3. fejezet

Sziasztok! Jó olvasást kívánok :D

Ahogy megláttam a beérkező üzenetek között az e-mailjét, kicsit hevesebben kezdett verni a szívem. Nyugi Annie, megint csak szokásos sértegetése lesz benne. Nagylevegőt vettem és megnyitottam a levelet. Barátnőmmel kíváncsian olvastuk az üzenetet.

Movieboy

Először is bocsánatot szeretnék kérni, ha megsértettelek volna. Nem volt szándékos. Csak tudod rossz volt mindenhol azt olvasni, hogy Ian Russel milyen pocsékul szerepelt a filmben és mindenki a szakításával magyarázta, holott nem is ismerik, és azt se tudják mi is történt valójában. Nem szeretem, ha valakit ok nélkül támadnak és valótlanokat állítanak róla.

Ha nem hiszel a szennylapoknak, akkor miért pont újságírást tanulsz, és mellette bedolgozol is az egyiknél?

Őőő… , most mi van?!? Még egyszer el kell olvasnom, biztos csak hallucinálok. Gyorsan elolvastam megint a levelet. Nem, még is csak jól olvastam. Nincs sehol egy sértés. Most Breere néztem, aki ugyanolyan meglepett és értetlen arcot vágott, mint én. Nem tudtunk mit mondani egymásnak csak bámultuk a monitort. Pár perc után barátnőm megtörte a csendet.

-          Annie, biztos, hogy ő írta az előző üzeneteket is? – kérdezte, amire csak bólintottam egyet.

-          Nézd. – azzal megmutattam neki az előzményeket, és kíváncsian olvasta az üzeneteket.

-          Tényleg ő az, csak azt nem értem most mi változott?

-          Hát azt én se tudom. Lehet megbánta, hogy úgy letámadott ok nélkül.

-          Lehet. Az üzenetben az áll, hogy nem a szakítás miatt játszott olyan pocsékul Ian, és úgy írta, mintha tudná a pontos okát. Annie, ugye írsz neki?!?

-          Hát, nem is tudom. Bocsánatot kért és ezzel szerintem le is zártuk a vitánkat.

-          Annie, van olyan sejtésem, hogy ez nem lezárt ügy. Szerintem írnod kéne neki. Kérdezd meg, hogy mi történt valójában és honnan tudja. És a legfontosabbat ki ne felejtsd! – emelte fel ujját Bree.

-          Mit? – kérdeztem tőle kíváncsian.

-          Hát, hogy hány éves, hogy néz ki…

-          Bree!!!! – ripakodtam rá barátnőmre.

-          Most mi van? Te is kíváncsi vagy rá!

-          Nem, nem vagyok kíváncsi.

-          De, az vagy! Ha láttad volna magadat, hogy viselkedtél mikor jöttünk haza a plázából. Azt az izgatott Anniet már rég láttam, és az is akkor volt mikor egy pasi érdekelte. – csak bámultam barátnőmre, megszólalni se tudtam. – Ne is mondj semmit, azonnal írj neki vissza. – azzal elindult kifelé a szobából.

-          De nem fogom megkérdezni, hogy hogy néz ki.

Bree, mielőtt kilépett volna, még annyit hozzáfűzött, hogy lehet, hogy nem most, de majd úgy is meg fogom kérdezni. Milyen magabiztos ez a csaj. Bárcsak én is mindig ilyen lennék. Mióta Nickkel szakítottunk, azóta nagyon megváltoztam. Valahogy elvesztettem az önbizalmamat, és nem tudok megbízni a pasikban sem. Nagyon szerettem őt, még általánosban kezdtünk el járni. Mi voltunk a suli álompárja, mindenki irigyelt minket. De ahogy mondják, a gyerekkori szerelem nem tart örökké, így a miénk se tartott. A nagynéném esküvőjén rajtakaptam, hogy az unokatestvéremmel csókolózik a bátyám szobájában. Mikor megláttam őket, egy világ omlott össze bennem. Bevallotta, hogy pár hónapja jött rá arra, hogy amit érez irántam az már nem szerelem. Az unokatestvéremmel meg 2 hete kezdett el találkozgatni, akivel csak a csókig jutottak. Nem akart megbántani, de nem tudta, hogy mondja el nekem. Szerencsére sikerült megbeszélnünk a helyzetet és barátként tudtunk elválni egymástól, de a történtek nyomot hagytak bennem. A szakítás óta jó pár év eltelt, pontosabban 3 év, de nekem azóta nem volt kapcsolatom senkivel. Nem azt mondom, hogy nem tetszet senkise, de féltem egy újabb csalódástól, és inkább a tanulásba menekültem. Tudom, hülye vagyok, Bree is ezt mondja rám, de nem éreztem senkinél sem azt, hogy igen vele megpróbálnám.

Nem szeretek a múltra gondolni, inkább be is fejezem és kitalálom, hogy mit is írhatnék ennek a Mooviboy-nak. Már nem mondom azt, hogy a taplónak, mivel bocsánatot kért. De mit írjak neki? Próba szerencse, azzal rákattintottam a válasz gombra.

Mistycgirl

Szia! Bocsánatkérés elfogadva. De én is szeretnék bocsánatot kérni tőled a viselkedésem miatt. Én is kicsit túlreagáltam a dolgokat. Nekem se tetszik, ha másokról valótlanokat állítanak. Főleg ha ismerem is az illetőt, vagy tudom, hogy mi az igazság. Az üzenetedben úgy írsz, mintha ismernéd és tudnád az igazságot, hogy mi történt Ian Russellel. Lehet, hogy csak nekem tűnik úgy, de akkor is furcsa, hogy ennyire véded. Lehet, hogy te magad vagy Ian Russel?

Azért tanulok újságírást, mert nagyon szeretek írni meg persze olvasni is. Amúgy nem pletykalapnál dolgozok be, hanem egy napilapnál.

A válasz e-mail kész és el is küldve. Kíváncsi vagyok, hogy mit fog írni vissza, ha visszaír. Remélem, visszaír. Valami miatt nagyon kíváncsi vagyok erre a Movieboyra. Mi köze lehet Ianhez? Lehet, hogy ő maga az? Á, az kizárt, de akkor is, valamit tudhat, máskülönben nem védte volna meg ennyire.

Gondolkodásomból Bree kiabálása billentet ki.

-          Annie, már vagy 10 perce beszélek hozzád, de te rám se figyelsz! Min gondolkoztál? Inkább kérdezem úgy, hogy kin? – csak visszamosolyogtam rá. – Na, jó, ha nem akarod, akkor ne áruld el. Szóval csak azt akartam, hogy este nem megyünk-e el a Veteránba? Catyék is ott lesznek, na meg Peter bandája sem hiányozhat.

-          Én benne vagyok, de Peterék hallatán valahogy rossz érzésem támadt…

-          Miért? Tök normális emberek!

-          Jah, azok. – mondtam kicsi éllel a hangomon.

-          Most mi van? – nézet rám kérdőn barátnőm.

-          Á-á-á, semmi. Csak eszembe jutott, hogy végződött a múltkori kis kiruccanásunk velük.

-          Azt ne is említsd. Túl sok tequilát ittam és még Peter haverjának, Joeynak a „szájon át lélegeztetése” sem volt valami jó. Pedig olyan szép szemei vannak… De nem baj a bátyád sokkal jobb nála. – kacsintott rám.

-          Bree!!! Most már árulj el valamit! Történt valami köztetek a bátyámmal? – néztem kérdőn drága barátnőmre.

-          Nem, nem, pedig történhetett volna… - nagyot sóhajtott. – Ahogy csókol… De ne aggódj nem feküdtem le vele. Csak egy csók volt semmi több.

-          Nem is akart leteperni?

-          Nem.

-          Ezen csodálkozom, mármint azon, hogy nem használta ki a helyzetet. Ez nagyon furcsa. Ez nem vall Tomra. Ez mikor történt?

-          Hát, … izé… most a nyári szünetben. Emlékszel mikor nálatok aludtam és beállított Tom a haverjaival, én meg eltüntem, te meg megkérdezted, hogy hol voltam? – csak bólintottam. – Szóval akkor nem telefonáltam a szüleid szobájában, hanem Tommal voltam az ő szobájában. Még magam se tudom, hogy kerültem oda. Az egyik pillanatban még beszélgetünk a medence mellett, a másik pillanatban meg a szobájában vagyunk és csókolózunk. Én mentem volna tovább is, de a bátyád nem akarta. Azt mondta nem akarja elrontani ezt a szép pillanatot azzal, hogy rögtön az ágyába cipel, meg szerinte nagyon különleges lány vagyok, aki többet érdemel egy éjszakánál. Annie, ezért mondom, hogy a bátyád megváltozhat még.

Bár csak igaza lenne Breenek. Nem rossz ember, csak a nőket használja ki. Amióta az eszemet tudom csak egyéjszakás barátnői voltak. Egyszer beszélgettünk is erről vele. Azt mondta, fél kimutatni az érzéseit és elkötelezni magát valaki mellett. Nem akarja, hogy csalódnia kelljen. Ezt meg tudom érteni, hisz hasonló cipőben járunk, csak azzal az egy külömbséggel, hogy én nem fekszem le mindenkivel, aki tetszik nekem.

Miután szokásos dolgainkat, mint a felkészülés a holnapi órákra, megcsináltuk, úgy döntöttünk, hogy ideje megvacsoráznunk. Most kivételesen mi főztünk magunknak. Semmi extrát nem csináltunk csak bolonyai spagettit. Miután megettük és rendet raktunk magunk után, elkezdtünk készülődni az estére. A többiekkel a clubban találkoztunk. Mikor megláttam Peteréket, kicsit féltem az este kimenetelével kapcsolatban. Még mindig frissen él bennem a múltkori eset. Szintén velük buliztunk és az lett a vége, hogy holt részegre ittuk magunkat. Másnap még az óráinkra se mentünk be, annyira másnaposok voltunk. Akkor mindketten megfogadtuk, hogy csak mértékkel iszunk. Ez eddig be is vált. Remélem, ez az este nem fog ugyan úgy alakulni.

Az este nagyon jól telt. Már rég éreztem magam ilyen jól. Rengeteget nevettünk és persze ittunk is, de szerencsére nem történt meg a múltkori eset. A fiúk is úgy gondolták, hogy akkor nagyon elvetettük a sulykot, és mivel másnap ők is hivatalosak a pomponos csajok bulijára, nekik se jönne jól egy másnaposság.

A másnap délelőttöm nagyon gyorsan eltelt, és semmi érdekes nem történt, csak a szokásos. Mivel gyorsan el kellett mennem még a könyvtárba egy könyvért, ami kell az egyik vizsgához, Breevel megbeszéltük, hogy ebédnél találkozunk. A délután is ugyan úgy telt el. Olyan 6 óra körül el kezdtünk készülődni a bulira. Breevel hasonló ruhát vettünk fel. Mindketten mini ruhát választottunk. Az enyém halványkék, míg barátnőmé sárga. Felvettük a hozzá illő cipőt is és még hátra maradt a smink és a frizura. Végre elkészültünk és indulhattunk is. A pomponos csajok nem a koleszban laknak, hanem saját házuk van úgy három utcányira. Mivel mindketten szeretünk sétálni, így gyalog tettük meg a távolságot. Mire odaértünk a buli már nagyban ment és a társaság fele részeg volt. A társaság felét nem is ismertük, de nem is akartuk megismerni, mivel meg is találtuk a mi bandánkat, de előtte odamentünk a házigazdákhoz megköszönni a meghívást, illetve megdicsértük, hogy milyen jó bulit szerveztek. Az egész buli nagyon jól telt el, és a tegnap elmaradt ivászatot ma bepótoltuk, de mértékkel. Peter és a haverjainak köszönhetően nagyon sokat táncoltunk, már előre féltem a másnapi lábfájástól…