11. fejezet

Sziasztok!

Nem is fűzök hozzá semmit. Csak talán annyit, hogy egy kép vár rátok a fejezet végén :D Jó olvasást és várom a véleményeteket.

Pusszancs

Szusi

A mai napom rekord sebességgel telt el. Észre se vettem, mikor kicsengettek az utolsó előadásról. Barátnőmmel karöltve elmentünk ebédelni, utána én meg elmentem a szerkesztőségbe. A lap szerkesztője küldött egy sms-t, hogy délután menjek be, mert szeretne beszélni velem és az utolsó megírt cikkem honoráriumát is kifizetik. Mikor odaértem a Greg, a szerkesztő szívéjesen fogadott. Elmondta, hogy mennyire jó lett az utolsó cikkem. Ezen már nem lepődtem meg, mert már e-mailben is kifejtette, de azért megköszöntem a dicsérő szavakat. Még annyit mondott, hogy tudja, lassan kezdődnek a vizsgáim, és ez alatt az idő alatt, nem akar zaklatni azzal, hogy írjak cikket, nyugodtan tanuljak, készüljek fel a vizsgákra és utána élvezzem ki a tavaszi szünetet, mert aztán szüksége lesz rám. Mondtam neki, hogy nyugodtan zaklathat cikkírással, mert belefér az időmbe a felkészülés mellett. Még egy ideig beszélgettünk és abban egyeztünk meg, hogy a vizsga időszak alatt fel vagyok mentve az írás alól, de lehet, hogy a tavaszi szünet alatt megkeres majd. Még odaadta a pénzt, amit megköszöntem és sok sikert kívánt a vizsgákhoz.

Miután visszaértem a kollégiumba, mint az őrült, úgy rohantam a gépemhez, hogy bekapcsoljam és megnézzem kaptam-e mailt Ericktől. Bree meg is jegyezte, hogy mi ez a türelmetlenség. Én csak rá mosolyogtam és mondtam neki, hogy adja át üdvözletemet a bátyámnak, akivel épp telefonált. Rögtön elvörösödött és nem piszkált tovább. Megnyitottam a bejövő postámat. Vajon mit találtam? Na, mit? Hát persze hogy üzenetet Ericktől! Rögtön meg is nyitottam és elkezdtem olvasni.

Szia Annie!

A szerda nekem is jó lesz. Megpróbálom úgy tervezni a napomat, hogy szabad legyek akkor. Olyan reggel 10 óra megfelel neked? Nálunk akkor délután 6 óra lesz.

Még valamit tisztázzunk. Ne röstelld magad, hogy olyan későig fent voltam. Elárulom, majdnem minden nap olyan későn fekszem le. Igaz a reggeli ébredés kicsit nehezen megy, és ha reggel időre kell mennem valahova, előfordul, hogy elalszom. De ez az én hibám, szeretek lustálkodni reggelente. Amúgy nagyon szép álmaim voltak, ami ritkaság. J

Már megint megmosolyogtattál ezzel a pirulás dologgal. Úgy megnéznélek, milyen lehetsz elpirulva, biztos nagyon aranyos.

Igen, van egy kutyánk. Ő nem velem lakik, hanem a szüleimnél. Igaz én kaptam Samut, de mivel én nagyon keveset tartózkodom a lakásban, ezért jobb helye van a szüleimnél, meg nekik kertes házuk van, és ekkora kutyának kell az udvar. Meg az egész család szívébe belopta magát, és ha megyek a szüleimhez, amit szinte napi szinten megteszek, láthatom őt.

Alig várom a szerdát, de addig is a napi e-mailt megkapod tőlem.

Puszi

Erick

U.I.: Az üzenethez csatoltam 1-2 képet Samuról.

Az üzenetet még legalább 2x elolvastam. Egyre jobban oda vagyok ezért a srácért. Alig várom, hogy összehozhassuk azt a találkozót, de addig marad ez a fajta kommunikáció köztünk. Egyre többet és többet tudok meg róla. Nagyon sok a közös bennünk, még a reggeli lustálkodás is, ez már hihetetlen. Csak ámulok és bámulok ezen a pasin. Nagyon szép álmai voltak az éjjel. Kíváncsi lennék vajon kivel álmodott és mit. Az én álmaim is szépek voltak, még szép, hisz vele álmodtam. Álmomban találkoztunk, de az arcát nem láttam, de remélem arcot is kap ez az arcnélküli férfi.

Még mielőtt válaszoltam volna neki, megnéztem a csatolt fájlokat, amiket küldött Samuról. Nagyon aranyos kutya, tényleg nem lehet őt nem szeretni. Kár, hogy a képeken csak a kutya van rajta. Igazán lehetett volna köztük olyan, amelyiken Samu valamelyik családtaggal van, nem kell, hogy pont Erickkel legyen, habár annak még jobban örültem volna. Annie, túl sokat akarsz. Valami miatt még is csak akarta ezt a titkolózást, ami remélhetőleg, már nem marad sokáig titok. Közben nekiálltam a válasznak.

Szia Erick!

Most már megnyugodtam, és nem is röstellem magam. Elárulom, nekem is gondjaim vannak a reggeli ébredéssel. Nagyon gyakran előfordul, hogy elalszunk Breevel, és rohanhatunk az egyetemre. Pedig jó párszor megfogadtuk, hogy nem fekszünk le olyan későn, de akkor is előfordul, mert mi is szeretünk lustálkodni. Az ébresztőn mindig beállítsuk az 5 perc szundit, aztán addig nyomkodjuk a még 5 perc még 5 perc szundit, hogy elkésünk.

Megnéztem a képeket a Samuról. Be kell hogy valljam, elrabolta a szívemet, pedig csak képen láttam. Nagyon aranyos.

A szerda reggel 10 óra megfelel nekem is. Addigra biztos, felébredek. J

Addig is várok még egy mailt tőled.

Annie

…

A szerda nagyon gyorsan eljött. Nagyon korán ébredtem ezen a reggelen, de nem azért mert suliba kellene mennem, hanem azért mert ma végre megint „beszélhetek” Erickkel. Egész éjjel nem tudtam aludni az izgalomtól. Reggelizni se nagyon tudtam, csak egy kevéske müzlit ettem és a napi koffein adagomat ittam meg. A gépemet be is kapcsoltam, és bejelentkeztem msn-re. Nem maradt más dolgom, csak várni, várni és várni, hogy Erick jelentkezzen. Már negyed órája ülhettem a gép előtt, de Erick még mindig nem jelentkezett, pedig már 10 óra. Biztos valami közbejött neki, de akkor egy rövid mailt küldött volna. Valami történhetett, de mi? Már kezdtem egyre idegesebb lenni, amikor valaki jelentkezett msn-en. Rögtön meg is néztem ki az, és mikor megláttam, kinek a nevét írta ki, egyből meg is nyugodtam.

E: - Szia! Ne haragudj, hogy picit késtem, de csak most értem haza. El kellett intéznem 1-2 dolgot.

A: - Szia! Semmi baj, megértem, hisz nálatok már délután van. De azért már kezdtem aggódni.

E: - Aggódtál? Csak nem miattam?

Na, Annie, ezt jól megcsináltad, most válaszolhatsz is rá…

A: - Igen, miattad. Bármennyire furcsán is hangzik, de igaz.

                                                            

E: - Ó, ez nagyon kedves tőled. Már azt hittem, hogy csak a Samu érdekel téged, hisz elrabolta a szívedet.

Most mi van? Csak nem féltékeny a saját kutyájára?

A: - Khm. Csak nem féltékeny vagy a Samura?

E: - De, az vagyok. J Hogy ne lennék rá féltékeny, hisz elrabolta a szívedet.

A: - Persze hogy elrabolta, hisz olyan aranyos képeket küldtél róla. Úgy megsimogatnám. Amúgy miből gondolod, hogy csak a Samué a szívem?

Na, erre mit válaszolsz?

E: - Nem csak a Samué? Akkor még kié?

De kíváncsi valaki…

A: - Még nem válaszoltál a kérdésemre. Miből gondolod, hogy csak a Samué a szívem?

E: - Őőőő, nem is tudom, csak úgy jött. Na, de most te válaszolj az én kérdésemre.

Hm, most válaszoljak, vagy még húzzam az időt?

A: - Mire is kéne válaszolnom? Már nem emlékszem?

E: - J Ugye ez most vicc? Ha visszaolvasol, akkor rájössz. Szóval?

Cseles, nagyon cseles. De nem adom magam ilyen könnyen.

A: - Jah, szóval arra vagy kíváncsi! Miért is vagy erre kíváncsi?

E: - Ez nem válasz! És azért vagyok kíváncsi, mert. Szóval?

Játszunk még egy kicsit…

A: - Szóval?

E: - ???

A: - ???

E: - Ok. Kész, vége, feladom. Látom, nem akarsz válaszolni, akkor ne válaszolj.

A: - De válaszolok. Szóval arra vagy kíváncsi, van-e barátom?

E: - Igen!

A: - A válaszom: nincs barátom. Miért?

E: - Csak kíváncsiságból. Minden érdekel, ami veled kapcsolatos.

A: - Érdekel? Ezt, hogy kell értenem?

E: - Hát úgy, ahogy írtam. Kíváncsi vagyok rád. Meg akarlak ismerni. Lassan kezdődik a vizsgaidőszak nem?

A: - De igen. A jövő héten. Elég sok vizsgám lesz, mert szinte minden tárgyat felvettem a kreditek miatt, hogy az utolsó évben ne kelljen olyan sokat tanulnom.

E: - Miért vettél fel olyan sok tárgyat? Így persze hogy nagyon elfoglalt vagy, és kevés szabadidőd marad. Én annak idején, csak azokat vettem fel, amik kötelezőek voltak, meg hogy meglegyen a kreditem.

A: - Azért vettem fel ennyit, mert úgy terveztem, hogy az elején sok kreditet gyűjtök, hogy az utolsó évben csak az írásnak szentelhessem az életemet és csak a kötelező tárgyakat kelljen tanulnom. Meg amúgy is jobb dolgom nem volt, a tanuláson kívül, ami lekötötte volna a szabadidőmet.

E: - Nem volt jobb dolgod? Hogy hogy?

A: - Ez hosszú.

E: - Én ráérek J

A: - J Ezt inkább máskor beszéljük meg, mert ez tényleg hosszú.

E: - OK. Miután vége a vizsgaidőszaknak, gondolom, megkezdődik a tavaszi szünet. Mik a terveid? Írni fogsz?

A: - Nem. A szerkesztő felmentett az írás alól a vizsgák idejére, és úgy egyeztünk meg, hogy a szünetben se akar majd zavarni azzal, hogy írjak, majd csak utána. Szóval, az egész tavaszi szünet pihenéssel fog telni. Haza megyek a szüleimhez, mert még ebben a félévben nem voltam otthon, és már nagyon hiányoznak. De még mielőtt hazamennék, előtte egy jót bulizni fogok. Már az egyetemen beszélték, hogy a vizsgaidőszak utolsó napjára egy nagyszabású bulit terveznek, ahol több együttes is fel fog lépni, és nem csak hazaiak, hanem külföldiek is. Ez már olyan, hagyomány ezen az egyetemen.

E: - Akkor mielőtt hazamész egy jót fogsz bulizni. De azért velem tartani fogod a kapcsolatot, ha már nem fogsz írni ugye?

Ó a kis édes, csak nem aggódik, hogy hanyagolni fogom? Egyem meg a kicsi szívét.

A: - Persze, hogy fogok írni. Ez már olyan nálam, mint a reggeli kávé J A szünetben a délelőttjeim szabadok lesznek, és ha akarod, akkor tudunk majd msn-ezni. Ha csak nem fogok délig lustálkodni.

E: - Persze hogy akarom, ezt nem is kell kérdezned és ajánlom, hogy reggel fel tudj kellni.

A: - Ezt vegyem fenyegetésnek? És ha nem kelek fel időben, akkor mi lesz?

E: - Azt ne akard megtudni!

A: - Nocsak! Ez kezd egyre érdekesebb lenni. Mesélj!

E: - Ha nem kelsz fel időben, akkor odamegyek és én magam foglak felébreszteni. J

Hm, nem is volna rossz, egy ilyen ébresztő…

A: - És hogy akarod csinálni, hisz azt se tudod pontosan hol lakom, meg amúgy is te Londonban vagy?

E: - Igazad van, de az már legyen az én gondom. Megoldom. J

A: - Azt gondoltam. J Na de ha nem haragszol, nekem lassan mennem kell előadásra.

E: - L Pedig most kezdtünk belemelegedni az írogatásba.

A: - Hát igen, de sajnos meg kell hogy szakítsam. Majd legközelebb itt folytatjuk.

E: - És az mikor lesz?

A: - Ez jó kérdés. Nekem a délelőttjeim foglaltak a suli miatt, csak a délutánom meg az estém szabad, ha nem megyünk a barátnőmmel valahova szórakozni. Aztán már csak megint a hétvége marad.

E: - Akkor maradjunk a hétvégében. De azért a mailezés marad ugye?

A: - Még szép, hogy marad. Azt már írtam, hogy olyan a számomra, mint másnak a reggeli kávé. Na de most már tényleg megyek, mert el fogok késni.

E: - OK. Menjél, nem akarom, hogy miattam elkéss az órádról. Vigyázz magadra és alig várom, hogy megint msn-ezzünk, addig is várom a mailedet.

A: - J Én mindig vigyázok magamra. De te is vigyázz magadra, mert akkor nem lesz kivel írogatnom. J

E: - J Vigyázok. Puszi és jó tanulást. Szia!

A: - Az meg lesz. Szia!

Kár, hogy ilyen gyorsan eltelt ez az egy óra, amit írtunk. De nem az én hibámból, mert én időben itt ültem a gép előtt. Őt se hibáztatom, mert dolga volt, és csak ez miatt késett. Az a fontos, hogy összehoztuk ezt a „beszélgetést”. Remélem több ilyen lesz közöttünk, és már személyesen is fogunk tudni találkozni. Kíváncsi vagyok mikor és hol. Ezekkel a gondolatokkal és még hasonlókkal indultam el az egyetemre…

Íme a kép. Ő lenne Samu. Ugye milyen aranyos!