33. fejezet

Sziasztok!

Először is bocsánat, hogy 3 hét után van friss. Nagyon sokat nem akarok magyarázkodni miatta. A lényeg az, hogy nagyon melegek voltak, az én agyam majd felforrt a gépemről már nem is beszélve. Párszor sikerült a processzort taccsra vágnom, de a laptopom túlélte a hőséget és még működik :D

Másodszor pedig köszönöm az előző fejezethez a 25 pipát és a 3 komit. Kicsit azért szomorú vagyok, mert a kettő közti arány nem valami fényes, de ez van. Örülök a pipáknak is, de a komiknak még jobban. És ha valakinek ötlete van, vagy tanácsa, szívesen meghallgatom/olvasom. Komihatárt még ennek ellenére se fogok tenni :D

Itt is a következő fejezet, remélem, elnyeri tetszéseteket és véleményezitek.

Pusszancs

Szusi

Erick szemszög

Nem tudom, miről beszélgethettek, mit mondhatott neki Tom, de miután kijött szerelmem szobájából, Annie nagyon gondterheltnek tűnt. Nem kérdeztem rá, hogy mi történt, pedig legszívesebben megtettem volna. Ha olyan nagy a baj, úgy is elmondja. A bárba érve már nyoma sem volt az előbbi szomorúságnak. Felhőtlenül szórakozott a többiekkel.

A hangulat a tetőfokán volt, az alkohol is szépen fogyott, amikor is a csajok olyan történetet meséltek, amit alig akartunk elhinni Tommal. A csajok, hogy bebizonyítsák, nem hazudnak, tényleg megtették, amiről meséltek, megcsókolták egymást, de nem is akárhogy, egy igazi vad csókban forrtak össze. Tommal meghökkenve néztük végig az iménti jelenetet.

Hát, nem semmik ezek a lányok, Annieről eddig is tudtam, hogy az alkohol előhozza a vadabbik énjét, hisz Londonban volt hozzá szerencsém, de hogy ennyire, ez még nekem is sok/k. Oda is szóltam neki, hogy kicsit fogja vissza magát, mert nem elég, hogy a férfiak csorgatják a nyálukat utána, de most már a hölgyek is a képbe kerültek. Az én vadmacskám biztosított róla, hogy én vagyok az egyetlen, akit most kíván. A tette nem könnyítette meg az én érzékeimet, egyre jobban kívántam, de itt a bárban vissza kellett fognom magamat, hogy ne itt, mindenki szeme láttára teperjem le. Alig vártam, hogy kettesben legyünk…

Tommal mi se maradtunk ki a storymesélésből. Mindnyájunkkal történtek érdekes dolgok. Én is elmeséltem egyet, ami az együttessel történt az egyik fellépésünk után. Elég érdekes szituáció volt. Szerintem a többiekben is a bandából ugyanaz játszódhatott le, mint bennem. Totál zavarban voltunk a srác kérésétől. Hogy az alsónadrágját írjuk alá? Az első reakcióm a nevetés volt, biztos csak át akar verni minket, de látva az arcát, hogy ő ezt komolyan gondolja, meghűlt bennem a vér is. Először arra az alsóra gondoltam, ami rajta volt, mert már volt olyan, hogy a csajok odakértek aláírást. A lányoknál ez megszokott, de egy pasinál furcsa, nem szokványos.

Ez az egész kriptahangulat akkor oldódott fel, mikor egy másik srác odaállt melléje, megfogta a kezét és valamit súgott a fülébe, mire elnevette magát és kivett a kabátja zsebéből egy még becsomagolt fehér boxert, amit végül aláírtunk. Miután elmentek, megdöbbenve ültünk ott pár percig. A beállt csendet végül Rick beszólása törte meg, hogy a két srác meleg volt és mindnyájunkból kitört a nevetés.

Ahogy ezt elmeséltem, a csajok és főleg Tom dőltek a nevetéstől. Így utólag már én is nevettem az egész helyzeten, de ott, akkor szinte sokként hatott rám. Félreértés ne essen, nincs semmi bajom a melegekkel. Ismerek személyesen is ilyen embereket, és nagyon jó kapcsolatom van velük, mármint baráti.

Egy másik történetet kezdtem el mesélni, ami még az egyetemi éveim alatt történt velem, mikor az asztalunknál megállt egy srác, és felkérte Anniet táncolni. Ismerhették egymást, mert barátnőmet nevén szólította. Annie kicsit hezitált, majd rám nézett, mintha tőlem kérne engedélyt, hogy elmehet-e táncolni. Ki vagyok én, hogy ezt megtiltsam neki? Jó, a pasija, de ez csak egy tánc, egy ártatlan tánc. Habár rossz előérzetem van ezzel a sráccal kapcsolatban, de akkor se tilthatom meg neki, ha Annie táncolni akar vele, akkor táncoljon. De azért a srácnak megmutattam, hogy mihez tartsa magát. Szívem hölgyét derekánál fogva magamhoz húztam és lágy csókot leheltem kívánatos ajkaira, majd bólintottam, ezzel megadva a választ, hogy részemről rendben van.

Annie elment a számomra ismeretlennel táncolni, én meg tovább beszélgettem a többiekkel, de azért szemem sarkából barátnőméket figyeltem. Az elején semmi különöset nem vettem észre, csak táncoltak úgy, mint a többiek. De miután az együttes, aki játszott pár perc szünetet tartott, Annie nem jött vissza az asztalunkhoz. Szememmel őt kerestem a tömegben, de miután megláttam őket a pultnál, bár ne tettem volna.

Ott álltak a pultnál és elég meghitten beszélgettek. A srác keze Annie kaján volt és nagyon közel hajolt hozzá, így beszélgettek.  Ahogy elnéztem, Anniet se zavarta a pasi közeledése, nagyon jót nevetgéltek. Bennem meg kezdet felmenni a pumpa. Intettem a pincérnek, hogy hozzon valami erőset. Amint kihozta, egy húzásra megittam, és kértem a következőt.  Már a negyedik, vagy az ötödik pohárral ittam meg, mikor az asztalnál ülők, konkrétan Bree, megkérdezte, mi ütött belém, hogy így el akarom áztatni magam, Annie ennek nem örülne.

-          Chhh – horkantam fel. – Érdekli is őt az, mi van velem. – morogtam, és lehúztam a poharam tartalmát.

-          Most mit morogsz haver? A hugi oda van érted, nem fogja díjazni, ha kiütöd magad, akkor nem lesz etye-petye. – röhögött.

-          Ha annyira oda lenne értem, ahogy mondod, – próbáltam Tomra nézni, de nehezen ment, mert már az alkohol kezdett hatni. – akkor miért nem ül itt mellettem? Miért szórakozik még mindig azzal a sráccal ott. – mutattam a pultnál állókra, akik már nem beszélgettek, hanem épp ölelgették egymást, és a srác arcon csókolta.

Arcon csókolta?!? Na, ez már nekem sok. Ezt nem bírom tovább nézni, nekem ennyi elég volt, a legjobb lesz, ha lelépek. Felálltam, a többiek meg már szóra nyitották volna a szájukat, de én megráztam a fejemet, és megcéloztam a kijáratot. Miért hagytam, hogy elmenjen azzal a sráccal táncolni? Már akkor rossz előérzetem volt vele kapcsolatban, mikor az asztalunkhoz jött. Annie meg miért engedte, hogy ölelgesse, és az arcát csókolgassa az a mitugrász? És ki ez a kelj fel Jancsi?

Talán beszélnem kéne Annievel, lehet én értettem félre a helyzetet, és csak az alkoholnak köszönhetően képzeltem be mindent, pedig nem is ittam olyan sokat. De nem most, mert nem vagyok abban az állapotban, hogy beszéljek vele. Eléggé felhúztam magam, félek, hogy ebben az idegállapotban olyat mondok neki, amit később megbánnék. Először le kell higgadnom, most nem tudok tiszta fejjel gondolkozni. Inkább hívok egy taxit és elvitetem magam haza.

Már éppen leintettem volna egyet, mikor észbe kaptam, hogy nem tudok bemenni a lakásba, nincs kulcsom. Most mi a francot csináljak? Vissza nem megyek, mert félő, hogy beverem a képét annak a pojácának. Itt kint meg nem dekkolhatok, arra várva, hogy valamelyikük kijön. Fel meg nem hívom egyiküket sem, úgy se hallanák meg. Nincs más választásom, gyalog kell elindulnom, kicsit sétálok a városban, lehiggadok, aztán hazamegyek, hátha addigra valamelyikük hazaér.

Már indultam is, mikor meghallottam a nevemet. Valaki utánam kiáltott. Ezt a hangot ezer közül is felismerem, ez csak az ő hangja lehet, ami a legédesebb dallam a számomra. Ahogy meghallottam a nevemet, megtorpantam, és a következő pillanatban egy kezet éreztem meg a karomon, majd végig simított rajta és végül belecsúsztatta a tenyerembe…

Annie szemszög

Amikor megláttam ki kért fel táncolni, alig akartam elhinni. Ezer éve nem láttam. Jó, kicsit túlzás az az ezer év, mert Dixon bulija nem volt olyan rég, csak pár hónapja. Az egyik ilyen buliján ismerkedtünk meg, és nagyon jól szórakoztunk együtt, nagyon sokat beszélgettünk. Az akkor elcsattant csókot még aznap este sikerült megbeszélnünk, így nem árnyékolta be semmi se az este hátralévő részét.

Kicsit hezitáltam, hogy elfogadjam a felkérését, pedig szerettem volna beszélni vele egy kicsit, mi történt vele, mióta nem találkoztunk. Erickre néztem, hogy ő mit szól hozzá. Látnom kellet az arcát, tekintetét, hogy tudjam, nem fogja zavarni, ha elfogadom Chuck felkérését. Az arcán meglepődöttség volt. Gondolom az miatt, mert nem tudta ki az asztalunknál álló férfi. Arról az estéről nem sokat meséltem neki, főleg arról nem, hogy elcsattant egy ártatlan csók is. Akkoriban még csak leveleztünk egymással. Egyikünk se gondolta még akkor, hogy a nehézkesen induló barátságból szerelem lesz.

Miután Erick megcsókolt, amit had ne mondjak, milyen fantasztikus volt, beleegyezően bólintott, így Chuckkal elmentem táncolni. Tánc közben sablonbeszélgetést folytattunk, mi újság, ki hogy van, rég láttuk egymást… Miután véget ért a szám, az együttes, aki játszott pár perc szünetet iktatott be, mi meg a pulthoz mentünk, mert Chuck meghívott egy italra.

-          Mit iszol?

-          Csak egy kólát kérnék.

-          Kólát? – kérdezte meglepetten. – Semmi erősebb?

-          Most mit vagy úgy meglepődve? Ma már elég alkoholt ittam, és nem akarok lerészegedni.

-          És hogy telt a szüneted? – kérdezte miután megkaptuk az italainkat. – Nem láttalak Dixon egyik buliján sem, pedig reménykedtem benne, hogy összefutunk.

-          Londonban voltunk Breevel és a bátyámmal.

-          Londonban? Képes voltál lecserélni a kaliforniai meleget a hideg esős Londonra? – bólintottam. – És mit csináltatok ott?

-          Bátyámnak dolga volt ott, és barátnőmmel elkísértük. Felfedeztük a várost. Napközben a nevezetességeket néztük meg. Este pedig belevetettük magunkat a londoni éjszakába.

-          Látom sikerült bepasiznod is mióta nem láttalak. – bökött a fejével Erickék felé. – Nagyon szerencsés a barátod. De nagyon ismerős valahonnan, mintha már láttam volna valahol, de hol… - gondolkodott el, miközben meghúzta a sörét. – Los Angelesi? Hogy hívják?

-          Londoni, és Ericknek hívják… Erick Russelnek. – mondtam ki a nevét, a vezetéknevét egy kicsit félve. Még gondolkodott egy ideig, de aztán láttam rajta, hogy leesett neki kiről van szó.

-          Ó apám, nem mondod?!? … Mióta vagytok együtt? Dixon buliján miatta nem volt folytatása a csókunknak?

-          Most mit mondjak? Részben. Londonban jöttünk össze, de már előtte egy jó ideje leveleztünk egymással.

-          Most, ha azt mondom, irigylem a pasidat, és jobban örülnék neki, ha nem lenne a képben, megharagudnál rám? – hajolt közel hozzám, mert a zene miatt nem nagyon hallottuk egymást.

-          Irigyled Ericket? De még is miért? – nevettem fel, mert még is mit lehet azon irigyelni, hogy távkapcsolatban élünk, szinte alig látjuk egymást?

-          Mert egy ilyen gyönyörű lányt tudhat a magáénak. Szívesen lennék a helyében.

-          Chuck, ezt már egyszer megbeszéltük…

-          Tudom, tudom, csak barátok. – görbült le a szája. – De akkor is egy mázlista ez az Erick. Látszik, hogy jól meg vagytok, mert ki vagy virulva. – bókolt.

-          Ó, köszönöm a bókot, de ha nem haragszol, visszamennék a többiekhez. – bólintott. Örülök, hogy összefutottunk és köszönöm a táncot.

-          Egy ilyen szépségnek bármikor a rendelkezésére állok. – hajolt meg előttem színpadiasan, mire én felnevettem. – Ha nem jönne össze a dolog ezzel az Erick gyerekkel, tudod, hol találsz meg. – kacsintott rám, majd egy ölelés és két puszi kíséretében elköszöntünk egymástól.

Nagyon bírom Chuckot, vicces, kedves, aranyos… Csak azt nem értem meg, hogy hogy nincs barátnője. Pedig minden adottsága megvan, ami egy álom pasinak kell, hogy bomoljanak a lányok utána.

Nevetve értem vissza az asztalunkhoz, ahol kicsit megcsappant a létszám. Csak a csajok ültek ott, a két pasi eltűnt valahová. Rá is kérdeztem, hogy hova lettek a fiúk.

-          Tom WC-re ment, Erick meg… Erick meg lelépet. – nyögte ki nagy nehezen Bree.

-          Micsoda??? De mikor és miért? – pattantam fel azonnal, és zúdítottam a kérdéseimet feléjük. Nem értettem az egészet. Miért ment el, főleg úgy, hogy nem is szólt nekem?

-          Miután elmentél Chuckkal táncolni, és aztán beszélgettél vele, valami miatt elborult az agya és csak úgy öntötte magába az alkoholt. Mi kérdeztük tőle, mi van, és mondtuk neki, hogy ne csinálja, de ő…

-          Ez a része most nem érdekel. – vágtam közbe Bree magyarázatába. – Azt mondjátok meg, mikor ment el és hova?

-          Épp hogy csak elkerültétek egymást. A kijárat felé ment, még utolérheted. – kaptam a gyors választ Amytől.

Semmivel és senkivel se törődve rohantam a kijárat felé, remélve, hogy utolérhetem. Vajon mi történhetett, ami miatt eljött? Én nem csináltam semmit, csak egy ismerősömmel táncoltam, majd beszélgettem. Csak barátok vagyunk, részemről csak ennyi, az már más tészta, hogy Chucknak én bejövök, de tisztában van vele, hogy én Ericket szeretem, és ezt tiszteletben tartja. Muszáj megtalálnom, muszáj ezt az egész helyzetet megbeszélnünk, mert valamit biztos félreértett.

Ahogy kiértem a bárból kétségbeesetten néztem körül, hátha megpillantom valahol. Meg is láttam, a falnak volt támaszkodva, és épp indulni akart. Utána kiáltottam, és amilyen gyorsan csak tudtam, rohantam utána. Már majdnem utolértem, mikor még egyszer utána szóltam. A neve hallatán megtorpant, így sikerült utolérnem. Keze után nyúltam, végigsimítottam a karján, majd kezemet belecsúsztattam a kezébe, és összekulcsoltam az ujjainkat.

Így álltunk pár másodpercig, de Erick még mindig nem fordult felém. Összekulcsolt kezeinknél fogva magam felé fordítottam. Most már szemben álltunk egymással, de még mindig nem nézett rám. Leszegett fejjel állt előttem, kicsit dülöngélt, ebből is látszott, hogy kicsit többet ivott a kelleténél. Álla alá nyúltam, és megemeltem fejét, hogy a szemembe nézzen. Szemei fájdalommal voltak teli. Szívem összeszorult tekintete láttán. Még soha nem láttam Ericket ilyen állapotban. Mi történhetett, ami miatt ilyen állapotban van?

-          Erick. – suttogtam nevét, és hozzábújtam. – Miért jöttél el? Mi történt?

-          Annie. – megfogta két vállamat és eltolt magától. – Kérlek, most egyedül szeretnék lenni. – nyögte fájdalmasan.

-          Ne, Erick, kérlek. – könyörögtem. – Kérlek, ne lökj el magadtól. Meséld el mi bánt. Beszélj hozzám. – kérleltem, szemeim már könnybe lábadtak, próbáltam visszatartani a sírásomat. – Megijesztesz. Én nagyon szeretlek. – eddig bírtam visszafojtani a sírásomat, könnyeim utat törtek maguknak, és próbáltam újra hozzábújni.

-          Én is nagyon szeretlek. – ölelt át. – Shhh, kérlek, ne sírj. – vont még szorosabban magához.

-          Mo-mond el, miii tör-történt, kér-kérlek. – hüppögtem.

-          Beszélnünk kell, de nem itt, és nem is a bárban, oda nem akarok visszamenni.

-          Meeenjünk viiissza a lakásbaaa? – kérdeztem tőle, miután megnyugodtam egy kicsit, de még mindig szipogtam.

Bólintott, majd hüvelykujjával letörölte az arcomról a kigördült könnycseppeket. Leintettünk egy taxit, és a lakáshoz vitettük magunkat. Erick a hátsó ülés egyik végébe, én meg a másik végébe húzódtam. Egész úton egy szót se szóltunk a másikhoz, mindketten kibámultunk a taxi ablakán és gondolatainkba merültünk. Érezhető volt a feszültség, ami kialakult közöttünk. Legszívesebben hozzábújtam volna, de nem lehet, előtte meg kell beszélnünk a kialakult helyzetet.

A lakásba érve egyenesen a szobámba mentünk. Nem akarta egyikünk se, hogy megzavarjanak minket, mert ki tudja, hogy Tom és Bree meddig maradnak a bárban. Én leültem az ágy szélére, Erick fel-alá járkált a szobában előttem. Beállt köztünk a néma csend, ami egy idő után már kezdett idegesíteni, és főleg Erick mászkálása.

-          Erick, fejezd be ezt a fel-alá járkálást, idegesít. Ülj le, kérlek. – mutattam a szemben lévő fotelra. Erick rám nézett és bólintott. – Azt mondtad, beszélnünk kell. Miről akarsz beszélni velem? Miért jöttél el a bárból? Beszélj, mert ez a halgatás megőrjít. – kértem, de inkább utasítottam. – Ha az zavart, hogy Chuckkal beszélgettem…

-          Ááá, szóval Chucknak hívják azt a bájgúnárt. – fintorodott el.

-          Te most féltékeny vagy? – döbbentem meg, mert eddig még nem láttam Ericket féltékenykedni, habár eddig nem is volt rá oka, ahogy most sincs. Azért ez jól esett szívemnek, akkor még szeret.

-          Chhh, én féltékeny? – dobolt ujjaival idegesen a lábán. Aztán hirtelen felpattant és újra járkálni kezdett, én meg csak néztem őt. Hirtelen előttem termett, lehajolt hozzám, két kezét megtámasztotta mellettem az ágyon két oldalt, majd a szemembe nézett. – Igen, őrülten féltékeny vagyok. Mindenkire, aki csak a közeledbe megy.

-          De nincs miért, én téged szeretlek. – néztem a szemébe.

-          Tudom. – kezdett el újra mászkálni. – És meg is bízom benned, de másokban nem bízom, mint például abban, akivel táncoltál, és beszélgettél. Na, ő benne nem, túl bizalmasan hajolt közel hozzád, aztán hagytad, hogy ölelgessen, majd az arcodat csókolgassa…

-          Chuck? – esett le a tantusz. – Szóval miatta ittad le magad. De nincs okod rá féltékenynek lenned. És amit láttál, - álltam fel az ágyról, megfogtam két kezét, és magam felé fordítottam. – hogy átölel, és arcon csókol, épp akkor köszöntünk el egymástól. Szeretlek, csak téged, és ezen senki se tud változtatni. Hiszel nekem? – bólintott.

-          Akkor Chuck nem is akar tőled semmit? – kérdezte, de az illető nevét még mindig undorral mondta ki.

-          Csak barátok vagyunk, tisztában van vele, hogy téged szeretlek, hogy köztünk nem lehet semmi, és tiszteletben is tartja. Teljes szívéből kívánja, hogy boldog legyek.

-          És régebben, még mielőtt összejöttünk volna, volt valami köztetek? Tudom, semmi jogom, ezt megkérdeznem tőled. Ha nem akarsz, nem kell…

-          Nem, nincs semmi gond, elmondom. Szeretném, ha tudnál róla, és nincs mit titkolnom. – ültünk le az ágyra, továbbra is fogtuk egymás kezét. – Az egyik évfolyamtársam buliján ismerkedtünk meg, és akkor elcsattant köztünk egy csók. – ahogy kimondtam, őt figyeltem, a reakcióját. A hallottaktól megfeszült teste, kezei erősen markolták az enyémeket, látszott rajta, hogy nem örül neki, de én őszinte akartam lenni vele. – De semmi több nem volt, és azt a csókot is megbeszéltük. Megmondtam neki, hogy köztünk nem lehet semmi, én nem úgy érzek iránta. Az a csók nem jelentett semmit, nem váltott ki belőlem semmilyen érzést sem. Csak barátok vagyunk. Akit szeretek az te vagy, és senki más. Te vagy, akinek minden egyes érintése feltüzel, kinek egyetlen pillantásától elolvadok, és akinek a csókjára vágyom a legjobban. – szemébe néztem, így biztosítottam szerelmemről.

-          Nagyon szeretlek kicsikém. - suttogta, és felém hajolt, hogy megcsókoljon.

Nem kellett többet mondania, azonnal ajkai után kaptam, és eszeveszettül csókoltuk egymást, mintha ez lenne az utolsó csókunk, pedig nem, ez még csak a kezdet. Erick eldöntött az ágyon és fölém kerekedett. Szép lassan megszabadítottuk egymást a ruháinktól, és elmerültünk egymás kényeztetésében. A testem már tűzben égett, és vágyott arra, hogy magamban érezhessem. A beteljesülésre nem kellett sokat várnunk. Amint utolért minket a teljes kielégülés, Erick mellkasára vont, és én boldogan bújtam hozzá. Ebben a pillanatban a legboldogabb ember voltam a Földön, mert annak az embernek a karjaiban voltam, akit a világon a legjobban szeretek, és aki viszont szeret engemet.

Úgy örülök, hogy sikerült megbeszélnünk a dolgokat. Amikor megtudtam, hogy elment, nagyon féltem, féltem attól, hogy elveszítem. Mikor megláttam kint az utcán a fájdalommal teli szemeit, a legrosszabb gondolatok suhantak át az agyamon. Még ilyen állapotban nem láttam. Ezt muszáj volt megbeszélnünk. Minden kapcsolat alapja az őszinteség és a bizalom. A mi kapcsolatunkban pedig elengedhetetlen, hisz így is keveset tudunk együtt lenni. Minden egyes pillanatot, amit együtt tudunk tölteni, ki kell használnunk, és nem pedig felesleges veszekedésekkel tölteni. Tudom, hogy az élet rengeteg próbatétel elé fogja állítani a kapcsolatunkat, mert ez még csak a kezdet. De ha a szerelmünk erős, és kitartunk a másik mellett, akkor bármilyen problémával is kerülünk szembe, meg tudjuk oldani, és ezek csak még jobban meg fogják erősíteni a kapcsolatunkat.

Én már tudom, mi lesz a következő próbatétel. Jövő hét végén el kell utaznom San Diegoba, a szüleimhez, és Ericket is magammal kell vinnem. Erről még ő nem tud, még nem mondtam neki. Nem tudom, hogy fogom elmondani neki, de meg kell tennem. Be kell mutatnom a szüleimnek, főleg az apukámnak. Ez egy kemény menet lesz köztünk, már előre látom, ismerve őt. Meg kell győznöm, hogy boldog vagyok Erickkel, még annak ellenére is, hogy ilyen nagy a távolság köztünk. Tom is ott lesz velem, megígérte, hogy segít.

Remélem Erick, jól fogadja majd a hírt, és elkísér. Biztos, hogy elkísér, mert szeret engem, és ha együtt vagyunk, akkor semmi baj nem érhet minket. Mellette biztonságban érzem magam. De most ezzel nem akarok foglalkozni, most ki akarom élvezni a pillanatot, hogy együtt vagyunk…