1. fejezet

Sziasztok! Nem is fűznék hozzá sokat. Olvassátok el, és ha tetszik, akkor komizzatok, ha pedig nem akkor is. Szeretném tudni mi véleményetek, min kéne változtatni. Előre is köszönöm a komikat.

-          Annie! Ébredj! Elaludtunk, már megint!

-          Bree korán van, még nem is ébresztett a telefonom. – próbáltam lecsillapítani drága szobatársnőmet, aki épp a legszebb álmomból ébresztett fel.

-          Annie, most komolyan 7óra van! Nézd csak meg a mobilodat!

-          De ha hazudsz... Úr Isten!!! Bree!!! Elaludtunk!!!

-          Ezt mondtam az előbb is. Már megint rohanhatunk az előadásra úgy, hogy nem is reggeliztünk.

Gyorsan kipattantunk az ágyból, kapkodva elvégeztük a szokásos reggeli teendőinket és rohantunk az egyetemre, hogy beérjünk az óránkra.

Pár szót magamról. Annie vagyok, 20éves. A Dél-kaliforniai Egyetemre járok immár 2 éve a legjobb barátnőmmel, Breevel, aki egyben a szobatársam is. Mindketten újságírást és kommunikációt tanulunk.

A mai napunk is szokásosan telt el. Reggel elaludtunk, rohanás az egyetemre... Az előadások után megebédeltünk az egyetem éttermében, aztán visszasiettünk a kollégiumba, hogy felkészülhessünk a holnapi óráinkra, illetve kipihenjük a délelőtti előadások fáradalmait.

Estére sikerült mindent megtanulnunk és vacsora után megbeszéltük, hogy elmegyünk moziba. Csak egy kis gond van, nem tudjuk eldönteni, hogy milyen filmet nézzünk meg. Míg én a vígjátékokat szeretem, addig Bree a horrort. Az interneten megnéztük az aktuális kínálatot. Találtunk is egy filmet, aminek a műfaja pont megfelelő. Horror egy kis komédiával megfűszerezve. Míg Bree zuhanyozott, addig én megnéztem a kritikákat a filmről. Hát, amit találtam, az nem a legjobb véleménnyel volt róla. Vagyis nem a filmet kritizálták, hanem inkább a főszereplő színész szereplését. Sebaj, megnézzük. Nem a színész végett megyek a moziban, hanem maga a történet fogott meg.

Alig vártam, hogy vége legyen a filmnek. Magával a történettel nem volt semmi gond, még izgalmas is volt. A színész annál inkább. Már értem, hogy mért a főszereplő színészt kritizálták. Az valami pocsék volt. Ennél még a lökött bátyám is jobban játszotta volna. Aki szintén színész, de csak színházi előadásokban szerepelt, vagyis volt 1-2 mondatos szerepe.

Mozi után találkoztunk pár baráttal és beültünk a hallgatok kedvenc clubjába, a Veteránba. Sokáig nem maradtam velük mivel még, valamit meg akartam keresni az interneten a holnapi előadással kapcsolatban. Így én visszamentem a kollégiumba. Sokáig nem is tartott a keresés, rögtön megtaláltam, amit akartam és ki is nyomtattam. Ha már itt ülök, akkor megkeresem újra azt a kritikát a filmről és megírom én is a véleményemet:

Mysticgirl

Nem szokásom másokat kritizálni, de ezt muszáj. Ma megnéztem a filmet és magával a történettel nem is volt gond, nagyon izgalmas volt és sokat nevettem rajta. Szóval nagyon is nézhető film, csak kár hogy a főszereplőnek Ian Russel-t választották. Tőle már láttam jobb szereplést is. Én megértem, hogy most szakított a barátnőjével, de ennek annyira nem szabadna kihatni a munkájára, ha már profi valaki.

Miután megírtam a véleményemet, úgy küldtem el, hogy ha valaki véleményt írna rá, akkor azt az e-mail-jeim között jelezze. El is küldtem, közben barátnőm is megjött, aki rögtön ment is lefeküdni. Mai napra ennyi esemény elég is volt. Megyek én is inkább lefeküdni, hisz már megint 23:00 van. Remélhetőleg reggel nem alszunk el megint.

A napjaink ugyanúgy teltek, mint mindig. Délelőtt suli, délután tanulás, közbe beiktattunk 1-2 filmet, bulizást és a szokásos reggeli elalvás mindig megvolt. A reggeli kapkodás szinte már rituálévá vált számunkra.

Egyik nap leültem a laptopom elé, hogy megnézzem jött-e e-mail a bátyámtól, hogy mi újság van otthon. Ahogy néztem a leveleimet, megakadt a szemem az egyiken. Valaki írt a kritikámra, amit a filmről írtam. Már el is feledkeztem róla, hisz azóta eltelt majdnem 1 hónap. Kíváncsian nyitottam meg az e-mailt.

Movieboy

Először is SZIA! Ha valahova megjegyzést írsz, akkor illő köszönni is. Még a tehén is elbőgi magát, mikor belép az istállóba. Másodszor pedig mi jogon írsz olyat, hogy Ian Russel szereplésén meglátszik, hogy most szakított a barátnőjével? Azt se tudod, hogy milyen karaktert kellett eljátszania a filmben. Lehet, hogy a rendező pont így akarta és ez volt a célja. Amúgy meg miből gondolod, hogy szakított a barátnőjével? Hisz nem is ismered.

Most mi van? Ki ez a személy? Mi jogon b*sz le engem? Na, most megkapja a magáét. Olyat írok neki, hogy azt nem teszi zsebre.

Mistycgirl

SZIA!!!

Mi jogon sértesz meg engem? Azt se tudod, hogy ki vagyok. Miért pont nekem írtál? Hisz a többiek is hasonló véleményen vannak. Ennyi erővel az összes embernek, aki kommentet írt írhatnál. A szakítást meg abból gondolom, hogy az összes szennylap azzal volt tele. És nem hinném, hogy a rendezőnek ez volt a célja, mivel a film jó.

Amúgy, ha elolvastad volna a megjegyzéseket, akkor látnád, hogy senki se köszöntött. Még annyit, ha már köszönsz, akkor illő elköszönni is. A marhák is ezt csinálják. Na pá!

Hogy ilyen bunkók is vannak ezen a Földön? Ezt nem hiszem el! Na, erre varrjon gombot. De minek idegeskedem ezen? Hisz azt se tudom ki az. Már megint feleslegesen felhúztam magam ilyen … Á, kár a szóért. Inkább beszélek Bree-vel, hogy mi legyen az esti program.

-          Bree!

-          Semmi.

-          Bree!

-          Még mindig semmi. Ez már kezd idegesíteni.

-          Annie hívja Bree-t, Bree jelentkezz! – ezzel kivettem a könyvet a kezéből, amit olvasott.

-          Most mi van? Add vissza a könyvet, pont a legizgalmasabb részt olvastam!

-          Csak azt akartam kérdezni, hogy mit csináljunk este?

-          Nem tudom Annie. Kéne még tanulnom holnapra.

-          A kis stréber!

-          Te se panaszkodhatsz! Azért mert neked nem kell olyan sokat tanulnod, mert mindent könnyedén megjegyzel, attól még másnak tanulnia is kell.

-          Jól van na, nem vitatkozom veled. De nem tudom, mit csináljak?

-          Találd fel magad Annie! Ott az Internet, úgy is mindig a gép előtt ülsz.

-          Kössz! – mondtam neki kicsit ironikusan is. De nem is törődött vele, csak egy mosolyt küldött válaszként.

Nincs más, megint leültem a laptop elé és nekiálltam internetezni. Már nagyon untam, minden pletykalapot elolvastam, még játszottam is, ami nem szokásom. Megnézem az e-mail-jeimet. Még a bátyám nem jelentkezett és ezt furcsállottam is. Máskor már ilyenkor írni szokott. Ahogy elővettem a levelezésemet, megakadt a szemem az egyiken. Még pislogni se tudtam. Hát ilyen nincs!