2. fejezet

Sziasztok! Meg is hoztam a 2. fejezetet, de előtte szeretném megköszönni azoknak, akik elolvasták az 1. fejezetet és kommentet is írtak hozzá. Remélem ez a rész is tetszeni fog. Már nem is folytatom. Jó olvasást!

Az a szemét válaszolt nekem. Kíváncsi vagyok, most mi baja van. Megnyitottam az e-mailt.

Movieboy

Most ki a marha? Csak nem rám gondoltál? Most ki sért meg kit? Csak hogy tud, azért a te véleményedre írtam, mert te voltál az utolsó aki kommizot. Tényleg nem ismerlek, de nagyon okos lehetsz, ha a szennylapoknak hiszel. Szóval erről ennyit.

De bunkó valaki, az ész megáll az ilyenektől! Ezzel most megmutatta, hogy mekkora tapló! Meg is írom neki, ezt nem hagyom ennyiben. A méregtől azt a hülye válasz gombot se találom.

Mistycgirl

Na, idefigyelj! Csak hogy tisztázzuk, te kezdted a sértegetést azzal, hogy nem tetszet neked, hogy nem írtam a kommentem elejére, hogy SZIA, és a tehénhez hasonlítottál. Amúgy csak hogy tudd, újságírást tanulok, egy helyi újságnál bedolgozom és nem szokásom a szennylapoknak hinni. Tényleg nem ismerem Ian-t, ahogy te sem. Szóval nem értem miért véded ennyire? Még annyit, hogy mint színészt elismerem, de akkor is ebben a filmben nagyon pocsékul szerepelt.

A válasz elküldve. Kíváncsi vagyok, hogy erre fog-e válaszolni. Már unom az internetezést is. Most mit csináljak? Tanulni nincs kedvem. Bree meg belemerült az olvasásba. Inkább kimegyek sétálni egyet. Még nincs olyan késő és a fejemet is kiszellőztetem egy kicsit.

Ahogy sétálgattam megszólalt a telefonom. Tom volt az, a bátyám.

-          Hello bátyus! Nem írtál!

-          Szia hugi! Nehari, de el voltam foglalva.

-          Hm, most milyen nőt szedtél össze, vagy megint az egyik barátnőmet vitted az ágyadba? Kinek a siránkozásait kell megint végighallgatnom, hogy milyen szemét vagy?

-          Hugi mi ez a csípős hangulat? Ki húzott fel ennyire? Csak hogy tudd, meghallgatáson voltam és szerepet kaptam egy filmben.

-          Oh, bocsi! Szerepet kaptál? Megint egy 2 mondatos szerep?

-          Nem ez most kicsit több. Mellékszereplő leszek, és lesz egypár jelenetem, ahol többet mondok 2 mondatnál.

-          Tom ennek nagyon örülök. És mikor kezdesz?

-          Még pontos időpontot nem mondtak. Úgy 3-4 hónap múlva kezdődik a forgatás, és nem itt fogunk forgatni, hanem Londonban. Amúgy még nem válaszoltál a kérdésemre. Ki miatt vagy ennyire morci?

-          Á, nem olyan lényeges. Csak egy tapló beszólt nekem.

-          Ki volt az? Odamegyek és szétverem, ha bántani meri az én egyetlen húgomat!

-          Tom, nyugi. Még én magam se tudom ki az, de nem is akarom tudni. Írtam egy kommentet egy filmre, és ott beszólt nekem. Nem lényeges tényleg.

-          Jah, csak erről van szó, akkor ok. De azért megírtad neki a magadét?

-          Bátyus úgy ismersz, aki nem?

-          Ez az én húgom! Sajnos, le kell tennem. Mennem kell. Jöttek a haverok, megyünk piálni.

-          Csak okosan bátyus! És ne törd össze egyik barátnőm szívét se!

-          Ok, meglesz. Vigyázz magadra Annie és üdvözlöm Bree-t!

-          Átadom és vigyázok! Szia bátyó!

Ő volt az én egyetlen bátyám. Nagyon szeretem őt. Nagyon jó a kapcsolatunk. Bármit elmondhatok neki, ha valami gondom van, és megvéd mindenkitől. Tőle jobb testvért nem is akarhatna az ember magának. Nagyon örülök neki, hogy sikerült filmes szerephez jutnia. Már rá fért, mert nagyon le volt lombozódva, hogy csak színházi szerepeket kap és azokat se valami gyakran. Nagyon hiányzik meg a szüleim is. Amióta egyetemre járok, nagyon keveset járok haza. Nem mintha nem tehetném meg, de szeretnék önálló lenni és nem a szüleimtől függeni. Bedolgozok egy helyi lapnál, ami nem pletyka lap és elég jól megfizetik. Cikkeket szoktam írni, amik meg szoktak jelenni. Mindig megmondják, milyen témáról kellene írnom. Megírom, elküldöm, és ha tetszik, akkor megjelenik, ha meg nem, akkor megmondják, min kellene változtatnom. Nagyon szeretek írni, ezért is tanulok újságírást.

Visszamentem a kolleszba, ahol Bree épp pizzát evett.

-          Merre voltál?

-          Csak sétáltam egy kicsit.

-          Gyere, egyél pizzát, még meleg, most hozta a futár.

-          Koszi, majd éhen halok. Míg el nem felejtem, Tom üdvözöl téged.

-          Igen?!? De cuki, és hogy van? – kérdezte izgatottan barátnőm.

-          Megvan. Képzeld szerepet kapott egy filmben, amit Londonban fognak forgatni.

-          De jó! Akkor még lehet, hogy híres színész lesz. Tényleg van már barátnője?

-          Nem tudom, azt hiszem még nincs.

-          Milyen jó lenne, Ő meg én … - álmodozott barátnőm.

-          Bree, felejtsd el a bátyámat, tudod, hogy csak egyéjszakás női vannak.

-          Tudom, de még megváltozhat. Még nem volt velem! – kacsintott Bree.

-          Te tiszta bolond vagy!

-          Ugyan miért? Mert egy irtó dögös pasi tetszik nekem? Annie, neked is kellene már egy!

-          Kösz, de inkább kihagyom. Nem akarok megint csalódni.

-          Még mindig nem tetted magad túl Nick-en? De hisz annak már 3 éve, hogy szakítottatok!

-          Tudom, de akkor is, nagyon megbántott, mikor rajta kaptam az unokatesómmal. Azóta valahogy nem tudok bennük megbízni. Meg most a suli a fontosabb, és egy pasi lekötné minden időmet.

-          Te tudod, de szerintem jót tenne.

Ezzel be is fejeztük a beszélgetést és a pizza is elfogyott. Kíváncsi vagyok, hogy az én „kedves barátom” írt-e, de már nincs kedvem bekapcsolni a laptopot, majd holnap megnézem az óráim után. Az ágyban feküdve azon gondolkodtam, hogy miért várom annyira ennek a személynek a válaszát. Még soha nem történt velem ilyen. Máskor is írtam kommit, de ha válaszoltak is rá, ami ritkán fordult elő és a válaszok általában egyetértőek voltak velem, vagy ha mégse, akkor se foglalkoztam velük. Most meg miért? Döntésre nem jutottam, mert elnyomott az álom.

Reggel csodák csodájára nem aludtunk el. Breevel meg is ünnepeltük egy nagyon finom reggelivel, amit az egyetem éttermében fogyasztottunk el. Ma szerencsére nem volt sok óránk, így barátnőm kitalálta, hogy mennyünk el a plázába vásárolni. Nem is jött rosszul ez a plázázás, mivel a holnapi bulira, amit a pomponos csajok szerveznek, nincs mit felvennem. Mindketten megvettük az új ruhánkat és elmentünk ebédelni. Most kivételesen nem az egyetemen ebédeltünk. Alig vártam, hogy visszaérjünk a szobánkba és megnézhessem az e-mailjeimet. Bree szóvá is tette.

-          Annie, mi ez a fene nagy izgatottság?

-          Semmi – próbáltam nyugodt hangon válaszolni.

-          Ezt nem veszem be. Szóval?

-          Tényleg semmi. Egy e-mailt várok.

-          Kitől? A bátyádtól biztos nem, mert tegnap beszéltetek.

-          Nem lényeges.

-          Annie! Ne próbálj átverni. Ismerlek! A legjobb barátnők vagyunk, már mióta is? … Ovis korunk óta nem? Szóval kivele! – barátnőm kíváncsian várta a válaszomat.

Nincs mit tenni, el kell mondanom neki, hogy egy vadidegen e-mailjét várom. Ha nem mondom el neki, akkor meg fog sértődni és akkor engesztelhetem ki. Abba pedig nem akarok belegondolni.

-          Azok vagyunk. Rendben, elmondom, de nem ér kinevetni.

Azzal izgatottan leült a fotelba és alig várta, hogy belekezdjek a mondandómba. Mindent elmeséltem neki, töviről hegyire. Még azt is elmondtam neki, hogy nem értem, miért várom annyira, hogy válaszoljon. Miután befejeztem mondandómat, barátnőm csak ennyit fűzött hozzá:

-          Mire vársz? Azonnal kapcsold be a laptopodat! Már engem is kíváncsivá tettél!

Nekem se kellett több, mint a villám úgy rohantam a gépemért. Rögtön megnyitottam a levelezésemet, remélve hogy ott lesz, amire tegnap este óta várok…