52. fejezet

Sziasztok!

Itt is vagyok, meghoztam a friss és ropogós részt. Remélem, tetszeni fog nektek. Nem is húzom tovább, jó olvasást és várom a komikat. Itt megjegyezném, hogy a komiknak varázserejük van ;)

Pusszancs

Szusi

U.I.: Bulika, nagyon boldog névnapot neked!!!

A reggel nagyon nehezen indult. Fejfájásra ébredtem, pedig az este folyamán csak koktélt ittam, abból is egy fajtát és nem olyan sokat. Bármennyire is az ágyban szerettem volna maradni Erick mellett, de nem tehettem, a hasogató fejfájás nyert. Amilyen óvatosan csak tudtam, kimásztam az ágyból, nehogy felébresszem még alvó Szerelmemet és kimentem a konyhába, hogy egy aszpirint magaménak tudhassak.

A konyhában összefutottam Maggievel, aki az asztalnál ült egy bögre gőzölgő kávé felett és két kezével a fejét fogta. Amikor meglátott, nem kérdezett semmit, hanem egy pontra mutatott. Nem kérdeztem semmit, követtem az irányt, amit mutatott, és láss csodát, megtaláltam a fájdalomcsillapítót. Egy pohár vízzel bevettem egyet, majd követtem Maggie példáját és egy bögre kávéval a kezemben leültem vele szembe felvéve ugyanazt a pozíciót, amit ő is.

Nem tudom, mennyi ideje ülhettünk így, mikor arra lettem figyelmes, hogy Erick csatlakozott hozzánk. Csak beszélt és beszélt hozzánk, de a szavak értelme nem jutott el az agyamig. Valamit kérdezhetett, mert a nevemet értettem, és kérdőn nézett rám. Megráztam a fejemet, hátha az segít, és kitisztul egy kicsit, de csak annyit értem el, hogy belenyilallt a fájdalom, mire én azonnal odakaptam, és felszisszentem. Erick azonnal a fájdalomcsillapítóért nyúlt és felém tartotta.

-          Köszönöm, de már vettem be egyet. – utasítottam vissza a gyógyszert.

-          Akkor vegyél be még egyet. – erősködött. – Látom rajtad, hogy nem vagy jól. Amúgy mennyit ittatok az este, mert húgi te sem nézel ki valami fényesen. Még szerencse, hogy itt aludtál, ha anyáék ezt látnák, nem dicsérnének meg az biztos.

-          Kösz! – nyögte Magige, majd követve a példámat, ő is bevett egy újabb tablettát.

-          Amint látom, magamnak kell reggelit készítenem, pedig két nő is tartózkodik a lakásomban. – sóhajtott egy nagyot, majd a hűtőhöz ment, és kinyitotta azt.

-          Én azt hiszem, lezuhanyozom, lehet, segít felébrednem. – nyöszörögte Maggie. Felállt az asztaltól és elvonult.

Erick mit se törődve azzal, hogy mit mondott a húga, folytatta tovább a reggelije készítését. Ha jól láttam épp hagymát aprított. Amíg Szerelmem szorgoskodott, addig én elmerültem a gondolataimban és olyanok jártak az agyamban, mint „Soha többet nem iszom alkoholt, főleg egy bizonyos koktélt nem! Ha Maggie végez a fürdőszobában én is lezuhanyozom…”

Az illatok, amik terjengtek a konyhában, nagyon íncsiklandozóak voltak, ez volt, ami kibillentett a bambulásomból és a korgó gyomrom. Hát igen, rég volt, amikor utoljára ettem. Erick meghallhatta hasam morgását, mert elém tett egy tányér íncsi-fincsi gőzölgő szalonnás rántottát. Mikor megláttam, összefutott a nyál a számban, és annyira édes volt, hogy kecsapból szívecskét rajzolt a tányérom szélére egy mosolygó smile-val. Annyira kedves gesztus volt a részéről. Miután leült mellém, azonnal egy puszit nyomtam a szájára, majd neki álltunk enni. Vagyis pontosabban Erick etetett mindkettőnket.

-          Jobban vagy már? – simított végig a fejemen miután befejeztük az evést.

-          Kicsit igen. – bújtam az ölelésébe, mire egy puszit kaptam a fejem búbjára.

-          Nekem is hagytatok reggelit? – toppant be a konyhába Maggie frissen és üdén, nyoma sem volt a tegnapi bulinak.

Megdöbbenve és irigykedve néztem, ahogy megpakolta a tányérját, majd leült és jó ízűen enni kezdett. Tényleg csodákra képes egy reggeli zuhany. Jobban teszem, ha én is követem újdonsült barátnőm példáját, ha nem akartam egész nap macskajajos lenni. Egy puszit nyomtam Erick szájára, majd visszamentem a szobába, ruhát készítettem elő magamnak, majd azokkal a kezemben elvonultam a fürdőszobába.

Bő fél óra élénkítő zuhany után kiléptem a kabinból, megtörölköztem és felvettem a magammal hozott ruhákat. Odamentem a mosdóhoz, megmostam a fogamat, majd megszárítottam a hajamat és egy kis sminket tettem magamra. Kilépve a fürdőből úgy éreztem, hogy újjá születtem. Erick meglátva szóvá is tette, hogy most már sokkal jobban nézek ki, mint egy órával ezelőtt. Micsoda bók…

Valahogy egyikünknek se volt kedve semmit sem csinálni, így mindhárman helyet foglaltunk a nappaliban és betettünk egy filmet. Én odabújtam Erickhez, aki el volt terülve a kanapén és így néztük a filmet. A film már jó ideje ment, mikor felkeltem mellőle és elmentem a konyhába egy kis harapnivalóért. Egy tál chipsszel tértem vissza, amire mindhárman rávetettük magunkat. A film befejeztével beszélgetésbe kezdtünk, és véletlenül olyan témára terelődött a szó, ami elég kínos volt Maggie számára.

-          Nos, húgi, várod már, hogy a Cambridge-re járhass? – kérdezte Szerelmem, mire mindkettőnkben megakadt a levegő.

-          Hát,… izé,… hogy is mondjam… - hebeget, habogott a lány.

-          Mi az te lány? Ennyire nem kell zavarban lenned. – nevette ki.

-          Az a helyzet, hogy nem megyek a Cambridge-re. – válaszolta szemlesütve. Kicsit elhúzódtam Ericktől és visszafojtott lélegzettel vártam a reakcióját. Először megdöbbenve, majd egyre vörösödő fejjel nézte húgát, míg végül kifakadt.

-          Mi az, hogy nem mész a Cambridge-re? – üvöltve pattant fel és fel-alá járkált, majd megtorpant és Maggie felé fordulva folytatta. – Anyáék egyáltalán tudják, hogy nem akarsz egyetemre menni? Te eszednél vagy? – és csak mondta és mondta a magáét, a feje egyre jobban vörösödött, szegény lánynak még esélye se volt, hogy megvédje magát, vagy, hogy elmondja az igazat.

Nem bírtam tovább nézni azt, ahogy üvölt a testvérével, aki már sírt. Ezért odamentem mögé és bal kezemmel jobb karja után nyúltam, hogy magam felé fordítsam, de hasztalan volt, mert kirántotta azt.

-          Erick! Az istenért, figyelnél rám? – csattantam fel.

-          Mi van? – mordult rám. – Nem látod, hogy a hibbant húgomba próbálok egy kis észt verni? – tekintetét látva visszahőköltem, még soha nem láttam ennyire kikelve magából. – Te pedig ne bőgj itt nekem! – parancsolt a zokogó lányra. – Ha anyáék ezt megtudják, kitekerik a nyakadat.

-          Na, most már elég. – ordítottam el magam, mire Erick meglepődve fordult felém. Őszintén, saját magam is meglepődtem a viselkedésemen. – Mi a jó büdös francért ordibálsz ezzel a szerencsétlen lánnyal? Nem lehetne ezt normálisan, civilizált emberek módjára megbeszélni? Ha hagynád Maggiet is szóhoz jutni, akkor el tudná mondani, hogy mi a helyzet, és miért döntött úgy, ahogy. Szóval jobban teszed, ha most leülsz a hátsó feledre és végighallgatod a mondanivalóját, és majd aztán kezdj el okoskodni. – parancsoltam rá erélyesen. Erick zok szó nélkül követte a parancsomat, és miután leült a kanapéra, a szipogó lány felé fordultam. – Maggie mondj el mindent, amit nekem is elmondtál tegnap. – mondtam neki, majd én is helyet foglaltam párom mellett.

Maggie minden bátorságát összeszedte, és elmesélte a bátyjának, hogy nem nem akar egyetemre menni, hanem a Cambridge helyett a New York Egyetemet választotta. Az okokat már nem tudta elmondani, mert, ahogy ezt meghallotta Erick, megint teljesen kikelt önmagából. Üvöltözött, hogy már pedig az ő húga nem megy New Yorkba, még valami baja esik, és nincs, ki vigyázzon rá, aki felügyelje. Szó szerint megtiltotta testvérének, hogy arra az egyetemre járjon, melyikre szeretne menni. Maggie nem bírta tovább, újabb sírásba fakadt ki, és úgy kiabált már ő is a bátyjával.

-          Már nem vagyok gyerek. Tudok vigyázni magamra, nem vagy az apám, hogy beleszólhass az életembe.

-          Pedig még az vagy, nagyon is, mert meggondolatlan döntéseket hozol.

-          Látod, ezért akarok New Yorkba menni. – mutatott rá a lány, majd felpattant és sírva beviharzott a szobába és becsapta maga után az ajtót.

Pislogva néztem végig az előbbi jelenetet. Meglepődtem Maggie viselkedésén, de örülök, hogy végre kiállt a döntése mellett. Erick meg pislogni se tudott, annyira meglepődött húga viselkedésén. Kellett pár pillanat, mire észhez tért.

-          Ezt nem hiszem el, mit képzel magáról ez a fruska?  - morogta és fel-alá járkált előttem. – Még hogy New York. Ez nem normális. Kíváncsi vagyok, hogy a szüleink mit fognak hozzá szólni. Hát nem fognak ugrálni örömükben, az biztos. Majd apu helyre rakja a fejét. – mosolygott kárörvendően.

-          Remélem, most büszke vagy magadra. – böktem oda neki gúnyosan. Haragudtam rá. Haragudtam, mert végig se hallgatta testvérét.

-          Mi van? – fordult felém meghökkenve.

-          Jól hallottad, gratulálhatsz magadnak, sikerült megbántanod a húgodat. – tapsoltam meg. – Jelesre vizsgáztál testvéri együttérzésből.

-          Neked meg mi bajod van? – értetlenkedett.

-          Hogy mi bajom van? Végig se hallgattad szerencsétlent, az a bajom. – emeltem fel a hangomat. Ha neki szabad, nekem is.

-          Ne hogy már te is Őt védd? – mutatott a csukott ajtó felé. Mérgesen, karba font kézzel ránéztem. – Na, szép, mondhatom, még a barátnőm is a húgom pártján áll. Kíváncsi lennék, hogy ha te lettél volna ilyen helyzetben, Tom hogy reagált volna rá.

-          Szeretnéd tudni? Megmondom neked mit tett volna Tom. MEGHALLGATOTT VOLNA!!! Amit te nem tettél meg, mert rögtön üvölteni kezdtél.

-          Mit kellett volna végighallgatnom, egy újabb hóbortját? Ebből már kicsit elegem van, kihasználja a helyzetét, hogy ő a legkisebb. Mindig mindent megkapott, ha a szüleinktől nem, akkor Iantől vagy tőlem. Az eszement ötleteivel túllép minden határt, először kezdte azzal, hogy ide akart költözni, aztán meg Los Angelesbe akart repülni, most meg New Yorkba akar menni, hogy ott tanulhasson.

-          Te… Te… Ááá!!! – pattantam fel a helyemről, mert ebből a beszélgetésből elegem volt. Milyen beszélgetés? Inkább monológ, mert csak a saját igazát hajtogatta, és amit más mondott, azt meg se hallotta. – Azon még nem gondolkoztál el, hogy a húgodnak egy kis környezetváltozásra van szüksége, hogy nem érzi jól magát ebben a világban, ami körülveszi? Gondolkozz el a viselkedéseden, és addig ne kerülj a szemem elé, míg nem békültél ki Maggievel. – vágtam hozzá szavaimat, azzal otthagytam megdöbbent alakját, és bevágtam magam után a szobaajtót.

Belépve a szobába azonnal a laptopomért nyúltam, majd azzal együtt kényelmesen elhelyezkedtem az ágyon és bekapcsoltam. Mérges voltam Erickre, mert egy díjnyertes ökör, de úgy döntöttem, hogy nem idegeskedek ezen. Amit én akartam, azt megmondtam neki, a többi meg nem az én tisztem. Remélhetőleg elgondolkodik az előbbieken, és a normálisabbik énje kerül ki győztesen. Ha nem, akkor bármennyire is nehezemre fog esni, egy kis büntetésben lesz része. Habár, így is, úgy is megkapja a büntijét.

Megnéztem a levelezésem. A hírleveleket és reklámokat azonnal kitöröltem, a barátoktól, rokonoktól kapottakra pedig válaszoltam. Meglestem mennyi az idő. Amikor megláttam, megdöbbentem. Nem gondoltam volna, hogy így elrepült az idő, már délután három óra volt. Gondoltam egyet és küldtem egy sms-t Breenek, hogy fent van-e, és nincs-e kedve skype-on egy kicsit beszélgetni, már amúgy is rég pletyiztünk egy kicsit. Amíg vártam a válaszára, megcsapta a fülemet a csend. Odalopóztam az ajtóhoz és fülelni kezdtem, hogy tényleg jól hallottam-e a semmit, és tényleg, semmi motoszkálást nem hallottam odakintről.

Úgy látszik Ericknek megjött a jobbik esze, és bement beszélni testvérével, vagy a legrosszabb, elrohant otthonról és most valahol máshol füstölög az idegtől. Könnyen kideríthetném mi az igazság, csak ki kéne lépnem a szobából, odalopóznom a másikhoz és ott fülelni. De nem, nem fogok hallgatózni, ez az ő ügyük, nekik kell elrendezniük. Amit tudtam és akartam, azt elmondtam. Innentől nekem türelmesen kell várnom az eseményeket.

Sokáig nem filózhattam ezen, mert a telefonom sms-t jelzett. Biztos Bree az, és nem is tévedtem. Rövid üzenetet küldött, csak annyi állt benne, hogy fent van és hívjam. Azonnal a gép elé ültem, beléptem a programba és hívtam is. Mikor megjelent a képernyőn kócos fejjel, nevetnem kellett. Rögtön le is hurrogott, hogy én se szoktam jobban kinézni hajnali hat órakor. Hát, ami igaz, az igaz. Amúgy se szoktam olyan korán felkelni, csak ha nagyon, de nagyon muszáj. Csodálkoztam is, hogy ilyenkor fent van, aminek az okát meg is tudtam. Tom korán reggel ment forgatni, és nem találta meg az előző este még olvasott forgatókönyvet, ami miatt az egész lakást átkutatta. A vége pedig az lett, hogy Bree felébredt.

Nagyon jó volt beszélgetni barátnőmmel, már nagyon hiányzott. Felváltva faggattuk a másikat. Mindent elmeséltünk a másiknak, hogy mi történt az elmúlt pár hétben. Bree elmesélte, hogy nagyon jól megvannak Tommal, élvezik, hogy csak ketten vannak a lakásban. Amíg a bátyám forgat, addig ő a strandon sütteti magát, és majdnem minden este elmennek szórakozni. Ha pedig Tom fáradtan érkezik haza, akkor rendelnek kaját és kettesben romantikáznak a TV előtt.

Én is elmeséltem neki, hogy mi történt velem amióta itt vagyok Londonban a ma délelőtti veszekedést is. Barátnőm megdöbbenve hallgatta végig a történteket. Nagyon meglepődött Erick kirohanásán, mert nem ilyennek ismerte meg. Bár nem ismeri személyesen Maggiet, de így látatlanban és történtek hallatán is neki ad igazat. A helyében ő is New Yorkot választaná. Annyit még mosolyogva hozzá tett, hogy megnézte volna Erick vörösödő fejét, ahogy épp kiabál, nem mindennapi látvány lehetett. Hát nem is, még én magam is meglepődtem.

Annyira belemerültünk a beszélgetésbe, hogy észre se vettem, kinyílt az ajtó, majd becsukódott, majd hirtelen két kar fonódott hátulról a derekamra és egy szájat éreztem meg, ami a nyakhajlatomra adott csókot. A váratlanul ért érintésre összerezzentem, és libabőrös lettem, de szerintem az utóbbit a kapott csók által kiváltott érzés váltotta ki. Bármennyire nehezemre is esett, de elhúzódtam tőle és lesöpörtem magamról ajkait. Olyan könnyen nem vagyok kapható, meg amúgy is, haragudtam rá az miatt, ahogy a húgával beszélt. Nem nagyon tetszet neki viselkedésem, mert azonnal szóvá is tette.

-          Naaa, Cica, most mi a baj? – próbált újra hozzám bújni, de én újra elhessegettem. Bree meg az egész jelenetet síri csendben végignézte. Erick még nem vette észre, hogy vele beszélgettem. – Ne mááár, Kicsim! Még mindig haragszol rám? – ment át a hangja könyörgőbe, de én nem válaszoltam neki. – Hogyan engesztelhetlek ki?  Hm, azt hiszem, már tudom. – éreztem, ahogy elmosolyodott, és kezei a pólóm alját kutatták.

-          Khm. Ne is zavartasd magad Erick, hogy én is itt vagyok. – szólalt meg Bree, aki eddig bírta a csendben létet, ami rekord nála, ha azt vesszük, hogy nem áll be a szája, állandóan csiripel. Erick ahogy meghallotta hangját, elsápadt, lefagyott a mozdulatban. Picit hátrafordultam, de csak annyira, hogy lássam az arcát. Hát az minden pénzt megért. Először elsápadt, majd miután tudatosította, hogy mi történt, arcszíne fokozatosan a vörösbe ment át.

-          Helló Bree! – integetett neki, és arcát a hajamba fúrta zavarában.

-          Nem mondom, nem semmi az a színskála, ami az arcodon végigment, még a festők is megirigyelhetnék. Amúgy neked is helló. Jó újra látni. – nevetett

-          Amúgy mi járatban vagy itt? Nem máshol kellene lenned? – kérdeztem tőle semleges hangon.

-          Nem, jó helyen vagyok. Azt mondtad, ha beszéltem Maggievel, akkor a szemed elé kerülhetek. – hajtotta le a fejét, én felhúzott szemöldökkel néztem rá, olyan „és?” arckifejezéssel. – És beszéltem vele.

-          És? – kérdeztem, mert a lényeget még nem mondta, hogy mire jutottak. Erick nagyot sóhajtott és folytatta.

-          Végighallgattam, és őszintén nem tudtam, hogy így érez, hogy ezt éli át. Mindent megbeszéltünk, de akkor se repesek az örömtől, hogy az óceánon túl akar tanulni. – húzta el a száját, majd bűnbánó, boci szemekkel rám nézett. – Most már kapok egy csókot? – megráztam a fejem. – Egy ici-pici csókocskát? – mutatta az ujjaival.

-          Egy ici-picit. – mutattam én is, és azzal egy gyors szájra puszit akartam adni neki, ami természetesen nem sikerült. Mikor összeértek ajkaink, azonnal a tarkómra vándorolt a keze és nem engedett el, így addig ostromolta ajkaimat, ami nem tartott sokáig, míg nem sikerült elmélyítenie azt. – Ezzel még nincsen minden megbocsátva. – fenyegettem meg miután elváltak ajkaink.

-          Majd csak sikerül valahogy kiengesztelnem. – jelent meg az arcán egy diadalittas vigyor, és rám kacsintott. Azta, önbizalomban nincsen hiány, de majd meglássuk ki nevet a végén.

-          Oké fiatalok, látom nem fogtok unatkozni. – mosolygott barátnőm a monitor túloldaláról. – Én lépek, még lehet, vissza tudok aludni. – ásított egy nagyot. – Jó mulatást nektek és csajszi, várunk vissza, már hiányoznak a közös bulik. – majd elköszöntünk egymástól és kikapcsoltam a gépet.

Erick azonnal a derekam után kapott és ledöntött az ágyra, majd fölém kerekedett és birtokba vette ajkaimat. Ellenkezni próbáltam, és szabadulni kezei fogságából, de minél jobban el akartam lökni magamtól, annál jobban szorított maga alatt. Ez így nem fog menni, taktikát kell változtatnom – gondoltam magamban. Hagytam magam, kiszolgáltam neki magamat, és amint megérezte, hogy nem ellenkezem, lazított szorításából. Ezt a pillanatot kihasználtam, és fordítottam helyzetünkön. Most én voltam felül, és hajoltam egyre közelebb az alattam fekvő férfi felé, akinek az arcán egy önelégült vigyor jelent meg.

Már csak centik választották el ajkainkat egymástól, de abban a pillanatban, ahogy Erick csókra nyitotta a száját egy kispárna landolt a képébe. Gyorsan leugrottam róla és kiszaladtam a szobából. Még hallottam távolról, ahogy szitkozódik, majd megindult utána, de nem törődtem vele, egyenesen berohantam a másik szobába, ahol Maggie tartózkodott és lehuppantam mellé az ágyra. Kérdőn nézett rám, hogy most mi van, én meg nem bírtam megszólalni, annyira nevettem, de amikor megpillantotta az ajtóban lihegő bátyját, nem kérdezett semmit, csak mosolygott.

Erick a kezében lévő kispárnával felugrott az ágyra és rám vetette magát és elkezdett vele püfölni. Én hangosan sikongattam segítségér, és próbáltam kezeimmel védeni magamat. Majd hirtelen valahogy lekerült a teste rólam és már csak azt láttam, ahogy Maggie egy párnával a kezében ütlegeli a testvérét. Én is egy párna után nyúltam és követtem barátnőm példáját, és egy eszeveszett párnacsata vette kezdetét. Erick nagy nehezen belátta, hogy nincs esélye velünk szemben, kiterült a földön és megadta magát.

Ekkor szólalt meg Erick telefonja a nappaliban. A beszélgetésből, amit lefolytatott a telefonálóval, leszűrtem, hogy az anyukájával beszélt, és nem is tévedtem. Egy szem lánya felöl érdeklődött, és affelől, hogy hol vagyunk, mert nem voltunk ebéden, pedig várt minket, és mikor indulunk már. A telefonhívás után összeszedtük magunkat és készülődni kezdtünk. Erick öltözködés közben próbált közelebb férkőzni hozzám, de minden egyes ilyen lépésére próbáltam úgy reagálni, mint akit nem érdekel, hogy az élete pasija van mellette. A viselkedésemen bosszankodott egy sort, és azt kérdezte, hogy miért csinálom ezt, amire annyit feleltem, hogy nincs minden elfelejtve. Még morgott valamit az orra alatt, majd nagy nehezen elindultunk a szüleihez.

Egész úton senki nem szólalt meg. Maggie azért nem beszélt, mert látszott rajta, hogy ideges. Ha már a bátyja tudja a döntését, itt az ideje, hogy a család többi tagja is megtudja. Erick azért nem szólt, mert vélhetőleg megharagudott rám, ami most nem tudott meghatni. Nem lehet mindig minden úgy, ahogy ő akarja. Vagy pedig azon törte a fejét, hogy hogyan engeszteljen ki. Az az eshetőség jobban hangzott. Kíváncsian várom az ötleteit, habár úgy is tudom, sokáig nem tudok neki ellenállni. Én meg már csak azért se szólaltam meg.

A házhoz érve már mindenki ott volt, a Russel házaspár, Ian és Melissa is. Mindenki kíváncsian faggatott minket a tegnap éjszakáról. A színész hozta a formáját. Cikibbnél cikibb beszólásai voltak a húga és az én irányomba, amin mi jókat nevettünk, mert mindig ő jött ki belőle rosszul. Az egész családot sokként érte Maggie bejelentése, amit mi már tudtunk Erickkel. Ianből ugyan azt a reakciót váltotta ki, mint Erickből, szintén üvöltött a lánnyal. Melissa próbálta csitítani kedvesét, nem nagy sikerrel. A szülők meg se tudtak szólalni a döbbenettől, majd pár perc után Peter megszólalt.

Az elhangzottakon mindenki meglepődött, még én is, mert nem hittem volna, hogy így fognak rá reagálni. Mindenben támogatják a lányukat, és megértik a döntését. Természetesen féltik, hisz New York nem a szomszédban, és egyedül lesz egy vadidegen városban, de megbíznak benne, és valahol a szívük mélyén várták ezt a döntést lányuktól, mert látták rajta, még akkor is, ha nem szólt, hogy min ment keresztül. Maggie megkönnyebbült, hogy végre nem kell titkolóznia, és hogy a szülei így fogadták a döntését, a két testvér meg majd csak megbékél a helyzettel.

A történtek után az egész család nyugodtan meg tudott vacsorázni. Vacsora után a férfiak elvonultak a nappaliba egy italra, addig mi lányok segítettünk Carolnak leszedni az asztalt, és rendet tenni a konyhába. Melissa örömmel mesélt az esküvői előkészületekről, hogy mit kell még elintéznie, majd hirtelen felém fordult.

-          Annie, én arra gondoltam, hogy holnap este mehetnénk együtt a gálára, mit szólsz hozzá? Amúgy milyen ruhát veszel fel? – feltett kérdések hallatán még az ütő is megállt bennem. Hogy mit szólok hozzá? Azt, hogy Erick Russel ne kerülj a szemem elé, mert megöllek!!!