25. fejezet

Halihó mindenkinek!

Sikerült befejeznem a fejit. Igaz nem úgy lett vége, ahogy terveztem, de majd a folytatásban folytatok mindent. Remélem, tetszeni fog, és megajándékoztok egy-két komival.

Még annyit magyarázatképpen, hogy azért is nem volt két hétig friss, mert ahogy írtam, elvállaltam egy munkát, és lekötötte minden szabadidőmet. Mellette meg még ott vannak a magánéleti gondjaim is. Eddig nem akartam róla beszélni, de azt hiszem itt az ideje, hogy pár dolgot eláruljak. Két honapja váltam el, és még nagyon sok civakodás van hátra az exemmel. Mellette van egy közös két éves fiúnk is, akit nevelnem kell, még annak ellenére is mosolyognom kell, hogy néha legszívesebben kifutnék a világból. Amikor épp ebben a letargikus állapotban vagyok, nem merek a gép elé ülni, és írni, nem akarom, hogy a fejiken érezhető legyen a lelki állapotom. Ez miatt is késnek az utóbbi időben a frissek.

Az írást nem akarom abbahagyni, mert nagyon sokat segített, főleg a legnehezebb időszakban. Megnyugtatott. De most ilyen zűrzavarban élek, és alig várom, hogy az életemnek ezen szakaszát lezárjam, és újra élni és élvezni tudjam az életemet.

Ezt az egészen nem azért írtam, hogy most sajnáljatok, hanem azért, mert úgy éreztem, magyarázattal tartozom nektek, hogy több mint két hétig nem hallattam magamról.

Már nem is rágom tovább a számat, olvassátok el a kövi részt és véleményezzétek.

Pusszancs

Szusi

Nem akartam a szememnek hinni. Ez nem lehet, ilyen nincs. De hogyan?...

-          Annie, jól vagy? Minden rendben? Nagyon elsápadtál. – kérdezte Bree, és mindenki rám kapta tekintetét.

-          Az újság. – mondtam magam elé bámulva.

-          Milyen újs… - Bree ebben a pillanatban jött rá, miről beszélek.

-          Erről az újságról van szó? – emelte fel az említettet Emy. – Ma vettem, még én se olvastam.

-          Megnézhetnénk? - kérdezte tőle Bree. Bólintott és oda is adta.

A címlapon egy nagyobb fotó szerepelt Erickről, és egy kisebb, amin mi ketten voltunk, épp ölelkeztünk. Még az volt a szerencse, hogy az arcomat nem látni annyira. A címlapon csak ennyi szerepelt: Erick Russel újra szingli? Már a cím érdekes. Azonnal fellapoztam a cikket. Egy egész oldalt írtak róla. Kigúvadt szemekkel olvastam a cikket Breevel együtt.

„ Ahogy azt már írtuk, Erick Russel, a Band of Angel énekese az elmúlt pár hétben egy ismeretlen lány társaságában látták. Ahogy a képek is bizonyítják, több van köztük barátságnál. A mi Erickünkre rátalált a szerelem? Ha igen, úgy tűnik nem volt hosszú életű, mert az utóbbi egy hétben semmi hír az ismeretlen lányról, és Erick a londoni Music Gálán egyedül jelent meg. Megkérdeztük Ericket is, aki nem cáfolta meg a híreket, de meg sem erősítette. Mivel nem szeret a magánéletéről beszélni, annyit elárult, hogy ha olyan történne vele, amit a rajongóknak tudniuk kellene, akkor azt elárulja.  Vajon mi történhetett? Szakítottak? Az mindenesetre biztos, hogy Ericket nem látták hölgy társaságban az elmúlt egy hétben. Szóval hölgyeim, szabad a pálya!?!...”

A cikk nem is volt annyira érdekes, mert a szokásos találgatásokról volt szó benne. De a képek, azok elég érdekesek voltak. Négy kép volt, közülük kettőn mi szerepeltünk. Az egyiken csókolózunk, a másikon meg ölelkezünk. Az arcomat nem nagyon lehet kivenni, még szerencse, de ha valaki ismer engem, és sikerül összeraknia a mozaikokat, akkor könnyen rájön, hogy az a személy a képen, én vagyok.

-          Mi olyan érdekes van abban a magazinban, hogy Annie olyan falfehér lett? – kapta ki a kezemből az újságot Amy, miközben én még mindig a képeket néztem. – Á, Erick Russel. Ez a cikk tényleg érdekes. Az utóbbi időben vele van tele az összes magazin és az ismeretlen csajjal. De senki nem tudja ki az, még a szálloda se adott ki információt a lányról. Szerencsés ez a lány. De ha jól látom, akkor a románcuk tiszavirág életű volt. Úgy látszik Ericknek senki nem elég jó, még biztos azt a Barbarát siratja…

És csak mondta és mondta, én meg majd felrobbantam az idegtől. Már azon voltam, hogy beismerem, hogy az az ismeretlen lány én vagyok, és még mindig tart a kapcsolatunk. Bree ezt látta rajtam, és az asztal alatt megrúgta a lábamat, mire én felszisszentem, felé fordultam, és szigorú tekintetével találtam szembe magamat. Hát igen, ebben a helyzetben Breenek nagyobb lélekjelenléte van, mint nekem.  Biccentettem a fejemmel, hogy megköszönjem.

Még pár percig Erick kapcsolata volt a téma, de én megpróbáltam nem figyeltem rájuk, inkább sms-t írtam Ericknek. Kár, hogy nem tudunk ma már beszélni, elmúlt öt óra, Erick meg már biztos alszik.

Szia! Nehari, hogy most írok, de a csajokkal a kávézóban ülök és dumálunk. Soha nem találnád ki, hogy mi a téma. Egy cikk, és az a címe: Erick Russel újra szingli? A részleteket majd elmesélem, mert sms-ben elég hosszú lenne. Gondolom, már alszol. Szép álmokat. Szeretlek. A.

Elküldtem ezt az üzenetet, a telefonomat meg az asztalra raktam. Most már én is aktív résztvevője voltam a beszélgetésnek. Arról diskuráltunk, hogy össze kéne hozni egy jó kis bulit valamelyik nap. Caty elővett egy papírt a mappájából, hogy ezt a folyosón nyomták a kezébe. Az egyik helyi bárban tequila este lesz. Mind a négyen összenéztünk, egyszerre mondtuk ki, hogy „Tequila” és elkezdtünk nevetni. Mind ugyanarra az estére gondoltunk, pedig azóta több, mint fél év eltelt, de az emléke élénken élt bennünk. 

Közben ki kellett mennem a mosdóba, és mikor visszajöttem, láttam, hogy Bree az én telefonomon beszél valakivel.

-          Várj, már jön is. Adom. – azzal felém nyújtotta a telefont. Én meg meglepődve néztem rá. Ki a fene kereshet engem? – Erick az. - mikor ezt kimondta barátnőm, ezerrel kezdett verni a szívem. Ezek szerint még nem alszik. Azonnal a telefonomért nyúltam.

-          Szia! – köszöntem neki izgatottan. – Te még nem alszol?

-          Szia kicsim! - köszönt álmos hangon. – Aludtam, az sms-edre ébredtem fel, és nagyon kíváncsivá tettél.

-          Ne haragudj, nem akartalak felébreszteni. – kértem tőle bocsánatot. – Ha ezt tudtam volna, akkor nem küldök üzenetet neked.

-          Azt meg ne próbáld! Te bármikor zavarhatsz, akármilyen késő is legyen. Szóval milyen cikkről is van szó? – kíváncsiskodott.

-          Majd holnap elmesélem. Ez most hosszú lenne, és neked aludnod kéne, meg…

-          De már fent vagyok, szóval nyugodtan mondjad csak… Várj, még a barátnőiddel vagy, és ők nem tudják az igazságot. – esett le neki a tantusz.

-          Igen, valahogy úgy. Majd holnap délelőtt, két előadás között rád hívok, és akkor mindent elmesélek.

-          Oké. Még valami, van egy meglepetésem a számodra.

-          Micsoda? Áruld el, kérlek.

-          Nem tehetem, meg amúgy is meglepetés. A bátyád majd odaadja.

-          A bátyám? – kérdeztem vissza meglepetten, mire Bree azonnal rám nézett.

-          Igen, Tom. Valamelyik nap találkoztunk, és mivel úgy is megy haza, ezért odaadtam neki, hogy adja majd oda neked.

-          Mikor és hol találkoztatok?

-          Valamelyik nap elkísértem Iant a forgatásra, és míg forgatott, összefutottam Tommal, akinek épp szünete volt és beszélgettünk. – nevetett.

-          Mi olyan vicces? Mit mondott neked ez a minden lében kanál? – nagyon felkeltette az érdeklődésemet. Ha valami olyat mondott neki Tom, akkor ezt biztos megbánja. Nem válaszol, csak nevet. Ha ezt akarja, akkor legyen. – Akármit is mondott, az nem igaz. – kezdtem durcáskodni. – Látom jól kibeszéltetek a hátam mögött, ez szép, köszönöm. Jobb, ha itt befejezzük a beszélgetést, és alszol. – már fortyogtam a dühtől.

-          Ugyan kicsim, nehogy már megsértődjél. Csak pár gyerekkori csíntevéseiteket mesélte el. Csak megnyugtatásként, én se voltam jobb gyerek, mint te.

-          Oké, legyen. De ez a beszélgetés nincs lezárva még.

-          Beszéljünk másról. Mi a téma, azon kívül, hogy az én magánéletemet veséztétek ki?

-          Azon tanakodtunk, hogy jó volna egyet bulizni. És pénteken tequila este lesz az egyik pubban, amire szerintem elmegyünk.

-          Szórakozzatok jól, csak aztán mértékkel a tequilával. Még élénken él bennem annak az este emlékei, te vadmacska. – kuncogott.

-          Ne is emlékeztess arra az éjszakára, még most is úgy szégyellem a történteket. – és elvörösödtem szégyenemben. A csajok meg csak néztek rám, hogy mi van.

-          Most biztos piros az arcod, úgy megnéznélek. – sóhajtott fel. – Annie, annyira hiányzol, pedig még csak egy hét telt el.

-          Te is hiányzol nekem, de nagyon. – szomorodtam el, és a sírás kerülgetet. – Ha nem haragszol meg, tegyük le most a telefont, mert nem akarok sírni, meg neked is aludnod kellene. Halnap majd felhívlak.

-          Rendben. És ne szomorkodj, amint időm engedi, repülök is hozzád. Nagyon szeretlek.

-          Én is téged. És alig várom, hogy itt legyél. Szép álmokat.

-          Neked is, és add át üdvözletemet Breenek.

Még elköszöntünk egymástól, és leraktuk a telefont. Most annyi érzés kavarog bennem, jó és rossz is egyaránt. Jó, mert beszéltünk egymással, de rossz, mert egy óceán választ el minket. Mikor fogunk újra találkozni? Mennyi időnek kell még eltelnie, hogy újra a karjaiba lehessek? Nem szabad elcsüggednem, vidámnak kell lennem, és élvezni az életet, még ha nehéz is, mert így legalább telik az idő, és hamarabb eljön a viszontlátás. Ha egész nap szomorkodnák, és ezen rágódnák, akkor az idő csigalassúsággal telne, és megbolondulnák.

A csajok már szóra nyitották a szájukat, de Bree leintette őket, és átölelt. A többiek is próbáltak vigasztalni.

-          Fel a fejjel Annie. Most biztos nagyon rossz, de hidd el, olyan gyorsan el fognak telni ezek a napok, hogy észre se fogod venni, és újra együtt lesztek.

Pár perc kellett, hogy összeszedjem magam. Mikor barátnőm látta, hogy már jobb színem van, meg is kérdezte, hogy minden rendben van-e. Bólintottam.

-          És mi van Tommal, mert hallottam, szóba került? – kérdezte Bree.

-          Csak Erick valamit küld vele, amit nem akar elárulni.

-          Mit mondott, ami miatt paprikapiros lettél? Mi miatt szégyelled magad? Mi történt? – kíváncsiskodtak a többiek is.

Bree már tudja, miről van szó, de többiek még nem, ezért elmeséltem nekik is a történteket, hogy a sok tequilának köszönhetően hogyan viselkedtem és hogy kiütöttem magam, másnap meg nem emlékeztem semmire. A többiek is nagyon jót nevettek rajta, ahogy Erick is, de már én is nevettem magamon. Főleg azon, hogy ez az alkohol mindnyájunkra ilyen hatással van. Hányszor megfogadtuk, hogy tequilát nem fogunk inni, de valahogy mindig megszegjük. Nem tudunk ellenállni a csábításnak, mert mind a négyünknek ez a kedvenc itala.

Másnap két előadás között felhívtam Ericket, ahogy megígértem neki, és elmeséltem neki a délután történteket. Jót nevetett rajta, főleg ami a cikket illette. Próbáltam kiszedni belőle, hogy mit küldött a bátyámmal, de még mindig hajthatatlan volt ezzel kapcsolatban. Annyit elárult, hogy nem nagy dolog, csak egy kis apróság, de a többi maradjon meglepetés. Egyre jobban kíváncsi voltam erre, de Tomot nem akarom felhívni, hogy mikor jön Los Angelesbe, hisz csak most jött haza, ki kell pihennie magát. Remélhetőleg mihamarabb akar találkozni az ő szívszerelmével.

A napok teltek, igaz nem olyan gyorsan amilyen gyorsan szerettem volna, de azért nem csigalassúsággal. A szerkesztőségből is hívtak, aminek nagyon örültem. Egy nagyon hosszú cikket kell írnom, ami minimum három részben fog megjelenni az újságban. A téma pedig nem más, mint London. Gregnek, a szerkesztőnek az az ötlete támadt, hogy írjam meg egy egyetemista szemén keresztül, milyen London. Hogy én hogy éltem meg az ott töltött időt, mit érdemes megnézni, milyen nevezetességet, és azért a szórakozási lehetőségeket se hagyjam ki.

Pénteken a csajokkal elmentünk a tequila estre. Főleg latin zenét játszott a zenekar, akik a zenéért voltak a felelősek, amire nagyon sokat táncoltunk. Nagyon szeretem a latin zenét, a ritmusát, és főleg azt, hogy a latin tánccal az érzéseinket nagyon könnyen ki lehet fejezni, és gyógyító hatással van az emberre. Rám például nagyon is. Táncolás közben mindenről megfeledkezik az ember… Nagyon jól éreztük magunkat, és a tequila is fogyott, de mértékkel. Be nem rúgtunk, ez köszönhető annak is, hogy kitáncoltuk magunkból az alkoholt, de a kedvünk nagyon jó volt, rengeteget nevettünk. Ez az este fergeteges volt, rég éreztem magam ilyen felszabadultnak. Éjfélkor még Ericket is felhívtam, tudva hogy Londonban már reggel nyolc van.

-          Halló – szólt bele álmos hangon.

-          Szia Édes! – kiabáltam bele a telefonba.

-          Szia Kicsim! Valami baj van, hogy ilyen korán hívsz? Hol vagy, hogy ilyen hangzavar van?

-          Várj, kimegyek, mert nem hallok semmit. – azzal kimentem a pub elé. – Na, most már hallak. Drágám, ugye nem ébresztettelek fel?

-          Hát, az az igazság, hogy igen. De mond csak, hogy hogy ilyenkor hívsz? Valami baj van? – kérdezte még mindig álmos hangon, és közben ásított is, mert hallottam a telefonon keresztül.

-          Nem nincs semmi baj, csak gondoltam, rád hívok, mert még nem alszok. Még a pubban vagyunk a csajokkal. És te hogy hogy még az ágyban vagy, hisz nyolc óra van nálatok? – érdeklődtem, mert máskor ilyenkor már fent szokott lenni. Kíváncsi vagyok, hogy mit csinált az éjjel, ami miatt még az ágyban lustálkodik.

-          Hát az úgy volt, hogy… - habozott a drága. Vajon mi történt? Egyre kíváncsibb vagyok. – Tegnap miután a srácokkal végeztünk a stúdióban, elmentünk sörözni, és elég hosszúra sikerült az este.

-          Akkor ezek szerint kicsit illuminált állapotot sikerült elérned? – mosolyogtam meg. Szegény most biztos másnapos. Így jár, aki éjjel legény.

-          Valahogy úgy. De ez nem vicces. – morgolódott. – Amint hallom te is elég jól érzed magad. Mond csak Szivem, mennyit ittál? – érdeklődött „hogylétem” felől. – Csak nehogy az legyen a vége, mint mikor a szállodai szobádban kötöttünk ki itt Londonban, aztán reggel nem emlékeztél semmire. – és már nevetett.

-          Áúúú, ez fájt. Ez nagyon szíven ütött. Csak hogy tudd, semmi esély nincs arra, hogy részeg legyek, mivel egész este sokat táncoltam, és sikerült kimozognom magamból az alkoholt… - magyaráztam neki a tényállást.

-          Majd meglássuk reggel, mikor felébredsz. – mondta, de a hangjából ítélve valami turpisságra készül. - Szóval táncolsz. Ha szabad megkérdeznem kivel? - kérdezte, és egy kis féltékenység is kiérezhető volt benne.

-          Csak nem féltékeny valaki?

-          De. – vágta rá rögtön. – Szóval?

-          Hát mivel latin zenére nehéz lenne két lánynak együtt táncolnia, így fiúval táncolok. – a vonal túlsó végén hallottam, ahogy felmorog. – Csak megnyugtatásként elárulom, akikkel eddig táncoltam, egyik se tudott olyan jól táncolni, mint te. Én csak a te karjaidban érezem magam jól. – suttogtam a telefonba, mire ő nagyot nyelt. – Ahogy a kezeddel végigsimítasz a hátamon és a derekamnál megpihenteted… aztán magadhoz vonsz… én meg örömmel simulok az ölelésedbe. Lágyan elkezdünk ringatózni a zenére. Én a szemeidbe nézek, te az enyémekbe…

-          Annie! – sóhajtott fel. – Elég, kérlek, ne kínozz, ha nem akarod, hogy itt helyben szörnyethaljak a kielégületlen vágytól.

-          Akkor ezek szerint felébredtél.

-          De még mennyire. Most mehetek és vehetek egy hideg zuhanyt. Ezért a kis akciódért még megfizetsz. Alig várom, hogy a kezeim közé kerülj, esélyed se lesz a menekülésre. – fenyegetett meg.

-          Már alig várom, hogy megbüntess. – mondtam kéjesen bele a telefonba.

-          Cica, ezt itt fejezzük be, még túl fiatal vagyok a halálhoz.

-          Rendben, ahogy akarod. Amúgy is mennem kéne, mert már szomjan halok. – ami igaz is, mert a szám ki van száradva, de nem csak az miatt, mert szomjas vagyok, hanem a vágytól is, ami eluralkodott rajtam.

-          De még mielőtt letennénk, egy valamire meg szeretnélek kérni. Ne igyál több tequilát, és semmilyen más alkoholt. Félek, hogy még valaki lecsap a kezemről.

-          Nem kell félned Drágám, esély nincs rá. Egy pasi se jön be az itteniek közül. Én csak egy londoni srácra vagyok kiéhezve, de arra nagyon.

-          Tegyük le gyorsan azt a telefont, mert egyre nagyobb szükségem van arra a hideg zuhanyra. Vigyázz magadra Kincsem, majd hívlak. Csókollak. Ja, és nagyon szeretlek.

-          Én is téged. Te is vigyázz magadra. Szia. – és azzal le is tettük a telefont.

Jó kis beszélgetés volt. Még így telefonon keresztül is sikerült felkorbácsolnia a vágyaimat, pedig csak a hangját hallottam. Jobb lesz, ha én is lehűtöm magamat. Visszamentem a többiekhez, akik már az asztalnál ültek. Megittam a maradék kólámat, és indultunk is haza. A többiek is nagyon fáradtak voltak. Ez a sok tánc nagyon kifárasztott minket. Visszaérve a koleszba, csak annyi erőnk volt Breevel, hogy levetkőzzünk és bedőljünk az ágyunkba. Nem váratott magára az édes megsemmisülés, mert amint lecsuktam a szememet azonnal el is aludtam…