagyon jól aludtam, ahhoz képest, hogy nem a saját ágyamban…

-          Hol aludtál? – szegezte nekem rögtön a kérdését.

-          Mivel tegnap jött Tom, és kettesben akartak lenni Breevel, ezért én Catyéknél aludtam. És még mielőtt megkérdeznéd, hogy odaadta-e az ajándékodat. Igen, megkaptam.

-          És milyen, tetszik? … Jah, bocs, most nem tudsz beszélni a csajok előtt. – szontyolodott el.

-          De tudok, mert mindenről tudnak. Rájöttek.

-          Hogyan? – jött az újabb kérdés.

-          Tudod, a neten keringenek képek rólunk, amiket ha akarnék, se tudnék letagadni. Amúgy nagyon tetszett az album. Mielőtt hívtál volna is ezt hallgattam, mert rátettem a telefonomra…

Még percekig beszélgettünk, közben a csajok csendben ültek mellettem, és hallgatták a párbeszédünket, még levegőt is alig mertek venni. Mielőtt letettük volna a telefont, megígértem Ericknek, hogy majd még hívom, de előtte fel kéne öltöznöm, meg ennem valamit, mert már éhes vagyok. Gyorsan rendbe szedtem magamat, közben a csajok, készítettek reggelit, amit jóízűen elfogyasztottunk. Felhívtam Breet, hogy szeretnék visszamenni a szobára, ha lehetséges, mert neki kéne állnom a cikk írásának.

… Két héttel később

Az elmúlt két hét nagyon gyorsan eltelt. Mondhatom azt, hogy villámsebességgel repült az idő. Breenek elmondtam az ötletemet, hogy mi lenne, ha bérelnénk egy háromszobás lakást. Nagyon tetszett neki az ötlet, de még a bátyámnak is, aki felajánlotta, hogy beszáll a rezsibe, hisz az elkövetkezendő időben elég sok időt fog tölteni nálunk. Breevel meg is találtuk a számunkra legmegfelelőbbet. Tök véletlenül bukkantunk rá, keresgéltünk a neten, és már úgy volt, hogy feladjuk, amikor Breenek megakadt a szeme rajta. Rögtön fel is hívtuk az ingatlanost, és meg aznap meg is néztük. Sokat nem gondolkoztunk rajta, hisz már az első pillanatban beleszerettünk. Másnap alá is írtuk a szerződést, és három hónapra előre kifizettük a bérleti díjat.

Az első hetünk azzal telt, hogy az előadások után azonnal jöttünk a lakásba és szépítgettük. Minden szobát kifestettünk, Megvettük a szükséges bútorokat, sokat nem kellett, mert a koleszos bútoraink közül több mint a fele a sajátunk volt. Így csak a saját szobánkba kellett bútorokat meg ágyat vennünk, a nappalit a már meglévőkből be tudtuk rendezni, de a két fotel mellé egy nagyobb ülőgarnitúrát azért vettünk, hogy ha vendég jön, legyen hova leültetnünk.

Még a hét végén sikerült beköltöznünk, köszönhetően Tomnak, Catynek, és Amynek, akik segítettek a cuccainkat áthordani. Így ezen a héten már innen jártunk be az egyetemre. A lakás nem volt messze a sulitól. Gyalog is csak negyed órára. Az örömhírt a szüleinkkel is megosztottuk. Először nem repestek az örömtől, de aztán belátták, hogy már felnőttek vagyunk, és előbb vagy utóbb bekövetkezett volna. Az anyagi támogatást ugyanúgy havonta meg fogjuk kapni tőlük, függetlenül attól, hogy most a kollégiumban, vagy pedig lakásban lakunk. Tom is beköltözött Bree szobájába, és nagyon jól megvagyunk így hármasban. Ők nem zavarnak engem, én se zavarom őket, már ami az éjszakákat illeti. Míg mi az egyetemen vagyunk, addig Tom castingokra jár, hátha sikerül egy újabb szerepet megkapnia.

Ma már csütörtök van. Már alig várom, hogy vége legyen az előadásnak. Hogy miért? Ma jön Erick. Ha minden igaz, akkor most landol a gépe. Tom megy ki érte a reptérre és viszi el a közös lakásunkba. Nem akartam, hogy szállodába mennyen hisz, nem azért jön Los Angelesbe, mert dolga lenne, hanem, hogy együtt legyünk, szóval, nincs miért szállodába költöznie. Annyira hiányzott, négy hete, hogy nem láttam. Alig várom, hogy a karjaiba ugorhassak. Ez a négy hét örökkévalóságnak tűnt, de már csak percek vannak hátra, és újra láthatom.  Minden percben az órámat lesem, valahogy az idő a megszokottnál is lassabban telik.

5, 4, 3, 2, 1… és végre vége az előadásnak. Rögtön összepakoltam a cuccaimat, és mint akit puskából lőttek ki, úgy viharoztam ki az előadóteremből. Bree nem bírta az iramot tartani velem, úgy kiabált rám, hogy lassítsak. Nem nagyon akaródzott lassítani, de ha nem akarom, hogy a hazafelé tartó utat végigkiabálja barátnőm, akkor jobbnak láttam lassítani. Az utat rekordsebességgel tettük meg, új világcsúcs született. Alig találtam bele a zárba, bentről meg nevetés hallatszott. Hallottam a hangját, és ettől még jobban eluralkodott rajtam az idegeskedés, és az izgalom, aminek az lett a vége, hogy a lakáskulcsom a földre esett. Bree a szerencsétlenkedésem láttán, kivette a kezemből a kulcsot és kinyitotta az ajtót.

Ahogy beléptem a lakásba, megakadt a szemem a nappaliban ülő személyen, aki szintén engem nézett fülig érő vigyorral a képén. Itt van! Erick itt van!!! Ami a kezemben volt eldobtam, nem törődve azzal, hogy hol landol, és elkezdtem rohanni felé. Fél úton találkoztunk, és én azonnal a nyakába ugortam. Erick felkapott és pördült velem egyet a szobában, aztán letett és mélyen egymás szemébe néztünk. Nem kellettek szavak, elég volt csak a másik szemébe néznünk, és tudtuk a választ a ki sem mondott kérdésekre. Ez a pillanat hosszú perceknek tűnt, és Erick volt az, aki megszakította, mert lehajolt hozzám egy csókért. Istenem, mióta várok erre a pillanatra?!? Ez a csók életem legszebb csókja volt. Nem volt túl durva, vagy erőszakos. Nagyon lágy és finom volt, tele érzelmekkel. Először puhatolózva kóstolgattuk a másik ajkát, és mikor megéreztem Erick nyelvét, amint körberajzolja először az alsót, majd a felső ajkamat, egy halk sóhaj hagyja el a számat, ezzel bebocsájtást nyerve. Nyelveink régi ismerősként üdvözlik egymást, összhangba járva a már megszokott táncot.

Az oxigénhiány miatt el kellet válnunk egymástól, de Erick nem hagyta abba a csókolgatásomat. Miután levegőhöz jutottunk apró csókokkal hintette be a számat, orromat, arcomat, szememet, és én ezt csukott szemmel tűrtem. Miután végzett, szorosan átölelt, én meg örömmel simultam a karjaiba, az arcomat a mellkasába temettem, és mélyen beszívtam az illatát, de a szemem még mindig csukva volt. Félek kinyitni, félek, hogy ez a boldog pillanat egyik percről a másikra elillan. Erick próbált picit eltolni magától, de én úgy öleltem magamhoz, mint a kisgyermek a kedvenc plüssmaciját. De látva, hogy semmi esélye, beletörődött a vereségbe és ő is ugyan úgy ölelt magához.

-          Annyira hiányoztál Kicsim. – törte meg végül a csendet. – Olyan jó, hogy itt vagy a karjaimban. – és egy puszit nyomott a fejemre. Nagyon lassan kinyitottam a szememet és felnéztem, remélve, hogy ez az egész nem csak illúzió. Mikor felnéztem, egy gyönyörű barna szempár nézett rám. Elvesztem tekintetében. Nem álmodom, tényleg itt van velem.

-          Tényleg itt vagy, nem álmodom. – ennyit bírtam kinyögni, többre nem tellett tőlem.

-          Igen itt vagyok. Ha akarod, bebizonyítom, hogy nem álmodsz. – azzal lehajolt hozzám és megcsókolt.

-          Szeretlek. – leheltem ajkai közé. A válasz nem késlekedett sokáig.

-          Én is nagyon szeretlek. – és egy újabb csókban merültünk el…