12. fejezet

Sziasztok!

Látom, összejött az 5 komi, és ahogy ígértem hamarabb hozom a kövi részt is. Egyre jobban belemerülök az írásba, ahogy lássátok, egyre hosszabb fejiket kaptok. Remélem, mindig így fognak sikerülni a részek. Olvassátok el, én meg türelmesen várom a véleményeteket.

Pusszancs

Szusi

A napok nagyon gyorsan teltek. Észre se vettem, hogy elkezdődött a vizsgaidőszak. Napjaim a tanulással teltek. Tanultam, tanultam és csak tanultam. Breevel a bulizást is hanyagoltuk erre az időszakra. Ő is tanult naphosszat és mikor szünetet tartott, akkor vagy beszélgettünk egy kicsit vagy pedig a bátyámmal dumált telefonon. Ahogy észrevettem nagyon sokat hívják egymást. Ennek nagyon örülök. Bátyámra is ráfért egy kapcsolat, nem csak futó kalandok. Igaz, azóta, hogy utoljára itt járt nálam Tom, azóta nem is találkoztak, csak telefonon tartják a kapcsolatot, vagy pedig webkamerán keresztül beszélgetnek. Ez is több, mint a semmi. Majd a szünetben bepótolják, hisz mindketten hazalátogatunk pár napra. Még nincsenek konkrét terveink a szünetre, de ahogy elnézem őket, Bree az egész szünetet otthon fogja tölteni a bátyámmal. Ki kell használniuk ezt az időt, mert aztán a bátyámnak Londonba kell utaznia forgatni. Ezt a mai napig alig hiszem el, hogy sikerült neki. Kíváncsi vagyok, milyen lesz a film és ki mindenki fog benne szerepelni. A bátyám annyira titokzatos, hogy semmit nem árul el róla, még azt sem, hogy miről fog szólni. Azt mondja, hogy köti a szerződés.

Erickkel naponta levelezünk. Igaz, mostanában az msn-ezést hanyagoltuk, de nem az én hibámból. Erick ötlete volt, hogy amíg le nem mennek a vizsgáim, addig nem akar zavarni, bármennyire nehezére esik is. Szerinte most a tanulásra kell koncentrálnom, és nem akarja elterelni a figyelmemet róla. Bármennyire erősködtem, hogy nem zavar, még kikapcsolódás gyanánt is nagyon jó lenne msn-ezni, de addig-addig erősködött, míg ráhagytam, de a napi egy e-mail megmaradt, arról egyikünk se tudott lemondani. Ezek az üzenetek egyre hosszabbak és hosszabbak voltak. Mindenről beszámoltunk a másiknak, hogy mi történt. Kicsit furcsa volt, míg ő az az napját írta le addig én az előzőnapomat, de ez mind az időeltolódás miatt van. Egyre jobban megismerjük egymást. Igaz még mindig ott van az a titok körülötte, ami a legelején is volt. Még mindig nem tudom, hogy mit dolgozik, és még mindig rejtve van mindkettőnk kiléte. Már szóba került, hogy jó volna találkozni, de most nem lehetséges, mivel nekem vizsgáim vannak. Abban egyeztünk meg, hogy a szünetben visszatérünk a kérdéshez és akkor majd megbeszéljük. Bármennyire is próbálok a tanulásra koncentrálni, nehezen megy, mert nagyon sokat gondolok Erickre. Próbálom elképzelni, milyen lehet. Mindig azt a nap van előttem, mikor majd először fogunk találkozni. Állandóan magamra kell szólnom, hogy ne ábrándozzak már, és tanuljak, mert így nem végzek. Még az a szerencse, hogy nem az a típusú ember vagyok, aki az utolsó pillanatban ül le tanulni, mert már érzi, hogy ég felette a ház. Minden egyes előadásra úgy szoktam menni, hogy átnézem az előző előadás anyagát, és így könnyebb az új információkat is befogadnom az előzőekhez.

Most is itt ülők a Kommunikáció felett és próbálok tanulni, de már megint elkalandoztak a gondolataim, és már megint Ericken. Az eddigi vizsgáim mind megvannak, és holnap lesz az utolsó vizsgám, aztán egy hónap szünet. Mit fogok egy teljes hónapig csinálni? Nem tervezem, hogy az egész időt a szüleimnél töltsem, csak egy vagy két hetet. Eddig is ennyit voltam otthon, aztán Breevel mindig visszajöttünk Los Angelesbe, hogy itt folytassuk a pihenést és felkészüljünk a következő szemeszterre. A szünet utolsó 1-2 napján mindig leszoktunk ülni megbeszélni, ki milyen tantárgyat vesz fel és egyeztessük az órarendünket, hogy a megszokott közös tevékenységeink, mint a vásárlás, bulizás, moziba járás is beleférjen.

Elmélkedésemből barátnőm zökkentett ki. Elmondta, hogy mivel mindkettőnknek a holnapi az utolsó vizsga, ezért már az esti programunkat tervezte. Holnap lesz egy nagyszabású buli, ami a vizsgaidőszak végét jelenti és azon gondolkodott, hogy melyik együtteseket kellene megnéznünk, mivel rengetegen fognak fellépni, de ő nem akarja mindet végighallgatni, mert vannak köztük olyanok is, akik nem az ő ízlésvilágába tartoznak. Mondtam neki, hogy mivel a buli holnap este lesz és a mi vizsgánk pedig délelőtt, így elég lesz ezen holnap gondolkodni, most inkább tanuljunk, nehogy megbukjunk és pótvizsgáznunk kelljen, mert ez akkor azt jelentené, hogy annál későbben lehetne az én imádott bátyámmal. Ahogy ezt kimondtam, rögtön le is horkantott, hogy hagyjam már tanulni és ne tartsam fel. Még a végén én vagyok a rossz.

Már este volt mikorra úgy gondoltam, hogy eléggé jól felkészültem a vizsgára. El is raktam a jegyzeteimet, meg a könyvet is és fél szemmel odalestem Breere, hogy mit csinál. Ő még nagyon bele volt merülve a tanulásba. Mivel már nagyon éhes voltam és nem akartam barátnőmet zavarni azzal, hogy főzőcskézek, ezért úgy döntöttem, hogy rendelek pizzát vacsorára. Két pizzát rendeltem, egy hawait és egy sonkásat. Amíg a pizza nem érkezett meg, addig fogtam magam és megpróbáltam rendet rakni a szobában. A szoba egy csatatérhez hasonlított, mivel mindenhol jegyzetek és könyvek hevertek. Mire befejeztem a pakolást pont csengetett a pizzás fiú is. Megköszöntem, kifizettem és leraktam az asztalra. Már épp szólni akartam szobatársnőmnek, hogy jöjjön enni és aztán folytassa a tanulást, de elkéstem vele, mert a pizza isteni illata idecsalogatta meg már ő is befejezte a tanulást. Úgy vetettük magunkat a pizzára, mint aki már hónapok óta nem evett volna. Ami igaz is, amióta elkezdődtek a vizsgák, nagyon sokszor előfordult, hogy annyira belemerültünk a tanulásba, hogy elfelejtettünk ebédelni, ahogy ez a mai napon is megtörtént. Miután az egyik pizzát megettük, úgy döntöttünk, hogy a másikat már kényelmesebb pozícióban folytassuk. Mindketten letelepedtünk a TV elé, betettünk egy DVD-t és annak nézése közben elfogyasztottuk az utolsó pizza szeleteket is. A film után nagyon nehezen sikerült felkelnünk. Mint két krumplis zsák, úgy dőltünk be az ágyba.

Reggel nem mondanám, hogy fitten ébredtünk, de a zuhany után, már sokkal üdébbnek éreztük magunkat. Mivel elég időben voltunk még, Bree meghívott reggelire, de nem a suli éttermébe, hanem a kedvenc helyünkre. Míg barátnőm palacsintát evett, addig én gofrit finom áfonyalekvárral. Reggelizés közben nagyvonalakban megbeszéltük a tanultakat. Reggeli után nyugodt szívvel indultunk el az egyetemre, hogy túl legyünk az utolsó vizsgánkon, és utána belevethessük magunkat a bulizásba. 

Bree hamarabb kijött a vizsgáról, mint én. Kint várakozott, mikor kijöttem a teremből. Meg is beszéltük, hogy ki hogy válaszolt a kérdésekre és konstatáltuk, hogy ez a vizsgánk is megvan. Biztos eredményt csak két óra múlva tudjuk meg, mert akkor kell visszajönnünk az eredményért. Addig elmentünk a legközelebbi cukrászdába, hogy megünnepeljük a sikeres vizsgát egy sütivel, közben meg megbeszéltük, hogy mi lesz este. Ez a két óra nagyon gyorsan eltelt és indulhattunk is vissza. Már mindenki nagyon izgatottan várta az eredményeket. A tanár egyesével hívott be mindenkit és mondta el, hogy hogy teljesített. Mi nem izgultunk, mert tudtuk, hogy megvan, mert minden válaszunk egyforma volt és ezt a tantárgyat nagyon szerettük. A megérzéseink pedig bejöttek, mindkettőnknek meg lett a vizsga méghozzá A-ra. Mindenki mindenkinek gratulált és elköszöntünk egymástól azzal, hogy este a bulin látjuk egymást.

A szobába érve jutott az eszembe, hogy tegnap nem is néztem meg az e-mailjeimet, annyira belemerültem a tanulásba. Erick biztos izgul, hogy mi van velem. Mikor megnyitottam a postafiókomat két üzenet volt ott tőle. Az egyik a szokásos üzenet, a másik viszont már nem volt az.

Szia Annie!

Nem válaszoltál az üzenetemre. Gondolom belemerültél a tanulásba, vagyis remélem, hogy ez az oka. Ha jól emlékszem, akkor holnap lesz az utolsó vizsgád és aztán este meg mész a buliba, amiről napok óta beszélsz nekem. Még egyszer sok sikert az utolsó vizsgádhoz, biztos meglesz, okos csajszi vagy. Az estéhez meg jó szórakozást.  Enged ki a feszültséget, ami a vizsgák miatt benned volt, de azért okosan, még egészben szeretnélek látni. Majd jelentkezz!

Puszi

Erick

Szegénykém aggódik, hogy nem írtam neki vissza. Gyorsan válaszolok is neki, nehogy álmatlan éjszakái legyenek, nekem az ő helyében biztos azok lennének.

Szia Erick!

Bocsi, bocsi és még egyszer bocsi, hogy nem írtam tegnap. Annyira belemerültem a tanulásban, hogy el is feledkeztem mindenről, még az evésről is. Csak most jutott az eszembe, hogy nem is néztem tegnap a leveleimet. Képzeld, az összes vizsgám megvan a mait is beleértve. Most már jöhet a megérdemelt pihenés. De még ma egy jót fogok bulizni, aztán holnap valamikor délután utazok haza. Már a barátnőmmel meg is beszéltük az esti programot. Marad az a buli, amit az egyetemistáknak rendeznek, csak mi nem fogjuk megnézni az egészet. Az egész program 6 órától kezdődik, de mi csak 8-ra fogunk menni. A programban vannak olyan együttesek is, akiket nem nagyon szeretünk, meg amúgy is a legnagyobb buli mindig este van. Remélem jó lesz, ami tavaly volt az is szuper volt.

Még össze kell csomagolnom, mert holnap biztos sokáig fogok aludni, és mielőtt hazautaznék, azzal már nem akarok foglalkozni. Ha holnap lesz még időm az utazás előtt, akkor írok, ha meg nem, akkor majd miután hazaértem. Most mennem kell csomagolni, meg készülődni az estére.

Nem kell aggódni, okosan fogok bulizni, mint mindig, és ha eljön az a nap, mikor végre találkozunk, egyben fogsz látni. Ezt most megígérem neked.

Puszi

Annie

Miután megírtam, el is küldtem ezt a nem mondhatni hosszú e-mailt Ericknek. Még van pár óra szabadom, addig össze kell csomagolnom, hogy mi mindent viszek haza magammal. Az ágy alól elő is vettem két bőröndöt és elkezdtem pakolászni. Barátnőm is követte a példámat. Mire nagy nehezen sikerült a bőröndöket teleraknom, az időm is vészesen fogyott, amit a készülődésre szántam. Gyorsan lezuhanyoztam és felvettem a már előre kikészített ruhákat. A választásom egy csőszáru fekete bőrnadrágra esett és egy hozzáillő szintén fekete kivágott felsőre meg egy fekete magas sarkúra. Miután felöltöztem enyhe sminket felraktam magamnak, és csak cofba fogtam a hajamat. Úgy döntöttem, így jó leszek erre a bulira. Breevel szinte egyszerre készültünk el. Ő se vitte túlzásba a kiöltözést. Mielőtt még elindultunk volna, még leültem a laptopom elé, biztos, ami biztos alapon megnéztem a mailjeimet, abban reménykedve, hátha Erick írt. És láss csodát! Írt!

Szia Annie!

Gratulálok a vizsgákhoz. Tudtam én, hogy sikerülni fog. Mikor olvastam a leveled, először azt hittem, nem mész a bulira, de aztán megnyugodtam. Nem tudom, hogy még olvasod-e az üzenetemet, mielőtt mennél a buliba. Remélem, jól fogod érezni magad és minden úgy fog történni, ahogy te szeretnéd.

Puszi

Erick

Erre sajnos ma már nem válaszolok, majd csak holnap valamikor. Én is remélem, hogy jól fogom érezni magam a bulin, de az, hogy minden úgy történjen, ahogy szeretném, ez valahogy nem világos. Lehet, hogy csak a késői idő miatt írta, mert már nagyon álmos. Néha szokott ilyen zavarosakat írni, de mindig azzal magyarázta, hogy már nagyon késő volt, mikor írt nekem. Én meg mindig belenyugodtam ebbe, nem is firtattam a dolgot.

Mikor Breevel odaértünk a helyszínre, ami a tengerparton volt, már mindenki nagyban bulizott. Hogy mi se maradjunk le a többiektől, odamentünk az egyik pulthoz és rendeltünk magunknak valami piát. Mivel nem akartam rögtön erőssel kezdeni, ezért martinival indítottam. Megkerestük a baráti körünket és leültünk hozzájuk, innen hallgattuk a zenét, ha pedig valami jó szám ment, akkor még táncoltunk is. Sorra rendeltük a köröket, de én maradtam a martininál. Nem akartam keverni, mert annak tudom, milyen következményei lennének.

Az egyik számnál mindenki elment táncolni, csak én nem, nem akartam egyedül ülni, ezért úgy döntöttem, hogy elmegyek és rendelek még egy kört az asztalunknak. Míg a pultnál várakoztam, valaki nekem jött. Megfordultam, hogy megnézzem ki volt az, de nem kellett volna, mert elvesztem a szemeiben. Nagyon szép barna szemei voltak és a mosolya…

-          Szia! Bocsi, hogy neked mentem, nem volt szándékos. – kért bocsánatot az ismeretlen férfi.

-          Szia! Semmi baj, még szerencse, hogy nem volt a kezemben semmi, amivel leönthettem volna magamat, vagy valaki mást. – viszonoztam a mosolyát.

-          Tényleg szerencse. Kár lett volna ezért a szép ruháért. Engesztelésül meghívhatlak valamire? – kérdezte az ismeretlen. Én pedig haboztam a válaszadással. – Ha nem fogadod el, nem baj, de ha még is, örülnék neki. – közben tovább mosolygott rám.

-          OK! Erre nem tudok nemet mondani.

-          Köszönöm. Mit iszol?

-          Egy martinit kérnék.

-          Két martinit kérnék. – fordult oda a pincérhez, amit rögtön meg is kaptunk. – A találkozásunkra. – emelte fel a poharát koccintásra. – Amúgy Erick vagyok.

-          Én meg Annie – azzal két puszit kaptam az arcomra, amitől nagyon megszédültem. Annie, nem kéne többet innod, már kezd hatni a martini.

-          Ide jársz suliba? – bólintottam. – Milyen szakra?

-          Újságírás és kommunikáció.

Még pár mondatot váltottunk, míg meg nem zavart minket egy srác, aki elrángatta Ericket azzal, hogy nem sokára ők következnek. Erick mondott valamit a srácnak, aztán visszafordult hozzám. Elnézést kért, hogy neki mennie kell, mert most az ő bandájuk következik. Mielőtt még elment volna, megkérdeztem melyik együttes az övék. Még sikerült válaszolnia, így megtudtam, hogy a Band of Angel-ről van szó. Megittam a maradék martinimat és a tálcára elkészített italokkal visszaindultam az asztalunkhoz, ahol már a többiek vártak rám.

Miután leültem felkonferálták a következő együttest, ami nem más volt, mint a Band of Angel. Kíváncsian hallgattam őket, hogy milyen stílusú zenét képviselnek. Nagyon jól játszottak, tetszet. Csodák csodájára az a srác volt az énekesük, akivel megismerkedtem. Nagyon szép hangja volt, ámulva hallgattam őt.

Az este további része nagyon jó hangulatban telt, de már mértékkel ittam a martinit, nem akartam lerészegedni. Többször nem is futottam össze azzal a sráccal, aki nekem jött, de nem is törődtem vele. Élvezni akartam a bulit és végre jót szórakozni, ami meg is történt. Nagyon sokat nevettünk, hülyültünk a többiekkel, na meg táncoltunk is. Sikerült kiengednünk a felgyülemlett feszültséget, ami összegyűlt az utolsó egy hónapban a vizsgaidőszaknak köszönhetően.

Valamikor hajnali 4 órakor érhettünk haza. Nagy nehezen levetkőztem és befeküdtem az ágyikómba, remélve, mihamarabb elalszom. Még egy ideig fent voltam és a buli hatása alatt voltam. Éreztem dübörögni a zenét a fülemben, ami nem nagyon akart megszűnni, de egy idő után elmúlt és utolért az álom…

Még így a végére pár kép. Én így képzelem el a két csajszit. A képekért köszönet Gabicának és Vikynek.

Annie ruhája:

Bree ruhája: