5. fejezet

Sziasztok!

Sok mindent nem is fűznék hozzá. Remélem ez a feji is tetszeni fog és megajándékoztok 1-2 komival. Jó olvasást!

Reggel a telefonom csörgésére ébredtünk, amit Bree meg is hálált nekem egy vánkossal. Megnéztem ki keres, de csak egy új üzenet érkezett. Tom, a bátyám írt, hogy ha már végre felébredtem, akkor majd hívjam fel. Mit akarhat ilyenkor? Majd visszahívom, de előtte rendesen fel kell ébrednem, nem vagyok hozzászokva a korai ébresztőhöz.

-          Ki volt az? – kérdezte barátnőm.

-          Csak a bátyám írt sms-t, hogy ha felébredtem, akkor hívjam vissza.

-          Mit akar ilyen korán?

-          Azt nem írta, csak, hogy hívjam fel.

-          Akkor mire vársz? Azonnal hívd fel és mond meg neki, hogy üdvözlöm! – parancsolt rám Bree.

-          Jól van, na, mindjárt hívom, de előtte fel kell ébrednem. Még nem vagyok a toppon. Addig te főzhetnél kávét. – magyaráztam neki, közben felkeltem az ágyról és megcéloztam a fürdőt.

Gyorsan elvégeztem reggeli teendőimet, közben Bree megfőzte a kávét is. Megköszöntem neki. Fogtam a kávéval teli bögrémet és a telefonommal együtt visszakuporodtam az ágyamba. Felhívtam a bátyámat, aki örömmel újságolta, hogy 2 hónap múlva indul Londonba a forgatásra, de előtte még meglátogatna. Még pontos napot nem tud mondani, melyik nap jönne, de még úgy is beszélünk addig és majd akkor megmondja. Ennek nagyon örültem, mert már nekem is nagyon hiányzik. Még pár mondatot váltottunk. Megkérdeztem a szokásos dolgokat, hogy anyuék, hogy vannak, minden rendben van-e otthon… és a legfontosabbat sem felejtettem el, hogy a kedvenc szobatársam üdvözletét küldi. Megörült neki, és ha nem telefonon beszéltünk volna, a nyakamat rámerném tenni, hogy el is pirult egy kicsit. Még annyit mondtam neki, hogy van valami, amiről okvetlen beszélnünk kell. Próbált kifaggatni, de nem árultam el neki, mondván, hogy majd személyesen, ez nem telefon téma. Ezzel el is köszöntünk egymástól.

Lehet Breenek igaza van a bátyámmal kapcsolatban, és még nincs minden veszve. Majd, ha jön, akkor kifaggatom. Személyesen jobb, mert látom a reakcióit és előlem semmit nem tud tagadni. Gondolkozásomból barátnőm zökkentet ki.

-          Beszéltél vele?

-          Igen.

-          És mit akart? Mi volt olyan fontos korán reggel, ami nem várhatott volna délutánig?

-          Csak elújságolta, hogy két hónap múlva indul Londonba forgatni, és …

-          Ezért ébresztett? Ez bolond, nem gondol arra, hogy más még pihen olyankor…

-          Had fejezzem már be! – állítottam le őt. – A legfontosabbat nem mondtam még el.

-          És mi lenne az???

-          Hát hogy, mielőtt elutazna, előtte EL JÖN MEGLÁTOGATNI!!!

-          Miért nem ezzel kezdted?!? – ripakodott rám.

-          Hát csak azért, mert … mert. – ezzel lezártam a bátyámról az eszmecserét. – Indulhatunk suliba? Útközben meghívlak egy palacsintára, még van elég időnk, hogy beérjünk a suliba.

-          Akkor mire várunk még? Induljunk!

Azt hittem, már soha nem lesz vége az előadásoknak, olyan lassan telt az idő. Ha Bree kétszer nem bök oldalba, akkor el is aludtam volna. Még ilyen soha nem fordult elő velem, lehet most jött ki rajtam az elmúlt napok „fáradalmai“. Alig vártam, hogy az ágyamban fekhessem, és kicsit aludhassak, még szerencse, hogy holnap már hétvége, így nyugodtan relaxálhatok.

A pihenésemet a telefonom csörgése szakította meg. A szerkesztőségből hívtak, még szerencse, hogy nem aludtam, csak feküdtem, mert különben kómás fejjel fel se fognám, mit mondanak. Gyorsan fel is vettem. Azért hívtak, hogy elmondják, miről kell írnom a következő cikkemben, és hogy holnap délutánra ne tervezzek semmit, mert a téma egy könyvbemutató lesz, amire el kell mennem. A részleteket elküldték e-mailen nekem, hogy hol, mikor lesz a bemutató és kinek a könyve lesz bemutatva. Ahogy letettem a telefont, be is kapcsoltam a laptopomat. A bejövő postáim között ott volt a szerkesztőség által küldött üzenet is és még más is, amit amint megláttam hevesebben kezdett verni a szívem. Gyorsan lenyugtattam magam, és először a szerkesztőség levelét nyitottam meg. Az időpontot és a címet beírtam a telefonomba emlékeztetőként, hogy véletlenül se feledkezzek meg róla. A könyv, amelyiknek a bemutatója lesz pedig egy politológiai könyv, Obama első elnöki évéről, az írója pedig Jonathan Alter. Ez nagyon érdekes lesz, kíváncsi vagyok, hogy az író milyen ajánlást fog hozzáfűzni a könyvéhez. Lehet, hogy meg is veszem a könyvet, ha fog tetszeni a bemutatója. Még elolvastam, hogy körülbelül milyen terjedelmű legyen a cikk, ezután megnyitottam a másik bejövő üzenetet, ami úgy megörvendeztetett.

Movieboy:

Szia!

Most gondban vagyok, hogy mit is írjak neked. Én nagyon messze vagyok Los Angelestől. Londonban lakom, és Anglia a szülőhazám is. Én már nem járok egyetemre, már befejeztem a tanulmányaimat pár éve, pontosabban 2 éve. Azóta magam keresem a kenyerem. Hogy mivel foglalkozom pontosan, azt nem szeretném még elárulni. Ez még maradjon titok, de megígérem, el fogom árulni, ha itt lesz az ideje. Szeretném, ha inkognitóban lennénk egy ideig. Vagyis se név, se kinézet és se hasonlót ne áruljunk el egymásnak. Mivel még csak ismerkedünk, ezek nem olyan lényegesek. Számomra nem olyan fontosak. A barátaimat nem a nevük, kinézetük alapján válogatom meg, nekem a belső értékek fontosabbak.

Annyit még elárulok magamról, hogy én is szeretek olvasni és írni is, csak az én írásaim nem jelennek meg egy újságban sem. Amúgy milyen könyveket olvasol? Én nagyon szeretem az uti, pszichológiai, szociológiai, politológiai és filozófiai könyveket.

Ahogy olvastam a mailedet 20 éves vagy, és a korodhoz képest nagyon művelt is, ha ilyen témákra írsz cikkeket. Szívesen elolvasnám egy-két cikkedet, persze ha nem gond.

Olyanra lennék még kíváncsi, hogy mit szeretsz csinálni szabadidődben? Milyen filmeket szeretsz? …

Kíváncsian várom a válaszodat. Legyen szép hétvégéd.

Ahogy elolvastam az üzenetet, kicsit csalódott lettem. Egyrészről azért, mert Ő Londonból van, másrészről pedig, hogy ennyire titokzatos. Habár egyetértek vele. Számomra se a külső a fontos, a belső értékek sokkal fontosabbak. Ez a titkolózás egyre izgalmasabbá teszi ezt az ismerkedést, de legalább a keresztnevét elárulhatná. Ő is szeret olvasni, ez nagyon tetszik nekem, mert ritka az olyan férfi, aki olvas, főleg olyan könyveket, amilyeneket a levelében írt. Meg is írom neki a válasz e-mailben a véleményemet.

Mistycgirl

Szia!

Ez a titkolózás nagyon kíváncsivá tett, de megértem az érveidet, és elfogadom, mivel én is hasonló véleményen vagyok. De legalább a keresztnevedet elárulhatnád, hogy ha írok neked, meg tudjalak szólítani a szián kívül. Persze, ha nem akarod, akkor nem kell, de én örülnék neki. Én azért elárulom az enyémet: Annie.

Tényleg nagyon messze vagyunk egymástól, London nem itt van a szomszédban. Még szerencse, hogy feltalálták a világhálót.

Hogy milyen könyveket szeretek? Amiket te felsoroltál, azokat a témájú könyveket én is szeretem, de a beszcellereket is szívesen olvasok. Szerintem a holnapi programom nagyon tetszene neked, mivel egy könyvbemutatóról kell írnom, amire el is kell mennem. Jonathan Alter bemutatja a legújabb könyvét, ami Obama elnök első évéről szól.

Ha annyira érdekelnek az írásaim, szívesen átküldök párat, de csak a legjobbakból. Kíváncsi vagyok majd a te kritikádra is.

Nagyon kevés szabadidom van, de ha van, akkor próbálom azt a barátaimmal tölteni. Legtöbb időmet a szobatársnőmmel, aki a legjobb barátnőm is egyben szoktam tölteni. Nem az a beskatulyázott csaj vagyok, így semmilyen buli elrontója nem vagyok. Ha tehessük, akkor moziba járunk, bulizunk, minden olyan dolgot csinálunk, mint amit az egyetemisták szoktak. Minden témájú filmet megnézek, de jobbára a vígjátékokat szeretem.

Nem tudom, mit írjak még neked magamról, mire vagy kíváncsi? Ahogy elnézem, nagyon sok közös van bennünk. Amiket te feltettél nekem, azokra én is szeretnék választ kapni. Meg kíváncsi vagyok, hogy melyik egyetemre jártál és mit tanultál. Ugye ez nem titok?

Türelmetlenül várom a válaszod!

Annie

Mielőtt elküldtem volna a választ, még egy-két cikkemet hozzácsatoltam. Remélem tetszeni fog neki. Még szerencse, hogy mikor válaszoltam az első megjegyzésére, nem a fórumon keresztül tettem. Így a többi levelezésünk már a saját e-mail címünkön keresztül történt, így nyugodtan csatolni tudtam a fájlokat…