51. fejezet

Sziasztok!

Bocsika, hogy ennyit késett a friss, de annyi minden történt velem. Először is beteg volt a Levi (fiam), amit sikerült elkapnom tőle, így felváltva fújtuk az orrunkat. Mellette magánéleti elintézni valóim is voltak. Nem mellesleg életem megkeserítője a héten megint elkövetett valamit ellenem, ami kiverte nálam a biztosítékot. De ezeket nem részletezném, mert ez magánügy. És legvégül ihlethiányban szenvedtem. Nem tudtam leírni a szavakat, amit szerettem volna. Nem akartak mondattá összeállni. Tudtam, hogy miről akartam írni, de valahogy nem ment. Lehet azért, mert ezer meg egy dolgom volt, és nem tudtam odafigyelni. Kellett ez a majd négy hét, hogy kicsit kitisztuljon a fejem, de most már itt vagyok és megpróbálok hetente frisselni. Szerencsére a munkát, amit csináltam már befejeztem, így már felszabadult egy kis időm. És a legfontosabb a fiamat is sikerült a pelusról leszoktatnom. Hurrá! Szóval ennyi lenne dióhéjban a három hét történése.

Most már nem maradt más hátra, mint jó olvasást kívánjak nektek. Remélem, kárpótollak benneteket ezzel a hosszú fejivel a kihagyott időért.

Pusszancs

Szusi

U.I.: Nagy kérés lenne, ha komikat kérnék tőletek. Nagyon szépen megköszönném. Kicsit segítene, hogy tudjam, hányadán állunk a törivel kapcsolatban, hogy mit gondoltok róla. Ez is kicsit (nagyon) ösztönzően hatna a további írásban. Nem kell jókat írni, lehet negatív kritika is, csak kérlek, írjátok meg pontosan mi az, ami nem tetszik, vagy mi az, amin változtassak. Mert így, hogy az előző fejihez is csak egy komi jött, így nem tudom, hogy érdemes a folytatás.

-          Annie, kérlek, ne mozgasd a fejed, így nem tudom megcsinálni a hajad. – parancsolt rám Maggie miközben az esti frizurámat próbálta megcsinálni.

-          Próbálok, de már nem bírok egy helyben ülni. – nyafogtam.

Hát igen, Maggie addig, addig erősködött, míg rá nem vett engem, hogy együtt menjünk el bulizni. Egy csajos estét fogunk tartani, pasik nélkül. Ericknek úgy is fellépése volt ma este, így szabad a pálya és Maggievel még úgy sem voltam bulizni. Melissát is hívtuk, de ő nemet mondott, minden idejét a közelgő esküvő szervezésével tölti, ami eléggé lefárasztja. Már alig van hátra másfél hónap a nagy napig.

Azért is mondtam igent Maggienek, hogy kárpótoljam azért, hogy nem jöhetett Los Angelesbe, mikor hívta a bátyját. Nagyon jönni akart, mert a szülei nem akarták elengedni egy kirándulásra a barátaival, ez miatt összeveszet velük és elkeseredésében Ericket hívta. De mivel rá három napjára Londonba akartunk utazni, ezért nemet kellett mondanunk. Maggie először ránk is megharagudott. Azt hajtogatta, hogy vele senki se foglalkozik, hogy senkit se érdekel, hogy mi történik vele, de végül sikerült vele megértetnünk, hogy nincs értelme ide repülnie, mert amint leszállt a gépe, jöhet is haza.

A hívás óta eltelt valamivel több, mint egy hét, és újra Londonban voltunk. Ericknek véget ért a pihenés, és újra teljes erővel megkezdődött a munka a banda számára. Fellépések, interjúk, fotózások, rendezvények, díjátadók vártak rájuk. Most is egy TV show-n voltak, ahol felléptek vendégsztárként. Én meg itt ülök Erick lakásán és próbababát játszottam Maggie kedvéért. Még nem tudtam, hol fogunk az este folyamán bulizni, de a szerelésünket elnézve nem egy hétköznapi pubba fogunk beülni.

-          Kész is vagy. Nagyon jó munkát végeztem, gyönyörű lettél. – dicsérte meg önmagát Maggie miközben végignézett rajtam.

Míg a táskámba raktam a legszükségesebb dolgaimat, addig Maggie hívott taxit. Próbáltam faggatni, hogy mégis hova fogunk menni, de nem tudtam semmit kiszedni belőle. Azzal lerázott, hogy mindegy, hova megyünk, az a fontos, hogy jól érezzük magunkat az este folyamán.

Mivel nem ismertem annyira Londont, így a hely, ahova megérkeztünk is ismeretlen volt számomra. Küldtem egy sms-t Ericknek, hogy hova mentünk a húgával. Még mielőtt elment volna otthonról, megígértette velem, hogy amint tudom, hol fogjuk tölteni az estét, azonnal értesítem Őt, hogy megnyugodjon.

Belépve a bárba a pulthoz mentünk, hogy italt rendeljünk magunknak, majd miután megkaptuk, egy üres asztalt céloztunk meg, hogy leülhessünk. Körbepillantottam, a hely nagyon barátságos volt, tipikus olyan szórakozó hely volt, ahova a fiatalok szívesen jártak.

Nagyon sokan odajöttek hozzánk, üdvözölték Maggiet, aki bemutatott a barátainak. Le se tagadhatnák, hogy ez a törzshelyük. Pár koktél után a táncolók közé vetettük magunkat. Nagyon jól szórakoztunk. Nem gondoltam volna, hogy ilyen jól fogom érezni magamat. Főleg Maggievel, akit még alig ismertem, de az este folyamán sikerült belátást nyernem bulizási szokásaiba. Hát nem semmi a csaj, most már értem, hogy miért félti annyira a családja. Mértékkel fogyasztotta az alkohol, ez tisztelendő, hisz még csak 18 éves volt, de ahogy táncolt, azt nem visszafogottan csinálta. A teremben lévő pasik nyál csorgatva nézték, ahogy tekergette magát. Voltak, akik odamentek hozzá, és bepróbálkoztak nála, simogatták, fogdosták, és Ő hagyta. Élvezte, hogy körül rajongták. Egy ideig hagytam, had érezze jól magát, hisz fiatal, élveznie kell az életet, de egy idő után már én éreztem rosszul magamat.

-          Bocsi srácok. – mentem oda hozzájuk. - Maggie, kijönnél velem a mosdóba? – meg se várva a válaszát, karon ragadtam és a mosdók felé húztam.

-          Annie, Annie állj már le. Mi bajod van? – löktem be a mosdó ajtaján és csuktam magunkra.

-          Hogy mi van? Még te kérdezed? – pirítottam rá. – Mi a francot művelsz?

-          Szerinted? Bulizom. Vagy nem ezért jöttünk ide ma este?

-          De, ezért, de akkor sem kellene így viselkedned.

-          Még is hogy viselkedem? – ment oda a mosdóhoz, hogy kezet mosson.

-          Minden pasival kikezdesz, aki a közeledbe megy, nyíltan felkínáltad magad. – adtam meg neki a választ.

-          Miért, te hogy szoktál bulizni? Ne mond azt nekem, hogy a bátyám előtt nem flörtöltél a pasikkal? – nézett rám a tükörből, közben megtörölte a kezét, majd felém fordult karba tett kézzel.

-          Nem mondom, mert flörtöltem, de nem annyira feltűnően, mint te. Maggie, nézz rám. – mentem oda hozzá, és kezemmel felém fordítottam az arcát, mivel elfordította. – Miért viselkedsz így? Nem ilyennek ismertelek meg.

-          Te ezt nem értheted. – suttogta.

-          Ha nem mondod el, nem is fogom. – fordítottam felém újra fejét. Rám nézett és elkezdett sírni. Automatikusan átöleltem, a hátát simogattam és próbáltam csitítani.

Először nagyon megdöbbentett ez a reakciója. Nem értettem, mi történhetett, ami miatt így viselkedett. Nem találtam rá érthető magyarázatot, hisz mindene megvolt, amire egy lánynak szüksége volt az Ő korában. Egy fantasztikus család állt mögötte. Szülők, akik a gyermekeikért éltek. Két báty, akik bármit megtettek volna egy szem hugicájuknak, a tenyerükön hordozták.

-          Csssh, nyugodj meg. Mond el, mi a baj. – csitítgattam, és próbáltam rávenni, hogy mondja el, mi történt.

-          Mi a baj? Minden. – szipogta. – Az egyik bátyám, az idősebbik, világszerte elismert színész, míg a másik szintén elismert zenész. Szerinted, hogy érezhetem magamat? Az árnyékukban élek. Bárhová megyek, mindenhol azzal kell szembesülnöm, hogy én vagyok Ian és Erick kicsi hugicája. A suliban a lányok állandóan róluk érdeklődnek, ha egy buliban vagyok, előbb vagy utóbb ott is ez lesz a téma.

-          Most is ez történt? – kérdeztem tőle, de inkább kijelentésnek hangzott.

-          Igen. – bólintott, majd ellépett tőlem és a mosdónak támaszkodott. – El nem tudod képzelni, mennyire elegem van már ebből. Az elején még tetszet a dolog, de ahogy telt az idő, úgy lett elegem. Voltak a suliban olyanok, akik csak azért barátkoztak velem, mert a testvéreim azok, akik.

-          Ezt a részét meg tudom érteni. Mióta Erickkel vagyok, az egyetemen nagyon sok „barátom” lett. – rajzoltam macskakörmöket a levegőbe a barátom szónál. – Ezeket a felszínes barátságokat nem kell figyelembe venni, de ahogy elnéztem az este, rengeteg olyan barátod van itt, akik saját magad miatt szeretnek, őket részesítsd előnyben. A többieket meg magasról szard le.

-          Ezt tenném, csak tudod elég hangulat gyilkos, ha minden második ember odajön hozzád azzal, hogy megkérdezze, hogy a bátyám is itt lesz-e, ha már a barátnője itt van. – bökött felém a fejével.

-          De ez akkor sem jogosít fel, hogy minden pasival kikezdj, aki odamegy hozzád. Szerinted mit gondolnának a testvéreid, ha ezt látták volna? Mind a ketten rajonganak érted, bármit megtennének a kedvedért.

-          Tudom, tudom, kicsit elvetettem a sulykot. – felhúzott szemöldökkel néztem rá, mire megforgatta a szemeit. – Oké, kicsit nagyon.

-          Na, jól van, elég volt a lelkizésből. Azért jöttünk, hogy bulizzunk, nem? – bólintott. – Akkor használjuk ki, hogy pasik nélkül vagyunk, és bulizzunk. Gyere, mosd meg az arcod, és szedd rendbe magad, ne lássák, hogy sírtál, aztán meghívlak egy koktélra. – mosolyogtam rá.

Maggie megmosta az arcát, megigazította a sminkjét és már mentük is vissza a bulizó tömegbe. A lányt kezénél fogva a bárpulthoz húztam. A pultos srácnak leadtam a rendelésünket. Míg vártunk az italunkra, a pultnál lévő két szabad székre leültünk és folytattuk a beszélgetésünket. Megtudtam, hogy még mindig nem döntötte el, hogy melyik egyetemen folytassa a tanulmányait, pedig már csak egy hete van, hogy eldöntse. Két helyre is felvették. Az egyik a Cambridge-i egyetem, ahol a két bátyja is tanult, a másik pedig a New York Egyetem az óceán túlpartján. Hát, nem könnyű a döntés. Vagy folytatja a családi hagyományt, vagy kirepül a család oltalmazó szárnyai alól és megpróbál egyedül boldogulni a nagyvilágban.

-          Szívem szerint New Yorkot választanám, csak félek a család reakciójától.

-          Szerintem bárhogy döntesz is, a családod elfogadja azt, és melletted fog állni, ahogy eddig is. Ez a te életed, neked kell tudnod, hogy mit szeretnél a jövőtől, és New York azért is lenne jó választás, mert így legalább kikerülnél ebből a világból, ami itt Londonban körülvesz, és megmutathatod, ki az a Maggie Russel, aki nem a testvérei árnyékában él. De ez az én véleményem, de tudd, bárhogy döntesz is, én mindenben támogatlak. – mosolyogtam rá, mire a nyakamba vetette magát.

-          Jaj Annie, köszönöm, köszönöm. – szorított magához. – Nagyon sokat jelent nekem, amit mondtál és megkönnyítetted a döntésemet.

-          Ugyan, nincs mit megköszönnöd, de most már menjünk táncolni, hisz bulizni jöttünk nem?

Több se kellett, azonnal a táncoló tömegbe vetettük magunkat. Maggie már nem táncolt annyira kihívóan, de azért voltak fiúk, akik odajöttek hozzánk és bepróbálkoztak. Mi nem törődtünk velük, finoman a tudtukra adtuk, hogy eszünk ágában sincs bepasizni. Én már csak azért se, mert mindennél jobban szeretem Ericket, és nem ér annyit egy könnyed flört egy idegennel, hogy kockára tegyem a kapcsolatunkat. Maggie megtehette volna, hogy belemegy a játékba, hisz nincs barátja, de szerintem a pár perccel ezelőtti beszélgetésünk megtette a hatását. Meg amúgy sincs lemaradva semmiről, még van ideje bepasizni, hisz előtte az élet.

Úr Isten! Úgy beszélek, mint egy öregasszony, aki mögött több éves tapasztalat áll, pedig én is csak 21 éves vagyok. Lehet, hogy tapasztalt annyira nem vagyok, de úgy érzem, hogy Erick az a férfi számomra, aki nélkül nem tudom elképzelni a jövőmet. Bár még csak fél éve vagyunk együtt, és ennek is több mint a felét külön töltöttük, de akkor is így érzek. Az elmúlt egy hónap minden pillanatát együtt töltöttük. Nagyon jó volt, felhőtlenül boldog voltam. Nem mintha most nem lennék az, de már előre félek mi lesz három hét múlva, mikor megkezdődik az egyetem.

Még két hétig itt leszek Londonban, aztán vissza kell repülnöm Los Angelesbe, mert nekem is vannak kötelezettségeim. Hisz ott az újság, már hiányzik az írás. Mióta itt vagyok, egy betűt nem kellett írnom, nem kaptam semmilyen megbízást Gregtől. És a barátaim is hiányoznak, főleg Bree. Annyira megszoktam már, hogy napi szinten beszéltünk. Néhány napja jöttek haza Tommal Teneriferől. Akkor az egyszer beszéltük telefonon, de az időeltolódás miatt nem tudtunk sokáig. Azóta 1-1 sms-t váltottunk és semmi többet. Nem tudom mi lesz velünk, a barátságunkkal, ha én egyszer úgy döntök, hogy kiköltözök Erickhez, mert most nagyon úgy néz ki, hogy ez meg fog történni.

Nagyon jól éreztem magam Londonban, kezdtem megszokni az itteni embereket, és Erick családjával is egyre jobban kijöttem. Mivel nem lehettem egész nap Erickkel, így nagyon sok időt töltöttem a Russel családnál. Az anyukája egy tüneményes asszony, az első perctől fogva úgy tekintett rám, mint a saját lányára. Az apukája, hát ő meg egy nagyon vicces ember, és fiatal korában biztos nagy nőcsábász lehetett, mert tudta, hogyan kell egy nőnek bókolni, és azt levenni a lábáról. Most már tudom, hogy a Russel fivérek honnan örökölték a sármjukat.

Melissa is elég gyakran tiszteletét tette a családnál. Mindig volt a kezében valami, hol szalvéta mintákkal és egyéb színmintákkal, vagy az ülésrenddel a kezében jelent meg. Mindenben kikérte a két család, főleg a női tagjainak a véleményét. Jó érzéssel töltött el, hogy az én véleményemet is kikérték. Iannel ez alatt az idő alatt kétszer találkoztam. Egyszer mikor megjöttünk Los Angelesből egy családi vacsorán, másodszor meg mikor jövendőbelijével voltak a lakásban, hogy összeszedjék Ian maradék cuccát, mert Melissához költözik és így az esküvő után már nem lesz gond a költözködéssel. Mivel Erick éppen próbán volt, egyedül kellett megküzdenem bátyja beszólogatásaival. Úgy gondolta, hogy míg párja a dolgait csomagolja, – amit had ne mondjak neki kellett volna megcsinálni – addig neki engem kellett szórakoztatnia. Milyen kedves. Kemény harcot vívtunk, de a végeredmény döntetlen lett. Majd legközelebb folytatjuk.

De most már térjek vissza a jelenbe. Ahhoz képest, hogy Erick nélkül jöttem el szórakozni, nagyon jól éreztem magamat, de azért már hiányzott. Délután óta nem láttam, és mielőtt elmentünk volna a húgával bulizni, akkor küldött egy üzenetet, hogy érezzük jól magunkat, de a pasikat mellőzzük és küldjem el a címet, ahová megyünk. Ez meg is volt, de azóta nem is jelentkezett, amit meg értek, hisz fellépésük volt.

A több pörgős számot váltotta egy lassú. Akik párjaikkal voltak, azok összebújva táncoltak. Még Maggienek is akadt partnere, csak én álltam egyedül a táncparketten. Éppen vissza akartam indulni az asztalunkhoz, mikor hátulról két kéz fonódott a derekamra és egy testhez húzott. Már azon voltam, hogy elküldöm az illetőt melegebb éghajlatra, mikor megéreztem illatát. Ezt az illatot ezer közül is felismerném. De hogy került ide? Már vége volna a fellépésnek? Őszintén? Nem érdekelt. Az a lényeg, hogy most itt volt és én a karjaiban voltam.

-          Szia, Édes! – suttogta érzékien a fülembe, mire én egész testemben megborzongtam és még jobban az ölelésébe bújtam.

Nem akartam szembefordulni vele, nagyon jó volt így táncolni. Hátammal a mellkasának dőltem, kezeit melleim alatt kulcsolta össze, míg a sajátjaimat az övére simítottam. Arcát a nyakhajlatomba fúrta és egy apró csókot lehelt rá. Szemeimet becsuktam, így ringatóztunk a zene ritmusára.

Miután vége lett a számnak, táncpartnerem megfordított az ölelésében, így már szemben voltam vele. Mind a ketten a másik felé hajoltunk, ösztönös volt a mozdulat. Én csak egy aprócska csókot akartam, de Erick nem így gondolta. Egyik kezét a hátamon pihent, míg a másik a hajam mögé a tarkómra csúszott, így vont még közelebb magához, hogy aztán ott, mindenki szeme láttára egy szenvedélyes csókban részesítsen. Nem mondom, hogy ellenemre volt eme megnyílvánulása, sőt nagyon is tetszet, hogy mindenki előtt megmutatta, hogy én hozzá tartozom és mennyire szeret engem.

Miután elváltak ajkaink, összekulcsolta ujjainkat és az asztalunkhoz mentünk. Először nem esett le, hogy honnan tudta, melyik a mi asztalunk Maggievel, de amikor megpillantottam a már asztalnál ülő húgát és Tylert, minden világossá vált. A fiú azonnal üdvözölt engem, így tett Erick is a testvérével, majd helyet foglaltunk mi is. Kiderült, hogy az utolsó számot Maggie Tylerrel táncolta végig. A pincér odajött hozzánk, hogy felvegye a rendelésünket. Mi csajok a már jól bevált koktélunkat kértük, amit az este folyamán ittunk, Tyler is ugyanezt kérte, már csak a kíváncsiság miatt is. Erick mivel vezetett, ezért csak kólát kért.

Nekiálltunk beszélgetni, a fiúk elmesélték, milyen volt a show, a fellépés. Rákérdeztünk, hogy a többieket hol hagyták, mert eléggé furcsa volt, hogy csak ketten jöttek, mivel ha fellépés után szórakozni mentek, akkor mind az öten mentek. Mint a sziámi ikrek össze voltak nőve. A fiúk a barátnőikhez siettek. Sara ma jött haza, Párizsban volt egy divatfotózáson, és Chris már alig várta, hogy együtt lehessenek. Alison pedig beteg és Matt sietett hozzá, hogy ápolhassa. És Rick… hát igen, Rick pedig az elmúlt pár hétben becsajozott, és ma estére is egy randi volt megbeszélve a kiszemelttel.

Még nagyon friss az egész, még csak a találkozgatnak. Diana, így hívják a lányt, a képek alapján nagyon aranyosnak tűnik, de hogy a való életben milyen lehet, nem tudom, mert még egyikünk se találkozott vele. Erickék próbálták Ricket rávenni, hogy jöjjenek ők is ide, de a barátnője nem akart. A fiúk azt mondták, hogy kicsit fél a többiekkel való megismerkedéstől, meg először Ricket akarja jobban megismerni. Hát ez eléggé érdekes. Pedig most nem is az égész bandával kellene megismerkednie, csak néhányukkal. Nem úgy, mint nekem. Én már az elején bele lettem dobva a mélyvízbe, pedig mi még akkor nem is randiztunk. Lehet azért is mutatott be engem olyan hamar Erick a többieknek, mert a személyes megismerkedésünket megelőzte pár hónapnyi levelezés, és mivel akkor voltam először Londonban, minden új volt a számomra.

A fiúk is, főleg Erick, faggattak minket, hogy hogyan telt eddig az esténk, és hogy minden rendben volt-e. Maggie ijedt arccal nézett rám, ami azonnal feltűnt a bátyjának, de sikerült hárítanom a kérdést. Csak annyit meséltünk el, hogy pár srác bepróbálkozott nálunk, de mi ügyesen hárítottunk. Nem akartam elárulni neki, hogy mi is történt valójában. Nem akartam elveszteni Maggie bizalmát. Ha a lány úgy akarja, akkor megosztja kétségeit bátyjával, nem én akarok a spicli lenni. Arról meg nem kell neki tudnia, hogy hogyan viselkedett a táncparketten, az betudható a kiborulásának. Ez bárkivel előfordulhat. Maggie hálás tekintettel nézett rám, megköszönve, hogy nem árultam el őt. Rámosolyogtam, hogy tudja, rám számíthat.

-          Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de nekem táncolhatnékom van. – dobolt az asztalon Tyler.

-          És mi tart vissza? – kérdezte tőle Erick.

-          Nincs partnerem. Egyedül meg nem olyan jó móka. – szontyolodott el. Ha nem ismerném őt, még el is hittem volna, hogy tényleg szomorú.

-          Ó, te szegény. – megsimogatta a fejét Maggie, de közben alig bírta visszatartani a nevetését. Tyler még rá is kontrázott, mert még a száját is lebiggyesztette. Eddig bírtuk nevetés nélkül. Mindnyájunkból kitört az eddig visszafojtott kacagás, még Tyler is velünk nevetett.

-          Haver, ne mond nekem azt, hogy nem találsz ebben a pubban egyetlen csajt sem, akit felkérhetnél táncolni? – próbálta megkérdezni tőle Erick, de nehezen ment neki a nevetéstől, de azért nagy nehezen sikerült.

-          Találni, épp találnék, de egyik sem olyan gyönyörű, mint akik itt ülnek az asztalnál. – magyarázta nagyon komolyan Ericknek. – Anniet eleve nem kérhetem fel, hisz tudod, házi nyúlra nem lövünk.

-          Mert a húgommal kikezdhetsz nem? – vonta fel egyik szemöldökét.

-          Hát, kizárási alapon már csak Ő maradt. – adta meg a magyarázatott barátja kérdésére. Mi Maggievel csak kapkodtuk a fejünket jobbra, balra. A két pasi úgy beszélgettek egymással, mint ha mi ott se lettünk volna.

-          Nos, Szépségem! – csapta össze tenyerét, és összedörzsölte azt, majd Tyler a lány felé fordult. – Nincs kedved csörögni velem egyet? – és már nyújtotta a kezét.

-          De, szívesen. – mosolygott és elfogadta a felé nyújtott jobbot, majd a bátyja felé fordult. – Ha már a saját bátyám se kér fel. – felszegte az állát, és elfordította a fejét Erickről.

-          Tyler! Ő a húgom! – nézett az említettre fenyegetően.

-          Tudom, és nem kell aggódnod, nem esik semmi baja, megvédem őt az életem árán is. – húzta ki magát, és az arcán egy kaján vigyor jelent meg.

-          Épp ettől félek. – morogta Szerelmem.

-          Ugyan már Erick, csak táncolni fogunk. Szerinted kikezdenék a húgoddal a szemed láttára. Meg amúgy is, Maggie olyan nekem, mintha a testvérem lenne. Pisis kora óta ismerem, nem tudnék más szemmel ránézni. Aúúú. – jajdult fel, mert a mellette álló lány oldalba vágta. – Ez fájt. – simogatta meg a sérült területet.

-          Nekem nem. – vigyorgott rá Maggie diadalittasan, majd a bátyja felé fordult. – Ugyan már bátyó, ez csak egy egyszerű tánc. Az előbb is vele táncoltam, miután megérkeztettek. Meg amúgy is, Tyler nem az álmaim pasija, semmi esélye nem lenne nálam.

-          Aúúú kislány, ez még jobban fájt, mint az előbbi ütésed. – kapott a szívéhez fájdalmasan.

-          Na, ezt mondom. Nekem nem jönnek be az ilyen pasik. – mutatott a mellette állóra.

-          Jól van, jól van, tünés táncolni – emelte fel megadóan kezeit Erick. – Cica, te nem jössz táncolni? – kérdezte, de a válaszomat nem várta meg, mert a kezem után nyúlt és már húzott is a táncparkett felé.

Tánc közben Szerelmem egyik szeme a húgán volt. Szóvá is tettem neki, hogy nem kellene ennyire féltenie a testvérét, el kell fogadnia, hogy felnőtt és tud magára vigyázni. Ó, ha tudná, hogy több mint valószínű, hogy ősztől New Yorkban fog tanulni, már most belebetegedne. Még azt is el tudom képzelni, hogy megpróbálja majd lebeszélni az utazásról. Kíváncsi vagyok, hogy Maggie mikor fogja elmondani családjának, hogy döntött. Ez egy nagyon érdekes beszélgetés lesz a családdal.

Még úgy fél órát lehettünk itt. Táncoltam Tylerrel is, amit az én makacskám nagy kegyesen megengedett a mindig bohóckodó srácnak. Majd végül szedelődzködtünk. A fiúkon látszott, hogy fáradtak, ahogy mi is azok voltunk. Mivel Tyler Erickkel jött, így velünk is ment haza. Miután hazavittük, mi hárman egyenesen Erick lakására mentünk, mivel Maggie az éjszakát nálunk tölti. Felérve a lakásba Maggie azonnal megrohamozta a fürdőszobát, majd miután végzet, jó éjszakát kívánt nekünk és elvonult Ian régi szobájába. Mivel mind a ketten Erickkel a takarékoskodás hívei vagyunk, ezért úgy döntöttünk, hogy közösen fürdünk a vízmegtakarítás végett. De mivel mind a ketten fáradtak voltunk, ezért közös zuhanyzás lett a vége.

Szépen lemosdattuk egymás testét. Minden egyes megtisztított bőrfelületre apró puszit nyomtunk. Egyikünk se lépte túl eme kényeztetés fajtáját. Ez így volt tökéletes, meghitt. A bő húsz perces zuhanyzás után megtörölköztünk és visszavonultunk Erickkel közös szobánkba. Hiába volt már késő éjszaka, még így is nagyon meleg volt a szobában a nyárnak köszönhetően, ezért csak egy pántos trikót és egy bugyit vettem fel alvásra, Ericken is csak egy boxer volt. Egy jó éjt csókot követően bebújtunk az ágyba, én jobb oldalamra feküdtem, Szerelmemnek így hátat fordítva. Erick a hátamhoz simult és átölelt, a takarót derékig ránk terítette, a bal kezét a hasamra csúsztatta be a pólóm alá. Én a bal kezemet az Ő kezére simítottam és az ujjainkat összekulcsoltam. Erick volt a nagy kifli, míg én voltam a kicsi, így ért minket utol az álom, nem is sejtve mennyi meglepetés tartogat számunkra az elkövetkezendő napok…