36. fejezet

Sziasztok!

Bocsika megint, hogy majd´ két hetet kellett várnotok az új részre, de mentségemre legyen, hogy kisebb alkotói válságba kerültem. Mármint az egész történet meg van a fejemben, de nem mindig tudom mondatokba foglalni a gondolataimat. Remélem, ezzel a fejivel kárpótolni tudlak benneteket. Most kicsit bepillanthattok Erick életébe. Remélem, tetszeni fog ez a rész is.

Jó olvasást!

Pusszantlak benneteket!

Szusi

Erick szemszög

London, újra itthon vagyok. Nagyot szippantottam a levegőbe, amikor leszálltam a gépről. Ez az eső utáni nyirkos levegő semmihez sem fogható. Fájó szívvel búcsúztam el Annietől, és jöttem el Los Angelesből. Olyan jó volt ez a másfél hét vele. Már most annyira hiányzik, pedig még egy napja sincs, hogy eljöttem. Mi lesz még később? Ki tudja, megint mikor fogjuk látni egymást. Addig marad a vegetálás, az online, és telefonbeszélgetések. 

Gyorsan megkerestem a bőröndömet, és indultam a kijárat felé, ahol, ha minden igaz, akkor várnak rám. Nem tudom ki mindenki jött ki elém, csak a bandának szóltam, hogy mikor érkezem pontosan. Szóval, közülük várhat rám valaki. Mikor kiértem, szerencsére egy újságíróba se botlottam, habár nem is tudták, hogy mikor érkezem. Nagy meglepetésemre az egész csapat várt rám. Gyorsan lepacsiztam velük, csomagomat az autó farába dobtam és már száguldottunk is a lakásom felé.

A lakásba érve nagy csend fogadott. Ezen már nem lepődtem meg. Ian gyakorlatilag már Melissával él az ő lakásában. Ide már csak akkor jön, ha kicsit egyedül akar lenni, vagy a legrosszabb esetben, ha összevesznek a menyasszonyával. Míg én betettem a táskámat a szobámba és írtam egy üzenetet Annienek, hogy rendben megérkeztem, addig a fiúk kiszolgálták magukat. Matt poharakat vett elő, Tyler meg egy üveg whiskyt kezdett meg és öntött mindenkinek. Mivel az én autómmal jöttek értem, mert mielőtt elutaztam volna, a kulcsot odaadtam Ricknek, így mindannyian ihattak. Haza majd taxival mennek. Miután elküldtem az üzenetet Annienek, hívni nem akartam, mert már biztos az egyetemen van, én is csatlakoztam a többiekhez.

Koccintottunk a sikeres megérkezésemre, és figyelmesen várták, hogy belekezdjek az élménybeszámolóba. Én meg meséltem, a többiek meg hallgatták, mint a kisgyerekek az esti mesét. Mindenre kíváncsiak voltak. Én meg csak mondtam és mondtam pár részlet kihagyásával. Nem kell nekik mindenről tudniuk, hogy volt egy kis nézeteltérésünk, vagy hogy az ágyban hányszor estünk egymásnak. Mikor ahhoz a részhez értem, mikor a csajok egy kis bemutatót adtak elő nekünk, hogy hogyan koptatták le egyszer magukról a pasikat, a srácok csak szájtátva hallgatták. Nem akarták elhinni. Pedig én bizonygattam, hogy igaz, és hogy Tommal mindketten nem akartunk nekik hinni, ezért be is bizonyították, amit a telefonom meg is örökített.

Tyler és Rick rögtön a másik két csajról, Catyről és Amyről kérdezgettek, hogy milyenek, meg hogy alig várják, hogy Los Angelesbe menjen az egész banda koncertezni, akkor megismernék őket, és szívesen csatlakoznának hozzájuk. A többiekkel csak röhögtünk rajtuk. Látszik, hogy nincs most barátnőjük. Szerencsétlenek, még nem tudják, mi várna rájuk, ez a két nőszemély egészben bekapná őket.

-          Na és Annie őseit megismerted? – kérdezte Matt, miközben elővettem a szekrényből még egy üveg whiskyt és felkezdtem.

-          Meg. – nyögtem ki, ahogy visszagondoltam arra a bizonyos első vacsorára a szülőkkel.

-          Ez nem volt valami meggyőző. Csak nem puskával kergetett el a háztól a kiscsaj apja. – röhögött Tyler.

-          Még ha csak puskával kergetett volna… - és azzal elmeséltem a vacsorán történteket.

-          Akkor ezek szerint a legjobbkor hívtalak.

-          Jah haver, pont időben. Áldom is azóta a nevedet. – hálálkodtam Chrisnek. – Nem tudom meddig bírtam volna ki még a keresztkérdéseit.

-          Akkor meg lettél izzasztva rendesen.

-          Meg. Egész vacsora alatt azt vártam, mikor kapja elő a fegyverét, és lő le. Ne tudjátok meg mennyire be voltam szarva. – gyorsan beleiszok az italomba, mert már a gondolatra is összerezzenek.

-          El tudjuk képzelni. Ha ezt a rajongók látták volna, ahogy szív szerelmüket vallatják, biztos elpártoltak volna tőled. – röhögnek fel a többiek Rick beszólásán.

-          És mivel foglalkozik a drága apuka? Mert nem kispályás az biztos. Még Alison apja se viselkedett így, pedig őt meggyőzni is kemény dió volt, nekem elhiheted. – kérdezte Matt. Ha jobban visszagondolok, annakidején Matt sokat panaszkodott, hogy Alison apja nem nagyon szívleli őt, de egy idő után megtört a jég.

-          Ügyvéd. – felelem nemes egyszerűséggel.

-          Akkor meg is van, miért tett fel neked annyi keresztkérdést. Hát pajti nem lettem volna a helyedben. De nézd a jobbik oldalát, sikerült elfogadtatnod magad velük. És van egy ügyvéded is, aki kihúz majd a szarból, ha valami gikszer beütne.

-          Tik tiszta hülyék vagytok – csóváltam meg a fejemet Tyler előbbi kijelentésére. – Inkább igyunk, hogy ép bőrrel megúsztam a nagy családi találkozót.

-          Helyeslem az ötletedet. – emelte fel koccintásra a poharát Chris.

Az este hátralévő részében még egy csomót marháskodtunk. A többiek is elmesélték, hogy mi minden történt az elmúlt másfél hét alatt. Nagyon jól elvoltunk. Már rég tartottunk ilyen görbe estét csak mi öten pasik. Általában mindig velünk voltak a csajok is. Itt Sarara és Alisonra gondolok. Ők mindig kordában tartották a társaságot, nem engedték, hogy nagyon eláztassuk magunkat. Most szerencsére nem voltak itt. Sara elutazott valami bemutatóra, Alison meg készül valami dolgozatra.

Már elég szép állapotban voltunk mikor a harmadik üveg whiskyt nyitottuk ki. Ekkor megszólalt a telefonom. Gyorsan felugrottam és a nadrágzsebeimet kezdtem el tapogatni, hogy hol van az a ketyere, de nem találtam. A többiek meg dőltek a röhögéstől, és mind egyszerre mutattak a dohányzó asztalra, ahol is ott volt a zenélő kütyü. Ennyire el lennék már tompulva az alkoholtól, hogy azt se tudom, honnan csörög a telefonom? Nem szabad többet innom. Döntöttem el magamban, majd gyorsan a mobilom után nyúltam, ahol annak a személynek a neve villogott, kitől a szívem hevesebben ver, és aki nélkül nem lenne kerek a világom.

-          Szia cica! – próbáltam normálisan köszönni a telefonba. Nem akartam, hogy időnap előtt rájöjjön, hogy szinte segg részeg vagyok.

-          Szia édes! – búgta a telefonba. – Megkaptam az sms-edet, most van pár perc szünetem, míg nem kezdődik el a következő órám, így gondoltam rád hívok. Mi jót csinálsz?

-          Semmi különöset, csak a szokásos, otthon vagyok, itt vannak a többiek és lazulunk.

-          Akkor nem is hiányzok? – szomorodott el a hangja. – Hm, kár, mert te nekem nagyon.

-          Jaj kicsikém. – sóhajtottam fel. – Ha tudnád, mire vágyom most a legjobban… - nem tudtam folytatni, mert Rick kikapta a kezemből a telefonomat.

-          Helló kislány! Erick nagyon jó kezekben van, nem kell érte aggódnod. – rötyögött bele a telefonba. Annie valamit mondhatott neki, mert drága barátom csak nevetett. – Oké, mindjárt adom is. – már nyúltam a telefonomért, de még hozzá tette. – Csajszi, add át üdvözletemet a két vadmacska barátnődnek… Igen, elmesélte, és alig várom, hogy megismerhessem őket. – ekkor Tyler odakiáltott neki, hogy ő is üdvözli Catyt és Amyt. Ha szemmel ölni lehetne Rick már rég halott lenne a nézésemtől. Miért nem adja már vissza azt a rohadt telefont nekem? – A te szív szerelmed nagyon csúnyán néz rám, inkább vissza is adom neki a telefont. – azzal visszakaptam a telefont.

-          Ne haragudj Rick miatt, kicsit többet ivott a kelleténél.

-          Ahogy hallom a hangodon te is. – kuncogott.

-          Ne haragudj kicsim, de tudod…

-          Jaj, ne hogy már bocsánatot kérj, az miatt, hogy kicsit szórakozol a barátaiddal. De azt nem felejtem el, hogy elmondtad a többieknek, hogy mit műveltünk a csajokkal. Ez bosszúért kiállt. – kuncogott, ebből tudtam, hogy nem gondolja komolyan.

-          Alig várom a bosszúdat. – csillant fel a szemem, ahogy eszembe jutott, hogy milyen „bosszúban” lehet részem. Kezdeti lelkesedésemet a beállt csend lelombozta. Nem kellettek ide szavak, mindketten tisztában voltunk vele, hogy a viszontlátás még várattat magára. – Annie, annyira hiányzol. Miért vagy olyan messze? – sóhajtoztam a telefonba. – Azt akarom, hogy mindig itt legyél mellettem.

-          Erick. – csuklott el a hangja. – Most inkább tegyük le. Már megérkeztem az előadóteremhez, mindjárt kezdődik a következő előadásom. Majd később beszélünk. Szeretlek.

-          Annie, várj még. Én is szeretlek. – az utolsó mondatomat már csak a süket telefonba mondtam, mert addigra kinyomta a készüléket.

…

A napok teltek, múltak és észre se vettem, hogy már egy hét eltelt, hogy újra itthon vagyok. Minden napra volt valami programom a próbákon kívül. Voltam otthon a szüleimnél is. Anyu meg is dorgált, hogy az utóbbi időben elhanyagoltam őket. Nagyon ügyesen próbáltam kimagyarázni magamat. Ráfogtam arra, hogy éjjel–nappal az új albumon dolgoztunk a fiúkkal, meg ott voltak a próbák is. Szüleim csak bólogattak, mint akik elhinnék, amit mondtam. Ők nem tudtak Annierő. Még nem volt alkalmam beszélni róla. Mindig valami közbejött, és ez nem olyan dolog, amit telefonon akar közölni az ember a szüleivel. Most itt volt a remek alkalom, hogy közöljem velük.

A nappaliban ültünk, épp belekezdtem volna, mikor hazajött a suliból a húgom, aki azonnal a nyakamba vetette magát, és jó pár percig ott csüngött rajtam. Nagyon szeretem ezt a bolond, mindig vidám nőszemélyt. Iannel mindketten elkényeztettük, mindig a kedvében jártunk. Amit a szüleink nem adtak meg, vagy nem engedtek meg neki, azt tőlünk mindig kikönyörögte. Ebből volt is nem egy vita az ősökkel. El se hiszem, hogy felnőtt, számomra mindig az a cserfes kislány marad, aki volt. Miután elengedte a nyakamat, izgatottan leült mellém, és elkezdett faggatni. Én meg nem győztem válaszolni neki, mert kérdés, kérdés követett.

-          És milyen volt Los Angelesben? Tényleg olyan gyönyörű, mint ahogy mondják? – tette fel a következő kérdést drága húgocskám. Erre a kérdésre már anyuék is felkapták a fejüket.

-          Édes fiam, mikor voltál te Los Angelesben, és mi miért nem tudtunk róla? – kért számon drága anyukám. Nesze neked Erick. Kellett neked titkolóznod? Most szépen magyarázkodhatsz.

-          A múlt héten voltam ott. – válaszoltam. – Pont erről akartam veletek beszélni mielőtt Maggie megjött volna.

-          És miért voltál ott? – jött az újabb kérdés anyutól. A válaszadásban a minden lében kanál testvérkém megelőzött.

-          A barátnőjénél volt. – sunnyogta hugicám.

-          Te meg honnan… - lepődtem meg.

-          Hogy honnan tudom? Az egész Internet ezzel van tele, és nem mellesleg ha nem tudnád koedukált gimibe járok. – az utolsó pár szót fintorogva mondta ki.

Nem a tanulással van neki gondja, hanem azzal hogy csak lányok vannak az iskolában, akik hol Ianről, hol rólam kérdezgetik. Nem az ő választása volt ez a suli. Iannel mi is ilyen gimibe jártunk. Nem lehet könnyű a mi árnyékunkban élnie, de soha nem panaszkodik, és ezt tisztelem benne. Már csak ezt a pár hónapot kell kibírnia, aztán befejezte a középsulit és irány az egyetem. Még nem döntötte el, hogy melyik intézményben akarja folytatni tanulmányait, de azt már igen, hogy mit szeretne tanulni.

-          És ki ez a kislány? – kérdezte meg apám.

-          Annienek hívják és… - azzal elkezdtem mesélni a mi történetünket, hogy hogyan ismerkedtünk meg, hogy neki köszönhetem, hogy újra a régi vagyok, egyszóval mindent.

-          Ha már a fél világ ismeri, nekünk mikor akarod bemutatni? Mi mikor ismerhetjük meg? – kérdezte kórusban anyám és Maggie.

-          Hogy őszinte legyek, nem tudom. Mivel egyetemre jár, ezért nem repülhet ide akkor, amikor akar. De amint fogom tudni, hogy jön Londonba, ti lesztek az elsők, akiknek szólok. Amúgy Ian új filmjének premierjén biztos ott lesz, mert a bátyja is szerepel benne. Ha hamarabb nem is, ott biztos megismerhetitek.

…

Egy újabb hét telt el úgy, hogy Annievel csak telefonon tudtunk beszélni. Annyira hiányzik, annyira szeretném, ha itt lenne velem, a karjaimban, ahonnét nem engedném el soha. De ez momentán lehetetlen. Mindketten nagyon elfoglaltak vagyunk. Őt leköti a tanulás, engem meg az új album bemutatása körüli hercehurca. Az egész banda lázban égett az új album bemutatásától. Egész héten interjú interjút, próba próbát követett.

Ma van a nagy nap, a hivatalos lemez bemutató. Mindenki ott lesz, aki számít, kivéve az én szerelmemet. Vele csak telefonon tudtam megint beszélni. Gratulált, és sajnálja, hogy ebben a számomra fontos pillanatban nem lehet itt mellettem, de megígérte, hogy majd kettesben megünnepeljük. Csak remélni tudom, hogy mihamarabb eljön az a pillanat.

Az új albumot ovációval fogadták a rajongók. A bemutató után volt egy hosszabb sajtókonferencia is, ahol a sajtó emberein kívül a rajongók is feltehettek kérdéseket nekünk.

-          Erick, az interneten keringenek képek, amik Los Angelesben készültek önről és egy titokzatos lányról, akivel itt, Londonban is lekapták. Ő a barátnője? Mióta vannak együtt? – egy újabb kérdés, ami nem az új albumhoz kapcsolódik. Most erre mit válaszoljak? Nem beszéltük még meg Annievel, hogy mennyit árulhatok el róla. Johnra néztem, hogy most mitévő legyek, aki látva bizonytalanságomat átvette a szót.

-          Erick a napokban tényleg ellátogatott az államokba, ezt megerősíthetem. – válaszolt diplomatikusan a kérdésre John.

-          És a hölgy a képeken kicsoda? – jött a következő kérdés egy másik firkásztól.

-          Pontosan, egy hölgy a képeken. – jelentette ki Rick, amit mindannyian megmosolyogtunk. Milyen vicces kedvében van ez a fiú.

-          A kilétéről elárulnának valamit? – hát ezek nem adják fel? Nagyon kitartóak mondhatom, hogy egy kis pletykához jussanak. Muszáj valamit mondanom, máskülönben nem szállnak le a témáról és tovább feszegetik csak.

-          Már megbocsássanak, de tudtommal egy album bemutatója véget vagyunk itt. Ami meg a titokzatos hölgy kilétét illeti, ha itt lesz az idő, mindent megtudhatnak róla.

-          Ezek szerint a hölgy a barátnője, vagy legalább is közel áll önhöz.

-          Mi ilyet egy szóval se mondtunk. Megkérném önöket, hogy mellőzzék azon kérdéseiket, amik az együttes magánéletére vonatkoznak és maradjunk annál a témánál, ami végett itt vagyunk. – kérte meg a jelenlévőket drága menedzserünk.

A sajtókonferencia innentől zökkenőmentesen folytatódott. Egy kérdést se tettek fel a magánéletünkkel kapcsolatban, csak az albumról, illetve az előttünk álló turnékörútról kérdeztek. A bemutató befejezése után átmentünk az after party színhelyére, amelyen csak a meghívottak vehettek részt. Az este folyamán Johnnal is váltottunk pár mondatot a sajtótájékoztatón történtekről. Hétfőn délelőtt vár az irodájában, hogy megbeszéljük a további teendőket, ami a kapcsolatomat Annievel illeti.

Szombaton este elég hosszan beszélgettünk szívem hölgyével. Elmeséltem neki, mi történt a lemezbemutatón, a riporterek kérdéseit a „titokzatos hölggyel” kapcsolatban. Említettem neki, hogy hétfőn találkoznom kell Johnnal, és megbeszéljük a továbbiakat. Annie megígértette velem, hogy amint megtudok valamit, azonnal hívjam fel, nem számít hány óra is van.

Miután kiveséztük az én napomat, jött az övé. Elmesélte, hogy tegnap, azaz pénteken elmentek a csajokkal moziba és utána náluk a lakásban csajos estét tartottak. Meg is jegyeztem, hogy Tom biztos „boldog” volt, hogy ennyi nő vette körül. Annie ezen csak felnevetett, és megnyugtatott, hogy Tom barátomnak egy haja szála se görbült meg, mivel az éjszakát nem otthon töltötte. Mivel ez egy csajos buli volt, Tomot hazazavarták San Diegoba. Először nem akart menni, de aztán Breenek sikerült meggyőznie. Breenek elég hatásos meggyőzőképessége van. Szegény pasi, nagyon szerelmes lehet, ha hagyta magát. Inkább nem mondok semmit. Ha Annie ugyanezt tenné velem, szerintem, én is bedőlnék neki.

A hétfő nagyon gyorsan eljött. Reggel elég nehezen ébredtem, mert előző nap fellépésünk volt, és utána elég sokáig még buliztunk a srácokkal. Egy hideg zuhany és két bögre kávé után már úgy éreztem, hogy ébren vagyok. Gyorsan magamra kaptam a farmeromat, egy fehér pólót, és a cipőmet. Megfogtam a bőrkabátomat, az autókulcsomat és már indultam is Johnhoz. Tizenegyre beszéltük meg, és most van negyed tizenkettő. Még nem kések olyan sokat. Már a liftben voltam, mikor megszólalt a telefonom. John volt az.

-          Hol a francban vagy Erick? – kiabált a telefonba menedzserek gyöngye.

-          Neked is helló John. – köszöntem haláli nyugodtan. – Most szálltam ki a liftből, és lépek be az irodádba. Szia Tina. – köszöntem John titkárnőjének. – Helló megint. – intettem menedzseremnek, aki egy vörös volt az idegtől és még mindig a telefonját szorongatta a kezében.

-          Te sem a pontosságodról vagy híres az utóbbi időben. Késtél. – vágta le az asztalra a telefonját. Kezével a fotel felé mutatott, hogy üljek le, én meg levágódtam oda. John leült velem szemben. – Tudod, miért vagyunk itt. – bólintottam. – Mennyire komoly a kapcsolatotok Annievel? – kérdezte, én meg kikerekedett szemekkel néztem rá. Most hülyéskedik biztos. – Bocs, hülye kérdés volt. Elég szerelmesnek tűnsz. Nos, akkor csapjunk a közepébe…

Elég sokáig beszéltünk Johnnal. Sok mindent mérlegeltünk, hogy mi lenne a legjobb az együttesnek, és elsősorban Annienek és nekem. Olyan megoldást kerestünk, ami lenyugtatja a sajtót, és Annie is nyugodtan járhat egyetemre tőlük. Mert biztos, hogy ha előbb tudódik ki a neve, minthogy mi nyilatkoznánk, akkor 100%, hogy a sajtó rászállna, azt meg nem akarom. John minden eshetőséget felvázolt nekem, mire nagy nehezen megállapodtunk, amit fel kell vázolnom majd Annienek. Ez lesz a kemény dió. Hogy fogom elmondani neki?

Délután fél kettő volt, mikor eljöttem az irodából. Már nagyon éhes voltam, hisz még nem ebédeltem. Egyenesen hazamentem a szüleimhez, anyu biztos valami finomat főzött. És amíg itt vagyok, addig is van időm átgondolni a ma történteket, hogy hogyan tálaljam a dolgokat Annienek. Ha ezt most a fiúk hallották volna, azt mondanák erre, hogy próbálom húzni az időt, és igazuk is van. Húzom az időt. Anyu nagyon örült nekem, úgy teletömött kajával, hogy alig bírtam megmozdulni.

Az órámra néztem, és meglepődötten láttam, hogy itt az idő, hogy felhívjam szerelmemet. Nem várhatok tovább, túl kell esnem rajta. Felcammogtam a régi szobámba. Jó érzés fogott el, mikor benyitottam. Minden úgy volt, ahogy hagytam, mielőtt elköltöztem volna. Szüleim semmit se változtattak rajta, ahogy Ian szobáján sem. Anyu, ha nagyon hiányzunk neki, bemegy valamelyikünk szobájába és nosztalgiázik. Eldőltem az ágyamon, kezembe vettem a mobiloman, kikerestem Annie számát, nagy levegőt vettem, és benyomtam a hívás gombot. Kicsengett. Egyszer… kétszer… és

-          Sziaaa! – hallottam meg csilingelő hangját, és akarva akaratlanul is mosolyra húztam a számat.

-          Szia cica! Hogy vagy? Nem hívok túl korán, nem keltettelek fel?

-          Nem, nem. Már rég fent vagyok, vártam a hívásodat. Mesélj, mi volt? Mit mondott John? – kérdezte izgatottan. Ó Istenem, akkor is ilyen boldog lesz, ha elmondom neki, hogy mi a helyzet, mire jutottunk Johnnal?

-          Annie, kicsim nem biztos, hogy örülni fogsz, amit most mondani fogok. – húztam a számat.

-          Erick, mi baj, megijesztesz? – rémült meg a hangja. Nagy levegőt Erick. Meg tudod csinálni, el tudod neki mondani. Hajrá!