4. fejezet

Sziasztok! Köszi az előző fejihez kommenteket. Nagyon örültem neki, így látom, hogy azért olvassa valaki a storymat :D Itt is a következő fejezet. Remélem ehhez is kapok 1-2 komit. Nem is ragozom tovább, nyomás olvasni! :D

Nagyon későn értünk haza az este, talán olyan hajnali 3óra lehetett. A reggel nagyon nehezen indult. Alig bírtunk felébredni. Még szerencse, hogy ma csak délre kell bemennünk, így legalább pihenhetünk egy kicsit. Nagy nehezen kikászálódtam az ágyból és egyenesen a fürdőbe vettem az irányt. Próbáltam emberi képet varázsolni magamra és nem egy kicsavart rongynak kinézni. Miután végeztem a fürdőben, főztem kávét magunknak. Kávé nélkül nem lehet indítani a napot. Míg a kávé lefőtt, addig készítettem pár szendvicset reggelire. Bree még aludt, ezért kiöntöttem a kávé adagját egy bögrébe, odavittem hozzá és az orra elé tartottam. Barátnőm, ahogy megérezte az éltető nedű illatát, rögtön kipattantak a szeme. Felült gyorsan és úgy kapott a bögre után, mint ha az élete múlna rajta. Gyorsan megitta a tartalmát és csak utána köszönte meg nekem. Mondtam neki, hogy van reggeli is és jöjjön enni. Szép nyugodtan megreggeliztünk, ami ritkaságnak számított, mivel vagy nem reggelizünk, vagy csak gyorsan-gyorsan bekapunk pár falatot. Reggeli után Bree is elvonult a fürdőbe. Amíg ő ott tartózkodott, addig én elpakoltam a reggeli maradványait. Ránéztem az órámra, hogy van-e még annyi időm, hogy megnézzem az e-mailjeimet, mivel tegnap egész nap nem is néztem. A nagy készülődésben el is feledkeztem róla. De szomorúan vettem tudomásul, hogy már 11 óra, így már csak az órák után, délután tudom megnézni. Nem baj, az üzenetek úgy sem tűnnek el onnan, délután is várhat a dolog. Bekiáltottam Breenek a fürdőbe, hogy csipkedje magát, ha nem akar késni az óráról. Úgy 10 perc várakozás után barátnőm is elkészült. Magunkhoz vettük a könyveinket és indultunk az egyetemre.

Szerencsére ma elég hamar végeztünk, mivel nem volt sok óránk, csak három. Az előadások után elmentünk ebédelni a menzára. Ebéd közben mondtam Breenek, hogy még el kell mennem az újsághoz, amelyiknél bedolgozom, leadni a cikket, amit írtam és csak aztán megyek haza. Remélem, jól sikerült a cikk és nem kell átírnom, nagyon sokat dolgoztam vele. Ebéd után egyenesen a szerkesztőségbe mentem, megkerestem a szerkesztőt és odaadtam neki a cikket, aki rögtön neki is állt olvasni. Miután elolvasta, még pár percig csendben volt, engem meg majd megevett az idegesség. Mikor megszólalt, nagy kő esett le a szívemről. Nagyon jónak találta a cikkemet és még változtatni se kell rajta. Ennek nagyon megörültem. Ebből is látható, hogy jól csinálom, amit csinálok. A szerkesztő odaadta a honoráriumot, amit a cikkre kaptam és még annyit mondott, hogy majd telefonon értesítenek a következő cikk témájáról. Megköszöntem a pénzt és még annyit hozzáfűztem, hogy nagyon várom a jelentkezésüket.

Visszamentem a kollégiumba, a szobánkra, de drága lakótársamat nem találtam ott. Biztos találkozik valakivel. Majd ha visszajön, elújságolom neki a jó hírt. Breere nem kellett sokat várnom, mert, ahogy megérkeztem rá 10 percire jött is. Rögtön el is újságoltam neki a jó hírt. Velem együtt örült a sikeremnek. Mivel holnapi előadásokra nem kellett készülnöm, mert tegnap felkészültem rá, első dolgom az volt, hogy bekapcsoltam a laptopomat, hogy megnézhessem az e-mailjeimet. Tegnap el is feledkeztem róluk. Kíváncsi vagyok, hogy ki mindenkinek hiányoztam. Sorba kinyitottam az összest. Volt köztük hírlevél, reklám, ezeket rögtön ki is töröltem. De írt az unokatestvérem, nagynéném, és 1-2 barát is, ezekre pár mondatban válaszoltam is. Legutoljára hagytam azt a levelet, amit nagyon vártam, vagyis Movieboyét. Pár percig csak néztem a bejövő postámat, de aztán nagy levegőt vettem, és félve megnyitottam a mailt.

Movieboy

Szia!

A te bocsánatkérésed is elfogadva. :D Szerintem, ha már kölcsönösen megbocsátottunk egymásnak, akkor kezdjük tiszta lappal az ismerkedésünket.

Örülök neki, hogy egy rendes újságnál dolgozol be és nem pedig egy pletykalapnál. Amúgy milyen témákról szoktál írni, és hogy működik ez a bedolgozós munka? Honnét írsz nekem és hova jársz egyetemre? Tudom sok ez a kérdés egyszerre, de még senki se volt ennyire kitartó velem szemben, és nagyon kíváncsivá tettél.

Milyen gazdag képzelőerővel rendelkezel, hogy azt gondolod, én vagyok Ian, de elárulom, nem én vagyok az. Igazad volt, tudom pontosan, hogy mi történt Iannel valójában. Azt elmondhatom, hogy semmi köze sincs a szakításhoz, ami nem is igaz, mivel nem is szakítottak. Volt gond köztük az igaz, de nem szakítottak és nem is állt fent a lehetősége. Olyan dolog történt, ami nagyon megviselte, és mivel pont forgatott akkor, amit nem lehetett csúsztatni, mivel már így is késésben voltak a film elkészítésével, így nem vették újra a jelenetet és ezért olyan a szereplése amilyen. Ezt onnan tudom, hogy ismerem Iant, és nagyon jó barátok vagyunk.

Már nem tudom, mit írhatnék. Egyelőre ennyi, de ha valamire kíváncsi vagy még, akkor jelentkezz nyugodtan. :D

Miután elolvastam az üzenetet, amit megjegyzek 2x is megtörtént, szóltam Breenek, hogy kaptam választ, és ha gondolja, olvassa el. Naná, hogy nem hagyta ki. Rögtön ott termet mellettem és olvasta is az e-mailt. Miután elolvasta, csak elismerően bólogatott. Megkérdeztem, hogy most mit írjak neki vissza, mivel válaszolni szeretnék neki. Erre csak annyit mondott, hogy válaszoljak a kérdéseire, és azért tegyek fel én is neki 1-2 kérdést, de ha nem menne, akkor csak szoljak, mert megírja helyettem. Rám kacsintott és egy 1000 Wattos vigyorral ajándékozott meg. Megköszöntem a segítségét, de el is hárítottam. Még azt kéne, hogy ő írjon helyettem, ki tudja, mi lenne abban a levélben. Majd valamit összehozok magam. Ha egy cikket meg tudok írni, egy mail nem foghat ki rajtam. Na, kezdjünk is hozzá.

Mistycgirl

Szia!

Szerintem is kezdjünk tiszta lappal.

Köszi, hogy válaszoltál az e-mailemre. Nem gondoltam volna, hogy ennyire komoly dolog történhetett Iannel és még az újságok kamu hírt is fabrikáltak, hogy szakítottak. Ez nagyon megdöbbentő. Nem is kérdezem meg, hogy mi is történt pontosan. Gondolom, volt oka eltitkolni az egészet a külvilág elöl. Ezért is volt nekem furcsa, hisz nagyon jó színész. Nagyon jó barát vagy, hogy nem árulod el, és még meg is véded.

Los Angelesbe járok a Dél-kaliforniai Egyetemre, másodéves hallgató vagyok. Nyári szünetben egy napi lapnál kaptam munkát, és megmutattam az írásaimat a szerkesztőnek, akinek tetszet, és néha megkérnek, hogy írjak cikket egy adott témáról. Mindig másról kell írnom, és előre szólnak. Már írtam politikáról, galéria megnyitóról, amire el is mentem, és még sorolhatnám a témákat. Szünet óta itt dolgozom, és nagyon tetszik.

És te honnét írsz? Mit kell tudni rólad, amit persze el mersz árulni nekem?

Amúgy be kell, hogy valljam, nekem nem szokásom válaszolni azokra a megjegyzésekre, amiket írnak a kommentemhez. El elolvasom, de nem válaszolok, de most valahogy kivételt tettem, és hát én is kíváncsi vagyok, ki az a személy, aki ennyire kitartó volt, hogy válaszolt az én csípős megjegyzéseimre is. :D

Mielőtt elküldtem volna, még egyszer elolvastam, hogy összefüggő-e az, amit írtam. Szerintem jó lesz egy ismerkedés kezdéséhez. Ezzel el is küldtem az üzenetet.

Ma már semmihez nincs kedvem. Breetől még megkérdeztem, hogy mit és hol fogunk vacsizni. De mire befejeztem volna a mondandómat, nagyon finom illat csapta meg az orromat. A drága barátnőm pizzát rendelt és nem akármilyet, a kedvencemet, Hawait. Leültünk az asztalhoz, és míg ettünk, elmeséltem neki, hogy mit írtam Breet idézve az én ismeretlen lovagomnak.

Miután befejeztük az evést, mindketten annyira tele voltunk, hogy alig bírtunk megmozdulni, csak az ágyig sikerült eljutnunk. Nagy nehezen átöltöztünk pizsamába és bebujtunk a pihe-puha ágyikóba, ahol utolért minket az édes álom…