7. fejezet

Sziasztok!

Köszönöm szépen a komikat, nagyon örültem nekik. Úgy döntöttem, hogy felteszem a kövi részt. Ezt köszönjétek Gabicának, aki kitartóan lobbizott nálam :DDD Remélem tetszeni fog és most is megajándékoztok 1-2 komival.

Pusszancs!

Szusi

Szia Eric!

Köszönöm a bókokat. Mikor olvastam a mailedet el is pirultam, de szó szerint. A te neved se semmi, olyan titokzatos, főleg számomra. Remélem, mihamarabb fényt derítek erre a titokra, ami körül vesz téged. Tudom, megegyeztünk, hogy inkognitóban leszünk, és tiszteletben is tartom, de akkor is kíváncsi természet vagyok, alig várom, hogy fény derüljön mindenre. Addig is türelmesen várok.

Szerintem nem furcsa, ha valaki olyat tanult, amit szeret, még ha az a zene is. Én szeretem a zenét, de a tanulását nem nekem találták ki. Amúgy mindenféle zenét meghallgatok, nincs úgy kedvencem.

A bemutató nagyon jó volt, legalább is nekem tetszet. Szokásos emberek voltak ott, újságírók, könyvkritikusok, meg 1-2 rajongó. Meg is vettem az író könyvét, amit dedikált is nekem. Nagyon jó ajánlást mondott hozzá és megtetszet. Még nem álltam neki a cikk megírásának, mert csak nemrég jöttem meg a bemutatóról. Amint meglesz, elküldöm neked is. Hétfőn kell leadnom, remélem, addig kibírod :D Remélem a szerkesztőnek tetszeni fog, és nem kell majd változtatnom rajta. Én nem egy napilapnál dolgozom, hanem egy hetilapnál, ami szerdánként szokott megjelenni. Így van időm, nyugodtan megírni a cikket, és ha nem tetszik a szerkesztőnek, akkor még tudok változtatni.

Kirándulni én is nagyon szeretek, főleg olyan helyekre szeretek menni, ahol valami nevezetesség van, van mit megnézni. Nagyon szeretnék egyszer eljutni Kínába, Japánba, Indiába. Ezek az országok nagyon tetszenek, nagyon érdekes kultúrájuk van, és nem csak könyvből szeretném ismerni őket.

Igaz, akkor mehetek le a partra itt Los Angelesbe, mikor akarok, de mivel kevés a szabadidőm, így csak nagyritkán kerül rá sor. Lehet, ha nem lenne ez az állásom, akkor több időm lenne, de mivel ez számomra nagyon jó szakmai gyakorlat, inkább ezt az áldozatot hozom meg. Sokan mondják, hogy fiatal vagyok és élveznem kéne az életemet, de nem érzem úgy, hogy rosszul cselekednék. Az írás mellett van időm szórakozni is, amit ki is használok. Nem kapok olyan sok felkérést, csak hetente vagy kéthetente 1 témát, amiről írnom kell. A suli veszi el a legtöbb szabadidőmet, mert elég sok tantárgyat veszek fel minden szemeszterben, amit nem kéne. Pár hét múlva kezdődnek a vizsgáim, és utána lesz egy kis időm piheni, mert itt a tavaszi szünet. Végre meglátogathatom a szüleimet, akiket már nagyon régen láttam és nagyon hiányoznak.

Szeretnék kicsit többet megtudni a családodról, ha ez még belefér abba, amit el mersz árulni nekem és nem titok. Az én családom nem olyan nagy. Akik a legfontosabbak számomra a szüleim, bátyám, és a legjobb barátnőm, aki egyben a szobatársam is. Tudom, furcsán hangzik, hogy őt is a családtagként számítom, de már kislánykorom óta barátnők vagyunk, és ő az egyetlen, aki mindenről tud velem kapcsolatban. Ez oda-vissza is érvényes. A bátyámmal is nagyon jó a kapcsolatom. Mindenről beszámolunk egymásnak, és ha bármilyen gondunk van, számíthatunk a másikra. Sokan mondják, hogy ritka az ilyen testvér és nagyon szerencsés vagyok, amúgy annak is érzem magam. Ennyit a családomról. Mást nem tudok idesorolni. Még vannak rokonaim, mint nagyszülők, nagynénik, nagybácsik, unokatestvérek, de számomra ez a négy személy a legfontosabb.

Most befejezem a mailemet, már így is túllőttem a kelleténél :D, meg még ott van a cikk is, amit meg kell írnom és nincs, ki megírja helyettem. Amint kész neked is küldöm.

Legyen szép napod! (Tudom, kicsit furcsán hangzik az időeltolódás miatt, de akkor is:)))  )

Annie

El is küldtem a választ. Remélem, csak rájön, hogy mire vagyok kíváncsi. Igaz én nem írtam meg neki, hogy van-e valakim, de ha egy kicsit is érdeklem, akkor majd ő megkérdezi. Míg Bree nem jön meg, addig van egy kis nyugtom, és megírom a cikket. Elővettem a jegyzetemet és neki is álltam. Még szerencse, hogy nem kell olyan hosszú cikket írnom róla, elég egy vagy másfél oldalnyi szöveg. Ügyesen meg is lettem vele, pont mire Bree megjött. Még gyorsan átolvastam és elküldtem a szerkesztőnek mailben, igaz hétfőn kellene leadnom, de ha már megvagyok vele, akkor miért ne. De nem csak neki küldtem el, hanem Ericknek is. Még annyit írtam neki, hogy nem biztos, hogy ebben a formában fog megjelenni, mert a szerkesztő még nem bólintott rá. Miután már úgy gondoltam, nincs miért a laptop előtt ülni, ki is kapcsoltam. Bree ekkor fejezte be a zuhanyzást. Ránéztem az órámra. Te Úr Isten! Már ennyi az idő? 7 óra, gyorsan eltelt az idő. Lezuhanyoztam, és elkezdtem készülődni az estére. Még azt se tudtam, hogy hova megyünk, hogy hogy öltözzek. Gyorsan kifaggattam barátnőmet, aki elárulta, hogy egy medencés buliba vagyunk hivatalosak, szóval fürdőruha kötelező. Felvettem a kedvenc rózsaszín bikinimet és a hozzá illő strandszoknyámat. Biztonság kedvéért a strandtáskámba tettem egy hosszúpólót, ha netán hűvösebb lenne az idő, legyen mit felvennem. Bree hasonlóképpen cselekedett, mint én, csak az ő ruházata narancssárgában tündökölt. Nagyon halvány sminket tettünk fel, a hajunkat is nagyon egyszerűen csináltuk meg, és máris indulásra készen álltunk. Hívtunk egy taxit, ami gyorsan meg is érkezett, bediktáltuk a címet és már indultunk is.

A bulit az egyik csoporttársunk, Dixon rendezte a szülei házában, akik épp nem tartózkodtak odahaza. Nagyon szép házuk volt, látszik, hogy van mit a tejbe aprítaniuk. Nem sok vendég volt, csak az osztálytársak voltak ott és Dixon egy-két barátja. Nagyon jó volt a hangulat, lehet azért, mert nem voltunk sokan és mindenkit ismertem, akiket meg nem, azokkal nagyon gyorsan összebarátkoztam. Volt köztük egy srác, Chuck, akivel nagyon sokat beszélgettem, és nagyon aranyos, jóképű srác. Ő is hasonló gondolkozású ember, mint én és nagyon jó humora van, sokszor megnevettetet. Egyszer, mikor táncoltunk, épp egy lassú szám ment. Tánc közben egyszer csak azt vettem észre, hogy az egyik keze a derekamról elindul felfelé és végigsimítja a hátamat. A másik kezével meg még közelebb von magához. Annie, nyugi, ez még belefér a táncba, próbáltam nyugtatgatni magam. De amikor megéreztem száját a vállamon, miközben apró csókokkal haladt felfelé, a szívem egyre hevesebben kezdet verni. Még egy utolsó csókot lehelt a fülem mögé, utána mélyen a szemembe nézett. Be kell ismernem, nagyon szép barna szemei vannak, és ezek a szemek egyre jobban közeledtek felém. Mi lesz most? Mit csináljak? Csak ennyit tudtam kérdezni magamtól. Ekkor tudatosult bennem, hogy Chuck meg akar csókolni. És én akarom ezt? Nem, vagyis nem tudom. Gyorsan kell döntenem, mert már csak pár centi választ el minket. Döntöttem. Csak egy csók, Annie, ennyit megengedhetsz magadnak. Ebben a pillanatban ajkaink összeértek. Először puhatolózva csókolt, és mikor megérezte, hogy nem ellenkezem, felbátorodott, amennyire csak tudott, még szorosabban húzott magához közel. Nyelvével végig rajzolta ajkamat és bebocsájtást kért, amit én megengedtem neki. Nyelve felkutatta az enyémet és vad táncba kezdtek. Ahogy ezt műveltük, belém hasított a felismerés. Én ezt élvezem? Nem, egyáltalán nem. Semmilyen reakciót, bizsergést, vágyat nem vált ki belőlem ez a srác. Kár, pedig nagyon aranyos. Csókunk abbamaradt, partnerem zihálva nekitámasztotta homlokát az enyémnek. Fél percig állhattunk már így és a csendet Chuck törte meg.

-          Nagyon kedvellek. – mondta halkan, hogy csak én halljam. – Nem gondoltam volna, hogy pont Dixon buliján futok össze, egy ilyen lánnyal, mint te. Pedig el se akartam jönni erre a bulira.

-          Én is kedvellek. – csak ennyit tudtam mondani. Ahogy ezt kimondtam, szája megint közeledett felém. Most mit csináljak? Megbántani nem akarom, de azt se akarom, hogy hiú reményeket tápláljon. Segítsen már valaki!!! Szája már egyre vészjóslóan közel volt. Kezeimet mellkasára tettem és így próbáltam megálljt parancsolni neki. Kapcsolt.

-          Valami baj van? Vagy valami rosszat tettem? – kérdezte meglepetten.

-          Nem, dehogy is. Nem csináltál semmi rosszat, veled minden rendben van, de nekem ez nem megy. – próbáltam magyarázkodni. – Te egy nagyon kedves, aranyos, és nagyon vicces srác vagy, és még jóképű is. Minden lány álma…

-          De nem a te álmod. – vágott közbe szomorú hangon, lehajtott fejjel.

-          Sajnálom – mondtam szintén szomorú hangon. – Szerintem jobb, ha most tisztázzuk a helyzetet, mint hogy valami rossz süljön ki ebből az egészből. Ugye nem haragszol rám, annyira?

-          Nem, dehogy. Hisz nem történt semmi, csak egy csók volt, amit mindketten akartunk, de a részedről ennél több nem történhet. Attól még barátok lehetünk. Gyere, igyunk valamit.

Ezzel be is fejeztük ezt a kínos beszélgetést. Az este folyamán már nem is hoztuk fel a történteket, úgy beszélgettünk egymással, mint két jó barát. Szerencsére senkinek nem tűnt fel a történtek, vagyis remélem. Bree néha nagyon furcsán méregetett, gondolom észrevette, hogy valami történt. Majd otthon mindent elmesélek neki. A buli további részében minden nagyon jól alakult, sokat nevettünk és mi csajok a végére a medencében kötöttünk ki, köszönhetően a fiúknak, akik aztán csatlakoztak hozzánk.

Olyan hajnali 2 órakor indultunk haza, de egész úton nem is beszélgettünk barátnőmmel. Mindketten nagyon fáradtak voltunk. Alig vártuk, hogy bedőlhessünk az ágyunkba. A szobába érve Bree csak annyit mondott, hogy majd reggel kifaggat, most elég fáradt ahhoz, hogy beszéljen velem. Ennek örültem is, mert még magamban is tisztáznom kell a dolgokat. Már nem értem saját magamat. Ott volt az a helyes srác, Chuck, minden csaj összetenné a két kezét, ha ilyen pasija lenne. Vonzó, helyes, aranyos, okos, és még jó humora is van, nem azok közé a pasik közé tartozik, akik azt se tudják hány kilók, mert úgy el vannak szállva maguktól. Nekem meg nem kellett. Pedig a csókban én is ugyanúgy benne voltam, de nem váltott ki belőlem semmit. De miért? Mi van velem? Ennyire defektes lennék, mióta Nickkel szakítottam? Nem, az kizárt, hisz azóta sok idő eltelt, de az is igaz, hogy azóta nem jártam senkivel, de csókolózni csókolóztam, akik szintén ugyanezt a reakciót váltották ki belőlem, mint Chuck, vagyis semmit. Nem értem, úgy látszik, még várnom kell az igazira, ha egyáltalán létezik. Ha létezik, akkor mikor fog eljönni, és ki lesz az? Ahogy ezen gondolkodtam, hirtelen egy név ugrott be…