13. fejezet

Sziasztok!

Ne haragudjatok, hogy most hozom az új részt, de nagyon sok dolog történt velem mostanában, és el vagyok havazva. Vannak, akik tudják, mi zajlik most körülöttem, vannak, akik nem, de ígérem a heti egy friss mindig lesz, és ahogy az időm engedi, akkor több is. Amint látjátok, egyre hosszabbak a fejezetek, és remélem a továbbiakban is így lesz. Próbálok minél többet írni, de az idő nem mindig nekem kedvez.

Ehhez a részhez nem fűznék sok mindent hozzá. Olvassátok el és véleményezzétek. Annyit elárulok, hogy a kövi részben felbukkan Erick is, vagyis végre találkoznak. Ezt a részt szeretném nagyon jól megírni, ezért lehet, hogy ezen a héten nem lesz több friss, de ha mégis meg tudnám írni időre és megvan az öt komi, akkor felteszem.

Pusszancs

Szusi

Másnap nagyon későn ébredtünk, már egy óra is elmúlt. Gyorsan elkészülődtünk, mivel három órakor indul a vonatunk haza, San Diegoba, és nem akartunk lekésni. Még szerencse, hogy tegnap becsomagoltunk. Két bőrönddel és egy kézitáskával indulásra készen voltam. Hívtunk egy taxit, ami kivisz minket a pályaudvarra. Az út nagyon gyorsan eltelt, nem egész két óra alatt értünk San Diegoba. Az állomáson drága egyetlen bátyám várt minket. Ezen vajon miért nem csodálkozok? Megölelgetett minket, én kaptam két nagy puszit az arcomra, míg Breevel egy forró csókban forrtak össze. Meg kellett köszörülnöm a torkomat, hogy észrevegyék, én is itt vagyok. Nem mintha zavarna, vagy nem örülnék a boldogságuknak, de minél hamarabb otthon akartam lenni, hogy végre egy forró zuhanyt vehessek. Nagy nehezen Tom berakta a bőröndjeinket az autóba, pár káromkodás is elhagyta a száját közben. Nem értette, hogy a nők, hogy tudnak ennyi mindent becsomagolni, nem lett volna elég egy bőrönd is? Bátyám megnyilvánulásán mi csak nevettünk, nem is csodálkoztunk, hisz pasi, nem tudhassa, hogy egy nőnek mi mindenre van szüksége, mikor utazik valahova. Először Breet tettük ki otthon, akit már a szülei nagyon vártak. Megbeszéltük, hogy a mai napot a szüleivel tölti, majd holnap átjön hozzánk és megbeszéljük a napi programjainkat. Tommal csak egy gyors csókot váltottak. Gondolom a szülők miatt. Olyan kis aranyosak, mint két tini, annyit mosolygok rajtuk.

Ahogy Tom megállt a felhajtón, mint az őrült, úgy ugrottam ki a kocsiból és rohantam a házba, hogy végre megölelgethessem a szüleimet. Tom még utánam kiáltott, hogy a csomagokkal mi lesz, de én nem törődtem vele, minél előbb látni akartam az ősöket. Anyukámra a konyhában találtam rá, aki rögtön kiáltott apukámnak, az meg mint ha élete múlna rajta, úgy rohant be a konyhába, megkérdezve, hogy mi baj történt. De amint meglátta, mi anyu kiabálásának oka, vagyis engem, fülig érő mosoly terült el az arcán és azonnal a karjaiba zárt, ha nem ismerném azt is megkockáztatnám, hogy pár könnycsepp is volt a szeme sarkában. Anyukámmal már más volt, ő azonnal elsírta magát, amint sikerült az apu karjai közül kiszednie, hogy végre ő is megölelgethessen. Ezt az idilli pillanatot bátyám szakította meg, aki csak annyit mondott nekem, hogy szívesen. Én meg csak bámultam rá, nem értettem mire mondja. Az arcom láttán aztán elmagyarázta, hogy a bőröndjeimet felvitte a szobámba, és ha legközelebb jövök, akkor kevesebb cuccot csomagoljak, mert félő, hogy újra kiújult a sérve. Ehhez még eljátszotta a beteget is. Anyukám meg is ijedt, mire én csak elnevettem magam. Ha szívassuk a másikat, akkor legyen. Nem fűztem sok mindent az elhangzottakhoz, csak annyit, hogy majd Bree leápolja. Tom erre köpni – nyelni nem tudott és egy vörös lett a feje. Anyukám meg, aki nem értett az egészből semmit, csak ide – oda nézett köztünk. Mondtam neki, hogy ez hosszú, majd elmagyarázom, de most szeretnék kicsomagolni és lezuhanyozni.  Ő kedvesen rám mosolygott és feltessékelt a szobámba, mondván, hogy addig elkészíti a kedvenc ételemet, a zöldséges csirkét római tálban és a desszert pedig nem lehet más, mint madártej. Nekem se kellett több, ahogy ezt kimondta, szaladtam is a szobámba, hogy minél előbb végezhessek és ehessek.

Amikor benyitottam a szobámba, örömmel konstatáltam, hogy semmi se változott. Minden úgy volt, ahogy hagytam, mielőtt eljöttem volna. Igaz kislányos, de nekem így tetszik, ahogy van. Legalább ilyenkor, mikor otthon vagyok, gyereknek érezhetem magam. Megfogtam a bőröndöket és az ágyra raktam, hogy ki tudjak belőlük rakodni. Miután kirakodtam, elmentem lezuhanyozni, ami nagyon jól esett. Frissen és üdén jöttem ki a fürdőszobából. Felvettem egy narancssárga rövidnadrágot, egy fehér topot, a hajamat pedig csak laza cofba fogtam és már rohantam is le a konyhába, hogy ehessek anya főztjéből, ami már nagyon hiányzott.

Már mindenki az asztalnál ült, csak rám vártak. Nem győztem dicsérni anyát, hogy már megint milyen finomat főzött és hogy mennyire hiányzik az otthoni koszt. Vacsora után az ebédlőbe mentünk, és elmeséltem nekik, hogy mi újság van Los Angelesben, az egyetemen és az újságnál, amelyiknél bedolgozom. Anyu elújságolta, hogy apu az összes újságcikket elteszi, amelyiket én írtam. Ekkor apura néztem, aki elővett egy dossziét, amelyben le voltak fűzve az írásaim. Tátott szájal lapoztam a füzetet és alig akartam elhinni, amit látok. Még egy ideig beszélgettünk, de aztán azzal az ürüggyel felmentem a szobámba, hogy el kell néznem az e-mailjeimet, mert a szerkesztőtől várok üzenetet. Nem akartam megmondani nekik, hogy egy sráccal levelezek, akit nem is ismerek személyesen. Tudtam, ha elmondom nekik, akkor egy csomó kérdéssel árasztanának el, amikre nem biztos, hogy tudnék válaszolni. Jobb ez így, ahogy van, majd idővel bevallom nekik a dolgot.

A szobámban bekapcsoltam a laptopomat, és azzal együtt az ágyra telepedtem, így kényelmes írni. A szokásos lépéseket végeztem el, postafiók megnyitása, új üzenet írása, címzett kiválasztása…

Szia Erick!

Ne haragudj, hogy most írok, de csak most lett egy kis szabadom, hogy le tudjak ülni és írhassak neked. Épségben megérkeztem a szüleimhez és örömmel konstatáltam, hogy a szobám is megmaradt abban az állapotban, ahogy hagytam.

Köszönöm a gratulációt a vizsgáimhoz, nagyon sokat jelentett, főleg Tőled. A tegnapi buli nagyon jó volt. Szuperek voltak az együttesek, akik felléptek, igaz a felét nem ismertem, de nagyon tetszettek. Sikerült elérnem a kívánt állapotot, vagyis kiengedni a vizsgák által összegyűlt feszültséget. Ne ijedj meg, nem ittam le magam a sárga földig, csak mértékkel ittam, és csak martinit. Nagyon sokat táncoltunk, hülyültünk. Valamikor hajnali négykor keveredtünk haza. Csak a reggeli ébredés, ami ebben az esetben egy órát jelent, volt nehéz.

Ahogy hazaértem, anyukám a kedvenc ételemmel várt, ami zöldséges csirke római tálban és madártej. Annyira jól laktam velük, hogy azt nem is tudom leírni neked. Már nagyon hiányzott az anyukám főztje.

Most már elkezdődhet a megérdemelt pihenés. Még mindig nem tudom, mit fogok egész szünetben csinálni. Eddig mindig a barátnőmmel előre megszerveztük, de most nem, mivel sikerült összejönnie a bátyámmal. Így szerintem a legtöbb időt együtt fogják tölteni, nekem meg fel kell találnom magam.

Megyek, lefekszek aludni, még nem pihentem ki magam. Regenerálódnom kell, hogy újra fitt legyek. Az energia vésztartalékaim is már kifogyóban.

Puszi

Annie

Az e-mail elküldése után, nyugodtan dőltem be az ágyamba. Végre aludhatok, és nem kell attól tartanom, hogy reggel elalszom.

…

Napok villámsebesen követték egymást. Észre se vettem, hogy már egy hét eltelt a tavaszi szünetből. Először tartottam attól, hogy unatkozni fogok, hogy Bree csak Tommal fog foglalkozni, de tévednem kellett. Rögtön másnap átjött, hogy megbeszéljük, mi mindent fogunk csinálni, főleg este. Barátnőm minden nap nálunk volt. A turbékoló pár kicsit tartott attól, hogy mit fognak szólni a szülők a kapcsolatukhoz. Az én szüleim nagyon boldogok voltak, főleg az miatt, hogy Tom komolyan gondolja, és Breet meg egyenesen imádják. Barátnőm szülei kicsit félve fogadták a hírt, de amint látták, hogy a lányuk milyen boldog, már ők is örültek nekik. Számukra a lányuk boldogsága a legfontosabb.

Napjaim szinte ugyan úgy teltek. Délután Breevel lógtam, ha éppen nem volt a közelben Tom, ha meg még is akkor együtt lementünk a partra fürödni. Még mielőtt valaki azt gondolná, hogy én voltam a felesleges harmadik, akkor nagyot tévedett. Nem hármasban jártunk le, hanem a haverokkal együtt. Napoztunk, röplabdáztunk, vízi csatáztunk meg még sok olyan dolgot csináltunk, amit a strandon szokás. Esténként meg bulizni jártunk, mindig találtunk valami programot, hogy még véletlenül se forduljon elő, hogy unatkozzunk. De azért közben a szüleimmel is voltam, főleg anyámmal, mivel apu estig dolgozott. Nagyon sokat beszélgettem vele, elmeséltem neki Ericket is. Anya csak ámulva hallgatta a fejleményeket, nem gondolta volna, hogy egy szinte ismeretlennel, ilyen bensőséges kapcsolatot alakítottam ki. Ő is ugyanolyan extázisba került tőle, mint én. Minden nap alig várta, hogy elmeséljem mi újság vele.

Jut is eszembe Erick. Ez alatt az egy hét alatt őt se hanyagoltam, sőt, övé volt az egész délelőttöm. Minden reggel msn-eztünk. Volt, hogy órák hosszat írogattunk, volt, hogy csak pár mondatot váltottunk. Attól függően, hogy mikor ébredtem, meg hogy ő mikor ért rá. Az e-maileket ezen a héten hanyagoltuk is, hisz minden nap beszéltünk. Már mindketten egyre jobban kíváncsiak vagyunk a másikra. De még mindig nem tudtunk megegyezni, hogy mikor és hol legyen a találka. Sajnos Erick a munkája miatt nem tud Los Angelesbe repülni, tőlem meg nem kívánja el, hogy Londonba repüljek, hisz még csak nem rég „kaptam vissza” a családomat. Tudja, nagyon jól, hogy mennyire hiányoztak nekem az elmúlt fél évben. Pedig én szívesen repültem volna, de ott volt ez a szó, hogy de. Én se akartam csak úgy itt hagyni a szüleimet, még most nem, meg amúgy is, a szünetből még legalább három hét hátra van. Még lesz esélyünk találkozni ez alatt az idő alatt.

Egyik délután Breevel beszélgettünk a szobámban. Furcsállottam is, hogy nem a bátyámmal van. Meg is sértődött ezen az észrevételemen. Miért kellene neki mindig Tommal lennie, nem lehet a legjobb barátnőjével egy kicsit? Mondtam neki, hogy nem úgy értettem, és nekem is már hiányzik a legjobb barátnőmmel való beszélgetés. Elmesélte, hogy milyen jó irányba halad a kapcsolatuk Tommal, és milyen boldog. Ezen nem is csodálkozom, hisz látni lehet rajtuk, hogy milyen jól megértik egymást. Beszélgetés közben szóba került Erick is. Mivel egész héten nem volt alkalmunk négyszemközt lennünk, ezért meg is kérdezte, hogy állnak köztünk a dolgok.

-          Olyan jó vele beszélgetni, már annyi mindent megtudtam róla. Nagyon sok közös van bennünk. Mikor írogatunk, mindig valami újat tudok meg róla. Annyira kíváncsi vagyok rá, ő is rám, de ez a találka nem akar összejönni.

-          Mi a baj? Ha ennyire kíváncsiak vagytok a másikra, akkor mi akadályozza meg ezt a találkát?

-          Hát, Erick a munkája miatt nem tud iderepülni Los Angelesbe… - mire befejeztem volna, Bree közbevágott, hogy akkor repüljek én Londonba. – Mennék én, de csak egy hete vagyok itthon, még pár napot anyuékkal szeretnék tölteni, és Erick is tudja jól, hogy mennyire hiányoztak a szüleim és megérti.

-          Anyudnak meséltél Erickről nem? – kérdezte, mire én csak bólintottam. – Szerintem, ha elmondod neki, megértené és az apukád is. Én a helyedben mennék. Te nem vagy „az anyukám szoknyáját nem engedem el” típusú csaj. – ahogy ezt kimondta, muszáj volt nevetnem. Bree teljes beleéléssel adta elő ezt a típusú csajt. Reakciómra egy vánkost kaptam az arcomba.

-          Ezt most miért kaptam. Megmondalak az anyukámnak. – kezdtem színészkedni én is. Ezen már mindketten nevettünk. Nevetésünket az ajtó kivágódása szakította meg. Bátyám jött be a szobámba. Le is ordítottam. –Tom, az ajtó azért van, hogy ha be szeretnél jönni, előtte kopogj. És ha éppen olyat csináltunk volna Breevel, amit jobb, ha te nem látsz?

-          Bocsi hugi, de ez most nagyon fontos. – mondta, de nagyon ijedt képet vágott közbe. – Kicsim, mondanom kell valamit.

-          Szívem, mi a baj? Megijesztesz. – aggódott Bree, de már én is.

-          Tom, mond már az Isten szerelmére! Megijesztesz minket.

-          Hívtak a film miatt. Hamarabb kezdődik a forgatás, mint ahogy először mondták. Holnap este Londonba kell utaznom, és még nem tudom mennyi időre. – ahogy ezt meghallottam, rögtön felsikítottam örömömben és a bátyám nyakába ugrottam. Nem azért örültem, mert „megszabadulok” a bátyámtól, hanem azért mert végre beindul Tom karriere.

-          Hugi, azért ennyire nem kell örülni, hogy lelépek. – fintorodott el.

-          Tom, én csak annak örülök, hogy végre beindul a karriered, annak meg végképp nem, hogy el kell utaznod, de tudod, valamit valamiért. Tudod, hogy én nagyon szeretlek. – öleltem meg még egyszer.

-          Tudom Annie, tudom. Bree, te nem is szólsz semmit? – fordult a kérdezett felé, aki azóta csendben van, mióta Tom bejött. – Megijesztesz! Mondj valamit?!?

-          Drágám, nem is tudom, mit mondjak. Örülök neki, hogy elkezdődik a forgatás, csak annak nem, hogy el kell válnunk egymástól. Azt hittem, hogy az egész szünet a miénk lesz. – kezdett el pityeredni. Tom azonnal odament hozzá, és átölelte. – Nagyon fogsz hiányozni. – bújt még közelebb bátyámhoz.

-          Kicsim, te is fogsz hiányozni, de nem kell elválnunk… - Bree meglepetten nézett Tomra, miközben az könnyeit törölte kedvese arcáról.

-          Ezt hogy érted? – szipogott barátnőm.

-          Hát úgy, hogy ha akarsz, akkor velem jöhetsz Londonba. Mit szólsz hozzá?

-          Én… szóhoz se jutok. Mit is mondhatnék? Persze, hogy veled megyek, de csak egy feltétellel.

-          Bármit, amit kérsz. Mi lenne az?

-          Ha Annie is jöhet velünk. Míg te forgatsz, nem akarok egyedül unatkozni. Ha Annie is jönne, akkor lenne kivel vásárolgatnom, a várost megnéznem, meg az ottani embereket is megismerni. – ezzel rám kacsintott.

-          Felőlem jöhet, ha ő is benne van. Annie?

Hogy mi van? Menjek én is Londonba? De minek? … Óóó, de még mekkora óóó. A kis álnok, dehogy fog ő unatkozni, abban mesterkedik, hogy ha elmegyek, akkor végre összejön a találka Erickkel. A meglepettséget az arcomról felváltotta az öröm és a boldogság. Bree látva, hogy leesett a mesterkedése, elismerően nézett rám, és egyben büszkén, hogy segít nekem. Hálás is vagyok érte. Ezt valahogy meg kell hálálnom neki.

-          Annie hallottad, amit kérdeztünk?

-          Mit?... Ja, hogy elmegyek-e veletek Londonba? Persze hogy veletek megyek. Semmi pénzért nem hagynám ki a lehetőséget.

-          Akkor ezt is megbeszéltük. Most akkor elrabolom szerelmemet és közben becsomagolok.

Mielőtt kimentek volna a szobámból, Bree még eltátogott egy „szívesent”. Hát igen, hálával tartozok neki. Nekem nem jutott volna eszembe. De így, hogy Tom elhívta barátnőmet, így pofonegyszerű volt az egész. Mielőtt becsomagolnék, előtte Ericknek kellene írnom egy e-mailt, hogy holnap utazom Londonba, és hogy a reggeli írogatásunk elmarad, mert készülődnöm kell az indulásra. Le is ültem a laptopom elé, hogy megírjam az üzenetet.

Szia Erick!

Van egy jó és egy rossz hírem. Először kezdeném a rosszal. Sajnos holnap reggel nem tudunk msn-ezni. L De a jó hírnek szerintem jobban fogsz örülni, vagyis remélem. Holnap este utazom Londonba!!! Mégis hogy lehetséges? Elmesélem.

Tudod a bátyám egy feltörekvő színész. Eddig nem sok sikerrel járt ebben a szakmában. De nemrég kapott egy felkérést egy filmre, egy kisebb mellékszerepet, amit Londonban forgatnak. Eddig úgy volt, hogy a tavaszi szünet végén kezdődik a forgatás, de ma hívták, hogy holnap utaznia kell, mert hamarabb kezdődik a forgatás. Megkérte a barátnőmet, hogy tartson vele, aki meg megkért engem, hogy menjek én is, mert míg a bátyám forgat, nem akar egyedül lenni. Szóval, így repülök holnap Londonba.

Délelőtt még be kell csomagolnom és aztán irány a reptér.

Remélem jó hírrel szolgálhattam.

Puszi

Annie

Remélem, Erick örülni fog, hogy Londonba utazok, és végre összejöhet a találka köztünk. Kíváncsi vagyok, mit fog válaszolni. Már lehetne holnap reggel… Elmélkedésemből az ajtó nyitódása ébresztett fel. Anya jött be, hogy szóljon kész a vacsora és menjek le enni. Vacsora közben Tom a szüleinknek is elmesélte, hogy holnap utazik Londonba, és hogy Bree és én is vele tartunk, de mi csak pár napra megyünk. Anyu örült a hírnek, de azért szomorú is volt, főleg az miatt, hogy elutazunk, és üres lesz a ház. De megérti, hisz a szünet azért van, hogy kihasználjuk. Apa sok sikert kívánt Tomnak, és még annyit fűzött hozzá, hogy felnőttek vagyunk, és tudjuk, mit csinálunk. Hát igen, ő apu, nem hazudtolja meg magát, mindent annyira lazán vesz.

A reggel nagyon gyorsan eljött. Reggeli után felmentem a szobámba, hogy összecsomagoljak pár dolgot magamnak az útra. De mielőtt nekiálltam volna a csomagolásnak, megnéztem az üzeneteimet, nem írt véletlenül Erick. Amikor megláttam az üzenetét, szívem majd kiugrott a helyéről, de még, amit írt… Újraélesztést, de gyorsan!!!

Szia Annie!!!

Ez most komoly? Londonba utazol? Ugye most csak szívatsz?!? Úr Isten!!! Ezt nem hiszem el!!! Ha hiszed, ha nem, most ugrálok örömömben, mint egy öt éves kisgyerek, aki megkapta álmai játékát. Annyira boldog vagyok! Alig akarom elhinni! Te idejössz, és végre tudunk találkozni! Még mindig nem hiszem el!

Nem is zavarlak, nyugodtan csomagoljál. Annyit tanácsolnék, hogy meleg ruhákat hozzál, mert itt nagyon hideg van még, és nem akarom, hogy az itt léted alatt megbetegedjél.

Alig várom, hogy találkozzunk. Majd jelentkezz mikor megérkeztél és átálltál a mi időnkre.

Jó utat és vigyázz magadra! Egyben akarlak látni!

Puszi

Erick

Örül! Örül! Ezt nem hiszem el, ő is annyira boldog, mint én! Végre összejön a találka. Remélem, minden a legnagyobb rendben fog zajlani és nem kell a másikban csalódnunk. Miket is beszélek? Már rájöhettem volna ez alatt az idő alatt, hogy egy nagyon rendes srácról van szó, aki akár a lelki társam is lehetne, és nem számít a kinézete, mert a belső tulajdonságai miatt kedvelem. Na, de csomagoljak, mert így nem lesz velem semmi. Pontosan nem tudom, hány napra megyek, de szerintem egy bőröndnyi ruha, meg egy kézi táska elég lesz. Ha meg valamire szükségem lesz vagy megtetszik, akkor megveszem.

A csomagolással elég gyorsan megvoltam. Lementem ebédelni és utána bementem Tomhoz, hogy megtudjam, mikor indulunk pontosan. Hatkor indul a gépünk, addig még van négy óránk, az gyorsan eltelik. Amíg vártam, addig Tom elment Breeért, aki szintén csak egy bőröndnyi ruhát csomagolt.

A hat óra nagyon gyorsan eljött, észre se vettem, és már a londoni járaton ültünk és útban afelé a város felé, ami nagy meglepetést tartogat számomra…

Ez lenne Annie szobája: