10. fejezet

Sziasztok! Nagyon szépen köszönöm a komikat, ez eddig a legtöbb, amit kaptam és remélem a továbbiakban is így lesz. Ahogy megígértem, 5 komi után hamarabb jön a kövi rész is. Igaz, holnap akartam fel tenni, de valami miatt még is most teszem fel. Nem is ragozom tovább a dolgokat, íme az alkotásom…

Mikor visszarepültem a szobára. Igen, repültem, 2m-rel a föld felett lebegtem a boldogságtól. Szóval, mikor benyitottam, nagyon meglepődtem. Arra számítottam, hogy a két gerlepár turbékolni fog, és helyette Tom TV-t nézet, Bree pedig a hűtőből vett ki valamit, ha jól láttam, akkor süteményt. Kíváncsi vagyok, mi történt itt. Az nem lehet, hogy amíg én távol voltam, nem is beszéltek egymással. Ha Tom nem használta ki a helyzetet, és nem beszélt barátnőmmel, akkor nagyon nem stimmel vele valami. Akkor nagyon beteg lehet szegénykém és el kell küldenem orvoshoz. Mindjárt kiderítem, mi folyik itt.

Mikor beléptem, mindketten észrevettek és köszöntek. Nagyon nem voltak bőbeszédűek, csinálták a dolgukat, amit elkezdtek. Odaültem Tomhoz és megkérdeztem tőle, hogy mit néz. Nagyvonalakban elmesélte, de a beszédéből arra következtettem, hogy ő sincs tisztában azzal, amit néz. Nagyon gyanús vagy nekem bátyus, nagyon. Breetől megkérdeztem, hogy mit eszik és hogy van-e még belőle. Nagy nehezen válaszolt, de zavaros volt, mert benyitott a hűtőbe, hogy megnézze, van-e még a sütiből. Ejnye-ejnye Bree, te is nagyon gyanús vagy. Itt valami történt és addig nem nyugszom, míg ki nem derítem. Épp mire szólásra nyitottam volna a számat, Tom megelőzött.

-          Hugi, nekem lassan indulnom kéne, ha nem akarok későn hazaérni. Meg még 1-2 elintézni valóm van. De remélem te is mihamarabb hazalátogatsz. Anyáéknak már nagyon hiányzol. Nem szép tőled, hogy ennyire hanyagolsz minket. – dorgált meg, miközben mosolygott.

-          Tudom, tudom. De ne aggódj. Mindjárt itt a tavaszi szünet és akkor hazamegyek pár napra. Anyával már le is beszéltem a dolgot. – nem is magyaráztam meg neki, hogy miért nem látogatok gyakrabban haza, hisz tisztábban volt a helyzettel, ahogy a szüleim is.

-          Reméltem is, hogy akkor legalább láthatom a kishúgomat a családi házban. Na, én akkor megyek. Legyél jó kislány, nem akarok rosszat hallani rólad. Vigyázz magadra! – azzal megölelt és indult az ajtó felé.

-          Tom! Várj! Elkísérlek az autóig. Addig is beszélgethetünk…

-          Annie, nem kell. Majd Bree lekísér. – ezzel rám kacsintott, megfogta az említett kezét és magához húzta, aki nem ellenkezett és örömmel simult hozzá.

Ahogy ezt végignéztem, megszólalni se tudtam. Mire nagy nehezen megtaláltam a hangomat, addigra ők leléptek. Ha jól láttam, akkor sikerült összejönniük. Kicsit haragszom is rájuk, hogy nem újságoltál el nekem rögtön. Hisz ha úgy vesszük, akkor nekem köszönhetik, hogy összejöttek. Annyira jó volt együtt látni őket. Remélem, sokáig együtt maradnak, és a bátyám nem szúrja el ezt a kapcsolatot sem pedig barátnőm. Már annyira kíváncsi vagyok a részletekre. Siess vissza Bree!!! Inkább ne siessen, élvezze ki, hogy Tommal lehet, kitudja, mikor lehetnek megint együtt. Főleg, hogy a bátyám elutazik Londonba filmet forgatni, és Breenek is itt az egyetem.,,  Gondolataimból az ajtó csapódása zökkentet ki. Annyira megijedtem, hogy összerezzentem.

-          Lám, lám, valakinek nem tiszta a lelkiismerete. – vajon ki volt az? Hát persze hogy az én legjobb barátnőm Bree. Rámosolyogtam. – Most mit mosolyogsz? Én a helyedben nem tenném. Haragszom rád! Hogy tehetted ezt velem? – próbált mérgesen nézni rám, de én átláttam rajta. A szemei csillogása elárulták. De ha ezt akarja, akkor én benne vagyok a játékban.

-          Mi a baj? Mit tettem, ami miatt haragszol rám? – kérdeztem, és próbáltam ijedt arcot vágni, ami remélem bejött.

-          Hogy mit? Még te kérded? Kettesben hagysz a bátyáddal? – „förmedt rám” Bree, de ahogy ezt kimondta, rögtön széles vigyor terült el az arcán és egy nagy sikítás közepette a rám vetette magát. – Annie!!!!!!! Annyira imádlak!!!!!!!!!! Te vagy a legjobb barátnő a világon!!! Nem tudom, hogy csináltad, de köszönöm!!!– közben egy puszit nyomott az arcomra és nagyon erősen megölelt, alig kaptam levegőt.

-          Bree! Elég, nem kapok levegőt, megfojtasz. Örülök, hogy örülsz, de most már meséld el mi volt a bátyámmal.

-          Hogy örülök-e? Az nem kifejezés, egyszerűen boldog vagyok! Hol is kezdjem…

-          Az elején, ha kérhetném.

-          Szóval, azt már tudod, hogy a nyári szünetben elcsattant az első csók és…

-          Bree, az előzményekre nem vagyok kíváncsi, azt már tudom. Onnan folytasd, hogy mi volt aztán, hogy én elmentem a könyvtárba.

-          OK! Miután te leléptél, még pár percig némán ültünk és néztük a TV-t. Tom kapott egy sms-t, gondolom te írtál neki. – bólintottam. – Miután elolvasta, láttam rajta, hogy szeretne mondani valamit, csak nem találja a szavakat, és kicsit ideges is. Megkérdeztem tőle, hogy valami baj történt-e. Ezzel indult az egész beszélgetésünk. Mindenféléről beszélgettünk, a régi szép időkről. Egyszer csak szóba került a tavalyi nyár. Mondta, hogy olyan történt vele, ami sorsdöntő volt a számár, és nem tudja elfelejteni. Kérdeztem tőle, hogy mi volt az. Annyit mondott, hogy egy csók, és nem akármilyen csók volt az, élete legszebb és legfinomabb csókja, amit soha nem fog elfelejteni. Én csak kérdőn néztem rá, mert nem értettem miről beszél, hisz annyi nője volt. Megkérdeztem tőle, hogy kinek a csókja volt a szerencsés. Csak egy kérdést tett fel: Megmondjam? Én csak bólintottam. Azzal közelebb hajolt hozzám, egyik kezével megfogta a tarkómat és megcsókolt. Az a csók… Annyira lágy és finom volt, ott helyben elaléltam. Miután abba maradt a csókunk meg is kérdeztem, hogy ezt mire véljem. Elmondta, hogy azt a bizonyos csókot, ami a szobájában csattant el, nem tudja elfelejteni, állandóan arra gondol. Azóta egy csajjal se tudott együtt lenni, pedig próbálta, de valami nem engedi, és nem érti, mert még ilyen nem történt vele. Ezen nagyon meglepődtem, de ez olyan boldog meglepettség volt. Én is bevallottam neki, hogy én se tudom elfelejteni azt a csókot, bennem is nyomot hagyott. Megbeszéltünk mindent. Elmondta, hogy te bíztattad, hogy próbáljon meg beszélni velem. A beszélgetés közben még nagyon sok csók elcsattant. Annie, én annyira boldog vagyok!!!

-          És most ugye együtt vagytok?!? – kérdeztem kíváncsian Breet. Ez volt az, ami most leginkább érdekelt.

-          Igen! Nem, vagyis nem tudom. – bizonytalanodott el barátnőm.

-          Ez hogy lehet? Most vagy igen, vagy nem.

-          A mi helyzetünk most nagyon bonyolult. – kérdőn néztem rá. – Mivelhogy Tom nemsoká megy Londonba forgatni, és nem tudja meddig lesz ott. Nekem meg itt az egyetem…

-          Én ezt értem, de ezek nem olyan okok, amik miatt ne lehetnétek egy pár. Miben egyeztetek meg?

-          Hát hogy tartani fogjuk a kapcsolatot, amíg ő Londonban lesz, és miután hazajön onnan, találkozunk, és megbeszéljük, hogyan tovább. Ha még akkor is úgy érzünk a másik iránt, akkor belevágunk, és egy párt fogunk alkotni. Az én érzéseim nem fognak változni, de az övéiben már nem vagyok biztos. Mi van, ha Londonban megismerkedik valakivel és elfelejt? – aggodalmaskodott Bree.

-          Nyugi. A bátyám érzései se fognak változni. Gondolj csak bele, az első csókotok óta már jó pár hónap eltelt, és nem tudta elfelejteni. Szerintem 2 hónap ide vagy oda, nem sokat fog változtatni a helyzeten. Ahogy elnéztem Tomot, mikor beszélgettünk, nagyon beléd van zúgva. Úgyhogy ne idegeskedj ezen, minden a legnagyobb rendben lesz. – próbáltam bíztatni.

-          Remélem is. De most te mesélj. Mit csináltál, amíg mi kettesben voltunk Tommal? Merthogy nem egy régi cikket kellett keresned, az is biztos, mert a cikket már rég megírtad.

-          Milyen gyors témaváltás, ezt nevezem. – mosolyodtam el. – Nem hazudtam, mert tényleg a könyvtárban voltam. Próbáltam elütni az időt, hogy ti kettesben tudjatok maradni. Megnéztem az e-mailjeimet. Az újságtól is küldtek, hogy tetszik nekik a cikk, és megfelelő úgy, ahogy van. Meg Erickkel msn-eztem. – ahogy ezt kimondtam, Bree rögtön nagyra nyílt szemekkel nézett rám és a kezével mutatta, hogy folytassam. – Szóval írt mailt, hogy van-e kedvem írogatni vele. A kis édes éjfélig fent volt csak azért, hogy írhassunk. Sok mindenről „beszéltünk”. Arról, hogy nem lakik már a szüleivel, hanem a bátyjával, és azon kívül van egy húga is. És a legfontosabb nincs barátnője. Képzeld, már elképzelt engem és már meg is bánta, hogy inkognitóban írjunk, és kíváncsi rám, szeretne találkozni velem. Megbeszéltük, ha van rá lehetőség, akkor még fogunk msn-ezni. Bree én annyira boldog vagyok. Már én is bizakodok, hogy tényleg össze fog jönni az a találka köztünk.

-          Látod, én megmondtam neked, hogy ne stesszelj ezen, minden meg fog oldódni. Tényleg nagyon aranyos, hogy képes volt fennmaradni éjfélig, hogy veled chateljen. És mikor fogtok legközelebb így beszélgetni?

-          Jó, hogy megkérdezted. Már el is felejtettem. – csaptam a homlokomra. – Megígértem neki, hogy megnézem az órarendemet, melyik délelőttöm szabad. Nem akarom, hogy miattam olyan későig fent legyen. Az a 8 óra eltérés, ami van, az azért kicsit megnehezíti a dolgokat.

-          Akkor mire vársz? Nézd meg és írd meg neki. Nekem úgy is dolgom van még, át kell néznem a holnapi Kommunikáció előadás anyagát.

Azzal elő is vettem az órarendemet és megnéztem, melyik nap a szerencsés. Szerda, ezen a napon csak délután van két előadásom, így délelőtt tudunk írogatni, ha Ericknek is megfelel. Azzal leültem a gép elé, hogy egy e-mailt írjak neki. Mikor bejelentkeztem a postafiókomba, egy bejövő üzenetem volt az én ismeretlen ismerősömtől.

Szia Annie!

Nagyon örülök, hogy tudtunk chatelni, még ha csak rövid ideig is. Igaz, nem ismerlek személyesen, még, de amit eddig tudok rólad, az nagyon tetszik. Lehet kicsit hülyén fog hangzani, de engem nagyon elvarázsoltál. Minden nap alig várom, hogy írjál nekem. Mikor írtam neked, hogy msn-ezünk, féltem attól, hogy visszautasítasz a nagy távolság és az időeltolódás miatt, ami köztünk van, és nem is akarsz megismerni. De szerencsére csalódnom kellett, méghozzá kellemesen. Alig várom, hogy megint chateljünk.

Ahogy már a chatben is írtam, van egy bátyám, akivel együtt lakom és van egy húgom is, aki a szüleimmel lakik. Ők a legközelebbi családom, és még idesoroljuk a család kedvencét, Samut. Ő egy szőke, Hovawart fajta kan kutya. Nagyon imádni való. Nekem is nagyon jó a kapcsolatom a bátyámmal, talán ezért is lakunk együtt. Mindent meg tudunk beszélni egymással, és kölcsönösen segítjük egymást a szükséges. A családom összes tagjával jól kijövök, még a húgommal is, aki jóval fiatalabb, mint én, még csak 17 éves.

Nem tudom, még mit írjak, nem jut eszembe semmi, főleg ilyen későn, hajnali 2kor nem.

Akkor írd meg kérlek, melyik délelőttöd szabad, hogy írogathassunk. Várom az üzenetedet. Addig is legyen szép estéd.

Erick

Ó, a kis drága, még ilyen későig fent volt miattam, hogy írjon nekem e-mailt? Most úgy szégyellem magam. De amit írt… Olyan kis édes. Elvarázsoltam! Ezt alig hiszem el. Benne is ugyanazok a félelmek játszódnak le benne is, amik bennem. Két ilyen hasonló ember, mint mi, nincs még egy ezen a bolygón. Ha létezik olyan, hogy látatlanba bele lehet szeretni valakibe, akkor ki merem jelenteni, hogy Erick kezdi megnyerni a szívemet, ami már rég dobogott valaki iránt. Nem mondom, hogy szerelmes vagyok, mert akkor hazudnák, de valamit megmozdított bennem. Minél hamarabb írjak vissza, míg tudok gondolkodni.

Szia Erick!

Én is nagyon örülök, hogy sikerült írogatnunk, és nem csak napi egy e-mail formájában kommunikálnunk. Az e-mail írás szintén nincs ellenemre, mert én is izgatottan várom az üzeneteidet. Minden egyes levélben megtudok valamit rólad, ami lenyűgöz, és egyre közelebb kerülök a rejtélyhez, ami körül vesz téged. 

Elvarázsoltalak? Most kicsit zavarba hoztál, és már megint elpirultam.

Van egy kutyusotok? A neve igen tetszik. És ő hol lakik? Nálatok vagy a szüleidnél? Nagyon szeretem az állatokat, főleg a kutyákat. Ha szépen megkérlek, küldesz róla képet? Kíváncsi vagyok rá milyen, még ezt a fajta kutyát nem láttam.

Megnéztem az órarendemet és szerdán csak délután van két előadásom, így a délelőttöm szabad, és ha neked is megfelel, akkor nyugodtan msn-ezhetünk. Így neked se kell olyan későig fent lenned. Nem szeretném, ha miattam kialvatlanul és fáradtan kelljen felkelned. Most is kicsit röstellem magam, hogy ilyen későig fent voltál miattam. Remélem, azért sikerült kipihenned magad és szép álmaid voltak. J

Most már én is befejezem. Remélem, mihamarabb megint tudunk „beszélgetni”. Addig is várom a leveled.

Annie

Miután elküldtem a mailt, én is nekiálltam átnézni a tananyagot a holnapi előadásokra. A tanulás után se Breenek, se nekem nem volt kedvünk kimozdulni a szobáról, ezért csak megnéztünk egy DVD-t és utána lefeküdtünk aludni. Most mindketten boldogan bújtunk az ágyba….